Martin Whitmarsh visszatér az F1-be

Négy év távolmaradás után visszatér az F1 közelébe a McLaren korábbi csapatfőnöke, Martin Whitmarsh. A brit szakember 2009-től 2014-ig volt a McLaren Racing ügyvezetője és csapatfőnöke, és 2010-től 2012-ig a Formula-1-es Csapatok Szövetsége (FOTA) elnöke is volt. Ebben a minőségében foglalkozott a költségcsökkentés, azon belül a költségplafon bevezetésével is.

Whitmarsh hosszú évekig Ron Dennis jobbkeze volt a McLarennél, ügyvezetői kinevezése után rögtön óriási hibát követett el azzal, hogy a Brawn GP-nek lehetővé tette a gyári Mercedes motorok használatát. Ezzel helyzetbe hozta a csapatot, amit az év végén a Daimler felvásárolt, ezzel a McLaren elvesztette a kizárólagos gyári támogatást. Amikor Dennis visszaszerezte a hatalmat, rögtön kirúgta.

A brit szakember 2015-től a Ben Ainslie Racing vitorláscsapat ügyvezetője lett az F1 vitorlás megfelelőjében, az Amerika Kupában és sokáig távol tartotta magát az autóversenyzéstől, de a novemberben a Formula E tanácsadó testületébe is beválasztották, és most az FIA is felkérte, hogy átmenetileg vegye a kezébe az F1-es költségcsökkentés és a költségvetési plafon bevezetésének kérdését.

„Whitmarsh elfogadta a felkérést, hogy átmenetileg az FIA-val dolgozzon a pénzügyi szabályzatok kidolgozása terén, amelynek az a célja, hogy az F1-ben sportszerű és fenntartható versenyzés alakuljon ki” – nyilatkozta Matteo Bonciali, az FIA kommunikációs igazgatója. Ez a világmotor elképzeléséhez hasonlóan egy újabb terv, ami még Max Mosley elnöksége alatt szakadt félbe.

A költségplafon lehetőségével legutóbb 2013-ban foglalkoztak utoljára, Whitmarsh akkor azt mondta az Autosportnak, hogy szerinte ez csak akkor működhet, ha minden csapat kiáll mellette és senki sem próbál meg előnyt kovácsolni belőle. Sok csapat még most is fenntartásokkal kezeli az elképzelést, de a Force India bevezethetőnek tartja, például az adófizetés mintájára.

„Azt gondolom, [a költségplafon] helyes lépés, de szerintem egy kombinációra van szükségünk. Olyan szabályokat kell hoznunk, amik a tényleges költségeket is befolyásolják. Nem hiszem, hogy az önmagában működni fog, ha egyszerű bevezetünk egy költségplafont. Eddig egyetlen kísérlet sem vált be. Valami sokkal összetettebb dologban kell megállapodnunk, hogy [a költségcsökkenést] elérjük.”