Társoldalunk:

Csalás vagy rendszerhiba? Ezek voltak Schumacher legbalhésabb ügyei

2019.01.06. 16:00

Mika Häkkinen, David Coulthard és Ross Brawn betekintést nyújtott abba, milyen volt testközelből, olykor szenvedő alanyként megtapasztalni Michael Schumacher mindent elsöprő győzni akarását.

Michael Schumacher páratlan karrierjébe becsúszott néhány kevésbé dicső momentum is, amelyeket sokan a mai napig felhánytorgatnak neki. Az 1994-es vb-címet eldöntő ütközés Damon Hill ellen, az 1997-es jerezi csörte Jacques Villeneuve-vel szemben, vagy a 2006-os „leparkolás" a monacói időmérőn mind azok közé a pillanatok közé tartozik, amelyek finoman szólva sem tettek jót a német pilóta megítélésének. A Schumacher 50. születésnapja miatt indult múltidézés során Mika Häkkinen és David Coulthard, valamint a rekordbajnok teljes pályafutását testközelből figyelő Ross Brawn révén az F1 felidézte a vitás eseteket, és megpróbált magyarázatot találni arra, mi is vezérelte az F1 történetének legsikeresebb pilótáját azok elkövetése közben.

Abban Coulthard (a képen), Häkkinen és Brawn is egyetért, hogy Schumacher mindig keményen versenyzettForrás: AFP/Jeff Kowalsky

Schumacher már az F1-be érkezése után, zöldfülűként is megmutatta, hogy senkitől sem riad meg, többször is összetűzésbe került a háromszoros világbajnok Ayrton Sennával, aki egy 1992-es hockenheimi teszten galléron is ragadta őt a bokszban, miután a német szerinte szándékosan akadályozta őt a pályán.

Schumacherről hamar megtanulta mindenki, hogy jóformán csak átugrani lehet a pályán, legalábbis mindent be kell vetnie annak, aki el szeretne menni mellette.

„Michael elszánt volt, és nem érdekelte más, egyúttal ő is ritkán panaszkodott másra amiatt, hogy kemény volt vele a pályán, nem rádiózott sűrűn, hogy ez vagy az ezt meg azt tette, irányt váltott a féktávon és hasonlók – idézte fel a Schumacherrel 1991 és 2006 között egy szezon kivételével Benettonnál és a Ferrarinál, majd 2010 és 2012 között a Mercedesnél együtt dolgozó Ross Brawn egykori pilótája versenyzésről alkotott felfogását az F1 hivatalos podcastjában. – Az volt a hozzáállása, hogy mindenki tudni fogja, hogy ha meg akarja őt előzni, akkor különleges munkát kell végeznie."

Az ellenfelek tisztában voltak vele, hogy Schumacher ellen a topon kell lenniük, ha előzni akarnakForrás: AFP/Eric Cabanis

A németek új szupersztárjának első igazán nagy port kavaró megmozdulására az 1994-es szezonzárón került sor Damon Hill ellen, majd ezt három évvel később egy újabb követte.

Schumacher először Villeneuve-öt okolta a jerezi ütközésért

Az 1997-es szezonban ismét az utolsó futam döntött a vb-címről, a Williamsnél versenyző Villeneuve-nek mindenképpen Schumacher előtt kellett végeznie a jerezi szezonzárón ahhoz, hogy világbajnok legyen. Utolsó kerékcseréje után másfél körrel a kanadai mindent egy lapra feltéve bevetődött a Ferrari mellé, Schumacher azonban ráhúzta a kományt, aminek az lett az eredménye, hogy ő kiesett, Villeneuve pedig továbbment, és a harmadik helyen célba érve világbajnok lett. Később Schumachert keményen megbüntették a sportszerűtlen megmozdulásért, utólag kizárták a világbajnokságból, és az összes 1997-ben szerzett pontját elvették.

Schumacher utólag elismerte, hogy hibát követett el, egyszer még azt is mondta, hogy ha egy valamit másképp csinálhatna a karrierjében, akkor az a 97-es jerezi futam lenne. Ross Brawn a Ferrari technikai igazgatójaként volt jelen, amikor a német pilóta visszatért a bokszba. Brawn az F1 podcastjában felidézte, hogy egyáltalán nem azt a reakciót kapta, mint amire számított, a kétszeres világbajnok ugyanis szó szerint tajtékzott, annyira ki volt akadva Villeneuve-re. Elbűvölő volt, mert amikor visszajött a bokszba, meg volt győződve arról, hogy Villeneuve egy gazember – mondta Brawn. – Kiabált, hogy ki kell őt zárni, mert nekiment. Ezután megmutattuk neki a visszajátszást, ami teljes mértékben sokkolta. Az ő fejében Villeneuve ment neki, és nem fordítva."

Schumacher 1997-ben Jerezben teljesen mást érzett belülről, mint ami valójában történtForrás: AFP/Archives-Wtn

Brawn úgy véli, hogy a Schumacherrel történt vitatható incidensek egyfajta pillanatnyi hibának tekinthetőek a rendszerben, alapvetően nem mondható a hétszeres bajnokról, hogy előre kitervelten folyamodott volna piszkos trükkökhöz. „Nem tudom, hogyan írjam körül, ez egyfajta reakció volt a részéről – folytatta az 1997-es ütközés elemzését a korábbi technikai igazgató. – Olyan nagy volt a nyomás, megnyerhette volna a bajnokságot, ezen a futamon pedig különösen frusztrált lett, mert Frentzen – nem kritizálhatom miatta, mert valószínűleg mi találtuk ki ezt – a verseny nagy részében szórakozott vele, mint a Williams valamiféle tőrje, és elrontotta Michael versenyét. Szerintem Michael gyorsabb volt Villeneuve-nél. Nagyon komplex verseny volt, és minden ebben a rendellenes viselkedésben tört felszínre. És ahogy mondtam, a bokszba visszaérve Villeneuve-ről sápítozott és arról, hogy miként vezetett. Egészen addig [gondolta így], amíg meg nem nézte az esetet. Utána nagyon csöndes lett, rájött, hogy mi nem azt láttuk, amit ő a pilótafülkében érzékelt."

Megmosolyogtató, hogy a Guardian 1998-as cikke szerint

egy német drukker azzal fordult a kölni ügyészséghez, hogy vizsgálják ki, Schumacher manővere büntehető-e.

Amennyiben igen, a német pilótát gyilkossági kísérlettel, vagy súlyos testi sértés okozásának kísérletével is vádolhatták volna, az ügyészek azonban hamar ejtették az ügyet.

Villeneuve 97-ben először és utoljára nehezítette meg Schumacher életét, későbbi pályafutása alatt még csak versenyt sem tudott nyerni, mielőtt 2006-ban dicstelenül végleg távozott a Forma-1-ből.

Volt, hogy Häkkinent is feldühítette

A Williams és a kanadai helyét a 98-as szezontól a McLarenek, és főként Mika Häkkinen vette át, akit Schumacher a legtöbbre tartott mindenkori ellenfelei közül. Noha a finn pilóta és a német ász nagyon tisztelte egymást, és többnyire a pályán is fair küzdelmet vívtak, a 2000-es Belga Nagydíjon Schumacher kihúzta a gyufát a McLaren világbajnokánál.

Häkkinen egyből a leintés után elmagyarázta Schumachernek, hogy mi nem tetszett neki a német védekezésébenForrás: AFP/Pierre Verdy

A nagyot hibázó Häkkinen minden áron vissza akarta szerezni a megpördülése miatt elveszített első helyet, amit a verseny hajrájában egy szenzációs előzéssel meg is tett, előtte azonban körökön át hiába próbálkozott, egy körrel az előzés előtt pedig kis híján nekiment Schumachernek, aki az utolsó pillanatban blokkolta előtte a belső ívet. Häkkinen dühösen gesztikulált, majd a futam után még úgy is számon kérte Schumacheren az esetet, hogy ő nyert, a német azonban nem értette, hogy kollégája min húzta fel magát. „Abban a pillanatban nagyon mérges voltam, elmagyaráztam neki, hogy az ilyen manőverek nem tartoznak a helyes versenyzői magatartásba.

Rám nézett és azt mondta, »Mika, ez a versenyzés«. Egyértelműen a [szabályosság] határán mozgott." Häkkinen úgy gondolja, hogy a később 7 vb-címig jutó egykori ellenfele tudatosan ment bele a vitatható manőverekbe. „Michael egy kicsit át akarta hágni a szabályokat, hogy elérje a célját. Szerintem egyértelműen kész volt kockáztatni a büntetést ezért. Ez egy személyiségi kérdés, hogy mi hajtja az embert arra, hogy ilyesmit tegyen. Néhány manővere nem volt összeegyeztethető a szabálykönyvvel."

Coulthard és Schumacher a következő verseny előtt megbeszélték a Spában történteket, de soha nem jutottak közös nevezőre abban, hogy ki volt a hibásForrás: DPA/AFP/Oliver Multhaup

Häkkinen mclarenes csapattársával, David Coultharddal annál több összetűzése akadt Schumachernek. A legemlékezetesebb a 98-as spái ütközésük volt, amely után a Ferrari versenyzője dühödten rontott be a McLaren bokszába, hogy megvádolja gyilkossági kísérlettel a skótot.

Schumacher később is kiállt az álláspontja mellett, miszerint a McLaren lekörözésre váró pilótája szándékosan lassított le előtte a szakadó esőben,

olyannyira, hogy a BBC-nek még 2009-ben is ezt mondta Coulthard jelenlétében, noha addigra egy kicsit már finomított az álláspontján. „Eléggé biztos vagyok benne, hogy még mindig úgy gondolom, ő volt a felelős – mondta mosolyogva az éppen első visszavonulását töltő hétszeres világbajnok a szintén vigyorgó Coulthard előtt. – Abban az időben egy kicsit jobban így éreztem, mert a McLarren és főként Mika ellen küzdöttem a világbajnoki címért, amikor leköröztem a csapat második autóját. Ilyenkor az ember agyán fura dolgok futnak át, amiért most elnézést is szeretnék kérni, mert David elmondta utána, hogy nem ez volt a helyzet, szerencsétlenek voltak a körülmények."

A belgiumi csörte előtt is találkoztak már a pályán, a 98-as argentin futamon Coulthard hibázott az élen haladva, elfékezte magát, majd mit sem törődve a mellé beszúró Ferrarival, becsukta az ajtót.

Coulthard ráhúzta a kormányt Schumacherre a 98-as Argentin Nagydíjon, a németnek nem volt hova mennieForrás: F1 TV

A skót ekkor tapasztalta meg először a saját bőrén azt, hogy Schumacher mennyire nem ismert kegyelmet. Az argentin eset segített megérteni, hogy milyen kemény is tud lenni a pályán. Azt mondtam neki, »kívül voltál a pályán, amikor nekem jöttél«, mire ő, »nem, nem voltam.« Erre én, »Michael, a kerékvető mellett voltam, a kanyar csúcspontján.« Kinyomtattam a FOM TV-jéből a képet, ami azt mutatta, hogy az autója egyik fele a füvön volt az ütközés pillanatában. Odaadtam neki, »mondtam, hogy nem voltál a pályán.«"

Coulthard bemutatott neki, majd a barátja lett

A belgiumi eset után legközelebb a 2000-es Francia Nagydíjon konfrontálódtak. A McLaren elé bevágó Schumacher már a rajtnál jelezte Coulthardnak, hogy ne számítson tőle ajándékokra. Nem sejthette, hogy talán azzal a manőverével érte el, hogy a skót élete egyik legjobb futamát teljesítse. Útban a győzelem felé Coulthard a később motorhiba miatt kieső Schumachert is megelőzte, akinek az egyik korábbi védekezése után annyira elgurult a mindig úriemberként viselkedő skót gyógyszere, hogy bemutatott a németnek. „Annyira dühített, mert olyan volt, mint egy arculcsapás – utalt a rajtnál történtekre Coulthard. – Az egész futam alatt bennem volt az a düh, megelőztem a csapattársát, Rubens Barrichellót, végül pedig utolértem Michaelt. Amikor megpróbáltam megelőzni, a külső ívre szorított a hajtűben. Ez még mérgesebbé és frusztráltabbá tett, ekkor mutattam be neki, és ráztam az öklömet."

A 2000-es Francia Nagydíjon Coulthard dühből vezetett, de meglett az eredménye, végül megelőzte Schumachert ugyanott, ahol korábban bemutatott nekiForrás: AFP/Samira Bouhin

Coulthard és Schumacher rivalizálásából később barátság lett, a skót pedig őszinte tisztelettel beszélt egykori ellenfeléről, aki szerint

Schumacher a felemlegetett hibák nélkül nem is lehetett volna ugyanaz, szinte a létező összes rekordot megdöntő pilóta.

„Michael volt a nyerőgép, ő volt az, akit le kellett győzni, ő volt a versenyző, aki meghatározta a Forma-1-nek azt a korszakát. Amikor visszatekintek a karrieremre, nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a sport történetének legsikeresebb pilótája ellen versenyezhettem. Michael minden incidense egy szükségtelen folt volt egy kivételes karrieren, nélkülük azonban nem ugyanazt a Michaelt láthattuk volna, mint akit láttunk. Rendíthetetlen volt, aki száz százalékig hitt magában. Hálás vagyok azért, hogy egy pályán versenyezhettem vele, mert újradefiniálta azt, hogy mit jelent eltökéltnek lenni. Egyértelműen boldog vagyok, hogy ugyanabban az időben versenyeztem, mint ő, mert mindig is az volt a célom, hogy a legjobbak ellen küzdjek, az ellene való versenyzés pedig jobbá tett."

A főszponzor még passzolt is – Coulthard a 96-os Monacói Nagydíjon Schumacher sisakjában lett második

A skót egy kedves történetet is felelevenített az 1996-os Monacói Nagydíjról azzal kapcsolatban, hogy Schumacher a pályán kívül mennyire másképp, mennyire emberien viselkedett. „A pálya annyira vizes volt, hogy sehol nem tudtam teljes gázt adni, annyira nehéz volt vezetni az autót – idézte fel a futam előtti körülményeket Coulthard. – Egyszerűen nem láttam, az Arai sisakomnak pedig még nem volt dupla rostélya, ami ma már általános a Forma-1-ben, hogy megelőzze a párásodást. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy kölcsönkérhetem-e az egyik sisakját, ami azt hiszem, eléggé szokatlan dolog pilóták között, ő azonban nem hezitált, »persze, rendben, semmi gond«. Végül második lettem azon a versenyen."

A Ferrarinál sem értették, hogy miért tette

Az 1996-os monacói versenyen még senki nem tudhatta, hogy tíz évvel később ugyanott egy újabb vitás esettől lesz hangos az F1-es bokszutca. Az időmérő edzésen a nyolcadik világbajnoki címéért hajtó Schumacher vezetői hibának álcázva leparkolta az autóját a Rascasse-ban, megakadályozva ezzel, hogy a mögötte érkezők befejezzék a gyorskörüket, és elvegyék tőle az első helyet. Óriási volt a felháborodás, a németet a rajtrács végére száműzték, a pilóták közül pedig többen számon kérték a mezőny legsikeresebb versenyzőjét. Ross Brawn elmondta, hogy még a Ferrarinál sem értették, hogy Schumacher miért tette azt, amit, a technikai igazgató ezt az esetet is rendszerhibaként jellemezte, ami szerinte egy ilyen hosszú, végig az élmezőnyben töltött pályafutás során még belefér.

Pályabírók tolják vissza Schumacher Ferrariját a bokszba azután, hogy lepakolta azt a 2006-os Monacói Nagydíj időmérőjénForrás: AFP/Damien Meyer

„Monaco egy hülye manőver volt, nem is igazán értem – mondta Brawn az F1 podcastjában. – Ott is nagy volt a frusztráció, mert tudtuk, hogy valószínűleg nem leszünk pole pozícióban, de közben nagyon gyors autónk volt, és nagyszerű stratégiánk a versenyre. Ami miatt ostorozom magam, hogy világosabbá kellett volna tennem a számára, hogy nincs rajta nyomás amiatt, hogy megszerezze a pole pozíciót. Olyasmit tett, amit nem lett volna szabad megtennie, efelől nincs kétség, szerintem nem is volt rá soha mentsége. Azonban egy 306 versenyen át tartó pályafutás során három incidens, az egy százaléknál is kisebb aberrációs ráta, miközben az ember minden versenyen a rivaldafényben van."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK