Társoldalunk:

A Forma-1-ben 20-an indulnak, és valahogy a németek nyernek

2019.04.02. 16:54

Focis párhuzammal élve a Mercedes 2:0-ra megy a Ferrarival szemben, pedig az olasz csapat most erősebb volt. Az új igazolásuk bevált, a rutinos csatáruk viszont ismét luftot rúgott.

Az izgalmak kedvelői aligha kívánhattak volna többet az idei F1-es szezon kezdetétől annál, amit az első két futam, de különösen a Bahreini Nagydíj során kaptak. Már a pontversenyt elnézve is látható, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt a papírforma alapján várhattuk: Valtteri Bottas bónuszponttal vezet? Charles Leclerc leckézteti Sebastian Vettelt? Max Verstappen Honda-motorral előrébb jár a Ferrariknál?

Ez ráadásul csupán csak az első néhány részeredménye a jóval mélyebb zűrzavarnak, ami az előszezoni jóslatokat és akár még a pénteki esélylatolgatásokat is feltételes módba teszi. Az idei szezon előtt pont annyira sikerült belenyúlni a technikai szabályokba, hogy az első néhány hónap során mindenkinek újra kell tanulnia járni.

Leclerc közel járt élete sikeréhez, de még nem jött el az ő napja - Galéria!Forrás: Daimler AG/© Wolfgang Wilhelm for Daimler AG/Wolfgang Wilhelm

A bahreini helyzetkép alapján úgy tűnik, a járás a Ferrarinak megy gyorsabban, feltéve, hogy a laboratóriumi körülményekhez jobban hasonlító, épített pályán kell megküzdeni az ellenfelekkel. Ahogy viszont Toto Wolff is megjegyezte a leintés után, most olyan korszakot élünk, amikor nem feltétlenül a nyers tempóval kell csatákat és végül háborút nyerni.

Bár Melbourne-ben sokan megrettentek, az idei szezon sem azt támasztja alá, hogy a Mercedes eltapossa majd a többieket. 2017 óta nem erőből, hanem a sokoldalúságukkal maradtak sikeresek.

Gary Lineker, az angol labdarúgó-válogatott legendás játékosa is megmondta, hogy a meccseken 22 játékos hajszolja a labdát 90 percen keresztül, és a végén mindig a németek nyernek. A Mercedes ezt lassan a Forma-1-ben is meghonosítja, főleg, ha Lineker frissített aranyköpését vesszük alapul, amiben a tavalyi világbajnokságon már úgy fogalmazott, „valahogy mindig a németek nyernek”.

Leclerc-nek mondták, hogy 2 kört várjon Vettel mögött, ő rögtön előzöttForrás: Jerry Andre / Sutton Images/Motorsport Images

Nagyszerű bahreini teljesítményével Charles Leclerc majdnem elfedte, de a Ferrarinál a rezsimváltástól és a nagy tervektől függetlenül továbbra is fontos láncszemek hiányoznak a sikerhez, amelyek egy olyan összeszedett gépezet, mint a németes precizitást megtestesítő (egyébként angolok által működtetett) Mercedes ellen még mindig vereséget eredményeznek.

Tavaly szinte minden hétvégén írhattunk arról, hogy a Ferrari hol rontotta el. 

Most nyilvánvaló, hogy a motorhiba nélkül Leclerc megszerezte volna Monaco első F1-es futamgyőzelmét. Ez még várat magára, de így is nyilvánvalóvá tette, hogy nem volt rossz ötlet behívni őt Kimi Räikkönen helyére, és feladta a leckét azoknak, akiknek csapatsorrendet kellene felállítani a Ferrarinál.

Szép gesztus volt, ahogy Hamilton elismerte Leclerc teljesítményét (képünkön), Vettel is rögtön megtette eztForrás: Anadolu Agency/2019 Anadolu Agency/Ayman Yaqoob

Vettel bahreini szereplése ahhoz is kevés volt, hogy a csapattársa esetleges támogatásával megállja a helyét a szintén küszködő Mercedesekkel szemben. Erre Leclerc tökéletesen ráérzett, amikor a mérnöke utasítása ellenére rögtön faképnél hagyta a csapattársát a célegyenesben.

Szombaton a négyszeres világbajnoknak még volt mentsége, hiszen az időmérőn a mérnökei hozták rossz helyzetbe,

ezért a Q2-ben plusz gumiszettet kellett elhasználnia, hogy aztán az utolsó felvonásra csak egy dobása maradjon a felhasználható gumiszettek szűkössége miatt. Nem tudni, mi lett volna, ha Vettelnek is marad két lehetősége a Q3-ban, de a tavalyi statisztikák azt sugallták, hogy Leclerc-nek az időmérőn még fejlődnie kell, míg Vettelnek ez az erőssége, mégis a monacói fiatal futott pályacsúcsot, négyszeres világbajnok csapattársa pedig alulmaradt.

A futamon aztán mintha szerepet cseréltek volna: Leclerc ugyan a rajtnál visszaesett, de ettől nem zavarodott meg, Hamiltont és Vettelt is megelőzte a pályán, miközben a német pilóta (egyébként több ellenfeléhez hasonlóan) küszködött az autójával. Amikor Hamilton végleg elment mellette, hirtelen ismét megmagyarázhatatlanul megpördült.

Ez az elmúlt tíz futam alatt Vettel negyedik olyan esete volt, amikor test-test elleni küzdelemben nemcsak alulmaradt a vetélytársával szemben, hanem meg is pördült, értékes pozíciókat veszítve.

A legutóbbi baki óta eltelt egy tél és egy szezon lényegében leírt második fele, új autót építettek, az esetleges technikai hibákat (pl. hirtelen turbulencia egy másik autó mellett) fel lehet ismerni, és Vettel maga is tehetne a saját érdekében. Az Auto Bild szeptemberben arról faggatta, hogy nincs-e szüksége pszichológusra, mire azt felelte, foglalkozott a témával, de még nem találkozott senkivel, akiről azt gondolja, hogy segíthetne neki. A bahreini eset után is tagadta, hogy a nyomás miatt hibázott volna.   

Kívülről nem lehet azt állítani, hogy ismerjük a megoldást, de az látható, hogy a német pilóta az eddigi eredményei, a státusza és a becsült fizetése ellenére az elmúlt évek során a versenyeken túl sokszor nem tette hozzá a tőle elvárható szereplést a Ferrari működéséhez. 2016-ban feltűnően gyakran kakaskodott az akkor még szinte újonc Max Verstappennel,

2017-től, főleg az ominózus bakui ütközéstől kezdve pedig állandósultak a vezetői hibái a versenyeken. 

Ezt lehetett a Ferrari számlájára is írni, Räikkönen mellett úgy tűnt, hogy az erőn felüli teljesítés iránti kényszerből fakadnak a botlások, hiszen Vettel általában egy körön és hosszabb etapokon is gyorsabb volt a finn pilótánál, de sokszor előfordult, hogy technikai hátrányban voltak a Mercedes vagy a Red Bull autóival szemben.

Azeri Nagydíj 2017

Ha Leclerc mellett is az a helyzet, hogy Vettelnek erőltetve kell igyekeznie, és fenyegetést nem csupán a többi csapat, hanem a saját márkatársa is jelent, akkor a német versenyző nehéz időszak elé néz. Már Ausztráliában is csak a monacói kicsúszása és a csapatutasítás mentette meg a vereségtől, ami Bahreinben meg is történt.

Leclerc 21 esztendős, a második szezonját kezdte meg az F1-ben, fiatalabb, mint Hamilton volt, amikor intenzív tesztsorozat után bemutatkozhatott Fernando Alonso csapattársaként. Az ő esetükben már tudjuk, hogy a két pilóta olykor heves vérmérséklete robbanást okozott, és ahogy akkor a McLaren, valószínűleg a Ferrari vezetése is érezni fogja, hogy melyik oldalra kell majd állniuk. Még akkor is, ha a nyilatkozatok szintjén Mattia Binottónál nehéz joviálisabb főnököt elképzelni.

Bár most lemaradt élete első nagy lehetőségéről, az idő Leclerc-nek dolgozik a Ferrarinál.

Az alkalmazott matematikusként elsősorban biológiai problémákkal foglalkozó, de F1-es témákat is tárgyaló Andrew Phillips az F1 Metrics blogon részletezett saját statisztikai modellje alapján úgy véli, a versenyzők négy szezon alatt kerülnek a legjobb formába (ez Vettelnél a 2010-es szezon, amikor először világbajnok lett), utána nem jelentős a fejlődésük, de 26 éves korukig még mérhető. 

Hamilton, Leclerc és Vettel köridejei a verseny három etapja soránForrás: Gerse József - GPhirek.hu

Természetesen bármikor előfordulhat, hogy a még mindig rutintalan Leclerc útvesztőbe kerül a beállítások terén, balesetekbe keveredik, további műszaki hibák sújtják, és végül Vettel veszi át a vezető szerepet, de ahogy Leclerc a bahreini viszontagságot kezelte, csak megerősítette azt a feltevésünket, hogy a magánéleti megpróbáltatásai után nem az F1-es felelősség terhe alatt fog összeroppanni. Ezért nem nehéz egyetérteni Hamiltonnal, aki szép jövőt jósolt a fiatalembernek, és látni az írást a falon, ami Vettelnek üzen.

Középmezőny, köszönjük!

Az Ausztrál Nagydíj után Bahreinben is tapasztalható volt a mezőny gyorsulása, de nem olyan mértékben, ahogy azt a plusz egy DRS-zóna indokolta volna. Vettel tavalyi pályacsúcsát az időmérőn csak Leclerc tudta felülmúlni, a futamon is mindössze ő és Hamilton ment tempósabban a tavalyi leggyorsabb körnél. Ezt sokan a tavalyinál óvatosabb gumikeverék-választásnak tudták be, de

a tavalyi és az idei időmérős körök összehasonlításából az is látszik, hogy Bahreinben az élmezőny érdemben nem tudta fokozni a tempót tavaly óta, a középmezőnyben viszont többen is megtették ezt.

Különösen a tavaly még nagy hátrányban lévő Alfa Romeo (Sauber) és a szintén gyengélkedő McLaren gyorsulása figyelemre méltó, hiszen az általuk lefaragott 2 mp és 1,3 mp, valamint a Haasnál megtalált 0,6 mp lehetővé tette a számukra, hogy az időmérőn ismét meglepjék Pierre Gasly-t, és a másik Red Bull, Max Verstappen nyakára is odaérjenek.

A csapatok eredményei a tavalyi Bahreini Nagydíjhoz képest - Nagyítható!Forrás: GPhirek.hu

Ez később a versenyen sem változott, legalábbis a 4. körben a McLarennél versenyző Carlos Sainz még össze tudott akaszkodni Verstappennel, aki egy lassú defekt következtében a vártnál korábban, már a 12. körben kiállt kereket cserélni. Mivel akkor még ő sem volt számottevő hátrányban (2,3 másodpercre Bottastól, és kb. 10-re Leclerc-től), ezt az ellenfelek elévágási kísérletként értelmezték. Követték a példáját, két kerékcserére sarkallva az egész élmezőnyt. Ennek tanulsága, hogy

jól látja a Liberty Media, az izgalmakhoz legalább olyan erős középmezőnyre van szükség, amit nem lehet biztonságos távolságra lehagyni,

és ami képes akár áttételesen is beavatkozni az élen állók versenystratégiájába, megzavarva a futam előre kiszámolt menetét, összekeverve a gumikeverékek felhasználását, általános kiszámíthatatlanságot eredményezve.

A pártatlan szurkolók mellett alighanem Vettel és a Ferrari is ebben reménykedhet, mert a német pilóta eddig két forgatókönyv szerint tudott világbajnoki címet nyerni: Ha utcahosszal jobb autója volt (2011, 2013) vagy ha az adott szezon során legalább öt különböző pilóta (2010, 2012) győzött, és a többi futamon is folyamatosan pontokat raboltak egymástól. Most a gond csak az, hogy a 2010-es évek elejével ellentétben nem a Ferrari az ellenfél, hanem a Mercedes.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK