Társoldalunk:

110 éve nyerte meg Szisz Ferenc az első autós Grand Prix-t

2016.06.27. 17:05

A Francia Nagydíj volt az első Grand Prix az autóversenyzés történetében. A magyar származású versenyző valóban nagy díjat kapott, de keményen meg kellett küzdenie érte.  

Nem csupán az első Magyar Nagydíj kerek évfordulóját ünnepelhették az autóversenyek kedvelői 2016-ban, az első autós Grand Prix, azaz nagydíj megrendezése is éppen 110 évvel ezelőtt történt. Az akkor még kétnapos viadal 1906. június 26-án rajtolt, és másnap, június 27-én hirdették ki a győztest, aki nem más volt, mint a Renault-val versenyző magyar Szisz Ferenc.

A futamot az azóta legendássá váló Le Mans-ban rendezték, egy közutakból kialakított 103,18 kilométeres aszfaltcsíkon. A mezőny összesen 12 kört, 1238,16 kilométert tett meg, ami a mai F1-es futamok nagyjából négyszeresének felel meg. Érdekesség, hogy akkor még nem a ma ismert kockás, hanem a manapság már a kizárást jelentő fekete zászlóval intették le a versenyzőket.

Szisz Ferenc a Renault volánja mögött az 1906-os Francia NagydíjonForrás: AFP/Stf

A rendezvényt a francia autóklub (ACF) hívta életre, miután az 1900-tól évente megtartott Gordon Bennett Kupa futamain minden nemzet csak korlátozott számban indíthatott versenyzőket, így a jelentős autóiparral rendelkező franciák hátrányba kerültek.

A nyári forróságban létrehozott verseny sikeresnek bizonyult, hagyománnyá vált, és 1907-ben már nem csak Franciaországban rendezték meg, de a németek is megszervezték a Kaiserpreist, a Német Nagydíj elődjét. A Grand Prix versenyzés 1936-ra ért el Magyarországra, majd 1950-től szervezettebb formában, a Forma-1-es világbajnokság részeként folytatódott.

Hazai versenyző is indult az első Magyar Nagydíjon

Világújdonság: A kerékcsere

Nem kevesebb, mint 34 nevezés érkezett a Francia Nagydíjra, ebből 23 hazai versenyző volt. A ma is létező Renault, FIAT és Mercedes mellett számos olyan konstruktőr is részt vett, ami ma már nem működik, de a Szisz révén győztes Renault kiemelkedett az egyébként igen szoros élmezőnyből. Az autóépítők között is francia volt a túlsúly, 10 hazai gyártó vett részt a futamon, miközben a britek és az amerikaiak távol maradtak a küzdelemtől.

Az autók maximális súlya 1000 kilogramm lehetett szerszámok és dinamó nélkül, és a motorok maximum 30 liter üzemanyagot fogyaszthattak 100 kilométeren. Minden résztvevő négyhengeres motort választott, amelyek lökettérfogata 7,4 litertől 18,2 literig terjedt. A csapatoknak az első nap végén, a táv felénél megengedték, hogy versenyzőt cseréljenek és megjavítsák az autóikat. Három ma is ismert gyártó, a Michelin, a Dunlop és a Continental készített abroncsokat a versenyre, de a franciák alkottak maradandót. A Michelin létrehozta a felnire szerelt, cserélhető gumikat, így a defektes kerekeket gyorsan újakra cserélhették. Erre szükség is volt, mert a szabály szerint csak a versenyző, és a vele tartó szerelő nyúlhatott az autóhoz. A korabeli beszámolók szerint a kerékcsere így kevesebb, mint 4 percig tartott, míg a többi gyártó esetében akár negyedóra is kellett ehhez.

Sorsolás döntött a rajtsorrendről

A mai szokásokkal ellentétben hivatalos edzéseket nem rendeztek a nagydíj előtt. A rajt napján reggel 5-kor lezárták az utakat, majd sorsolással döntötték el a rajtsorrendet. A versenyzők 90 másodperces különbséggel rajtolhattak el, így Szisz Ferenc későbbi győzelméhez az is hozzájárult, hogy őt sorsolták ki a 3. helyre, de az élről induló Fernand Gabriel lefulladt a rajtnál, így Szisz az olasz Vincenzo Lancia után kezdhette meg a futamot. Lancia később az 5. lett, több, mint 2 óra hátránnyal Szisz mögött.

A verseny leggyorsabb körét a francia Paul Baras érte el, rögtön az 1. kör során. 52 perc, 25 másodperc és 4 tizedmásodperc alatt ért körbe Brasier típusú autójával, de 3 óra hátránnyal csak a 7. helyen futott be Szisz után. Baras eleinte az 1. helyen állt, de Szisz a 3. körtől átvette a vezetést, és a porral, valamint a 49 fokos hőségben olvadozó aszfalttal már az első napot is az élen zárta.

Szisz győzelmet ünnepelhetettForrás: AFP/Stf

A második napi rajtsorrendet az első napi eredmények határozták meg. Szisz 5 óra 45 perc alatt teljesítette az első napi távot, ezért reggel 5:45-kor indulhatott, míg a későbbi 3. helyezett Albert Clément csak 6:11-kor következhetett a 2. helyről. A futam viszont ténylegesen csak később kezdődhetett, mert a parc fermében – ahonnan lóval húzták ki az autókat – nem lehetett dolgozni az autókon, ezért Szisz és Clément rögtön kiállt szerelni és kereket cserélni.

Szisz előnye megfogyatkozott, de még így is jobban járt, mint néhány ellenfele, akik szemproblémák miatt fel akarták adni a versenyt vagy váltótársukat akarták indítani. Így járt Lancia is, aki kénytelen volt utcai ruhában mégis rajthoz állni, mert a cserepilóta nem került elő az indulás idejére. A második nap során Clément és Felice Nazzarro csatázott a 2. helyért, mivel Szisz előnye akkorára nőtt, hogy a 10. körben eltört hátsó futóművel, óvatos tempóban is megnyerte a versenyt.

Előnye végül több, mint 32 perc volt, köszönhetően annak is, hogy az egyenesekben a leggyorsabb volt, csúcssebessége a 154 km/órát is elérte. Szisz jutalmául valóban nagy díjat kapott: 45 ezer francia frank ütötte a markát, ami akkor 13 kilogramm aranynak felelt meg. A verseny 100. évfordulóján a Renault megjelentette eredeti nyilatkozatát is a verseny után.

Renault úr csinált neki maszkot

„Az első körben egy defektes gumi akadályozott. E megmérettetésen két rossz közül kellett választani: vagy tömör gumit vagy abroncsot használunk, amiben kevesebb a gumi, és kockáztatjuk a defektet. Mit választana? Akasztást vagy golyót? Hogy biztosra menjünk, leszerelhető keréktárcsákat használtunk, de nem csak mi tettünk így. A többi versenyzőnek mind a négy kereke ilyen volt, mi viszont csak előre tettünk ilyet.”

„Az autóm nem csupán kiváló következetességről, hanem kimagasló sebességről is tanúskodott. Csak a gyújtógyertya és a kerékcserék miatt kellett megállnom. Gyakorlatilag minden ellenfelemnél gyorsabban köröztem, beleértve Lanciát, Barast és Janatzy-t. A pályán egyikük sem előzött meg, csak akkor, amikor meg kellett állnom kereket cserélni.”

Montaut 1910-es festménye Szisz 1906-os győzelmérőlForrás: The Picture Desk/Cci

„A 2. körben Baras megelőzött, amikor megint felrobbant egy kerekem. A kör közepe felé viszont sikerült visszaelőznöm, és újra az élre álltam. Amikor elhaladtam a csapatom mellett, láttam a mutatóujjaikat, ezzel jelezték, hogy vezetek. A 4. kör elején megálltam a szerelőállásoknál, hogy pótoljuk, ami elfogyott, és megtekintsem a köridőimet. A verseny kirívóan kemény volt. Amikor megelőztem a küszködő ellenfeleimet, és ez legalább 30 alkalommal előfordult a versenyen – a felverődő kátrány majdnem kiégette a szememet. A rövid tengelytávunk miatt az első kerekeim szinte a szemeim előtt voltak, és borzalmasan szenvedtem. Az első nap végére már nagyon kilátástalannak tűnt az utolsó óra. Este 5-kor már annyira begyulladtak a szemeim, hogy semmit sem láttam, mintha sűrű köd ereszkedett volna le elém. Egész este Renault-ék és Hugé Grus vigyázott rám. 11-re végre jobb lett egy kicsit, éjfélkor Renault úr Le Mans környékén rohangált, hogy szerezzen nekem egy védőszemüveget. Éjjel 1-kor egy tűvel és ollóval a kezében felcsapott szabónak, és készített nekem egy maszkot a szemüveg köré. Kritikus állapotban voltam, de azt elképzelhetetlennek tartottam, hogy nyerek az első napon, aztán másnap valaki mást lássak győzni!”

"A győztes autó érkezése" - Louis Marie de Schryver festményeForrás: The Picture Desk/The Picture Desk Ltd/Gianni Dagli Orti

„Amikor végre minden újra kezdődött, már rendben mentek a dolgok. Tudtam, hogy egyik ellenfelem sincs előttem, és arra törekedtem, hogy annyi hasznot húzzak a szabad pályából, amennyit csak tudtam. A második napon futottam meg a leggyorsabb körömet. A szerelőállásban töltöttem 11 percet a javítások miatt, aztán 5:45-kor elindultam, és 6:47-kor már vissza is értem, miután 51 perc alatt teljesítettem a kört.  

Az utolsó köröket borzasztó izgalom állapotában vezettem le. A győzelem az enyém volt, és ahogy elhaladtam Girardot úr mellett, nem tudtam megállni, hogy odakiáltsam neki, ’megcsináltuk!’ A szerelőm is úgy örült, mint én. A derék Martaud a legjobb kerékcserélő, akit ismerek. Miközben nekünk négy perc kellett egy cserélhető keréktárcsa leváltásához, ő egy nem cserélhetőt is ellátott új gumival 5 perc alatt.”

„És aztán ott volt a finálé, a Marseillaise, a miniszter, és az üdvrivalgás. Ez mind nagyon örömteli volt, ahogy a visszaút Párizsba is, ahol a gyárban a kollégáink vártak minket.”

Itthon született, de Franciaországban lett nagy

Szisz Ferenc 1873. szeptember 20-án született a Békés megyei Szeghalomban, az Osztrák-Magyar Monarchiában. Lakatosnak és rézművesnek tanult, de az akkoriban megjelenő automobilok elvarázsolták, ezért gépészetet és autótervezést is elsajátított. Ausztriában és német városokban is megfordult, majd 1900 tavaszán kikötött Párizsban, és az 1898-ban létrehozott Renault-nál kezdett dolgozni.

A Renault már a kezdetekben felismerte a versenyzésben rejlő lehetőségeket. Szisz eleinte a gyár társalapítója, Louis Renault oldalán volt szerelő, majd Marcel Renault 1903-as halála után versenyzővé is előlépett, közben pedig műszaki fronton számos újítást vezetett be a Renault-nál, és tesztelési osztályvezetőnek is kinevezték. Szisz a későbbi versenyeken műszaki hibák miatt már nem ért el nagyobb sikereket, de így is nagy tiszteletnek örvendett.

Szisz Ferenc két héttel az 1906-os Francia Nagydíj előttForrás: Renault

1909-től saját műhelyt nyitott Franciaországban, és hat év kihagyás után 1914-ben ismét rajthoz állt, de sérülés miatt fel kellett adnia a Francia Nagydíjat. Nem sokkal később, az I. világháború kitörése miatt az európai autóversenyeknek vége szakadt, Szisz pedig önkéntesként a franciák algériai csapatainak szállítása terén segédkezett, de tífusz miatt kórházba került. A háború után ismét a saját műhelyében dolgozott, majd a ’30-as évek elején visszavonult.

71 esztendősen hunyt el tüdőgyulladás miatt 1944-ben, Franciaországban helyezték örök nyugalomra. Emlékét a Le Mans-i pálya közelében található Szisz múzeum, a Renault Történeti Múzeum, a Szeghalmi Sárréti Múzeum és a Haris testvérek Autós Múzeuma őrzi, szobra 2003 óta fogadja a Hungaroring látogatóit a főbejárat mellett. Szeghalomban a sportcsarnok előtt 2006-ban állítottak mellszobrot Szisz Ferencnek, és a csarnokban állandó emlékkiállítás is nyílt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!