Niki Lauda visszavásárolja a csődbe jutott légitársaságát

Niki Lauda visszavásárolja a korábban általa alapított légitársaságot, a FlyNikit, miután a csődbiztosok az ő ajánlatát fogadták el a British Airways anyavállalata, az IAG tulajdonosa ellenében. A légitársaságot a korábbi háromszoros F1-es világbajnok 2003-ban alapította, 2011-ben viszont eladta a később csődbe jutott Air Berlinnek.

Lauda korábban több légitársaságot is elindított, ezek többsége nem volt sikeres vállalkozás, az osztrák üzletember most új lehetőséget kap, hogy talpra állítsa a legutóbb létrehozott cégét. A visszavásárlási árat nem hozták nyilvánosságra, de a FlyNiki osztrák és német csődbiztosai is megerősítették az ajánlat elfogadását.

„A mai nap kora reggeli óráiban a Laudamotion GmbH a legjobb ajánlattevőnek bizonyult a nyílt árverésen – idézte a Reuters a csődbiztos Ulla Reisch és Lucas Flöther közös közleményét. Hozzátették, hogy a szükséges jogi engedélyeztetés is hamarosan megtörténik, így nincs akadálya a tranzakciónak.

„Természetesen nagyon örülök – nyilatkozta Lauda az osztrák Oe24-nek. – Kétségtelen, hogy mindig is beletettem a szívemet és a lelkemet is a Nikibe” – tette hozzá. Lauda azt is elárulta, hogy a 15 repülőgépből álló flotta március végén állhat ismét forgalomba. A társaságnak nagyságrendileg 1000 fős személyzete volt decemberben, ők a Reuters szerint várhatóan megtarthatják az állásaikat.

Laudával nemrég interjút készített az Autosport magazin, ami az F1-ben érdekelt személyiségek kérdéseit tette fel. Paddy Lowe, a Williams technikai igazgatója arra volt kíváncsi, hogy Lauda vajon az F1-ben vagy a repülőgép fülkéjében volt-e jobb pilóta.

„Három világbajnokságot nyertem. Ennyi. A versenyzés és a repülés teljesen más. A repülés a szabályok tiszteletéről szól. Boeing 777-estől kezdve mindenféle magánrepülőkig vezettem gépeket, és mindig tiszteletben tartottam a szabályokat. Repülés közben soha, semmilyen hülyeséget nem csináltam, a versenyzés közben meg csak azt” – felelte.

„Az F1-es autóban csak saját magamtól függtem, mindig tudtam alkalmazkodni a követelményekhez. Egy 3-4000 fős légitársaság vezetéséhez az kell, hogy egy egész csapatot koordináljak, úgyhogy a kettő nagyon eltérő kihívás.”