A romlott lazactól Michael Schumacherig

Rockbandában dobol, elit focicsapatok páholyába van szabad bejárása, többféle üzleti vállalkozást irányít - a leírás egyes részei külön-külön sem feltétlenül illenének egy Forma-1-es csapatfőnökre, nemhogy így együtt. Kivéve Eddie Jordant. Az idén 65 éves, lehengerlő kisugárzású Jordan másfél évtizedig vezette saját csapatát az autósport csúcskategóriájában, és a nem igazán kiemelkedő eredmények ellenére sokkal karakteresebb figura lett belőle, mint társai többségéből.

Ez nyilván összefügg azzal, hogy hosszú időn át töltötte be a posztját, és mivel a saját csapatának teljhatalmú ura volt, nem kellett görcsösen megfelelnie különböző igazgatótanácsok, befektetők elvárásainak. Nyugodtan fogalmazhatott sarkosan, próbálkozhatott új módszerekkel, saját bőrére ment a játék. Lehet, hogy civilben a Ligier vagy a Toyota korábbi csapatfőnökei szintén jópofák, de valószínűleg kevesen ismernék fel őket, ha a boltban beállnának mögéjük a sorba, és korántsem véletlen, hogy Jordan az, aki a BBC riportereként jelenleg is aktívan dolgozik a Forma-1-ben. Képzeljük el Ron Dennist fapados járatokon repülve, vagy Peter Saubert, amint rózsaszín virágmintás ingben interjút készít. Bizarr...

A partikat tekintve annak idején a Jordan volt a kor Red Bullja. A párhuzam abban is áll, hogy (igaz, csak időnként, de) ők is képesek voltak borsot törni nagy múltú vetélytársaik, a Ferrari, a McLaren és a Williams orra alá. "Nem féltem tőlük, imádtam" - felelte Eddie Jordan a kérdésre, hogy milyen érzés volt ilyen riválisok ellen versenyezni. "Senki sem számított arra, hogy jön egy ír fickó, aki létrehoz egy csapatot a semmiből, megpróbál szponzorokat toborozni hozzá, és bármilyen más üzleti háttér nélkül sikerül fenntartania. Az egyik percben volt pénzünk, a következőben nem. Gazdaságilag instabil idők voltak azok. Néha lehet hallani arról, hogy ki mennyit keresett a Forma-1-ben - nos, nekem a gatyám is ráment!"

Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a sportág nagy túlélőinek egyike legyen. Elmondása szerint eleinte, amikor pénzre volt szüksége, előfordult, hogy a házakból kirakott, fel nem használt szőnyegeket értékesített, máskor meg olyan füstölt lazacot árult a rögbimeccsre érkező szurkolóknak, amelyek hivatalosan már romlottnak számítottak. "Akkoriban nem csináltak ekkora ügyet a szavatossági időből" – jegyezte meg. Nagydumás énje már ekkor felszínre tört, amikor ugyanis lekapcsolták egy közúti ellenőrzésen, az egyik rendőr előtt autókereskedőnek lódította magát, és sikerült neki eladnia azt az autót, amelyikben éppen ült.

Jordan 1948. március 30-án született Dublinban, egyébként hivatalosan Edmund keresztnévvel. Az autóversenyzés világába szinte meseszerű fordulatok mentén jutott el. Fogorvosnak készült, de nem tudta befejezni a tanulmányait, ezért banktisztviselőnek állt. 1970-ben egy dublini sztrájk után áthelyezték Jersey szigetére. Ott látott először gokartversenyt, ami nagyon megtetszett neki, ezért vett egy gokartot magának, és elkezdett futamokon indulni. Jól döntött, hiszen hamarosan megnyerte az ír bajnokságot, később pedig komolyabb autókkal, nagyobb sorozatokban is rajthoz állt. 1978-ban a Formula Atlantic írországi kiírását megnyerve kiérdemelte a Marlboro szponzori támogatását, így a következő évek során belekóstolhatott a Forma-3-ba, a Forma-2-be, a Sportautó-világbajnokságba és a Le Mans-i 24 órásba, sőt még a McLaren egyik F1-es modelljét is tesztelhette.

Jordan 1980-től inkább az általa létrehozott csapatra koncentrált. Az istálló egy évtizeden át kiváló utánpótlásképzést végzett: ők jelentették az ugródeszkát a Forma-1-be Martin Brundle-nak, Johnny Herbertnek és Jean Alesinek, továbbá a brit F3-ban náluk vezetett először Ayrton Senna és Damon Hill is. Jordan 1991-re határozta el, hogy benevez az autósport csúcskategóriájába, és rögtön az első évében történelmi jelentőségű tettet hajtott végre.

Ez nem az volt, hogy a szerelőit gyakran ifjúsági hostelekben elszállásoló csapata mindjárt az 5. helyen zárt a konstruktőrök között, megelőzve például az egykoron bajnok Brabhamet, Lotust és Tyrrellt, hanem az, hogy lehetőséget adott a Forma-1-es debütálásra egy bizonyos Michael Schumachernek. A sztori alapja ismert: a Belga Nagydíj előtt Jordannek hirtelen új pilótára lett szüksége, miután Bertrand Gachot gázsprayvel lefújt egy taxist, ezért letartóztatták. A jelöltek között elsősorban ismertebb nevek szerepeltek, de Willi Weber, Schumacher menedzsere beajánlotta az ügyfelét, kegyesen azt hazudva róla Jordannek, hogy már vezetett a spái pályán.

Schumacher a verseny előtti héten rendezett teszt során lenyűgözte a csapatot, és Peter Sauber titokban kifizette a versenyzéséhez szükséges összeget, így megkapta a lehetőséget a bemutatkozásra, amely felemásra sikerült. Az időmérőkön a bámulatos nyolcadik legjobb időt futotta meg, majd Riccardo Patrese büntetésével egy helyet előrelépett a rajtrácson, a futamon azonban néhány száz méter után megállt az autója. "Már a bemelegítő edzésen is problémánk volt a kuplunggal, és szóltam a megbeszélésünkön, hogy nem fog rendesen. Heves vitát folytattunk arról, hogy ki kellene-e cserélni vagy sem, Eddie azonban végül azt mondta, hogy túl drága lenne" - elevenítette fel nemrégiben a történteket a német, aki a rajtra várva túlhevítette a kuplungját. Akár a dobogó sem lett volna elképzelhetetlen számára, mivel csapattársa, Andrea de Cesaris meglepetésre a győzelemért hajtott, csakhogy kevéssel a cél előtt kiesett a 2. helyről - a Cosworth új motorja a korábbinál több olajat fogyasztott, ám a mérnökök erről mit sem sejtve a szokásos mennyiséget töltötték bele.

A hét bajnoki címet is tartalmazó történetben csupán egy rövidke, korai fejezet volt a jordanes állomás, mert Schumacher a következő futamon már a Benettonnal indult. Eddie Jordan próbált harcolni érte, de a körülmények összejátszottak ellene: Bernie Ecclestone azt akarta, hogy az akkoriban kevés F1-es pilótát magáénak tudható Németországnak legyen kinek szurkolnia, ezért mindenképp egy nagyobb csapathoz küldte volna Schumachert. Ennek érdekében tárgyalt is a Benettonnal, ráadásul a Jordannek a következő évtől át kellett váltania a Yamaha olcsóbb motorjaira, ami nem festett túl biztatóan.

Az események nem vették el Jordan kedvét, később is bátran nyúlt tehetséges fiatalokhoz, méghozzá elég jó érzékkel. Nála debütált Eddie Irvine, Rubens Barrichello és Ralf Schumacher, ő adott először ütőképesebb autót a fiatal Giancarlo Fisichellának és Jarno Trullinak, merítési lehetőséget adva az élcsapatoknak az utánpótlásra. Idővel mindegyik versenyző továbbléphetett a Ferrarihoz, a Williamshez vagy a Benetton/Renault-hoz. Nem felejthetjük el az sem, hogy 2003-ban egy Jordant vezetett az első magyar Forma-1-es pilóta, Baumgartner Zsolt.

A szakembereknek szintén kiváló iskolát jelentett a csapat, hiszen az alapításkor mindössze háromfős tervezőgárdából Andy Green jelenleg a Force Indiánál, Mark Smith a Caterhamnél technikai igazgató, és közben mindketten dolgoztak a Red Bullnál is. Több elismert mérnök gyarapította a Jordannél a tapasztalatait, például Gary Anderson, Mike Gascoyne, Sam Michael, míg James Keynek és Jon Tomlinsonnak az volt az első F1-es munkahelye.

Eddie Jordan a szívén viselte a csapat sorsát. "Nem kétséges, hogy minél nagyobbra növünk, annál kevésbé marad meg a személyes kötődés. Ez kicsit aggaszt, mert mindig nagyon közel éreztem magam a csapatomhoz, igyekeztem minden téren foglalkozni vele" - mondta még 1991-ben. Évekkel később elismerte, hogy a vetélytársakéhoz képest oldottabb hangulatot azért így is fontosnak tartotta. "Akik kívülről néznek minket, kicsit össze vannak zavarodva, mert azt látják, hogy a mi csapatunk másképp működik, mint a többi. A nemtörődömnek tűnő hozzáállás azt is jelezhetné, hogy nálunk hiányzik az őszinte elszántság. Ez azonban tévedés" - nyilatkozta egy interjúban, míg egy másikban hozzátette, hogy "a Jordan japánul azt jelenti, vicc. Éppen ezért vagyunk ott ennyire népszerűek. Nem viccelünk, de szeretünk jól szórakozni."

Az álomszerű debütáló idényt egy ideig kevesebb siker követte, aztán a Jordan teljesítménye 1994-től ívelt újra felfelé. Időnként, amikor az élmezőny megfogyatkozott, a versenyzőik el tudtak csípni egy-egy dobogós helyezést, de 1997-ben Fisichella önerőből harcolt az 1. helyért a Német Nagydíjon. Érdekes egyébként, hogy általában az átlagosnál kisebb leszorítóerőt igénylő pályákon, Hockenheimben, Monzában, Montrealban és Spában szerepeltek feltűnően jól a Jordan autói, és pont Spában, 1998-ban szerezték meg az első - ráadásul mindjárt kettős - győzelmüket.

A diadalt a Damon Hill-Ralf Schumacher páros érte el, ugyanakkor az elvileg közös örömbe keserű cseppek is vegyültek. A borzasztó viharban megrendezett Belga Nagydíj vége felé az élre kerülő Hill a rádión próbálta kilobbizni, hogy a csapattársa ne jelenthessen rá fenyegetést. "Van egy javaslatom, szerintem jól teszitek, ha hallgattok rá. Ha elkezdünk harcolni egymással, lehet, hogy végül mindent elveszítünk. Eddié a döntés" - utalt erőteljesen az ütközésveszélyre.

Hill kérésére a bokszutcai irányítóközpontban rábólintottak, ám az ifjabbik Schumacher csak a sokadik felszólításra volt hajlandó kelletlenül nyugtázni, hogy megértette az üzenetet. Jordan meg azért szívhatta a fogát, mert fizethette a szerelőknek és a pilótáknak a valószerűtlen győzelemért járó prémiumot. "Olcsóbb lett volna, ha mindketten kiesnek" – élcelődött. Bár ki tudja: lehet, hogy komolyan gondolta... A sorrend tartására vonatkozó utasítása ellenben érthető volt, mert a borzasztó szezonkezdet után a csapatnak égető szüksége volt egy ilyen sikerre, és egy évvel azelőtt a Fisichellát Argentínában kilökő Ralf már elpuskázott egy másik potenciális sanszot a győzelemre. Hillt az időmérőn elért jobb eredmény védte, valamint mellette szólhatott az is, hogy a csapattársa beállításai hiába voltak kedvezőbbek a körülményekhez, csak a Safety Car segítségével tudott felzárkózni hozzá.

A következő évben szintet lépett az istálló, és Heinz-Harald Frentzennel reális esélyük volt a bajnoki címre. A kiegyensúlyozottan teljesítő, két győzelmet arató német a szezon közben lépett elő bajnokaspiránssá, és ha a Nürburgringen műszaki hiba következtében nem esik ki az élről, két futammal az idény vége előtt egy pontra megközelítette volna a bajnoki címét végül megvédő Mika Häkkinent.

A Jordan teljesítménygörbéje egycsúcsú maximumot mutatott, innentől ugyanis a csapat lejtmenetbe került, és néhány év alatt a sereghajtók között találta magát. 1999 után csupán négy dobogós eredményt jegyezhettek fel, ebből is az elsőt úgy, hogy az egyik riválisukat diszkvalifikálták, az utolsó pedig az a bizonyos 2005-ös USA Nagydíj volt, amelyen a Michelin gumis csapatok bojkottjából eredően csak hat állt rajthoz. Közben becsúszott nekik egy győzelem is, méghozzá szó szerint a semmiből, 2003-ban, a kaotikus Brazil Nagydíjon - szegény csapattagok viszont nem ünnepelhettek a helyszínen, mert az idő előtt leintett futam köradatainak kibogozásával csak utólag hozták ki győztesnek Fisichellát az eredetileg elsőként leintett Kimi Räikkönen helyett.

Ez volt a Jordan utolsó villantása. A szponzori támogatások megcsappanásával és a Honda motorok elvesztésével az istálló egyre rosszabb helyzetbe került, és kénytelen volt a megmaradt támogatók igényeihez illeszkedő, amúgy olcsóbb, tehát zömmel kicsit gyengébb képességű versenyzőket választani. Az ír főnök 2005-ig bírta erővel és kedvvel az istálló vezetését, utána köszönte szépen, eladta az egészet. Előbb Midland, majd Spyker, végül Force India lett a neve, és az utolsóval van jelen a bajnokságban ma is.

Azért nem kellett félteni Eddie Jordant, hogy elfoglaltság nélkül marad. Több befektetési vállalat tagja lett, emellett ingatlanokkal kereskedő, illetve energiaitalt, vodkát gyártó cégekben is érdekeltsége van vagy volt. Szabadidejében lenyomott több hosszú kerékpártúrát egy rákbetegekkel foglalkozó alapítvány javára, műsorvezetőként szerepelt egy fiatalkorú bűnözők rehabilitációjáról szóló tévéshow-ban, átvett számos kitüntetést a motorsportban folytatott tevékenységéért, és persze több helyen koncertezett rockbandájával, melyet néhány évvel ezelőtt átkereszteltek V10-ről Eddie & The Robbers-re. A magyarul "Eddie és a betörők"-et jelentő név ötletgazdája Ecclestone volt, aki egyszer ezt a szakmát tulajdonította Jordannek. És mellesleg, még ha kicsit nehezen is hihető egy ilyen alakról, már évtizedek óta boldog házasságban él a feleségével, akivel négy gyereket nevelt fel.

Az ír csapatalapítóról úgy hírlik, a jég hátán is megélne. Valószínűleg ezért került hamar egy hullámhosszra Ecclestone-nal. 1991-ben például a Forma-1 ura húzta ki a csávából, amikor Belgiumban (igen, Schumacher debütáló hétvégéjén) megjelent nála a rendőrség, és lefoglalta a kamionjukat, amíg nem fizetnek vissza 140 ezer fontot annak a belga pilótának, aki egy megállapodás ellenére nem vezethetett a Jordan F3000-es csapatában. "Nyom nélkül elsüllyedtünk volna, ő mégis kölcsönadott nekünk pénzt, hogy fent tudjunk maradni" - mondta Jordan Ecclestone-ról, akivel néha a szabadidejében is együtt lóg.

Az Eddie & The Robbers élő koncertje

A következő sztori egy Chelsea-díszvacsora után történt. "Nem tudtunk taxit fogni, ezért én felugrottam egy buszra, amit ő csak futva ért utol" – mesélte Jordan. "Megpróbált húsz fontot adni a sofőrnek, hogy térjen le az útvonaláról, és vigye őt haza. A sofőr azonban nem ismerte fel Bernie-t, és le akarta hajítani a buszról vesztegetési kísérlet miatt."

Annak ellenére, hogy Jordan gyakran kénytelen-kelletlen a fogához verte a garast, tudta, hogyan kell látványossá tenni a Forma-1-et. Többször rendezett nagyszabású bemutatót az új autóinak - amelyek egyébként az orrkúp elejére festett kígyó-, darázs- vagy cápamintával kifejezetten vagányul néztek ki -, és a versenyeken rendszeresen látott vendégül különféle világsztárokat. Egy igazán színes egyéniség távozott a mezőnyből, amikor visszavonult.

"Úgy hiszem, sikerült adnunk valamit ennek a sportnak. Olyan korszakban léteztünk, amikor a független istállók is eredményesek lehettek, és ha profi volt a hozzáállásuk, nyomot hagyhattak maguk után" - mondta 2005 végén. "Ez az időszak szerintem átmenetileg, de elmúlt. Már nehéz önállóan versenyezni. Nem is lehet."

Hát igen, ezért hiányolhatjuk a bokszutcai irányítóközpontból az immár megőszült, körszakállas Jordant. Illetve mégsem: a BBC riportereként nagyjából minden második versenyen borzolja a nézők kedélyét hajmeresztő sziporkáival és extrém szín-összeállítású ingeivel. A Forma-1-gyel tehát nem szakított, sőt olyannyira bennfentes maradt, hogy a közelmúltban számos nagy horderejű hírről neki sikerült elsőként beszámolnia.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!