Így hagyta cserben a Mercedes a versenyzőit - Hungaroringi Görbe Tükör

A Mercedes 27 ponttal gazdagabban, de két csalódott versenyzővel és egy újabb belső konfliktustól megtépázva távozott a Hungaroringről, ahol a 2014-es Magyar Nagydíj hétvégéjén az autósport klasszikus repertoárjának szinte minden létező kelléke előkerült: volt tűz és eső, voltak balesetek, ütközések, kinek szerencsés, kinek balszerencsés véletlenek, szemfüles meg elhibázott stratégiai döntések, és nem utolsósorban volt jó pár látványos előzés. A dobogón három különböző motorszállító három csapatának pilótái végeztek egy szinte követhetetlenül fordulatos küzdelem végén. Ennél igazán nehéz lenne többet kívánni.

A győzelmet az idén még csak másodszorra elveszítő Mercedes versenye egy őrült vasárnap délután hiteles mércéje volt. Lewis Hamilton, akiről a Q1 alatt lángoló autójának narancssárga fényében úgy tűnt, még az ág is húzza, a bokszutcából rajtolva 3. lett; a szombat este a szerencse fiának tartott Nico Rosberg a pole-ból indult, de jórészt önhibáján kívül csak a 4. helyen ért célba. Így ahelyett, hogy az előnye tovább nőtt volna, éppenséggel 11 pontra csökkent, és egy ki nem használt lehetőség keserűségének érzésével kezdte meg a kötelező nyári szünetet. Csakhogy nem volt boldog Hamilton sem, aki a hockenheimi fékhibájához és az azt követő 3. helyéhez hasonlóan ismét nehezen tudta eldönteni, hogy az a bizonyos pohár félig üres, vagy félig tele van.

Abban, hogy mindketten lehangoltan utaztak el a Hungaroringről, jelentős szerepe volt a saját csapatuknak. Habár ami a tempót illeti, a Mercedes fölénye a FRIC betiltása után is töretlen maradt, a teljesítményük az egyre aggasztóbb megbízhatatlanság és a megkérdőjelezhető operatív döntések miatt összességében elmarad a potenciáljuktól. Vasárnap is volt egy újabb látványos ballépésük, amikor Hamiltont arra utasították, hogy álljon félre a más stratégiát követő világbajnoki riválisa elől. Ő nem engedelmeskedett, így aztán a Mercedes nyilvánosan magyarázkodni kényszerült, a versenyzőkben pedig maradt egy felesleges tüske akkor, amikor a vb-címért folytatott küzdelem kezd egy eleve feszültebb fázisába érni. Pedig a monacói afférjuk óta viszonylagos béke volt közöttük.

Összekeveredtek a Mercedes prioritásai

Bár sokan egyenesen botrányosnak tartották, és elfogultságot véltek felfedezni a mögött, hogy Hamiltont félre akarták állítani Rosberg útjából, én ezt erős túlzásnak érzem. Tulajdonképpen mindhárom fél csak a saját érdekeinek megfelelően cselekedett – az más kérdés, hogy a Mercedes tétovasága miatt úgy tűnt, mintha a nyúl vinné a puskát.

A csapatnál a minél jobb eredmény elérésére törekedtek, ezért értelemszerűen nem akarták, hogy az egyik autójuk feltartsa a másikat, amelynek ráadásul éppen arra épült a háromkiállásos stratégiája, hogy minél kevesebb időt veszítsen a forgalomban. Ebben nincs a világon semmi különös. Tulajdonképpen pont az lett volna a gyanús, ha nem a kollektív eredményüket próbálják optimalizálni, vagyis szó nélkül hagyják Hamiltonnak, hogy tönkretegye Rosberg taktikáját, amit ők választottak.

„Csapatként az a célunk, hogy versenyeket és vb-címeket nyerjünk. Úgy gondoltuk, mindkét pilótánknak van esélye a futamgyőzelemért is harcolni, nem csak a dobogóért, és ennek megfelelő döntést hoztunk" – magyarázta a Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff. „Megszokott, hogy ugyanannak a csapatnak a versenyzői nem nehezítik meg egymás dolgát az előzéseknél, amikor eltérő stratégián vannak."

Ez így igaz – feltéve, hogy kizárólag a Magyar Nagydíjat nézzük, és nem vagyunk tekintettel a szélesebb képkivágásra, vagyis az egész szezonon át zajló világbajnoki küzdelemre. A Mercedesnek a Hungaroringen kétségkívül akkor lett volna a legjobb győzelmi esélye, ha Rosberg zavartalanul előrevágtathat, csakhogy ez a kérés óhatatlanul gyanút ébresztett Hamiltonban. Rosberg pedig joggal tehette fel a kellemetlen kérdést, hogy mégis miért állítják három kiállásra, ha utána nem hozzák meg a stratégiája működéséhez szükséges további döntéseket.

A helyzet borzasztóan kényes volt, hiszen sem Hamilton, sem Rosberg nem a saját hibájából került a 3-4. helyre. Az előbbire a meghibásodott üzemanyag-szivattyú gyújtotta rá az autót az időmérőn, a másik pedig rosszkor volt rossz helyen a Safety Car első megjelenésekor, előtte azonban a pole-ból rajtolt, és magabiztosan őrizte a vezetést. Ráadásul nem ő választotta a stratégiáját sem.

A Mercedes vezérkara ezért tétovázott. Nekünk a 47. körben játszották be először az ominózus rádióüzenetet: „Oké, Lewis! Nico egy másodperccel van mögötted. A lágy gumikat használja, és ki kell állnia még egyszer, úgyhogy ne tartsd fel!" A válasz elmaradt; Hamilton nem mondott semmit, és nem is állt félre. A következő körben bejelentkezett ugyan, de teljesen másról beszélt, célzatosan megkérdőjelezve, hogy a gumijai kibírják a fennmaradó bő húsz kört. Eloszlatták az aggályait, röviddel később viszont újra figyelmeztették, hogy „Nico mögött üres a pálya. Nem kell elhasználnod a gumikat az ellene való védekezésben."

A rádióforgalom nyilvános része alapján Rosberg az 51. körben kezdte firtatni, hogy a csapattársa miért nem húzódik le előle. Az újabb kérésre Hamilton végre színt vallott: „Nem fogok lassítani Nico kedvéért. Ha elég közel ér hozzám, megelőzhet." Ekkor még egyszer rászóltak, hogy a célegyenes végén engedje el Rosberget, de már kissé bátortalanabbul, hozzátéve, hogy „ha tudod." Semmi nem történt; a sorrend megmaradt közöttük egészen az 56. körig, amikor a német végre harmadszor is kiállt kereket cserélni.

Úgy tűnik, a Mercedes prioritásai összekeveredtek. A csata hevében nem tudták eldönteni, hogy a hungaroringi futamgyőzelmet vagy az igazságos világbajnoki párharc kedvéért inkább a versenyzőik lelki békéjét helyezzék előtérbe, bár eleve olyan helyzetet idéztek elő, amelyben legalább az egyikük szükségképpen sérült.

Fontos körülmény, hogy a rádióbeszélgetésbe ezúttal – például Bahreinnel ellentétben – nem szóltak bele a Mercedes főnökei, Toto Wolff és Paddy Lowe. Az ő szavuknak nagyobb súlya lett volna, de meghúzódtak a háttérben, így Hamiltont csak a saját versenymérnöke, Peter Bonnington győzködte. „Keményebbek is lehettünk volna a rádión. Paddy bejelentkezhetett volna, de nem tette" – ismerte el Wolff. „Ennek az volt az oka, hogy nehezen tudtuk felmérni, a versenynek abban a szakaszában mi a helyes vagy helytelen lépés."

Mosom kezeimet? Ez gyanúsan pilátusi hozzáállásnak tűnik Wolff részéről, ha meggondoljuk, hogy Hamilton stábjának tagjaként Bonnington nyilván nem önszántából akarta félreállítani a saját versenyzőjét a csapattársa útjából, hanem valakitől utasítást kapott rá. A döntést azonban Wolff és Lowe a pilóták, illetve a nyilvánosság előtt nem vállalta fel, mintha úgy lettek volna vele, hogy ha Hamilton engedelmeskedik Bonningtonnak, az jó, de ha nem, hát az is jó. Érdekes.

Jól tette-e Hamilton, hogy megtagadta a parancsot?

Pontosabban kérést, mert a fentiek fényében határozott utasításról nehéz lenne beszélni. Niki Lauda – a Mercedes-csúcsvezetés harmadik, bár ügyvezetői jogkör nélküli tagja – odáig merészkedett, hogy helyeselte Hamilton ellenállását, amelyet pedig pár évvel ezelőtt, mondjuk a Ferrarinál még minimum vészes függelemsértésként értékeltek volna.

„Ha (Rosberg) DRS-távolságba ér hozzá, félreállt volna az útjából. Nico azonban soha nem közelítette meg őt ennyire" – állította Lauda. „Ezért megértem, hogy Lewis feltette magának a kérdést: 'mégis miért kellene megállnom a pálya közepén, hogy elengedjem a csapattársamat?' Elvégre ő is a vb-címért harcol. Ami engem illet, Lewisnak igaza volt. A kérést eleve egy pánikhelyzetben szegeztük neki, mert kétségbeesetten igyekeztünk behozni az elvesztegetett időt."

Lauda egyvalamiben biztos téved: Rosberg igenis DRS-távolságban volt Hamilton mögött, és a 47., a 49., az 50. és az 51. körben felcsapta a hátsó szárnyát a célegyenesben, illetve a 2-es kanyarhoz vezető lejtőn. Igaz, előzni nem tudott, de nem is igazán próbált, hiszen azt hitte, Hamilton le fog húzódni előle.

Aki közben lázasan igyekezett felmérni a helyzetet. „A 3. helyen álltam, és az járt az fejemben, hogy én is ebben a versenyben veszek részt, ezért nem értem, miért kellene félreállnom. Ha én nyolcadik vagyok, ő pedig a győzelemért harcol, akkor talán megteszem, de így... Persze a csapatnak biztosan jó oka volt a kérésre."

Hamilton reakciója érthető. Mégis miért kellene tálcán extra pontokat felkínálnia az egyetlen világbajnoki ellenfelének? Ez pontosan olyan abszurd, mint amilyennek hangzik. Miután szombaton az ő autója kigyulladt, Rosberg viszont megszerezte a pole-t, Hamilton előtt az a nagyon is valószínű forgatókönyv sejlett fel, hogy legalább harmincpontos hátrányban kell majd elhagynia a Hungaroringet. Ehhez képest a csapattársa most ott volt mögötte, a körülményekhez képest a lehető legjobb helyen, és ha sikerül ott is tartania, akkor a pontkülönbség kettőjük között nem nőni, hanem éppenséggel csökkenni fog. Ami lélektanilag sem elhanyagolható szempont, arról nem beszélve, hogy alkalmasint mit jelenthet majd a világbajnoki végelszámolásnál.

Nem nehéz átérezni, hogy Hamilton miért nem ugrott félre Rosberg elől önként és dalolva. Másfelől viszont ő is csak egy a csapat alkalmazottai közül. Amikor azt állította, „azért szerződtettek le, hogy önmagam legyek, és kihozzam magamból a maximumot", nem volt egészen igaza; a Mercedes egyik beosztottjaként valójában a főnökei által rá bízott feladatokat kell elvégeznie. Nem az ő hatásköre eldönteni, hogy mi a dolga. Akkor semmi értelme nem lenne a hierarchiának. Ha olyat kérnek tőle, amit nem tud vagy nem akar teljesíteni, felmondhat, de a parancsot megtagadni nem áll jogában.

Ahogy Felipe Massa a Williamsből Malajziában, úgy most Hamilton is bolondot csinált a Mercedesből azzal, hogy ellenszegült a parancsnak. Igaz, a nagyfőnökök erre szinte még bátorították is, amikor nem avatkoztak közbe, hanem kényelmesen a versenymérnökökre hárították a piszkos munkát. Ha Hamilton Wolff vagy Lowe kérését tagadja meg, nagyobb slamasztikába keveredhetett volna, így viszont nem volt különösebb súlya a lázadásának.

A Mercedes a győzelmet veszthette el

Tétje viszont igenis volt: az adatok alapján úgy tűnik, hogy Rosberg – és ezzel a Mercedes – a győzelmet bukta el a Magyar Nagydíjon Hamilton ellenállása miatt.

Rosberg rajta kívül álló okokat kárhoztathatott azért, hogy kényszerpályára került. A rajtnál, amikor a pálya első szektora a fél órával korábbi zuhétól még csúszós és vizes, a sikán környéke viszont majdnem száraz volt, az intermediate gumikon simán kilőtt az élről, és Marcus Ericsson 8. körben történt balesetekor már 9 másodperccel vezetett az aktuális 2. helyezett, Valtteri Bottas előtt. A 3-as kanyar nedves rázókövén megpördülő Ericsson kicsúszásának pillanatában Rosberg éppen az utolsó előtti kanyarnál tartott, míg közvetlen üldözői – Bottas, Sebastian Vettel és Fernando Alonso – a 11-esből, vagyis az Alesiből gyorsítottak ki. Amikor a versenyirányítás beküldte a Safety Cart, már ők is a bokszbejáratnál jártak, Rosberg pedig a célegyenes közepén, tehát túl késő volt ahhoz, hogy azonnal kiálljanak kereket cserélni.

Ők négyen lecsúsztak erről a lehetőségről, míg a nem egészen 3 másodperccel Alonso mögött haladó Jenson Buttontól hátrafelé mindenki azonnal kiállhatott a bokszba. (Amint ebből is látszik, Daniel Ricciardo győzelmét paradox módon az alapozta meg, hogy a rajtnál hátraesett Alonso és Button mögé. Ha megtartja a 4. helyet, Rosbergékkel együtt minden bizonnyal ő is lekési a korai kerékcserét, és csapattársához, Vettelhez hasonlóan hátraesik a 8. hely környékére. Így viszont átvette a vezetést.)

Ráadásul az élen álló kvartettnek külön pechje is volt, mert a Safety Car pont eléjük hajtott ki, ezért csigatempóban kellett megtenniük a 9. kört. Ahelyett, hogy az ilyenkor előírt részidőkhöz tartva magukat viszonylag gyorsan eljutottak volna a bokszbejáratig, a biztonsági autó mögött csak vánszorogtak, és a többiek, akik már túl voltak a kerékcseréjükön, utolérték őket. Mire Rosbergék befordultak a bokszutcába, Ricciardo ott loholt a nyomukban, az utolsó előtti kanyar közepén. Ha a Safety Car nem előttük, hanem mögöttük ér ki a pályára, Rosberg, Bottas, Vettel és Alonso kevesebb pozíciót veszítettek volna.

Lowe a futam után meg is jegyezte, hogy a Mercedesnél egyelőre nem értik az időzítés okát, maga Rosberg pedig úgy gondolta, a versenyirányítás hibázott. „Rosszkor küldték be a Safety Cart, mert beragadtam mögé" – jelentette ki. „Ennek nem kellett volna így történnie." Pedig valószínűleg nem volt benne semmi turpisság, a Forma-1 Sportszabályzatának 40.6-os cikkelye ugyanis kimondja, hogy „a Safety Car a narancssárga fényt bekapcsolva fog kihajtani a pályára, függetlenül az élen álló autó pillanatnyi tartózkodási helyétől." Rosbergnek tehát egyszerűen balszerencséje volt.

Ő még így is viszonylag olcsón megúszta (csak a 4. helyre csúszott vissza, míg Vettel a 7-re, Alonso a 8-ra, Bottas pedig a 11-re), de utána akadt egy másik problémája is. Habár az elmúlt hetekben leginkább a Hamiltont sújtó műszaki hibákra irányult a figyelem, most Rosberg brake-by-wire fékrendszerével is gondok adódtak, ezért az újraindításnál küszködött, és vesztett két további pozíciót Alonsóval illetve Jean-Eric Vergne-nyel szemben. A 15. kört már csak hatodikként fejezte be – addigra mindössze két hellyel hátrébb, vérszemet kapva ott loholt a nyomában Hamilton. Aki a kezdeti nehézségek, köztük a hideg fékek miatt történt ijesztő kicsúszás után szépen kapaszkodott felfelé, és a Safety Car távozását követően egyetlen kör alatt négyet előzött. Viszont tény az is, hogy előzőleg már 33 másodperces hátrányban volt, Ericsson balesete nélkül tehát bajosan tudta volna magát újra játékba hozni.

A Mercedes az első stratégiai hibát ott követte el, hogy nem reagált, amikor a 23. körben, ezúttal Sergio Pérez kicsúszásának okán, másodszor is megjelent a pályán a Safety Car. Mindössze két csapat kapcsolt, a Red Bull és a Williams, de mint utólag egyértelművé vált, közülük is csak az első hozott helyes döntést azzal, hogy ismét a lágy slickeket szerelte Ricciardo autójára. A Williams a kopástól tartva, a pénteki adatai alapján a közepeseket választotta, ami a hűvösebb aszfalton súlyos gumimelegítési nehézségekhez vezetett. A többiek pedig egyszerűen azt hitték, a fennmaradó 47 kör még túl sok egyetlen kerékcseréhez – pláne úgy, hogy előtte alig 15 körrel korábban álltak ki a bokszba.

„Igen, még korán volt, de így a hátralévő távot egyszerűen két etapra tudtuk osztani" – mutatott rá a Red Bull főnöke, Christian Horner. „Lényegében megosztottuk a stratégiát az autóink között, és Sebet kint hagytuk a pályán, mert ő az előző alkalommal egy körrel később cserélt kereket." A Mercedes hasonlóan tett: úgy döntöttek, a kicsit előrébb haladó Rosberggel még kétszer, Hamiltonnal viszont már csak egyszer állnak ki. „Muszáj volt megpróbálkoznom valamivel, de a stratégiám végül nem bizonyult a legjobbnak" – ismerte el Rosberg. „Csakhogy ezt akkor még nem tudhattuk."

Vajon mi lett volna, ha Hamilton engedelmeskedik az utasításnak, és félreáll előle? Bár ezt biztosan lehetetlen megállapítani, a számok arra utalnak, hogy Rosbergnek lett volna esélye legalábbis harcolni a győzelemért. A 32. körben lebonyolított második kiállása után rálépett a gázra, és a 45. körre utolérte az akkor a 4. helyen haladó csapattársát. Ettől azonnal lelassult: előzőleg 1:27.3-5-ös köröket futott, a tempója azonban Hamilton mögött visszaesett 1:28.4-1:29.2-re. Az 56. körig, amikor harmadszorra is kereket cserélt, Rosberg legalább 8-9 másodpercet veszthetett, és ez kritikus volt.

E nélkül ugyanis a kiállása után nem a Bottas-Massa-Räikkönen hármas mögé, hanem eléjük tért volna vissza a pályára, a 4. helyre, csupán 10-12 másodperccel az Alonsót és Hamiltont üldöző Ricciardótól. Így viszont öt körébe telt, hogy elbánjon a Williams-Ferrari trióval (illetve csak duóval, mert Bottas kimenekült a bokszba), és már a 61. körében járt, amikor 22,5 másodperces távolságból végre Hamilton nyomába eredt. Az ezt követő 7 kör alatt 21 másodpercet hozott rajta, vagyis a friss lágy gumikon átlagosan 3 másodpercet vert rá, mire azonban lőtávolságba ért hozzá, késő volt.

Az utolsó körben kívülről megtámadta Hamiltont a 2-es kanyarban – ugyanott, ahol 3 körrel korábban Ricciardónak sikerült végrehajtania a manővert –, de a csapattársa a rázókőre szorította, és a pályán a célvonalig már nem volt több előzési pont. Rosbergnek ez fájt a legjobban. „Kaptam egy lehetőséget, de nem tudtam kihasználni, úgy 30 centi hiányozhatott" – mondta, hangsúlyozva, hogy Hamilton kemény védekezése ellen nem volt kifogása. „Nem tett semmi rosszat, mert ő haladt a belső íven, övé volt a kanyar. Aki kívül próbálkozik, annak kell eléggé előre jutnia ahhoz, hogy ne szoríthassák le. Nekem nem jött össze, ez bosszant a legjobban."

A gumiknak köszönhető óriási tempókülönbség ismeretében ugyanakkor nem kétséges, hogy Hamilton nem tudott volna sokáig ellenállni, ezért a mögötte korábban elvesztett körök szinte biztosan legalább egy pozíciójába kerültek Rosbergnek. Sőt valószínűleg ennél jóval többe. Ha Hamilton elengedi, amikor megkérték rá, Rosberg – mint említettem – eleve a Bottas-Massa-Räikkönen vonat elé, a 4. helyre tért volna vissza a bokszból, így már az 57. körben csak 14-15 másodpercre lett volna a csapattársától, a közéjük ékelődött, későbbi győztes Ricciardóval. Ezt a lemaradást 4-5 kör alatt ledolgozta volna, vagyis a 68. helyett már a 61-62. körben elkezdhetett volna támadni.

Ricciardónak ennél 5 körrel később sikerült elmennie Hamilton mellett, de Rosberg a közel egyforma állapotú gumikon nála is 6-8 tizeddel gyorsabb volt, és az egyenesben kb. 5 km/ó-val nagyobb végsebességet ért el. Ennélfogva nagy a valószínűsége, hogy amennyiben van rá ideje, Rosberg először őt, aztán Hamiltont és Alonsót is megelőzte volna – de ha Ricciardót nem is, őt követve az utóbbi kettőt mindenképpen. A csapattársa mögött korábban elvesztegetett körökkel tehát legalább a 2. helyet, sőt inkább a győzelmet bukta el, annak az esélyét pedig, hogy harcolhasson érte, biztosan.

A határozatlanság fordulópontot jelenthet

Noha szemlátomást borzasztóan csalódott volt, és az autójából kiszállva szinte el sem akarta hinni, hogy a bokszból rajtoló Hamilton mögött végzett, Rosberg az idén már jól bevált módszerének megfelelően diplomatikusan reagált a történtekre, és önfegyelmet gyakorolva nem bonyolódott nyílt szócsatába. Csupán annyit jegyzett meg, hogy „Lewis nem engedett el, pedig erre utasították, ami nyilvánvalóan nem volt jó", és hangsúlyozta, hogy nem ő kérte a csapatot Hamilton félreállítására.

Bárhogy is történt, a Mercedes a Hungaroringen mindkét versenyzőjét cserbenhagyta a tétovázásával. Vagy határozottan rá kellett volna parancsolniuk Hamiltonra, hogy álljon félre, vállalva ennek a következményeit, vagy egyáltalán nem kellett volna kiadniuk semmilyen utasítást. Akkor Rosberg sem számított volna rá, hogy Hamilton lehúzódik előle, és tudta volna, hogy muszáj éles helyzetben megpróbálkoznia az előzéssel. Persze nem feltétlenül sikerült volna neki, de úgy legalább mindkettejük számára tiszta lett volna a helyzet, és egyikük sem szólhat egy szót sem.

A Mercedesnél ehelyett a legrosszabb utat választották: a semmiért adtak ki egy számára a saját bevallása szerint „sokkoló" utasítást Hamiltonnak, aki azzal, hogy nem engedelmeskedett nekik, nemcsak a tekintélyüket ásta alá, hanem a győzelem lehetőségétől is megfosztotta a csapatát. Az ellenállása ugyanakkor részben érthető volt; eleve nem kellett volna ilyen helyzetbe hozniuk. Egy olyan időszakban, amikor arról pletykálnak, hogy a Mercedest elhagyva visszatérhet a McLarenhez, nincs szüksége a csapatba vetett bizalmát aláásó kellemetlenségekre. A szombati tűzeset után egyébként is tett egy homályos célzást arra, hogy "ez már túlmegy a balszerencsén", bár a másnapi kérdésemre, hogy pontosan mit értett ez alatt, kitérő választ adott, mondván, még hirtelen felindulásból nyilatkozott, és "elég jól kordában tartotta" az érzelmeit.

A hibát, akárcsak Malajziában a Williamsnél, a vezérkar követte el. Lauda szerint a versenyen történt váratlan fejlemények miatt „óriási nyomás" nehezedett rájuk, mert folyamatosan dönteniük kellett valamiről. Wolff pedig úgy vélte, a lépéseik összhangban voltak az év elején lefektetett játékszabályokkal, vagyis azzal, hogy „a pilótáink szabadon küzdhetnek a győzelemért, amennyiben tényleg azért küzdenek, viszont csapatként is a legjobb esélyeket akarjuk biztosítani magunknak a győzelemre." A hungaroringi döntésük az utóbbi prioritást tükrözte, csak éppen nem szereztek érvényt neki. Wolff azóta állítólag Rosberggel és Hamiltonnal is hosszasan beszélt telefonon, az értésükre adva, hogy az utasításokat a jövőben be kell tartaniuk.

Végső soron ez a botlás sem katasztrófa, ha szükség volt rá ahhoz, hogy levonják belőle a tanulságot, amire Wolff hajlandónak is mutatkozott: amíg a fölényüknek köszönhetően a konstruktőri világbajnokságban senki nem veszélyezteti őket, ilyen kivételes esetekben egyes futamgyőzelmeket akár be is áldozhatnak azért, hogy a versenyzőik párharca igazságos maradjon.

„Igen, elgondolkodunk ezen" – ismerte el Wolff. „A helyzet talán már más, mint a szezon elején, amikor meghatároztuk az eredeti játékszabályainkat. 170 pontos előnyünk van a konstruktőri összetettben, ezért lehet, hogy eljött az ideje enyhíteni rajtuk, mindkét versenyzőnk beleegyezésével."

Annál is inkább, hogy a Mercedesnek akadnak sürgetőbb feladatai is. „Tisztán kell látnunk a helyzetet: ez a vita a csapatutasításokról eltakarja a valódi problémánkat, ami nem más, mint a megbízhatatlanság" – mutatott rá Wolff, és így igaz. Hamilton, aki a csapat páratlan technikai fölénye ellenére az elmúlt hat versenyből csak egyet nyert meg, tudna mesélni.

Nyugaton a helyzet változatlan

Eközben nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Nagydíj szokatlan végeredménye ellenére az erőviszonyok alapvetően nem rendeződtek át, csak a Hungaroring sajátos jellege és a még sajátosabb körülmények összekuszálták a képet. Míg a McLaren a meteorológiai radarkép tragikus félreértelmezésével elszalasztott egy nagy lehetőséget, holott Button rövid ideig még az élen is állt, a Williams pedig elrontotta a gumiválasztást, a Red Bull Ricciardóval és a Ferrari Alonsóval ügyesen halászott a zavarosban.

Ricciardo fantasztikus teljesítménye egyre kevésbé okoz meglepetést, Alonso 2. helye viszont különösen bravúros volt annak fényében, hogy ő Rosberggel, Bottasszal és Vettellel együtt a kelleténél később cserélt kereket a Safety Car első beküldésekor. Négyük közül egyedül ő tért magához ebből a csapásból, köszönhetően annak, hogy a továbbiakban csak egyszer, épp jókor járt a bokszban.

Bár egyesek azt jósolták, hogy a speciális futómű, a FRIC betiltása a Hungaroringen fogja először komolyabban éreztetni a hatását, ez végül vaklármának bizonyult. „Hogy ezen a pályán jobban megmutatkozott-e a FRIC hiánya, mint Hockenheimben? Nem hiszem" – mondta Rob Smedley, a Williams vezető versenymérnöke, amikor a futam után erről érdeklődtem nála. „Itt is vannak lassú és gyors kanyarok meg egyenesek, és igen, az aszfalt egy kicsit hepehupás, de a huppanóknak nem volt különösebb jelentőségük, bár ez attól is függ, mennyire állt jól valaki a rendszerével."

„Az erőviszonyok leginkább a pálya jellegzetességei, a nagy leszorítóerő miatt változtak meg. A gumikat fel kellett melegíteni, amihez leszorítóerőre is szükség volt, a légellenállás és a motorerő itt kicsit kevésbé volt fontos."

Smedley hozzátette ugyanakkor, hogy a Williams még nem állt át maximálisan a hagyományos felfüggesztésre. „Már Németországban elég jól alkalmazkodtunk a FRIC hiányához, jelenleg szerintem kb. 80 százaknál tartunk" – magyarázta. „Beazonosítottuk, hogy a maradék 20 százalékhoz mit kell tennünk, és pillanatnyilag is dolgozunk rajta. Tehát még nem állunk vele tökéletesen, de Spában vagy Monzában el fogjuk érni a száz százalékot."

Pont azon a két pályán, amely a legjobban fekszik a Williamsnek...

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő fekete dobozt a jobb oldali hasábban!