Piquet: Senna a pályán egy köcsög volt

Nelson Piquet hihetetlen figura. Míg a mai Forma–1-es versenyzőkből – tisztelet a kivételnek, hiszen azért van egy pár – kínszenvedés épkézláb nyilatkozatokat kicsikarni, mert gépiesen eldarálják, amit a csapatuk és a szponzoraik hallani szeretnének tőlük, belőle csak úgy dől a politikailag bődületesen inkorrekt szó. Igaz ugyan, hogy neki 62 évesen, egy 136 ezer kamionban használt GPS-es nyomkövető rendszer dúsgazdag tulajdonosaként már nem kell tekintettel lennie a PR-szempontokra, de csibészes mosollyal még rá is tesz egy lapáttal, és akár azt is mondhatnánk, hogy néha túlzásba viszi az őszinteséget.

Legalább nem hazudtolja meg önmagát: tulajdonképpen aktív versenyzőként is kínosan őszinte volt. Amikor útban az első Magyar Nagydíjon aratott győzelme felé a külső íven elment Ayrton Senna mellett a Hungaroring célegyenesének végén, a kanyarban elvette az egyik kezét a kormányról, és egy félreérthetetlen mozdulattal felmutatta vetélytársának a középső ujját. Hogy miért?

„Nem volt túl jó versenyző, ezért tudtam olyan könnyen megelőzni” – feleli az Origo GPhírek kérdésére Piquet széles vigyorral a Porsche Supercupban a fiát, Pedrót versenyeztető Lechner Racing sátrában ücsörögve. Habár nyilvánvalóan provokálni akar, tévedés azt hinni, hogy csak viccel.

„Láttátok a teljes előzést, az előtte lévő két körrel együtt?” – kérdezi. „Ha alaposan végignézitek, az első alkalommal belül próbáltam megelőzni őt, de leszorított a pálya poros szélére. Másodszor is ugyanezt akarta csinálni, akkor azonban ahelyett, hogy jobbról kerültem volna ki, áthúztam a bal oldalára, amire nem számított. Ezért mutattam fel neki a középső ujjamat.”

Kanyarodás közben, szervókormány nélkül? Ez kívülről nem túl elegáns, de mégiscsak bravúros mutatványnak tűnt, ám Piquet csak legyint rá. „Á, akkor már annyira lelassultunk, hogy szinte álltunk” – mondja. „Könnyen be tudtam mutatni neki. Van is róla egy képem az otthoni falon!”

mert az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon balesetben elhunyt Sennával kapcsolatos ellenérzéseit kicsit sem próbálja szépíteni.

– jelenti ki. „A (brit) F3-as bajnokságot azért nyerte meg, mert a Brands Hatch-i idényzárón nekiment Martin Brundle-nak, és ugyanezt csinálta Alain Prosttal is az F1-ben. Pedig szerintem az autósportnak tisztának kell lennie. Bajnok akarsz lenni? Rendben van, de versenyezz tisztán! Ő a pályán soha nem volt korrekt.”

Mansell még nehezebb eset volt

Amikor olyan formában van, mint a 30. Magyar Nagydíj első edzésnapjának délelőttjén, Piquet elképesztően szórakoztató beszélgetőpartnernek bizonyul. Habár hosszasan ecseteli a saját érdemeit a junior kategóriákban – többek között azt állítva, hogy lényegében ő jött rá a gumik előzetes felmelegítésének fontosságára –, meg sem próbálja elhallgatni azokat a piszkos trükköket, amelyekkel a csapattársai ellen küzdött.

1986-ban a Williamsnél kiélezett belharcot vívott a csapattársával, Nigel Mansell-lel, aki ellen minden eszközt bevetett. A Magyar Nagydíjon például úgy győzte le őt, hogy „kipróbáltam egy másfajta differenciálművet, ami fantasztikus volt. A szerelőimet megkértem, hogy tegyék át a tartalékautómba, és vasárnap reggel hirtelen közöltem, hogy azzal fogok versenyezni. Egy teljes kört vertem rá!”

Ez szemlátomást még ennyi év után is elégedettséggel tölti el, de a leírva arrogánsnak, sőt néha kifejezetten bunkónak hangzó kijelentéseket Piquet élőben egy jó adag iróniával, szerethetően adja elő. A bántó éleket lecsiszolják a mimikája és a gesztusai.

Azt állítja, 1986-ban azért érezte szükségét a taktikázásnak, mert meggyőződése volt, hogy a Williams angol csapatként Mansell bajnoki címére hajtott. „Én nagyon tapasztalt voltam, az autók fejlesztésében szinte egyedül segítettem. Még a motorok terén is, mert a BMW-től sok háttér-információt szállítottam a Hondának” – meséli arra utalva, hogy 1985 után a Brabhamtől igazolt át a Williamshez.

„Végül első számú versenyzőként írtam alá, csakhogy utána Frank eltörte a gerincét a balesetben, és sokkal súlyosabb gondjai voltak, mint nekem. Nem mehettem oda hozzá a nyűgjeimmel.”

„Nem voltam hajlandó egy asztalhoz ülni Nigellel. Nagyon nehéz dolgom volt, mert a saját oldalamra kellett állítanom a szerelőket és a mérnököket. Egész évben ezen igyekeztem, a politikán ugyanis több múlt, mint a technikán. 1987 után pontosan ezért dobbantottam a Williamstől, ami végül nagy hibának bizonyult, de a légkör borzasztó volt.”

A ravaszkodás nem vált be, hiszen 1986-ban Prost elcsaklizta a vb-címet a Williams párosának orra alól, bár egy évvel később Piquet pályafutása során harmadszor – egyben utoljára – újra Forma–1-es világbajnok lett.

A Mercedesnél más

Amikor arról kérdezzük, hogy a Mercedes – amely márkaként német, csapatként angol – manapság melyik versenyzőjét, Lewis Hamiltont vagy Nico Rosberget részesíti előnyben, Piquet már óvatosabban fogalmaz, de közben többször is „Kekének” nevezi egykori vetélytársának fiát.

„Szerintem a csapat elég nagy ahhoz, hogy mindkettejüket támogassa” – mondja.

de annyira közel vannak egymáshoz, hogy ha valamelyikük autójával a legkisebb részlet nem stimmel, mondjuk egy árnyalatnyit alulkormányzott, máris a másik fog nyerni. Összességében viszont Lewis a gyorsabb, úgyhogy ha minden simán alakul, normális esetben ő győz.”

Piquet-t, a Forma–1 hőskorának egyik legendás túlélőjét – aki azt állítja, hogy az első Magyar Nagydíjról szinte csak „a gyönyörű lányokra" emlékszik – bármeddig el lehetne hallgatni, még akkor is, ha azért nem árt egészséges kételkedéssel fogadni némelyik kijelentését.

Aligha. A legtöbbjüket fele ennyiért is ízekre tépnék a Facebookon, a Twitteren és a többin. Piquet a két lábon járó bizonyíték arra a közhelyre, hogy az első Magyar Nagydíj óta nemcsak a Forma–1, hanem a világ is megváltozott.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma–1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!