Schumacher 1992-ben megszerezte első győzelmét a Forma-1-ben, a csúcsra pedig 1994-ben ért fel, amikor világbajnok lett a Benettonnal, hogy egy évre rá címet védjen.
Soha nem adta fel. Ami először lenyűgözött benne, az a fizikai felkészültsége volt. Gyakorlatilag a csapattal együtt élt, úgyhogy építettünk neki egy konditermet a gyárban. A mérnökök mondták, hogy nem értik ezt a fickót.
Spában, az első győzelme után Nigel [Mansell] végzett a második helyen, és teljesen meg volt semmisülve, Michael pedig, mint aki meg sem izzadt, lenyomott volna még egy versenyt. Szerintem ő tanította meg a többi pilótát arra, hogy mennyire fittnek kell lenni a Forma-1-ben.”
A fizikuma mellett Schumacher igazi csapatember volt, amit korábban nem tapasztaltak a Benettonnál dolgozó szerelők és mérnökök.
„Soha nem panaszkodott. Amikor gond volt az autóval, megpróbálta megoldani, míg sok más pilóta csak közölte, hogy az autó szar. Oké, de mitől lesz jobb? Michael ott volt, beszélt a mérnökökkel, órákig ott maradt, mindenkit a helyes irányba terelt és motivált. Soha senki azelőtt nem találkozott ilyen hozzáállással a csapatban.”