Így lehet világbajnok Rosberg a hétvégén

A hétvégi Abu-dzabi Nagydíjon eldől, hogy Lewis Hamilton vagy Nico Rosberg lesz a Forma-1 2014-es világbajnoka. Az ezredforduló óta már hatodszor húzódik el a küzdelem egészen az idényzáróig, az előző öt alkalomból háromban az nyerte a vb-t, aki éllovasként érkezett az utolsó versenyre. 17 pontos előnye révén Hamilton látszólag kényelmes helyzetben van, de még korántsem érezheti a zsebében a címet: elvégre 2010-ben Sebastian Vettel csak 3. volt az akkor szintén Abu-Dzabiban megrendezett finálé előtt, mégis sikerült ledolgoznia 15 pontos hátrányát, pedig nem is volt érvényben az idénre bevezetett dupla pontos szabály. Miután a Ferrari súlyosan eltaktikázta magát, a favoritnak tekintett Fernando Alonso beragadt a forgalomba, és ezzel a sorsa megpecsételődött.

Egy hasonló fordulatra az előttünk álló hétvégén több okból is kevés az esély. A Ferrarival szemben a Mercedesnek most olyan komoly technikai fölénye van, hogy normális körülmények között nehéz megfosztani őket a kettős győzelemtől (amelyből az idén már tizenegyet arattak, új rekordot állítva fel), ráadásul a 2011-ben bevezetett DRS-nek köszönhetően eleve könnyebb lett előzni. Igaz, Hamilton tavaly Abu-Dzabiban a saját kárán tanulta meg, hogy garanciát ez sem jelent semmire, amikor jórészt éppen az előzési nehézségek miatt ért célba csak a 7. helyen. „A versenyem egyszerűen nem akart összeállni. Fogalmam sincs, miért, mert beleadtam apait-anyait – ismerte el akkor. - A tapadással küszködtem, és itt a forgalomban vergődve borzasztóan nehéz előzni." Rosberg ezzel szemben csapattársa elől, a 3. helyről rajtolt, és ott is ért célba, bár Hamilton számára enyhítő körülmény volt, hogy az időmérő döntőjében elromlott az autója, pedig úgy tűnt, jelentősen javítani fog a köridején.

A két vetélytárs múltbéli mérlege Abu-Dzabiban nem nyújt komolyabb támpontot a várható erőviszonyokról. Amióta a pálya 2009-ben megjelent a versenynaptárban, Hamilton kétszer megszerezte a pole-t, egyszer (2011-ben) nyerni is tudott, és soha nem ért célba a másodiknál rosszabb helyen, viszont kétszer kiesett valamilyen műszaki hiba miatt. Rosberg legjobb eredménye eddig a tavalyi 3. helyezés, de ő korábban csak gyengébb autókkal versenyzett itt, és 2010-ben a Williamsszel is 4. lett, miközben soha nem kapott ki egy csapattársától sem.

Fejben dől el

A hétvégén bármelyikük nyerhet, a párharcuk most sokkal inkább lélektani, mint vezetéstechnikai lesz. A Rosberg által előidézett belgiumi ütközés érzékelhetően megváltoztatta a Mercedesen belüli dinamikát, és zsinórban aratott öt győzelme révén Hamilton fölénybe került, mígnem a két héttel ezelőtti Brazil Nagydíjon a német versenyző megtörte a sorozatot. A pole pozícióból rajtolva annak ellenére sikerült nyernie, hogy a futamon ismét lassabbnak tűnt Hamiltonnál, akivel szemben viszont végre jól védekezett, miután előzőleg többször – Monzában, Szuzukában, Szocsiban és Austinban – elvesztette a vezetést.

Rosberg Interlagosban szintet lépett, újfent megmutatva, hogy nyomás alatt is tud fejlődni. „Az a hétvége lélektanilag rendkívül fontos volt számára" – vélte a Mercedes igazgatója, Toto Wolff. „Minden egyes edzést és az időmérő összes etapját uralta, aztán Lewis Hamiltonnal a sarkában megnyerte a versenyt, és közben végig higgadt maradt. Ezzel bebizonyította, hogy nemcsak az időmérőkön remekel, hanem a világbajnokság éllovasa ellen is képes a győzelemre."

Csakhogy ez most nem feltétlenül lesz elég. Az exversenyző, Gerhard Berger úgy véli, „Nico túl későn" tette magasabbra a lécet, ráadásul az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a két csapattárs hatékonyan sarkallja egymást mind jobb és jobb teljesítményre: Hamilton a vereségek után rendszerint még elszántabban tér vissza. Rosberg talán tényleg erőt meríthet Hamilton brazíliai kicsúszásából, amely azt bizonyította, hogy éles helyzetben ő is megbotlik néha, és Alex Wurznak is igaza lehet abban, hogy „amikor legyőzhetetlennek hiszi magát, Lewis hajlamos hibázni". Hamilton azonban kereken kétszer annyi (tíz) győzelmet aratott, mint a csapattársa, még ha ez a végelszámolásnál nem is feltétlenül lesz perdöntő; 1982-ben például éppen Rosberg édesapja, Keke lett egyetlen győzelemmel világbajnok, habár akkor tizenegyen álltak a dobogó tetejére a szezon folyamán, és kettőnél többször senkinek nem sikerült nyernie.

A versenyeken nyújtott lehengerlőbb teljesítmény mellett Hamilton mellett szól a tapasztalat is. Ő már háromszor – 2007-ben, 2008-ban és 2010-ben – volt esélyes a vb-címre az idényzárón, és ez pszichésen olyan extra nyomással jár, amit kívülállóként lehetetlen érzékelni. Rosberg ilyen helyzetet a Forma-1-ben még nem élt át, ezért ő maga sem tudhatja, hogyan fog reagálni rá. Ráadásul ő van lépéskényszerben, mert még a győzelem sem feltétlenül lesz elég a világbajnoki sikeréhez, míg Hamilton már a 2. hellyel is biztosan behúzza a címet.

Nem valószínű, hogy a dupla pontok döntenek

Ebből a szempontból a dupla pontos rendszer reálisan nézve nem állítja fejtetőre az esélyeket. Miután a tavalyi szezon második felét Sebastian Vettel fölényesen uralta, Bernie Ecclestone azért erőszakolta ki, hogy az idényzárón mindenki a szokásos pontok dupláját (tehát a győztes 25 helyett 50-et, a 10. helyezett 1 helyett 2-t) kapja meg, mert azt akarta, hogy a küzdelem lehetőleg csak az utolsó versenyen dőljön el. Ez végül ironikus módon a hagyományos pontozási szisztémával is így történt volna, viszont a Rosberg számára kedvező forgatókönyvek száma most megháromszorozódott. Ha feltételezzük, hogy a Caterham is indul Abu-Dzabiban, tehát a rajtrácson húsz autó lesz, a Mercedes versenyzőinek helyezésére 380 lehetőség van, ebből 310 Hamiltont, 70 pedig Rosberget teszi világbajnokká (18 vagy 22 autó esetén is a konfigurációk 19-20 százaléka kedvez neki).

Az alábbi táblázatokban az eredménytől függően összefoglaltuk a kettejük közötti pontkülönbséget Abu-Dzabi után. Vízszintesen Hamilton, függőlegesen Rosberg helyezése látható, a kék háttér (pozitív különbség) az előbbi, a piros háttér (negatív különbség) az utóbbi versenyző végső győzelmét jelenti. Ha például Hamilton a 4., Rosberg az 1. helyen ér célba, akkor 9 pontos előnnyel a németet koronázzák világbajnokká:

Jól látható, hogy a dupla pontok miatt sokkal több lett a piros rubrika, mint szimpla pontokkal lenne. Ez azonban, ahogy már utaltunk rá, a valóságban nem formálja át drámaian az esélyeket, mert Hamiltonnak így is a másodiknál rosszabb helyen kellene végeznie ahhoz, hogy lecsússzon a címről, aminek normális körülmények között, a Mercedes fölényének köszönhetően kicsi a valószínűsége. Vagyis Rosberg esélyei nem háromszorozódnak meg. A lehetséges forgatókönyveket így lehet egyszerűen felvázolni:

Abu-Dzabiban Rosberg a világbajnok, ha:

• Ő 1., Hamilton legfeljebb 3.
• Ő 2., Hamilton legfeljebb 6.
• Ő 3., Hamilton legfeljebb 7.
• Ő 4., Hamilton legfeljebb 9.
• Ő 5., Hamilton legfeljebb 10.

Hamilton a világbajnok, ha

• Ő legalább a 2.helyen végez
• Ő 3., 4. vagy 5., és Rosberg legfeljebb 2.
• Ő 6., Rosberg legfeljebb 3.
• Ő 7. vagy 8., Rosberg legfeljebb 4.
• Ő 9, Rosberg legfeljebb 5.
• Ő 10. vagy nem szerez pontot, Rosberg legfeljebb 6.

Míg dupla pontok nélkül Rosberg csak akkor lehetne világbajnok, ha

• Ő nyer, és Hamilton legfeljebb 7.
• Ő 2. lesz, és Hamilton nem szerez pontot

Hamiltonra egy műszaki hiba jelenti a legnagyobb fenyegetést, hiszen a Mercedesnek az idén már többször voltak gondjai a megbízhatósággal. Ha ő kiesik, Rosbergnek elég lesz az 5. helyen végeznie a világbajnoki győzelemhez, pedig ebben az esetben a versenyt szinte garantáltan megnyeri. Bár ez dupla pontok nélkül is így lenne, nem csoda, hogy a csapat vezetői rettegnek a technikai gikszerektől. Mivel az idény végén az élettartamuk végéhez közeledő hajtásláncok eleve sérülékenyebbé válnak, a Mercedes az előző nagydíjhétvégéken igyekezett a minimumon tartani a teljesítményüket és a velük megtett kilométereket. „Amikor valamelyik versenyzőnk hátraesett, agresszívebb motorbeállítást kínáltunk neki, hogy mihamarabb felzárkózhasson a 2. helyre" – árulta el Wolff. „Rémálom lenne, ha Lewis autója lerobbanna. Azt szeretnénk, ha a világbajnokság egyenes és tisztességes küzdelemmel érne véget, nem úgy, hogy valakit kivon a forgalomból egy műszaki hiba. Egy kiesés árnyékot vetne a vb-re."

Hamiltonnak nem kell kockáztatnia

Bár eredendően támadó mentalitású, és a biztonságra játszania nem feltétlenül testhezálló, ezért paradox módon veszélyes is lehet, Hamiltonnak – aki a 2008-as idényzárón az utolsó kör utolsó kanyarjában előzve biztosította be eddigi egyetlen vb-címét – vasárnap elég lesz becsorognia a 2. helyre. Ő maga is célzott rá, hogy kerülni fogja a felesleges kockázatokat, bár Rosberggel szemben kevesebb vesztenivalója van, hiszen egy ütközés neki kedvez. „Sokat beszélnek arról, hogy legutóbb milyen régen voltam világbajnok, de az igazat megvallva teljesen úgy érzem, mintha most is az első címemért harcolnék. Igen, biztosan idősebb, és egy kicsit bölcsebb is lettem. Rengeteget tanultam 2008 óta, de ma is ugyanaz a versenyző vagyok" – mondta Hamilton, a dupla pontokról megjegyezve: „Bármi is legyen a végkifejlet, én békében leszek magammal, mert tudom, hogy megtettem mindent, ami tőlem telt."

A 2014-es mérleg az első 18 versenyen

Valószínűleg ez az első és utolsó eset, amikor a közvélemény és a csapatok által egyformán utált pontrendszer dönt a vb-címről, jövőre ugyanis várhatóan száműzik a szabályt. Még Rosberg is elismerte róla, hogy „mesterkéltnek érzem, ezért általánosságban nekem sem tetszik. Most persze kapóra jön számomra, de ez csak a helyzetemből adódik." Wolff viszont az esetleges feszültséget tompítandó már előre megállapította, hogy „a szabály mindenkire egyformán érvényes. Ha valakinek kevesebb pontja lesz, a történelemkönyvekbe csak annyi fog bekerülni, hogy elvesztette a világbajnokságot." A dupla pontok a gyakorlatban jobban beleszólhatnak a konstruktőri, mint az egyéni összetett eredményébe, matematikailag ugyanis még a Williams 3., a Ferrari 4. és a McLaren 5. helye sem biztos. Egyedül a Force Indiának nincs vesztenivalója, ők legfeljebb előrébb léphetnek a szezon utolsó versenyén.

A Mercedes közben még arról is gondoskodni próbál, hogy a vesztes pilótájuk ne omoljon össze: őt egy sportpszichológus, Dr. Ceri Evans karolja majd fel a döntő ütközet után. „Habár ez akkor még valószínűleg nem fogja vigasztalni, mindkettejükre hosszú pályafutás vár, és mindketten eleget tettek le az asztalra ahhoz, hogy évekre biztosítsák a helyüket – vélte Wolff. - Egy élversenyző folyamatosan képes új lehetőségeket teremteni magának."

A gazdag környezetben felnőtt, a nyilvánosság előtt visszafogott Rosberg és a szerényebb sorból származó, a hírnevét bevallottan élvező Hamilton markánsan eltérő karakterek, de kezdettől fogva sokat versenyeztek együtt. Ahogy annak idején Alain Prostot és Ayrton Sennát, az egyiküket a tanult, a másikat pedig az ösztönös pilóta archetípusának tartják, s bár ez a kép óhatatlanul elnagyolt, a számtalan különbség ellenére sok bennük a közös. Egy generáció tagjaként mindketten a GP2 bajnokaként érkeztek meg az F1-be, Monacóban jelenleg is ugyanabban a házban van lakásuk, s amíg a világbajnoki párharc nem nyomta rá a bélyegét a kapcsolatukra, meglehetősen jóban is voltak egymással. Gyerekkorukban sok időt töltöttek együtt, Hamilton például Rosbergtől tanult meg monociklizni, a monacói és a spái affér azonban jelentősen rontott a viszonyukon. Ahogy Hamilton Belgiumban világossá tette: "Nem barátok vagyunk, hanem ellenfelek."

A srácok felnőttek; a rivalizálásuknak még soha nem volt akkora tétje, mint ezen a hétvégén lesz.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!