Meghalt a hentessegédből lett Forma-1-es csapatfőnök

Vasárnap, 85 évesen elhunyt a Forma-1-es Ligier istálló alapítója és tulajdonosa, Guy Ligier, aki fiatalon egy hentes segédjeként dolgozott, és árva gyermekként már korán elhatározta, hogy nagy vagyont szerez. Ez sikerült is neki: miután evezésben 1947-ben francia bajnok lett, majd hazája B-csapatának tagjaként nemzetközi szintű rögbijátékossá küzdötte fel magát, jelentős útépítő birodalmat épített fel. Ekkoriban barátkozott össze Franciaország későbbi elnökével, Francois Mitterand-nal.

Ligier az 1950-es évek végén először motorversenyzéssel próbálkozott, mielőtt autókra váltott, és 1964-ben már elindult a Le Mans-i 24 órás futamon. 1966-ban és 1967-ben rajthoz állt 12 Forma-1-es nagydíjon is egy Cooperrel illetve egy Brabhammel, de pontot csupán egyszer, a Nürburgringen sikerült szereznie – ott is csak úgy, hogy 8. lett, ám ketten F2-es autóval végeztek előtte, ezért pontokra nem voltak jogosultak.

1968-ra vásárolt két F2-es McLarent Jo Schlesserrel közösen, aki azonban első F1-es futamán, az 1968-as Francia Nagydíjon halálos balesetet szenvedett a hírhedt, léghűtéses Honda RA302-vel. Ligier ezután úgy döntött, befejezi a pályafutását, és versenyautók építésébe kezd – ezeket tragikus véget ért barátjának tiszteletére aztán mindvégig a „JS" előtaggal nevezte el. Kezdetben sportkocsikat készített, mígnem 1974-ben megvásárolta a Matra Sports maradványait, és 1976-tól F1-es csapatot indított.

Ebben az évek során olyan pilótákat is versenyeztetett, mint Jacques Laffite, Patrick Depailler, Jacky Ickx, René Arnoux és Johnny Herbert. Története során a Ligier kilencszer szerezte meg a pole pozíciót, valamint kilenc nagydíjgyőzelmet aratott – az elsőt 1977-ben, Laffite-tal Svédországban, az utolsót 1996-ban, Olivier Panisszal Monacóban, ahol csupán négyen jutottak el a célig.

Kiszállt az F1-ből

Ám ekkor már nem Ligier volt a tulajdonos, 1992-ben ugyanis eladta a csapatát Cyril de Rouvre-nak, akitől később Alain Prost vásárolta meg. Ligier hiába kapott sok kormányzati segítséget Mitterand jóvoltából (aki a Renault-t, az Elfet és a Gitanes-t is Ligier támogatására szólította fel), a tősgyökeres francia csapat az 1980-as évek közepétől leszálló ágba került.

Miután megvált tőle, Ligier új üzletbe kezdett: ezúttal a természetes trágyák franciaországi piacán szerzett jelentős részesedést, de a McLaren versenyigazgatója, Eric Boullier csaknem huszonöt év után is az autósportban vállalt szerepét emelte ki. „Én Le Mans-ban nőttem fel, és megbabonáztak a Ligier gyönyörű halványkék-fehér F1-es autói, amelyeket nagy lendülettel vezettek a versenyzés francia hősei, mint Jacques Laffitte, Patrick Depailler és Didier Pironi" – emlékezett.

„A Ligier francia csapat volt, és főleg francia pilótákat alkalmazott, de a nemzetközi porondon is rendkívül sikeresnek bizonyult, nemcsak Európában, hanem Amerikában is nyerve nagydíjakat."

A Ligier utoljára 1996-ban szerepelt ezen a néven az F1-ben, de 326 nagydíjával és 50 dobogós helyezésével máig a sport történetének klasszikus alakulatai közé sorolják.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma–1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!