A Ferrari óriási hibát követett el a Monacói Nagydíj időmérő edzésének első szakaszában, ami oda vezetett, hogy Charles Leclerc már ekkor kiesett, és csak a 16. helyet szerezte meg (ez Antonio Givoniazzi hátrasorolásával később a 15. rajtkockára módosult). A monacói születésű pilóta szemmel láthatóan feldúlt volt, a kiesése után pedig magyarázatra várt a csapattól, ő ugyanis többször jelezte az autóban ülve aggodalmát amiatt, hogy nem fog továbbjutást érni az ideje. Mattia Binotto csapatfőnök saját kérésére a Scuderia sajtótájékoztatót hívott össze, amin a svájci szakember elmagyarázta, hogy mi vezetett a hibás döntéshez.
Binotto kertelés nélkül kimondta, hogy ezt bizony a csapat szúrta el Leclerc-nek.
A döntés hátterében az állt, hogy nem szerettek volna még egy lágy szettet elhasználni, miközben közvetlen riválisaik mind egyetlen szettel jutottak tovább az első szakaszból.
„Mondhatjuk, hogy a Ferrarinál ilyen hibák nem történhetnek meg, mi azonban most abban a helyzetben vagyunk, hogy fel kell zárkóznunk a bajnokságban, ilyenkor pedig kockázatot is kell vállalni, ahogyan azt meg is tesszük – nyilatkozta Binotto. – Ma azzal kockáztattunk, hogy hagytunk egy extra szett gumit a Q2-re és a Q3-ra.
Ez kulcsfontosságú lett volna a teljesítményünkre nézve, hogy a Q2-ben és Q3-ban valahogy nyomást gyakoroljunk a fő riválisainkra Sebbel és Charles-lal közösen.
Ha belevesszük, hogy nem jutottunk be a Q2-be, az rosszabb annál, hogy nem tudjuk velük felvenni a versenyt az időmérő utolsó szakaszában.”
Természetesen a csapatok ilyenkor nem hasraütés-szerűen döntenek arról, hogy javítaniuk kell-e a köridőn a továbbjutás érdekében, hanem folyamatosan szimulációkat futtatnak. A Ferrarinál ebbe csúszott be hiba, túl kicsi hibahatárral dolgoztak, és nem vártak akkora javulást a köridőkben, mint amekkora végül bekövetkezett.
Hibáztunk, ennyi történt ma, semmi több
– mondta Binotto. – A továbbjutási időt valós időben számítjuk ki az alapján, ami a pályán történik, az ellenfeleink szektoridőit vizsgálva. Amikor ezt a számítást végezzük, normális esetben ráhagyással dolgozunk, ami elég arra, hogy a tűréshatáron belül maradjunk és belevegyük az egyenletbe a bizonytalan változókat. Ez a ráhagyás ma nem bizonyult elégnek, vagy túl kicsi volt. Ennek két oka van. Az egyik, hogy jelentős volt a pálya állapotának javulása a Q1 végén, a másik pedig, hogy
valószínűleg nem számoltunk a versenyzők Monacóban növekvő önbizalmából adódó gyorsulással. Monacóban ennek a ráhagyásnak nagyobbnak kellett volna lennie, efelől nincs kétség.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy Sebastian Vettel esetében miért volt éberebb a csapat, és küldte ki a négyszeres világbajnokot egy második szetten, ami végül kellett ahhoz, hogy továbbjusson, kiütve ezzel Leclerc-t.
Binotto visszautasította azokat a feltételezéseket, amelyek szerint Vettelre koncentráltak, ezért nem jutott elég figyelem Leclerc-re,
és elmondta, hogy a német pilóta eleve rosszabb idővel zárta az első nekifutását, így nála egyértelmű volt, hogy mennie kell még egyszer.
„Két csapatunk van csapaton belül, mindkét pilótának egy, úgyhogy ez nem befolyásolt semmit, mindkét pilótának ugyanaz volt a kalkulált küszöb. Az egyik oldalon szükség volt arra, hogy újra kimenjünk.
Charles azt mondta a rádión, »ki kell menjek újra, szerintem a határon leszünk, lehet, hogy veszélyben a továbbjutás«. Mi azt válaszoltuk, hogy »nem, megvannak az adataink, szerintünk elég lesz a mostani idő.« Nem lett az.
Amikor az embernek rendelkezésre állnak az eszközök és szimulációk, akkor meg kell bíznia abban, amit csinál. Teljes mértékben tisztában voltunk azzal, hogy szoros lehet a helyzet, a szimulációk viszont azt mondták, hogy elég lehet az idő. Kockáztattunk, túl nagy kockázatot vállaltunk, ami nem érte meg ebben a helyzetben. Tévesen döntöttünk, ami hiba volt.”
A pole pozíciót megszerző Lewis Hamiltont szintén megkérdezték a Ferrari időmérős blamájáról, mire az ötszörös világbajnok levezette, hogy a Mercedesnél miként zajlik a kommunikáció ilyen helyzetben, majd
kijelentette, hogy ők nem szoktak ekkorát kockáztatni azért, hogy megmaradjon az egyik gumiszettjük.
„Néha megesik az ilyesmi, van egy minimum idő, a csapat megmondja, hogy legalább ilyen kört kell futni, megjósolják, hogy a pálya fejlődni fog bizonyos mértékig, az ember fut egy kört, majd szólnak neki, hogy biztonságban van – mondta Hamilton. – Az én első köröm után a csapat szólt, hogy biztonságban vagyok, de kint maradhatok további körökre. Úgy döntöttem, hogy így teszek, javítok az időmön, és megnézem, hogy gyorsult-e a pálya. A Ferrari úgy döntött, hogy kockáztat, mi viszont nem igazán szoktunk ilyen kockázatot vállalni.”
„Leülünk és átbeszéljük az időmérőt, egészen addig beszélünk, amíg be nem jutunk a Q3-ba az időzítésről és a felkészülésről, hogy mit fogunk tenni. Folyamatos a kommunikáció.
Ez a kapcsolat nagyon fontos, remek emberek vannak a csapatunkban. Nem hibáznak, és elvégzik a munkát
– dicsérte Hamilton a Mercedes mérnökeit.
Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke empatikus volt Leclerc-rel, akit hazai pilótaként szívesen látott volna az élmezőnyben.
„Ilyesmi előfordul, egy második szett lágy gumit elhasználni a Q1-ben megbünteti az embert, mert egy szettje hiányozni fog a Q2-re és Q3-ra. Szerintem ez volt a döntésük mögött, aztán a pálya gyorsabban fejlődött, mint várták, így lemaradtak egy hellyel – nyilatkozta Wolff. – Sajnálatos ez, mert Charles korábban [a harmadik szabadedzésen] az első helyen állt, ez a hazai futama, mindenki neki szurkol. Ha kívánhattam volna valamit, hogy milyen legyen a Monacói Nagydíj narratívája, akkor azt kívántam volna, hogy Charles megküzdjön velünk.”