Társoldalunk:

F1 Retró: Graham Hill csapatmentő győzelme

2017.12.29. 18:20

55 évvel ezelőtt ezen a napon dőlt el a Formula–1-es világbajnoki cím Jim Clark és Graham Hill között a Dél-afrikai Nagydíjon. Az új bajnok egyúttal csapatát, a BRM-et is megmentette a felszámolástól.

1962 utolsó napjait írtuk, Elvis Presley Return To Sender című dala tanyázott a brit slágerlista élén, és már három hónapja nem rendeztek hivatalos F1-es világbajnoki futamot.

Az F1-es "család" persze az Amerikai GP és az idényzáró Dél-afrikai GP közötti időszakban sem tétlenkedett,

három nem hivatalos viadalt is futottak.

Látszólag Graham Hill és a BRM P57 vezet, de Jim Clark már mindenkit maga mögött hagyottForrás: AFP/Picture Alliance/LAT

Az elsőt októberben, a vadonatúj mexikóvárosi pályán (ennek a futamnak az időmérő edzésén vesztette életét a Ferrari ígéretes fiatal pilótája, Ricardo Rodríguez egy privát Lotus kormányánál), majd kettőt december elején, a dél-afrikai nyárban. A kyalami futamot a Lotus új húzóembere, Jim Clark nyerte, míg a westmeadi versenyen csapattársa, Trevor Taylor diadalmaskodott.

Kilenc nagydíjat rendeztek 1962-ben, ám a FISA szabályai szerint

a világbajnokságban csak a legjobb öt futam eredményét vették figyelembe.

A precízen borotvált angolbajuszt viselő Graham Hill nyert a BRM-mel Hollandiában, a Nürburgringen és Monzában.

A BRM új V8-as motorja versenyképes volt, Hill négy versenyt nyert 1962-benForrás: AFP

Ezzel szemben Clark Belgiumban, Angliában és az Egyesült Államokban hódította el a babérkoszorút. A pontversenyben Hill 33, Clark 30 ponttal rendelkezett az East London-i szezonzáró előtt, amely a vadonatúj pálya miatt mindenki számára ugrás volt az ismeretlenbe.

Clarknak mindenképpen nyernie kellett, meg is szerezte a pole pozíciót, a hatodikat a szezonban.

Graham Hill közvetlenül mellőle indulhatott (a lenti képen), megelőzve Jack Brabhamet és Innes Irelandet, valamint John Surteest és a helyi menő, Tony Maggs Cooperjét. A Ferrari szezon közben lemaradt a fejlesztési versenyben, ezért Enzo Ferrari el sem küldte csapatát Dél-Afrikába.

A rajtzászló meglendítése után Clark állt az élre, Hill a nyomában körözött.

A „Repülő skót" domináns formában versenyzett, a könnyű építésű, önhordó karosszériás Lotus 25-össel utolérhetetlennek tűnt ezen a napon.

Az eredeti "Repülő skót", Jim Clark és Colin Chapman (balra) a hatvanas évek elejétől szinte verhetetlen párost alkotott a LotusnálForrás: Ford Motor Company

Hill mögött viszont nagy csata alakult ki a harmadik helyért Surtees, Maggs és Bruce McLaren között, aki csak a 8. helyről rajtolt. Surtees motorhiba miatt feladta a futamot a 27. körben, majd 25 körrel a leintés előtt Clark motorja is fehér füstöt kezdett eregetni.

A skót kényszeredetten a boxba hajtott, ahol kiderült, egy meglazult csavar miatt elfolyt az összes olaj,

így már nem tudott visszatérni a versenybe.

Hill, aki egészen eddig kivárt, az utolsó 20 körre átvette a vezetést és magabiztosan, közel 50 szekundumos előnnyel megnyerte a versenyt Bruce McLaren Cooperje előtt. Tony Maggs lett a harmadik, három F1-es dobogója közül a másodikat érte el hazai közönsége előtt, míg a negyedikként leintett Jack Brabham utolsóként úszta meg a lekörözést.

Graham Hill (az 1996-os világelső, Damon Hill apja) ezzel

megszerezte első világbajnoki címét, ám győzeleme ennél nagyobb jelentőséggel bírt.

Graham Hill 1962-ben a BRM-mel, majd 1968-ban a Lotusszal is világbajnok lettForrás: AFP

Az angol iparmágnás, Sir Owen Stanley gárdája ekkor már tizenöt éve küzdött komolyabb eredmény nélkül, és a csapat berkein belül az a hír járta, hogy ha 1962-ben sem lesznek világbajnokok, Stanley megvonja a támogatását, a csapat pedig bezárhatja a boltot.

Erre szerencsére nem került sor, a BRM egészen 1975-ig a száguldó cirkusz meghatározó alakulata maradt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK