Csak bokszmeccsel lehetne egymásnak ugrasztani a Ferrarit és a Mercedest

A monzai sajtóteremben csattognak a kamerák, ahogy Toto Wolff és Maurizio Arrivabene egymás fülébe sugdosnak, miközben sauberes kollégájuk, Fred Vasseur épp egy újságíró kérdésére válaszol. Kihagyhatatlan pillanat a széksorok mögött álló fotósoknak, ebből biztosan ütős kép lesz:

A vicc az, hogy ez manapság egyáltalán nem számít szokatlan jelenetnek. Pedig ha visszapörgetjük az időt mondjuk a 2000-es évek elejére, és megpróbáljuk magunk elé képzelni ugyanezt Ron Dennisszel és Jean Todttal, az eredmény hátborzongató. Róluk úgy tűnt, egy kanál vízben is meg tudnák fojtani egymást, és a csapataik között állandóak voltak a pályán kívüli összecsapások. Ez gyakran testet öltött a vélt és valós technikai szabálytalanságok miatti kölcsönös gyanúsítgatásban és feljelentgetésben, aztán a 2007-es kémbotrányban csúcsosodott ki.

A Mercedes és a Ferrari viszonya most teljesen más. Vagy Oscar-díjat érő színészi teljesítménnyel sikerül fenntartaniuk a látszatot, vagy tényleg jól kijönnek egymással, nem hagyva, hogy a pályán zajló háború kiterjedjen a pályán kívüli terepre is.

Az olajégetés-ügy kitűnő példa erre: a hírek szerint június táján a Mercedes dobta fel az FIA-nél a Ferrarit a trükk túlzásba vitt alkalmazása miatt, a múlt héten, Spában pedig arról pletykáltak, hogy az új motorjuk bevetését előrehozva felrúgtak egy íratlan megállapodást. Ez régen bőven elég lett volna hozzá, hogy a két csapat fröcsögni kezdjen egymásra, most mégis mosolyogva hajtogatják, hogy nincs közöttük semmiféle konfliktus.

Talán nyálasan hangzik, de ez van. Amikor péntek délután rákérdeztem, hogy a kapcsolatuk miért nem mérgesedik el, mint a múltban a vb-címért harcoló más élcsapatoké, Wolff tréfásan elkezdte átölelni Arrivabene vállát. „Szeretnéd, ha Maurizio és én coming-outolnánk itt?" – vetette fel kuncogva.

A Ferrari főnöke kicsit komolyabban azt felelte, hogy még a kérdést is meglepőnek tartja. „Ha akarod, szervezhetünk egy bokszmeccset a látványosság kedvéért, de szerintem nincs szükség rá – mondta.

Én emberként is nagyra tartom Totót, ezt ő is tudja. Nem kávézok bárkivel. Van, akivel jól kijövök, van, akivel nem. Ez az én dolgom."

Arrivabene szerint ma már minden sportban elvárható, hogy az ellenfelek intelligensen álljanak egymáshoz. „Különben nem csapatfőnökök, hanem huligánok lennénk, márpedig nem vagyunk azok" – állította.

A jelek szerint itt van a kutya elásva: Wolff és Arrivabene személyes jó viszonya nyomja rá pozitív értelemben a bélyegét a Mercedes és a Ferrari kapcsolatára is. Elvégre az övék a végső szó, amikor dönteni kell róla, hogy megtegyenek-e egy lépést az ellenfelükkel szemben, és Wolff kerek-perec ki is jelentette, hogy a sport nem erodálhatja az egymás iránti tiszteletüket.

„Szívesen használom a rögbis hasonlatot: a játékosok lehetnek kemény és mindenre elszánt ellenfelek a pályán, meccs közben megpróbálhatnak behúzni egymásnak, aztán elboríthatják őket a győzelemmel járó érzések, de attól utána még sörözhetnek egy jót – ecsetelte. – Az évek során mi is ugyanígy álltunk hozzá a dologhoz."

Nemcsak jó, hanem hasznos is

Az ádáz ellenségeskedés izgalmasabb volt? Lehet, ám Wolff szerint a csapatok már csak azért sem engedhetik meg maguknak, hogy elmérgesedjen a viszonyuk, mert mindannyian egy hajóban eveznek. Olykor a saját érdekeiket is félretéve, együtt kell meghozniuk a Forma-1 jövőjével kapcsolatos stratégiai döntéseket, mint amilyen például az új motorformulával kapcsolatos lesz nemsokára.

– mutatott rá. – Szerintem a múltban – sőt, nemcsak a múltban, hanem manapság is – voltak, illetve vannak olyan személyek, akik nagyon szűklátókörűen koncentrálnak az F1-re, mintha nem létezne semmi más. Pedig az igazság az, hogy a pályán hiába folytatunk öldöklő küzdelmet, rengeteg közös érdekünk van."

„A Forma-1 ráadásul most, hogy új tulajdonosa és menedzsmentje lett, fontos útkereszteződéshez érkezett. Mindannyian szeretnénk, ha a sportnak jól menne, ezért képesnek kell lennünk leülni egy asztalhoz, és értelmesen beszélgetni róla, egy időre levéve a ferraris, mercedeses vagy sauberes sapkánkat, hogy elfogulatlanul hozhassuk meg a sport érdekeit szolgáló döntéseket. Mi rendszeresen beszélgetünk így, ami kihat a kapcsolatunkra."

Ez a gondolkodásmód ígéretesnek hangzik, ha az F1 jövőjéről van szó. És hogy mennyire ennek a két embernek a meglepően harmonikusnak tűnő viszonya segít – vagy legalábbis segített eddig – elsimítani a Mercedes és a Ferrari közötti potenciális konfliktusokat, arra Arrivabene a végén még tett egy újabb utalást.

– árulta el. – Elvégre az élet nemcsak a Forma-1-ről szól, úgyhogy sok minden más is szóba szokott kerülni közöttünk: a zene, a művészetek, és még rengeteg egyéb téma, amiről úgy általában érdekli az embereket."

Bármekkora orbitális közhely, úgy tűnik, a Forma-1-ben is tényleg minden a személyes kapcsolatokon múlik...

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!