Beszippantott az F1, Vettel harmadik vb-címe eddig a csúcs

A 2012-es szezon óta utazza körbe a világot az egyik legjobb F1-es csapat tagjaként, a munkája a szenvedélye, jelenleg ő az egyik legrégebb óta a Red Bull Racingnél dolgozó nő, Sebastian Vettel családjával szurkolta ki a négyszeres világbajnok harmadik vb-győzelmét, és egyelőre nem tervezi, hogy irodai munkára cseréli a száguldó cirkusz forgatagát. Ő Borsos Vanda, a Red Bull vendéglátóegységeinek menedzserasszisztense, aki a 2018-as Olasz Nagydíj előtt, második otthonában fogadott minket.

Nyirkos, bőr alá férkőző hideg, szakadó eső. Valahogy nem így képzeli el az ember a látogatást a motorsport szentélyében szeptember elején, Monzában ezúttal azonban senkihez sem volt kegyes az időjárás. A Red Bull Racing impozáns motorhome-jában szerencsére jó idő van, a bokszutcaszerte csak Energy Stationként ismert monstrumban két órával az első szabadedzés kezdete előtt már zajlik az élet, a csapattagok éppen reggeliznek, a földszint távoli sarkában az ős-red bullosnak számító David Coulthard beszélget, valamivel közelebb a német RTL stábja fogyasztja napindító energiaitalát.

Immár hét éve dolgozik ezen a hétköznapinak távolról sem nevezhető helyen Borsos Vanda, a Red Bull vendéglátóegységeinek menedzserasszisztense. Huszonkét évesen, a 2011-es Magyar Nagydíjon volt először a személyzet tagja, a csapat pedig rögtön felajánlotta neki, hogy a következő szezontól minden versenyre tartson velük. Nem habozott az igennel, és azóta is az őrült körforgás része, ami rendesen lefárasztja, ugyanakkor egyelőre nem cserélné el más, „hétköznapi munkára." Hogy is tenné, hiszen akkor többet nem élhetné át azt az eufóriát, ami egy világbajnoki győzelemmel záruló szezon végén keríti hatalmába a csapattagokat.

A Red Bull vendéglátó-létesítményeinek menedzserasszisztenseként dolgozik. Mi tartozik pontosan ebbe a munkakörbe?

Mint a legtöbb lány a Red Bullnál, én is felszolgálóként kezdtem, két évig dolgoztam ebben a pozícióban, majd utána lettem a versenycsapat és a hospitality (vendéglátóegység - a szerk.) személyzete között zajló kommunikáció felelőse, ezzel tulajdonképpen félúton a menedzsment és a kiszolgáló személyzet közé léptem, két éve pedig hospitality menedzserasszisztens vagyok. Képtelenség lenne végigsorolni, hogy ez pontosan mit takar, már teljes mértékben a menedzsmenthez tartozom. Benne vagyok az összes háttérmunkában, ami a Red Bull Motorsport motorhome-jait mozgatja. Ez nemcsak a Forma-1-et fedi le, hanem az összes motorsport hospitalityt a MotoGP-ben, motocrossban, a rali-világbajnokságon és néhány egyéb rendezvényen.

A 2011-es Magyar Nagydíjon volt először tagja a Red Bull Racingnek. Rajongóként, az F1-es közegről álmodozva csöppent bele ebbe a világba?

Előtte másfél évig a magyar Red Bullnál dolgoztam, azt tehát tudtam, hogy kik vannak a csapatunkban, kik a sportolóink. Akkor még a Vettel-Webber páros volt itt. Egyébként a motorsport vagy a Forma-1 világáról semmit nem kell tudnunk, én azonban nem szeretek úgy dolgozni sehol, hogy nem vagyok képben. Ezekkel az emberekkel utazom körbe a világot, sok időt töltünk együtt. Már az első versenyemen elkezdtem belemélyedni a dolgokba. Ahogy az ember a csapat tagjává válik, egyszerűen beszippantja a légkör. Nem mondanám magamról, hogy rajongó vagyok, soha nem is voltam, de csapattagként elkötelezett vagyok, utánajárok adatoknak, híreknek, hallok olyan dolgokat, amiket más nem.

Miből áll egy versenyhétvége? A nézők nagy része péntek reggeltől vasárnap délutánig látogat ki a pályára, de nyilván a csapatok személyzetének ennél jóval hosszabb a munkahete.

A ritmusa minden versenyhétvégének ugyanaz, de különbséget kell tenni az európai és a tengerentúli futamok között. Az európai futamokra hétfőn érkezünk meg, kedden pedig elkezdjük az előkészületeket. Ilyenkor még csak a mag van ott, a legtöbben csütörtökön érkeznek, ekkortól megy minden élesben, mi is csütörtöktől vagyunk nyitva. Én ilyenkor még az irodában ülök és olyan dolgokkal foglalkozom, hogy milyen vendégeket várunk, nagyjából hányan érkeznek, mi a csapat időbeosztása, van-e bármilyen különleges rendezvény. A munka viszont a versenyek között sem áll meg, folyamatosan kapcsolatban vagyunk a Red Bull Racinggel és a Toro Rossóval, megy a telefonálás és az emailezés.

A mérnökökkel és a csapat vezetőivel ellentétben, akik a főhadiszálláson munkával töltik az idejüket, az Energy Station személyzetének mi a teendője a versenyhétvégék között?

Attól különleges a munkánk, hogy a versenyek között azért mi haza-hazamehetünk, hál' istennek nem kell irodában dolgozni, ettől függetlenül otthonról is dolgozom valamennyit.

Azért gyanítom, így is nagyon kimerítő tud lenni egy szezon, pláne zsinórban hét.

Az ember hozzászokik ehhez az életmódhoz, de ez is típusfüggő. Én a mai napig nagyon élvezem az utazást, nyilván hét év után ez szenvedéllyé válik. Otthon vagyok három percet, és már tűkön ülök, hogy hova tovább. Emellett, a szezon közben mindenki nagyon sokat panaszkodik, hogy milyen jó lenne már egy kis szünet, mennyire várják már a végét, de ettől függetlenül én még mindig nagyon szeretem. A legjobb az egészben az, hogy az ember eldöntheti, melyek azok a helyszínek, ahová később vissza szeretne menni a szabadidejében is. Nincs sok időnk arra, hogy körbejárjuk a helyszínt, várost nézzünk és a többi, de azért próbálunk rá időt szakítani. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, de még mindig megvan a varázsa. Persze jobban kifáraszt, mint 22 évesen.

Gondolom, az idei szezonban először a versenynaptárban szereplő három egymást követő versenyhétvége sem volt sétagalopp.

Katasztrófa volt, teljesen leamortizált mindenkit. Hál' istennek megígérték, hogy többet ilyen nem lesz, a jövő évi naptárban nincs is, reméljük, hogy utána sem lesz, mert rémálom. Egy hétvége alatt olyan 2000-2500 adag ételt készítünk el, ez étkezésenként 3-400 főt jelent. Naponta nagyjából 300 csapattagot, 400-500 médiaképviselőt, 70-90 VIP vendéget szolgálunk ki. Az egész motorhome-ot 28 kamion viszi egyik versenyről a másikra, ezért jelentenek óriási szívást már az egymást követő hétvégén rendezett futamok is. Normál körülmények között két és fél nap alatt állítják fel az Energy Stationt, ugyanennyi idő alatt szedik szét, ilyenkor viszont nagyon kell sietni.

Amikor az interjú megbeszélt időpontja előtt pár perccel megpróbáltam belépni a Red Bull Energy Station épületébe, az ajtóban álló úriember megállított, mondván, most nem jöhetek be. Mitől függ, hogy ki és mikor élvezheti a Red Bull vendégszeretetét?

A Red Bull Energy Station alsó része teljes mértékben a csapatnak van fenntartva, az első szint a médiáé és a vendégeké, valamint a Red Bull barátaié, a második szint pedig egy teljesen elszeparált rész a felsővezetésnek és az ő meetingjeiknek. Péntektől van nyitva az első szintünk, ekkortól van ebéd a médiában dolgozóknak és a vendégeknek. A csütörtöki médianapon főleg interjúk zajlanak az első szinten, valamint sajtóbeszélgetések, akkor még nincs teljes kiszolgálás. Az Energy Station alapvetően open house rendszerben működik, de nyilván valamilyen szinten limitálnunk kell, tehát vagy Red Bull, vagy médiaakkreditációval lehet bejönni, plusz a csapat.

Azt tudjuk, hogy mondjuk egy versenyzőnek a világbajnoki cím, egy mérnöknek pedig a technikai igazgatói poszt elérése jelenti a csúcsot. Ebben a munkában mi az, ahonnan már nincs tovább, egyáltalán meddig lehet ezt csinálni?

Annyira különleges és egyedi csapatban dolgozom, hogy tulajdonképpen ezért vagyok még mindig itt, talán nőként a legrégebb óta a csapat tagjaként. Engem nagyon beszippantott az az összetartás és az az életvitel, ami ezzel jár. Annak ellenére, hogy tényleg megvannak a nehézségei, második családra találtam itt. Ezt nehéz feladni azért, hogy Magyarországon dolgozzam tovább egy irodában ülve, még akkor is, ha már én is fáradok. Mindenképpen a Red Bull-lal tervezek a jövőben is. Az első évemtől kezdve folyamatosan egyre több dolog történt, egyre nagyobb lett a kihívás és a felelősség. Nincsenek konkrét terveim arra, hogy miként képzelem el az elkövetkező 10 évemet, vagy hova szeretnék eljutni. Most élvezem azt, ahol vagyok, és értékelem is.

Ennyi idő alatt bizonyára rengeteg emlék halmozódott fel. Van-e ezek közül kedvence, valamint olyan, amelyikre nem szívesen gondol vissza?

A legszebb emlékemmel kapcsolatos kérdésre mindig kapásból ugyanazt válaszolom. A 2012-es szezonzáró Brazil Nagydíj az, amikor Vettel és Alonso az utolsó körig harcoltak a világbajnoki címért. Ez volt az első évem, nem éltem át hasonlót korábban. Egyszerűen felrobbant a garázs. Vettel családjával ültük végig a versenyt, és hihetetlen volt az az érzés, a mai napig libabőrös leszek, ha rá gondolok. A legelső körben megpördült, tudtuk, hogy hanyadik helyen kell végeznie ahhoz, hogy világbajnok legyen. A mai napig ez a verseny a csúcs. A pozitív élmények egyébként valahogy mindig jobban megmaradnak, mint a negatívak. Utóbbit szerencsére nem nagyon tudnék kiemelni. Amikor bevezették a turbómotorokat, akkor voltak olyan versenyek, amikor fel sem tűnt, hogy elrajtolt a mezőny. Ott egy kicsit alábbhagyott a lelkesedés, de összességében a negatív emlékek valahogy elvesznek a süllyesztőben.

Nem ma volt, hogy Baumgartner Zsolt révén magyar pilótának szurkolhattunk a Forma-1-ben, a magyarok azonban azóta is folyamatosan jelen vannak a száguldó cirkuszban, még ha nem is a rivaldafényben. Tartod velük a kapcsolatot?

Hál' istennek egyre több a magyar, nálunk most két magyar lány van rajtam kívül, mind a ketten az idén kezdtek, reméljük, hogy maradnak. Ezenkívül a médiában vannak páran, valamint a paddockban az összes növényt magyarok szállítják, nemcsak nekünk, hanem a többi csapatnak is. A Haasnál van egy szerelő, a Mercedes motorhome-jában is van egy-két magyar lány, azt hiszem. Szoktuk tartani a kapcsolatot, egyszer Pesten is próbáltunk összehozni egy találkozót. Nyilván nehéz, mert mindenki utazik és örül, ha végre otthon lehet. Ritkán jön össze, de akkor nagyon örülünk neki. Van egy Facebook-csoportunk is, ott próbálkozunk több-kevesebb sikerrel. Általában random szervezünk ilyen összejöveteleket, azok a legjobbak.