Társoldalunk:

Alonso: Nem tudtuk, hogy Schumacher csalt-e Monacóban

2019.01.08. 19:42

Damon Hill, David Coulthard és Mika Häkkinen után Fernando Alonso is visszatekintett a Michael Schumacherrel vívott csatáira, és egy olyan esetet is felelevenített, ami a mai napig heves vitákat vált ki.

Fernando Alonso az utolsó olyan ellenfele volt Michael Schumachernek, akivel a hétszeres világbajnok az év végi elsőségért küzdött meg a Forma-1-ben. Amikor a spanyol bemutatkozott a száguldó cirkuszban, a német legenda már háromszoros világbajnok volt, pár hónappal azelőtt nyerte meg első címét a Ferrarival, és valószínűleg még egyáltalán nem sejtette, hogy pont a Minardinál versenyző újonc fogja letaszítani őt az F1 trónjáról 4 évvel később. Alonso karrierje csak akkor indult be igazán, a motorsport csúcsán töltött 17 szezonja alatt pedig később olyan pilótákkal küzdött meg, mint Kimi Räikkönen, Lewis Hamilton, Sebastian Vettel vagy Jenson Button, mégis a Schumacher elleni csatákat tartja a legtöbbre.

Schumacher a pályája vége felé, Alonso az elején volt, amikor a világbajnoki címért csatáztakForrás: DPA/AFP

A spanyol 2003-ban ült először olyan autóban, amivel beleszólhatott az élmezőny küzdelmeibe, és olykor – még ha nem is sokszor – már akkor összetalálkozott a pályán Schumacherrel.

A következő szezonban a Ferrari hatalmas fölénye miatt ismét nem tudott méltó ellenfele lenni a németnek, 2005-ben viszont eljött az ő ideje.

A Ferrari ekkorra visszaesett, így Schumacher volt az, aki többnyire az autója miatt nem tudta felvenni a kesztyűt a spanyollal, a 2005-ös imolai kergetőzésük vagy Alonso abban az évben Szuzukában bemutatott szenzációs előzése azonban így is a sportág nagy pillanatai közé vonult be.

 A csatáim Michaellel a karrierem legjobb pillanatai voltak

– mondta Alonso abban a videóban, amelyet az F1 készített vele Schumacher 50. születésnapja alkalmából. – Semmi nem volt ugyanolyan [Schumacher visszavonulása után], minden alacsonyabb intenzitással zajlott. Kerék a kerék ellen csatázni Michaellel kemény volt, hihetetlenül nehéz volt harcolni vele. Tudta, hogy ő a legerősebb, a legenda, és így is védte a pozícióját a pályán, ezért aztán nagyobb elégedettséggel is töltötte el az embert [a megelőzése], mert egy legendával állt szemben."

A 2005-ös San Marinói Nagydíj volt Alonso és Schumacher első komoly csörtéjeForrás: DPA/AFP

Agresszivitásért Alonsónak sem kellett a szomszédba mennie, ezt 2006-ban mutatta meg Schumacher ellen a legjobban. Abban az évben az utolsó előtti futamig harcoltak a világbajnoki címért, Szuzukába pontegyenlőséggel érkeztek, a Ferrari elfüstölő motorja azonban közbeszólt, és gyakorlatilag a szezonzáró előtt eldöntötte a küzdelmet. Talán kevesen gondolták volna, de még az F1 történetének egyik legjobbjának tartott Alonsóra is hatással volt az ereje teljében levő Schumacher, akivel szemben valamivel kevesebbet engedett meg magának, mint másokkal szemben. „Michael megfélemlített, különösen az elején” – mondta Alonso. 

Az F1-be érkezve az ember ráhagyott öt százalékot, amikor ellene versenyzett, mert ő volt a főnök."  

Alonsót később azonban már kevésbé riasztotta meg a közeg, 2006-ban Schumacher monacói időmérőn bemutatott hírhedt leparkolása után sem. Flavio Briatore, a Renault akkori csapatfőnöke szándékossággal vádolta meg Schumachert, és Alonso is azt mondta, megvan a véleménye az esetről. Ross Brawn az F1 hivatalos podcastjának nemrég gyakorlatilag elismerte, hogy Schumacher tette szándékos volt, és nem is volt rá mentsége később sem.

Alonso mindenesetre 13 évvel később is finoman fogalmazott, és bevallotta, akkor nem tudták, hogy Schumacher direkt, vagy véletlenül parkolt-e le,

és akadályozta többek között a Renault versenyzőjét is abban, hogy megdöntse az idejét. A németet ennek ellenére megbüntették, a másnapi futamon az első helyett az utolsó rajtkockából kellett kezdenie.

Schumacher 2006-os monacói manővere Alonsónál is kiverte a biztosítékotForrás: AFP/Damien Meyer

„Nagy volt a feszültség. Nem tudom, hogy szándékosan csinálta-e, vagy nem – mondta Alonso. – Nyilvánvalóan abban a helyzetben az ember a saját érdekeit nézte, a bajnokságért harcolva ki kellett használni egy ahhoz hasonló gyenge pillanatot, és megpróbálni erős pszichológiai hadviselést folytatva nagyon egyértelművé tenni a helyzetet. Megpróbáltunk nagyon mélyre menni ebben és kihasználni a dolgot úgy, hogy nagyon rossz cselekedetként tüntettük fel még akkor is, ha nem tudtuk, hogy az volt-e vagy sem."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK