Már az újságírók sem találtak fogást Vettelen

Amilyen megfellebbezhetetlen fölénnyel hódította el sorozatban negyedik Forma-1-es világbajnoki címét, olyan simán győzte meg a magyar szaksajtó képviselőit, hogy 2013-ban a zsebre vágott töméntelen sok ponttól függetlenül is ő volt a legjobb. Sebastian Vettel útját a siker felé újabb rekordok szegélyezték, s bár kétségkívül a mezőny legütőképesebb autójában ült, az eredményeit nem csupán ennek köszönhette. A csapatfőnökökhöz hasonlóan, akik tavaly még Fernando Alonsót sorolták az élre, idén már a megkérdezett hazai újságírók – Bobák Róbert, Farkas Péter, Gerse József, Izsányi Szabolcs, Joó Gábor, Mészáros Sándor, Simon István, Szabó Róbert, Szujó Zoltán, Vándor Éva, Vida János, Wéber Gábor és Zsoldos Barna – is egyöntetűen Vettelt tartották az erős mezőny etalonjának.

A szavazás során hűségesek maradtunk a korábbi években használt szisztémához, tehát arra kértük a közreműködőket, hogy válasszák ki az év három legjobb versenyzőjét, csapatát, nagydíját, előzését és rajtolását. Az eredményeket az F1-es pontrendszer szerint összesítettük: egy első hely 25, egy második 18, egy harmadik pedig 15 pontot ért. A listán csak a legalább két szavazatot kapó jelöléseket tüntettük fel.

A küzdelem a versenyzők és a csapatok között igencsak egyoldalúan alakult. Kivétel nélkül mindenki Vettelt és a Red Bullt tette a rangsor tetejére, az viszont már érdekesebb, hogy Romain Grosjean megelőzte Alonsót, akihez még Nico Hülkenberg is veszélyesen közel került. Az istállók sorában a Mercedes simán került a második helyre, míg a futamok közül a sok defektről emlékezetes Brit Nagydíj emelkedett ki. A legjobb előzésnek Grosjean Massa elleni, a sportfelügyelők által vitatott hungaroringi manőverét tartották, és az év legbravúrosabb rajtja szintén a franciáé lett.

Mintegy versenyen kívül szokás szerint mindenkit megkérdeztünk arról is, hogy melyiket tartotta az idény legszebb illetve legszörnyűbb pillanatának. Az egyes újságírók indoklásai a táblázat alatt ABC-sorrendben következnek. Kellemes olvasgatást!

- A 2012-es körkép itt, a 2011-es pedig itt olvasható.

Bobák Róbert (az MTVA bokszutcai riportere)

Versenyzők

1. Vettel 2. Webber 3. Grosjean

Vettel a negyedik világbajnoki címét elképesztő fölénnyel, tökéletes technikával és érett taktikával gyűjtötte be. Már a legnagyobbak is a legnagyobbak között emlegetik. Niki Lauda, Emerson Fittipaldi, Jackie Stewart, Alain Prost, de maga Bernie Ecclestone is úgy fogalmazott, a száguldó cirkusz történetének legragyogóbb csillaga formálódik. Kifütyülték, fórumokon pocskondiázták, pedig csak teszi a dolgát, azt is mesterfokon, és persze a jelenlegi legjobb autóban.

Webber igazi régi vágású úriember, akit a versenyzőtársak is nagyon szerettek, a Brazil Nagydíjon szinte mindenki a keblére akarta ölelni a Forma-1-től búcsúzó ausztrál pilótát. Eredményei alapján minden idők legsikeresebb versenyzői közé került, ám a Red Bullnál eltöltött években fel kellett ismernie, hogy az a kicsi (talán nem is olyan kicsi) plusz, ami megvan Vettelben, belőle hiányzik. Nekünk meg ő hiányzik majd a következő idénytől.

Grosjean: szinte hihetetlen, mekkorát fordult a világ a tehetséges francia versenyzővel. Egy évvel ezelőtt még az általa okozott baleset miatt ostorozták az ellenfelek és a nemzetközi sajtó, mára viszont a Lotus vezéralakjává vált, aki az idény második felében rendre legyőzte korábbi világbajnok márkatársát, a magánemberként gyakorlatilag kezelhetetlen Kimi Räikkönent. Most már tényleg csak az a kérdés, mikor ünnepelheti pályafutása első futamgyőzelemét a Forma-1-ben.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

A Red Bull gyakorlatilag minden területen kiütötte az ellenfeleket, az őszi futamok során már a "rivális" szót sem használhattuk, hiszen sem a Mercedes, sem a Lotus, sem pedig a Ferrari nem tudott felnőni az osztrákok szintjéhez. A nagyszerű versenyzők, a kiemelkedő tudású szakemberek és a jelentős anyagi források mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az apró tényezőket sem, amelyek a Red Bullt legyőzhetetlenné teszik. Nincs másik istálló, amelyek mérnökei, szerelői tovább maradnának a garázsban, a pilóták addig nem mennek haza a pályáról, amíg tökéletesen össze nem rakták az autót a másnapi viadalra. Itt nem csak pénzről van szó, hanem alázatos munkáról. 2014-ben sem lesz könnyű legyőzni a Red Bullokat.

A Nico Rosberg-Lewis Hamilton páros láthatóan egy hullámhosszon van, a Totó Wolff vezette stáb kiválóan dolgozik, Niki Lauda jelenléte pedig az egész Mercedes-csapat számára ösztönzően hat. A legendás Michael Schumacher három éves munkája is érezhetően meghozta a gyümölcsét, így a konstruktőri világbajnokság második helyezettje az idény egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Ha a fejlesztések jól haladnak, és zökkenőmentes lesz az átállás, a Mercedes lehet a Red Bull legkomolyabb kihívója 2014-ben.

Bár a fekete autókkal száguldó csapat a szezon során a kelleténél többször szerepelt a bulvárlapok címlapján, Räikkönen futamgyőzelemmel kezdett, majd rendkívül fontos pontokkal gazdagította a Lotust. Ahogy aláírt a Ferrarihoz, és napvilágot látott, hogy nem kapta meg a fizetését, a teljesítménye drasztikusan visszaesett, ráadásul régóta húzódó műtétjét is előrehozatta. Grosjeannak alkalma nyílt rá, hogy végre megmutassa, mit is tud valójában, a tapasztalt finn fejére nőtt. Nyilvánvalóan rendbe kell tenni még sok mindent a Lotus háza táján, akkor még feljebb léphet a csapat a ranglistán.

Nagydíjak

1. Ausztrál Nagydíj 2. Brit Nagydíj 3. Spanyol Nagydíj

Nagyobb izgalmakról csak a nyári szünetig bezárólag beszélhetünk, azután Sebastian Vettel és a Red Bull mindenkit állva hagyott. Számomra az idénynyitó melbourne-i viadal változatossága és kiszámíthatatlansága kiemelkedik a többi közül: a találkozás és az újrakezdés öröme csütörtökön, a Red Bull-fölény által kiváltott döbbenet pénteken és szombaton, majd a Räikkönen-győzelemmel végződött ausztrál futam. Emlékezetes hétvége volt. Vízválasztónak bizonyult a Brit Nagydíj, amikor Silverstone-ban egymás után robbantak fel a Pirelli-gumik. A Spanyol Nagydíjat pedig azért emeltem ki, mert ez volt az utolsó alkalom, hogy Fernando Alonso őszintén örült és mosolygott. Saját közönsége lőtt nyert, szimpatikus volt, és még hitt abban, hogy legyőzheti Vettelt...

Előzések

1. Räikkönen Buttont, Szingapúri GP
2. Grosjean Massát, Magyar GP
3. Räikkönen Hülkenberget, Japán GP

Bár sokan úgy látják, a Vettel-dominancia miatt a száguldó cirkusz unalmassá, eseménytelenné vált, az idei versenyek bővelkedtek a látványos előzésekben, izgalmas párharcokban - ha nem is feltétlenül az első helyért folyt a csata. Kevesebb lett a csattanások, a balesetek száma. A hármas listán is látható, hogy a Lotus két pilótája roppant bátran támadta az ellenfeleket, az ilyen küzdelmet pedig a sportág szerelmesei is nagyon kedvelik.

Rajtok

1. Massa, Indiai GP
2. Alonso, Szingapúri GP
3. Grosjean, Japán GP

Minden versenyhétvége egyik legizgalmasabb pillanata, amikor elalszanak a piros lámpák, és felbőgnek a motorok. A paddockban dolgozó stábok számára is ez az egyetlen "nyugodt" momentum. Ekkor a németektől kezdve a belgákon, a finneken vagy spanyolokon át egészen a magyar tévés párosig mindenki árgus szemekkel figyeli a képernyőt. Ha baleset történik az első kanyarban, az összes kolléga rohan a garázsokhoz, kezdődik az információgyűjtés és az interjúkészítés. A rajt tehát szent, utána már nem sokat látunk a versenyekből. A Ferrarik, elsősorban Massa több parádés rajttal örvendeztették meg rajongóikat, kár, hogy később már nem tudták tartani a lépést a legnagyobb ellenfelekkel.

A legszebb pillanat

Az idényzáró Brazil Nagydíj, amelynek végén a Ferrari összes munkatársa az "Obrigado, Felipe!" feliratú pólóval köszönte meg a szép éveket Felipe Massának. A brazil versenyző szülei, testvére és felesége, valamint a kis Felipinho is ebben az alkalmi dresszben pompázott Sao Paulóban. Megható pillanat volt, csakúgy, mint Mark Webber búcsúja a Forma-1-től. Az ausztrál versenyzőt az egész paddock nagy szeretettel és megbecsüléssel üdvözölte.

A legszörnyűbb pillanat

Az a nagy port felkavaró boxutca-baleset volt, amikor Mark Webber rosszul rögzített gumija elcsapta a FOM TV egyik operatőrét a Nürburgringen. Csak azért is maradt rossz élmény, mert kollégámmal együtt elég sok időt tölthettünk el a bokszutcában, ilyen baleset bármikor előfordulhat. Olykor centikre haladnak el tőlünk a garázsba igyekvő autók, szűkebb pitlane-en valóban balesetveszélyes a munka. Monte-Carlóban például a bejelentkező osztrák riporter bokáját vitte el Lewis Hamilton jobb első gumija. Szerencsére megúszta egy kis rándulással...

Farkas Péter (Origo GPhírek, Autó-Motor)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Alonso

Nem is kérdés, hogy a Coanda-kipufogó és a Pirelli gumik által követelt sajátos vezetési stílusnak Sebastian Vettel a nagymestere. Az ehhez szükséges képességeit nem a lottón nyerte, hanem tudatosan alakította ki, amihez a többiek teljesítményéből ítélve komoly fegyelemre lehetett szükség. Idén még annyi repedés sem mutatkozott a páncélján, mint 2011-ben: már a Pirelliken végzett hírhedt módosítások előtt is ő vezette a vb-t, és amikor néha el is vesztette a vezetést a rajtnál, a hideg gumikon jól kontrollált agresszióval szinte azonnal vissza is szerezte. Külön elismerés illeti azért, hogy akkor sem kezdett lazsálni, amikor a bajnoki címmel a zsebében elvileg már hátradőlhetett volna. Az pedig igazán nem az ő hibája, hogy a Red Bull építette a legjobb autót is.

Mindig mondom, hogy a jelenlegi mezőny páratlanul színvonalas, és ennek megfelelően a Vettel mögött kavargó plazmából már borzasztóan nehéz választani. Hülkenberg rendszeresen huzigálta a nagyok bajszát, és következetesen túlteljesített egy közepesen erős Sauberrel; Grosjean még épp idejében felnőtt Räikkönenhez, úgy, hogy ezt nem lehet elsősorban a finn távozásával magyarázni; Räikkönen szokás szerint botladozott az időmérőkön, de rendíthetetlenül menetelt előre a versenyeken; Alonso be-beszólt a Ferrarinak, miután azonban lecsapta a sisakrostélyát, mindig azzá a kíméletlen, tökéletes ragadozóvá vált, amelynek már oly régóta ismerjük. Mindannyiuk mellett és ellen is lehet elfogadhatóan érvelni, ám nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Alonso került a legközelebb Vettelhez a mezőny valószínűleg csak harmadik legjobb autójával. Grosjeant azért soroltam eléje ennek ellenére is, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mekkora lelkierőre volt szüksége a saját démonai legyőzéséhez, ráadásul a szezon közben, egy erős csapattárs árnyékában állt fel a padlóról, ami külön nehézséget jelentett.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Ferrari

Az első hely egyértelmű: a Red Bull mindenkit lesöpört a pályáról, és még a Multi 21-botrányt is tűrhetően kezelte, jóllehet, egy távozóban lévő, kiábrándult Webber már nem csapott akkora patáliát miatta, mint néhány éve tette volna. A második helyen sem kell sokat tépelődni, mert a Mercedes sokáig a Red Bull legveszélyesebb kihívójának tűnt, mielőtt a nyári szünetben áthelyezte a fejlesztési és beállítási hangsúlyokat. A harmadik helyet viszont legszívesebben ki sem osztanám. A Lotus az erőforrásaihoz mérten remek autót épített, de komolytalanul kezelte a Räikkönen elmaradt fizetésével és a gyanús befektetővel kapcsolatos helyzetet, aminek méltán itta meg a levét a konstruktőri összetettben. A Ferrari hozott ugyan rossz döntéseket, mint amikor Szepangban nem cserélték le Alonso sérült első szárnyát, vagy amikor Bahreinben bénáztak a beragadt DRS-szel, stratégiai téren azonban sokat fejlődtek, és csak a kiegyensúlyozatlan pilótapáros miatt szenvedtek vereséget a főleg az időmérőkön erős Mercedestől.

Nagydíjak

1. Brit Nagydíj 2. Német Nagydíj 3. Bahreini Nagydíj

Silverstone-ban teljesen véletlenül pont a Red Bull garázsa mögött sétáltam el, amikor a szerelők izgatottan kirohantak a Vettel autójáról levett, sérült gumikkal, ezért a defektekkel tarkított versenyen testközelből lehettem tanúja a szezon második részét meghatározó drámai fordulatnak. Egy héttel később, a Nürburgringen már feleslegesen aggódtunk a módosítások első lépcsőjén átesett Pirellik miatt, de a gumikkal kíméletesen bánó Lotus ravasz taktikája az utolsó pillanatig megdolgoztatta Vettelt a pénzéért. A Bahreini Nagydíj jó példa volt arra, hogy egy versenyen nemcsak a győzelemért zajló küzdelem lehet érdekes: Vettel ugyan óriási előnnyel nyert, de ehhez a lassan a védjegyévé váló kezdeti agresszivitással először át kellett verekednie magát Alonsón és Rosbergen, míg mögötte a Lotusok a Nürburgringhez hasonlóan ügyesen sakkoztak a gumikkal, Hamilton váratlanul feltámadt, a McLaren frusztrált versenyzői pedig a csapattársi korrektség határait feszegetve lökdösték egymást.

Előzések

1. Grosjean Massát, Magyar GP
2. Räikkönen Buttont, Szingapúri GP
3. Webber Hamiltont, Brazil GP

Grosjeant megbüntették a Massa kárára a gyors Mansell-kanyarban bemutatott akrobatikus manőver miatt, én azért bátorkodtam azt mégis felvenni a listára, mert nem értek egyet az ítélettel. Igen, elhagyta közben a pályát, de csak a műfűre ment le, és oda is csak a kisodródó Massa elől, aki azon a valószínűtlen helyen nem számított támadásra. Räikkönen Szingapúrban fájós háttal sem ismert lehetetlent, és a veszélyesen közeli falakkal dacolva kívülről előzte meg Buttont, ezzel a dobogóra tornázva fel magát. Webbertől dicséretes volt, hogy az utolsó futamán nem vezetett defenzíven, amit jól példázott a Hamilton ellen a Ferradura külső ívén indított, már az előző kanyarban megalapozott sikeres támadása.

Rajtok

1. Massa, Brit GP
2. Grosjean, Japán GP
3. Alonso, Spanyol GP

Amikor Spában megkérdeztem Massát, hogy mi a titka a rajtjainak, szemtelenül ártatlannak tűnő általánosításokkal szúrta ki a szememet: jó ütemben kell reagálni a lámpák kialvására, szemfülesen kell helyezkedni, blablabla. Ennél a valóságban nyilván többről van szó – az általa felvázolt recept kb. úgy hangzik, mintha Da Vinci annyival intézné el a Mona Lisát, hogy keverjük ki a színeket, vegyünk egy ecsetet, kenjük le a vásznat kékkel, aztán fejezzük be a festményt –, de Massa idén kétségkívül fantasztikusan érezte a ritmust a kezdeti tülekedésben. A silverstone-i első köre még az ő mércéjével mérve is kiemelkedő volt, ahogy a 11. kockából egymás után ment el Alonso, Grosjean, Button, Webber, Ricciardo és Räikkönen mellett. Grosjean szenzációs szuzukai rajtjának már csak azért is a legjobbak között van a helye, mert ő korábban éppen az első métereken bizonytalankodott, úgyhogy a rámenőssége frappánsan szimbolizálta a feltámadását. Alonso Barcelonában Hamiltont és Räikkönent kijátszva alapozta meg a győzelmét.

A legszebb pillanat

Szerencsére sok felemelő momentum akadt. A kedvencem az egyedisége miatt az volt, amikor Webber a pályafutása utolsó F1-es körében megszabadult a sisakjától, mint a Luke Skywalkert a saját szemével látni akaró Darth Vader, hogy minden érzékszervével a teljes valójában élhesse át a búcsú hangulatát. Az a körülmény, hogy Webber cseppet sem szentimentális alkat, csak még érzelmesebbé tette ezt az eredeti húzást.

A legszörnyűbb pillanat

Amikor Vettelt kifütyülték a dobogó tetején. Természetesen mindenkinek joga van azt gondolni az uralmáról vagy a malajziai csapatutasítás megtagadásáról, amit akar, de a győztes elleni, szánalmasan alpári hecckampány felér az egész sport kigúnyolásával. A közönségtől is méltatlan a közönséges viselkedés.

Gerse József (Origo GPhírek)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Hülkenberg

A rekordokat halmozó német srác elsőségéhez nem férhet kétség, függetlenül attól, hogy mennyire volt kiemelkedő az autója, és hogy mennyire segítette a Red Bullt a gumik idény közbeni megváltoztatása. Kézhez kapott egy bikaerős járgányt, amelyből a szezon második felében az utolsó cseppet is kipréselte. Azaz mégsem, mert rendszerint csak a futamok elején volt szüksége erre, utána nem. Grosjean menet közbeni feltámadása, s tavalyi önmagához képest 180 fokos fordulata megsüvegelendő, ez alapján bízhatunk benne, hogy a jövőben újabb személlyel kell komolyan számolni a győzelemre esélyesek sorában. A rangsorom harmadik helyére - talán a frissebb emlékekből kifolyólag - szintén olyasvalakit helyeztem, aki Grosjeanhoz hasonlóan az utolsó versenyeken alkotott maradandót: Hülkenberget. Annak ellenére, hogy a következő évre sem kapott szerződést (jelenlegi) élcsapathoz, fáradhatatlanul folytatta az erőn felüli teljesítést a Sauberrel, kitartóan ellenállva az erősebb autók támadásainak. Neki emiatt pozitívabb kicsengésű lehet 2013, mint mondjuk Alonsónak vagy Hamiltonnak, akik az előző szezonokban sokszor szintén bravúrosan vezettek a lehetőségeikhez képest.

Csapatok

1. Red Bull 2. Lotus 3. Mercedes

Ugorjunk egyből a második és a harmadik helyezett indoklásához: a Lotus példaértékűen viselt el két csapást - a szép jövővel kecsegtető, de egyre furább befektetővel kötött szerződés ki tudja, meddig tartó csúszását, illetve Räikkönen elvesztését - úgy, hogy közben méltó kihívói maradtak a nagyobb keretből gazdálkodó Mercedesnek és Ferrarinak. A Mercedest dicsérni lehet, amiért idén végre érzékelhetően előrébb léptek, bár azt természetesen lehetetlen megmondani, hogy ez a 2013-as munkájuknak köszönhető, vagy a korábban elindított változtatásoknak ért be a gyümölcse.

Nagydíjak

1. Német GP 2. Japán GP 3. Malajziai GP

Idén a júliusi Német Nagydíj volt az utolsó olyan győzelme Vettelnek, amelyért a kockás zászlóig tepernie kellett, sőt a célhoz közeledve gyakorlatilag imádkozhatott, hogy minél előbb leperegjen a még hátralévő néhány kör, annyira közelített hozzá a két Lotus. A küzdelem végig nyitott volt, és örömteli, hogy a verseny erről maradt emlékezetes, nem pedig arról, hogy napokkal előtte még mindenki reszketett a gumik biztonságos volta miatt. A Vettel-győzelmek forgatókönyvei közül a legtöbb ugyanazt a sablonos mintát követte, de a nürburgringi mellett volt még kettő, amely eltért a többitől: Szuzukában érdekes taktikai játszmában kerekedett felül Grosjeanon, míg a vizes pályán kezdődő szepangi futamon végül a Red Bull parancsát megszegve előzte meg 1. helyen haladó csapattársát.

Előzések

1. Grosjean Massát, Magyar GP
2. Sutil Buttont, majd Alonsót, Monacói GP
3. Bárki bárkit a bahreini 4/5-ös kanyarkombinációban

Csupa olyan előzést választottam ki, amelyek egyike sem szokványos helyen történt, és persze DRS sem kellett hozzájuk. Grosjean manővere a Mansell-kanyar külső ívén lenyűgöző volt, ilyet korábban talán még soha, senki sem hajtott végre sikeresen ott - végtelenül kár, a látványosság elleni szentségtörés, hogy a lelkes franciát megbüntették a sportfelügyelők, amiért a kanyar kijáratánál pár centivel bár, de mind a négy kerekével átlépte a pálya szélét jelző fehér csíkot. Sutil Monacóban azonos feltételek között két sztárt is elküldött sós cukorért a bajnokság leglassabb kanyarjában, a Loews hajtűben - ennyit arról, hogy Monacóban nem lehet előzni, holott ha néhanapján előfordul ilyesmi, azt nem egy Force Indiával szokták bemutatni egy Ferrarit vagy McLarent vezető bajnok ellen. Bahreinben rengeteg szép, kanyarokon át tartó párharc alakult ki a második végén, ezért igazságtalannak éreztem, hogy külön kiemeljem valamelyiket - maradjunk abban, hogy mindegyik szép volt, akár a támadó, akár a védekező fél sikerével végződött.

Rajtok

1. Grosjean, Japán GP
2. Alonso, Belga GP
3. Massa, Ausztrál GP

A Ferrarinak idén is a rajtolás tartozott az egyik - nem túl sok - erőssége közé, bár a gumik miatt ebből nem tudtak annyit profitálni, mint a néhány évvel ezelőtti időszakban. A legjobb rajtot véleményem szerint mégis Grosjean mutatta be, aki Szuzukában három vetélytársat megelőzve ugrott az élre az első kanyar előtt.

A legszebb pillanat

Webber majd' fél éven át tartó búcsúztatása a csapattagok, vetélytársak, szurkolók részéről, ami tényleg őszinte volt. Nekem az is nagyon szimpatikus, ahogy Webber nosztalgiázva-élcelődve kezelte a valamennyire mindenképp szívfájdító helyzetet.

A legszörnyűbb pillanat

A kanadai sportbíró, Mark Robinson halála a munkája közben. Bár szerencsére manapság ritkán történik tragédia a Forma-1-ben, az ilyen esetek mellett eltörpül minden más vita, feszültség, botrány (Multi 21, szétrobbanó gumik, Kimi b*zdmegolása stb.). A baleset rávilágított arra, hogy a sportág ismeretlen mellékszereplői mekkora felelősséget és kockázatot vállalnak, gyakorlatilag ingyen.

Izsányi Szabolcs (Nemzeti Sport Online)

Versenyzők

1. Vettel 2. Alonso 3. Räikkönen

Kétségtelen, hogy a világbajnok volt a mezőny legjobbja, a szezon második felében már nemcsak az összetettbeli elsőség kérdését zárta le, hanem minden egyes futamgyőzelemét is. Ugyanúgy uralta a nagydíjakat, ahogy a vb-t, hétről hétre a legjobb formáját hozta, különleges zónába került, ahová nagyon kevesen jutnak be a sport világában. Alonso, amíg fel nem adta, mindent kihozott a Ferrariból – ugyanez elmondható Räikkönenről is. Valamint Hülkenbergről és Ricciardóról, de az esetükben az autóik miatt alacsonyabban voltak a csúcspontok.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

Nem szorul magyarázatra az első helyezett, utólag a malajziai bizonytalanság is bőven belefért. A Mercedes volt a legtöbbet fejlődő csapat, jót tett Hamilton és Toto Wolff érkezése, s megmutatkoztak a szervezeti átalakítások első jelei is. A Lotus a 2012-es idényhez hasonlóan nem túl bonyolult, jól kezelhető és beállítható autóval vágott neki a szezonnak, a Ferrarihoz és a Force Indiához hasonlóan a teszteken tökéletesen felkészült a 2013-as gumikból. A szezon közben megszenvedte a váltást, nem csodálom, hogy igazságtalannak tartja, de ez volt a helyes lépés.

Nagydíjak

1. Magyar Nagydíj 2. Ausztrál Nagydíj 3. Japán Nagydíj

A szezon mindhárom, Pirelli-gumik szempontjából elkülöníthető szakaszából kijelöltem egy-egy futamot. Az idénynyitón tetszett, hogy az egykörös gyorsaság nem elég a győzelemhez, ahhoz a versenytávon megfelelően beállított autó szükséges. Aztán persze egyértelművé vált, hogy a 2013-as gumikkal csak a Red Bull elképesztő teljesítménybeli fölényét semlegesítik, és ezzel teszik kiegyenlítettebbé a mezőnyt, ami az erőviszonyok mesterséges alakítása. Persze, sokkal izgalmasabbnak tűnt a Kínai, a Bahreini és a Malajziai Nagydíj is annál, mint amit az év végén láttunk, de túlságosan is mesterkéltnek véltem. A Magyar Nagydíj a köztes állapot volt, Hamilton a legjobbját nyújtotta egyik kedvenc helyszínén. Az év végi Vettel-menetelésből a Japán Nagydíj emelkedett ki, Grosjean bravúros rajtja után nagyon szépen megoldotta a Red Bull, hogy kettős győzelemmel zárjon.

Előzések

1. Grosjean Massát, Magyar GP
2. Hülkenberg Ricciardót, Japán GP
3. Pérez Räikkönent és Hamiltont, Indiai GP

Az év előzését a Hungaroring Mansell-kanyarjában láthattuk, Grosjean a külső íven ment el Massa mellett úgy, ahogy azt F1-es futamon talán még nem láttuk. Ám mivel mind a négy kerekével kiment a külső íven a rázókőre, és a sportfelügyelők ragaszkodtak az írott szabályhoz, büntetés járt érte a franciának – mindent elmond az esetről, hogy Massa sem értette, miért büntettek. Hülkenberg Szuzukában a 130R-ben, hasonlóan lehetetlen helyen ment el Ricciardo mellett, méghozzá belül. (Az ausztrál később szintén eljátszotta ezt a külső íven Sutillal, de ugyanúgy járt, mint Grosjean a Hungaroringen.) Pérez Indiában DRS-sel előzte meg a Räikkönen mellett elhaladó Hamiltont, nem volt nehéz manőver, de látványos volt.

Rajtok

1. Alonso, Kínai GP
2. Grosjean, Japán GP
3. Massa, Brazil GP

A Ferrari korábban kifejezetten sokoldalú arzenáljából a szezon végére egyetlen hatékony fegyver maradt, a rajtrendszere. Több példát is írhatnék, Alonso Szingapúrban, Massa Interlagosban is úgy lőtt ki a nem túl hosszú egyenesben, hogy több helyet szerzett vele, és amit az időmérőkön rendre elveszített, azt az első körben visszanyerte. A Kínai GP-n a győzelmét alapozta meg kiváló rajtjával, ezért került az első helyre. Grosjean szuzukai rajtjával mindkét Red Bullt maga mögé utasította, és sokáig az élen száguldott a Lotusszal.

A legszebb pillanat

Nagyon élvezem a rádióbeszélgetéseket, és örülök, hogy egyre többet kapunk belőlük a közvetítések során. A Ferrari olasz titkolózását, Hamilton bizonytalanságait, Räikkönen vitáit, az általánossá vált „ne beszélj hozzám féktávon/gyors kanyarban" visszaszólásokat, Smedley atyai jó tanácsait Massának, Webber „mate"-jeit, Chilton vagy Gutiérrez bocsánatkéréseit, az „idiot"-ot hatféle akcentussal az idegességtől elcsukló hangon. Egyedül Vettel diadalmas „yes"-jei bosszantanak kissé. De van megoldás: az év pillanata volt, amikor Abu-Dzabiban a kerekeit füstölve pörgött, kívánom, hogy inkább mindig így örüljön. Ide tartozik, hogy miután megbeszélte Jean Todttal, milyen keretek között lehet szabályosan művelni, rendszeressé tette – mennyit panaszkodott előtte Hamilton, hogy szeretné ezt ő is megcsinálni, ha nem büntetnék érte, de neki sohasem jutott eszébe megkérdezni az illetékest.

A legszörnyűbb pillanat

Dario Franchitti balesetét mondanám, de az nem F1. Talán az volt a legnyomasztóbb, ahogy a Red Bullról – főleg Vettelről – kiderült, hogy használható gumikon külön kategóriát képvisel, és ahogy a riválisok ezt felismerve látványosan feladták a harcot.

Joó Gábor (az Index.hu Forma-1-es szerkesztője)

Versenyzők

1. Vettel 2. Hülkenberg 3. Räikkönen

Sebastian Vettel: nem igényel kommentárt.

Nico Hülkenberg: fizetés, autó és szerződés nélkül ott állt júliusban, aztán olyan második félévet hozott össze, amiről senki nem álmodott. Monzában szenzációsan ment, a harmadik helyről indult, majd volt, hogy Alonso és Hamilton előtt végzett a futamon. Mindezt a szezon első pár versenye előtt leírt Sauberrel. Sajnálatos, hogy jövőre csak egy Force India jut neki, de már annak is örülni kell, hogy nem marad ki az F1-ből. És ki tudja, hátha a Force Indiával az ideinél is nagyobb meglepetést okoz.

Kimi Raikkönen: autója ugyan volt, de ő is fizetés nélkül versenyzett, ráadásul nem is akármennyivel, több mint 10 millió euróval lóg neki a Lotus. Ennek ellenére fél kézzel tartotta a 3. helyet a bajnokságban, és ha nem ül ki az utolsó két futamra, ismét harmadikként végez. Nagyokat és sokat előzött.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Sauber

Red Bull Racing: no komment.

Mercedes: tavaly nem voltak az év végén az első háromban, most másodikak lettek. Három futamot nyertek, a gumiszabályokat ügyesen használták ki, Lewis Hamiltont remekül integrálták a csapatba. Az év végére elfáradtak, de ez inkább már a 2014-es fejlesztéseknek tudható be.

Sauber: Bár a szezon elejét és az új autót szinte teljesen elszúrták, nagyszerűen felálltak az évad második felére. Köszönet Hülkenbergnek, persze, de olyan autót tudtak csinálni, amivel Gutiérrez is jól ment.

Nagydíjak

1. Malajziai Nagydíj 2. Brit Nagydíj 3. Brazil Nagydíj

A malajziai a Vettel-Webber-házicsata, az előzésbotrány és a ritka dobogós jelenetek miatt felejthetetlen verseny volt.

A Brit Nagydíjon Hamilton a defektek, Vettel autóhiba miatt bukta a győzelmet, a Pirelli bajba keveredett engedékenysége miatt, az F1 pedig ritka nagy káoszba került. Válságülés és gumimódosítás lett a vége.

A Brazil Nagydíj olyan volt, mint az egész szezon, Vettel ugyan nyert, de mivel az eső lába lógott, még a Red Bull is megingott. Versennyel ért véget az évad.

Előzések

1. Räikkönen Buttont, Szingapúri GP
2. Webber Hamiltont, USA GP
3. Alonso Hülkenberget, USA GP

Raikkönen Buttont: kívülről, ráadásul nem is egy annyira lassú kanyarban.

Webber Hamiltont: szintén kívülről, szinte a semmiből érkezett, és tört előre az ausztrál, Hamilton pislogni nem tudott, már előtte volt.

Alonso Hülkenberget: az utolsó körben a német belül elment, de a ferraris pont így tervezte, és ügyesen visszavette tőle a pozícióját a kigyorsításkor, aztán meg is tartotta a helyét a célig

Rajtok

1. Alonso, Szingapúri GP
2. Rosberg, Brazil GP
3. Räikkönen, Ausztrál GP

Alonso Szingapúrban: lehet, hogy nem is az év, hanem az évtized rajtja volt, zseniálisan, kívülről, szinte az egész élmezőnyt lehagyva, a semmiből.

Rosberg Brazíliában: Vettelt lerajtolni nem könnyű, de a mercisnek sikerült, ráadásul másodszor, mert pár hónappal korábban Szingapúrban is megtette. (Ott viszont Alonso nála is jobb volt.)

Raikkönen Ausztráliában: a hetedik helyről jött, majd a végén győzött is.

A legszebb pillanat

Vettel Indiában gumit éget, és leparkolja az autóját az őt ünneplő tömeg előtt, a célegyenesben. De hasonlóan nagyszerű volt Hamilton hungaroringi győzelme, mert a semmiből jött, maga sem hitte el: mindenki, ő is azt várta, hogy a nagy melegben a gumijai hamar feladják, de nem így lett, végig vezetett, és győzött.

A legszörnyűbb pillanat

A silverstone-i gumikáosz a sorozatos defektekkel és pánikhangulattal.

Mészáros Sándor (Autósport és Formula Magazin, Origo F+1 Blog)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Hülkenberg

Vettel elsőségéhez sok magyarázatot aligha kell fűzni: a Red Bull által megteremtett bombabiztos háttér és a Newey-faktor jócskán hozzájárult ugyan a rendíthetetlenségéhez, de ez fikarcnyit sem csorbít az érdemein. Grosjeant azért teszem a második helyre, mert csak ritkán, a később igazi nagymenőkké váló pilótáktól látni olyan szintű formajavulást, amit a szezon utolsó harmadában produkált egyrészt az idei év első feléhez, másrészt a tavalyi vakrepüléshez képest. Eric Boullier remek munkát végzett és meggyőződésem, hogy jövőre Maldonadóból is többet tud majd kihozni, mint amit eddig láttunk tőle. Hülkenbergről eddig is tudtuk, hogy briliáns tehetség, s idén arról is meggyőződhettünk, hogy képes igazi vezérürü lenni. A sors egyik furcsa igazságtalanságának tartom, hogy jövőre már nem egy igazi nagy csapatnál láthatjuk viszont.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

Már az év elején nyilvánvaló volt, hogy a Red Bull idén is erős lesz, a nyári szünet után viszont közel kerültek a teljes tökéletességhez, és minden helyzetben sebezhetetlenek voltak. A Mercedesnek kétségkívül jót tett a vérfrissítés, és sikerült végre elindulniuk felfelé, így 2014-ben joggal várhatunk még jobb teljesítményt tőlük. A bronzérmet a Lotusnak ítélem: annak fényében a ponttáblázaton nem is sokkal maradtak le a Ferraritól, hogy a csapat valódi elvérzése valójában már a szezon rajtja előtt elkezdődött.

Nagydíjak

1. Brit Nagydíj 2. Malajziai Nagydíj 3. Monacói Nagydíj

Silverstone-ban az eldurranó, szétmálló Pirellik nem csak a mi emlékezetünkbe vésték bele magukat, hanem az olasz gyártó igazgatótanácsának tagjaiéba is. A gumis kálvária drámával, fordulatokkal színesítette a viadalt, és az egész idény egyik meghatározó momentuma volt. Szepangban a Red Bullnál felrúgott, a Mercedesnél pedig betartott csapatutasítások tették indulatokban is gazdaggá a futamot, amire még rátett egy lapáttal az a mosolyfakasztó kis közjáték is, amikor Hamilton megszokásból a McLaren garázsa elé állt be kerékcserére. Monacót az egész hétvége hangulata miatt sorolom a dobogóra: a viszonylag nyugodt szponzorkényeztetés után vasárnap reggelre a néhány nappal korábban megejtett Mercedes-Pirelli gumiteszt kiszivárgása miatt szinte háborús övezet lett a hercegség paddockja. A törés-zúzást hozó futamon született, egyébként szép Rosberg-siker még inkább felfokozta az indulatokat.

Előzések

1. Grosjean Massát, Magyar GP
2. Pérez Buttont, Monacói GP
3. Bottas Gutiérrezt, USA GP

Grosjean rendkívüli agresszivitással és bátorsággal süvöltött el Massa mellett a Mansell-kanyarban, ami a David Coulthard által egyszer csak lazán 'szörnyetegnek' nevezett szakaszon a legkevésbé sem megszokott. A manőver szépségdíjas volt, de a pillanatnyi pályaelhagyás miatt a francia vitatható módon áthajtásos büntetés kapott, amivel kapcsolatban pár héttel később Spában a nálunk stewardként szolgálatot teljesítő Allan McNish komor arccal ismerte el, hogy a bírák is csak nehezen jutottak arra az álláspontra, hogy szankcionálni kell az előzést. Pérez monacói, a Nouvelle Chicane-nál Button ellen végrehajtott előzése egyszerre volt szemtelen és agresszív manőver, míg Bottas tanult Räikkönentől: az USA GP-n, az első pontszerzés felé száguldva ugyanolyan bravúros előzést hajtott végre Gutierrez ellen az 1-es és 2-es kanyarnál, mint tavaly honfitársa Hülkenberg ellen. Akkor nálam az volt az év előzése, s nem számítottam rá, hogy ezúttal egy elsőéves versenyzőtől láthatunk hasonlóan rafinált húzást.

Rajtok

1. Grosjean, Japán GP
2. Alonso, Belga GP
3. Massa, Brit GP

Grosjean Szuzukában a 4. kockából rendkívül ravasz rajttal ugrott az élre: eleve a kedvezőtlenebb oldalról indult, majd lépre csalva a két Red Bullt még inkább jobbra húzódott. Az indulás pillanatában a lassan elrugaszkodó Webber és Vettel egyaránt balra kezdett helyezkedni, ami jól megmutatta, hogy inkább Hamiltontól, nem pedig a Lotus versenyzőjétől tartottak. Alonso Spában előbb kiváló érzékkel kerülte ki a megtorpanó Di Restát, majd mesterien húzódott a belső ívre, a szalagkorlát mellé, a kigyorsítással pedig újabb három pozíciót nyert. Az izmos művelettel a 9. helyről az 5. pozícióba ugrott, megalapozva ezzel a későbbi 2. helyet. Massa sok jó rajtot produkált az idén is, Silverstone különösen emlékezetes volt: nagy svunggal lőtt ki, szemfülesen, enyhén balra húzódva letudta Alonsót, majd az Abbey-hez közelítve magabiztos, rendkívül precíz manőverrel zúgott el a Webber-Button-Grosjean hármas mellett is.

A legszebb pillanat

Inkább legmókásabb: David Hasselhoff, a filmipar rosszfiújának feltűnése a Forma-1 környékén. Több helyszínen is jelen volt, Monzában pedig arról is meggyőződhettünk, hogy képben van a sportággal kapcsolatban. Jó azt látni, hogy a Forma-1-et még a legkomolytalanabb figurák is képesek komolyan venni!

A legszörnyűbb pillanat

Október 11-én kora reggel értesülni Maria de Villota haláláról. Vannak, akik vitatják, hogy lehet-e egyáltalán Forma-1-es pilótának tekinteni a Marussia tesztpilótanőjét, aki 2012 nyarán egy tesztbalesetben súlyos fejsérülést szenvedett, de az mindenképpen vitán felül áll, hogy inspiráló volt az a hozzáállás, ahogyan a tragédiával felérő eset következményeit viselte. Májusban, a Spanyol Nagydíjon láthattuk utoljára a paddockban, és úgy tűnt, hogy megtalálta a helyét az életben.

Simon István (a Száguldó cirkusz blog szerkesztője; az autóMAGAZIN sportszerkesztője)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Hülkenberg

Negyedik vb-címe és az idény végén zsinórban megszerzett kilenc futamgyőzelem bizonyítja, hogy Vettel személyében egy korszakos tehetséggel állunk szemben. Akkor is, ha toronymagasan a Red Bull RB9 volt a mezőny legjobb autója – elég összehasonlítani az ő és csapattársa eredményeit. Idén gyorsaságával és különösen a profizmusával nyűgözött le: 17:2-re alázta Webbert az edzéspárbajokban, és a vb-cím megnyerése után sem engedett ki, pedig lazán megtehette volna.

Grosjeant tavaly még eltiltottak egy futamtól veszélyes vezetés miatt, 2013-ban azonban rászolgált Eric Boullier (és rajongói) bizalmára. A szezon első felében csak kétszer végzett a dobogón, de az időmérő edzéseken gyakran megverte nem éppen lassú csapattársát, Räikkönent. Ahogy a finn lelkesedése csökkent az idény vége felé, Romain úgy szívta fel magát, amíg csendben át nem vette a húzóember szerepét a Lotusnál. Az utolsó hat futamon négyszer pezsgőzhetett, Austinban pazar versenyzéssel szerezte meg eddigi legjobb eredményét, a második helyet. Kis szerencsével a tavalyi „first-lap nutcase"-nek meglehet az első győzelme jövőre.

Hülkenberg: mert a Sauber szezon eleji gyengélkedése ellenére sem adta fel, bebizonyítva, hogy immár a legjobb öt-hat pilóta közé tartozik. Koreai negyedik és austini hatodik helye mellett Indiában is emlékezeteset nyújtott, amikor az ötödik pozícióért versenyzett az övénél – elvileg – erősebb autókkal, végül a 8. helyről volt kénytelen kiállni, fékhiba miatt. A sportág (és a menedzsment) szégyene, hogy egy ekkora tehetségnek, aki eddig minden kategóriában bizonyított, még mindig nem találtak méltó helyet egy F1-es topcsapatnál.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Force India

Red Bull Racing: mert negyedik éve legyőzhetetlenek, és mert a csapat tagjai még mindig ugyanolyan motiváltak, mint 2009-ben, amikor először kerültek közel a vb-címhez. A csapategységet és a szervezettséget mutatja az is, hogy rendre a leggyorsabb kerékcseréket hajtják végre: Mark Webber négy kerekét Szingapúrban kerek 2 másodperc, Austinban 1,923 másodperc alatt cserélték ki – lenyűgöző!

Ross Brawn legnagyobb érdemének azt tartom, hogy nyár elején lényegében büntetés nélkül kidumálta a Mercedest a tiltott gumitesztelés vádja alól. Viszont felfoghatatlan, hogy három ilyen nagy agynak – Brawn, Aldo Costa, Geoff Willis – sem sikerült megtalálni a hátsó gumik elkopásának ellenszerét egész éven át. Niki Lauda és Toto Wolff irányításával végre jó irányba halad a csapat, amit a konstruktőr-vb második helye bizonyít – igaz, csupán 6 ponttal előzték meg a Ferrarit. Hamilton és az év végére feljavult Rosberg párosa erősebb, mint gondoltam; jövőre egy jobb autóval ezt bizonyíthatják is.

Noha a Force India kevesebb pontot szerzett, mint 2012-ben, a csapat fejlődése igazán nagy nevek (mérnökök, sztárpilóták) nélkül is töretlennek mondható. Idén megverték a Saubert, ezzel ismét Vijay Mallya gárdája lett a legjobb középcsapat. Az idény végén is tudtak erős pontokat szerezni, noha a Brit Nagydíj után gyakorlatilag leálltak a VJM06 fejlesztésével.

Nagydíjak

1. Magyar Nagydíj 2. Ausztrál Nagydíj 3. USA Nagydíj

Divat a Magyar Nagydíjat a top 3-ba jelölni, de a 2013-as hungaroringi futamnak vitán felül itt a helye. Miután a szezon második fele szinte értékelhetetlen az izgalmak szempontjából Vettel dominanciája miatt, számomra vitathatatlan a Hungaroring elsősége. Hamilton hibátlan pole-köre, majd első (és eddig egyetlen) győzelme a Mercedesszel; Räikkönen kemény, de szabályos csatája a második helyért a mérgében füstölgő Vettellel; Grosjean parádés előzése Massával szemben a Mansell-kanyar külső ívén, és mindez rekordszámú közönség előtt – felejthetetlen.

Az idénynyitó általában a puhatolózás ideje, amikor még tisztázatlanok az erőviszonyok, és a 2013-as melbourne-i futamot éppen ez tette emlékezetessé. Az 58 körös verseny során tízszer változott a vezető személye, hét versenyző között, sok szép előzéssel. Végül az a Räikkönen nyert, akinek csak kétszer kellett kiállnia friss abroncsokért (a többieknek háromszor), vagyis, akinek az autója a legkíméletesebben bánt az alig-alig ismert Pirellikkel. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez lesz a Lotus-Renault egyetlen sikere a szezonban.

Noha a pole-ból induló Sebastian Vettel Austinban elhúzott a végtelenbe és 95%-osan vezetve úgy nyert, ahogy akart, Grosjean és Webber, Webber és Hamilton, illetve Hülkenberg és Alonso csatája megvillantotta, milyen izgalmas lehetne egy F1-es futam a négyszeres világbajnok nélkül. Austin a kiváló pálya és a remek hangulat mellett Valtteri Bottas pazar szereplése (9. rajthelyről indulva nyolcadik lett) miatt is emlékezetes marad, főleg, mert egy Williamsszel tudta kivédekezni egy Mercedes (Rosberg) rohamait.

Előzések

1. Grosjean Massát, Magyar GP
2. Räikkönen Buttont, Szingapúri GP
3. Sutil Alonsót, Monacói GP

Grosjean a hungaroringi edzés után megúszta a büntetést (ami a Lotus törött padlólemeze miatt fenyegette a franciát), majd a versenyen úgy támadott, mint aki az életéért harcol. A 29. körben, a dombra felfelé vezető egyenesben utolérte Felipe Massát, és a Mansell-kanyar külső ívén (ott, ahol általános vélekedés szerint lehetetlen előzni) pazar manőverrel megelőzte a Ferrarit. Akkor is az idény egyik legszebb pillanata volt, ha a versenybírák szerint a Lotus mind a négy kerékkel elhagyta a pályát, mert néhány pillanatra visszahozta François Cevert, Ronnie Peterson és Gilles Villeneuve lehetetlent nem ismerő, támadó szellemét.

Räikkönen Szingapúrban csak a 13. helyről vághatott neki a versenynek, de egy hosszú harmadik etap bevállalásával felzárkózott Button 3. helyen köröző McLarenje mögé. Látta, hogy az angol szenved a gumijaival, ezért gondosan megtervezte az előzést: az 55. körben a pálya teljes szélességét kihasználva, külső íven elegánsan megkerülte a McLarent. Räikkönen tettének értékét növeli, hogy a futam végére megfájdult a háta, és a fájdalom innentől végigkísérte a szezon hajrájában.

Monacóról és a Hungaroringről úgy tartják, hogy ott „nem lehet előzni", ezért mindig örülök annak, ha valaki rácáfol erre. Monte-Carlo egyik specialistája, Adrian Sutil a verseny vége felé előbb Jenson Button McLarenjét, majd Fernando Alonso Ferrariját előzte meg zavarba ejtő könnyedséggel, rádásul ugyanott, a Fairmont (volt Loews) hajtűkanyarban. Mindkettő tiszta kifékezéses manőver volt, koccanás nélkül. Sutil 5. helye a legjobb eredménye maradt a szezonban.

Rajtok

1. Alonso, Szingapúri GP
2. Maldonado, Koreai GP
3. Button, Belga GP

Alonso egyik erőssége a rajtolás. Szingapúrban a szokásos formáját hozta: tökéletesen rugaszkodott el a hetedik helyről, és a második kanyarban már harmadikként haladt Vettel és Rosberg mögött. A leintéskor a második helynek örülhetett – ez volt a nyolcadik dobogós helyezése az idényben. A Williams sokat kritizált venezuelai pilótája Koreában a 18. rajthelyről kilencediknek jött előre, vagyis kilenc helyet ugrott előre a start után. Ez alighanem a 2013-as szezon rekordja. Szorongatott helyzetében a McLarentől minden kis csoda nagy csodának számított idén. Button titokban dogobós helyezésben reménykedett Spában, amit remek rajtjával alá is támasztott: a hatodikról a negyedik helyre ugrott fel. Végül hatodik lett, kihozta a maximumot az MP4-28-ból.

A legszebb pillanat

A visszavonuló Mark Webber felé áradó szeretet az utolsó, 215. futamán, Brazíliában, és Nico Rosberg győzelme Monacóban, pontosan 30 évvel apja, Keke Rosberg sikere után.

A legszörnyűbb pillanat

A Pirelli sorozatos gumdefektjei Silverstone-ban, és Bernie Ecclestone szenilis vénemberre valló nyilatkozatai.

Szabó Róbert (Az Autó-Motor, az Auto Bild és az automotor.hu főszerkesztője)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Alonso

A régi-új világbajnok tehetségéhez kétség sem férhet, kiváló végrehajtó katona, fáradhatatlan stréber, mosolygó gyilkos. Nagy ívben tett a csapatutasításra Malajziában (ezzel érthetően nagy ellenszenvet kiváltva), s eszébe sem jutott a búcsúzó Webbert segíteni Brazíliában (az empátia legkisebb jele nélkül), de itt most nem a legszimpatikusabb, hanem a legjobb versenyzőt illetjük. Már bőven megnyerte a vb-t, ő mégsem állt le, pontkülönbség-rekordot is maga mellé írt. Grosjean nagyot nőtt tavaly óta, nem szürkült el Raikkönen mögött, sokszor megvillantotta képességeit és korábbi önmagához képest meglepően higgadt maradt. Úgy tűnik, beérett. A 3. helyen Alonso és Hülkenberg között vacilláltam, itt a vb-ezüst és a két győzelem döntött a spanyol javára. Alonso nagyot küzdött a folyamatosan lépést vesztő Ferrarival, utólag vizsgálva tényleg bravúr a tabella 2. pozíciója.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

A mindent és mindenkit leigázó RB fölényét csak mondvacsinált ürügyekkel lehetne homályosítani, de nem érdemes. Élversenyzőjét sok helyen kifütyülték, a hegemónia unalomba fullasztotta az évadot, de ettől még ők voltak a legjobbak. A Mercedes az előző évek vergődése után szépen előre lépett, meghatározó volt a kvalifikációkon, s mindkét versenyzője nyerni tudott. A Lotus bizonyította, hogy az élmezőnyben a helye, arannyal kezdtek, tucatnyi éremmel folytatták, de az évközi „zavargások" (Kimi-ügy, tartozások, stb), és Kovalainen elhibázott szerepeltetése okán szerintem csak a 3. helyre érkezhetnek.

Nagydíjak

1. Brit Nagydíj 2. Ausztrál Nagydíj 3. Német Nagydíj

Silverstone-ban volt minden, mint a búcsúban, utána titkos gumitesztelős botrányszaggal, de a lényeg, hogy végre senki sem unatkozott. A futam sportértéke persze kérdőjeles, de izgalom volt vastagon. A szezonnyitón az eső és a jól taktikázó Raikkönen írta a koreográfiát, kezdésnek több mint remek volt, a Nürburgringen pedig tényleg feszült izgalmak közepette találtak gazdára az érmek.

Előzések

1. Alonso Raikkönent és Hamiltont, Spanyol GP
2. Raikkönen Buttont, Szingapúri GP
3. Sutil Alonsót, Monacói GP

Alonso dupla manőverét akár a legjobb rajtok közé is lehetne sorolni, ám mivel az ominózus támadást a 3. kanyarban mutatta be, az előzések listáján soroltam az élre. Raikkönen is a külső íven nyomta le Buttont, mégpedig igen következetes piócaként, míg Sutil inkább rést talált a kissé talán elbambuló Alonso mellett a „Grand Hotelben". Szemtelen manőver volt, kíváncsi lettem volna, hogy mit motyogott a spanyol a sisakjában...

Rajtok

1. Grosjean, Japán GP
2. Alonso, Szingapúri GP
3. Alonso, Belga GP

Az ifjú francia apuka szenzációsan indult a 4. pozícióból, gyakorlatilag lehetetlen volt bármilyen manőverben gondolkodni ellene. Ritkán látni ilyet, számomra sokáig emlékezetes momentum marad. Alonso Szingapúrban bravúroskodott, legszebb pillanatait idézve tört előre, ahogyan Spában is. Belgiumban a rövidke célegyenesben is szigorú volt, de leginkább az Eau Rouge felé bemutatott Webber-előzés miatt lett top3-as ez a rajtja.

A legszebb pillanat

A Forma-1-től búcsúzó Webber sisak nélkül teszi meg a Brazil GP levezető körét.

A legszörnyűbb pillanat

Meghal egy pályamunkás a Kanadai Nagydíj leintését követő „romeltakarításban".

Szujó Zoltán (az MTVA F1-es kommentátora)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Hulkenberg

Vettelt, azt hiszem, nem kell magyarázni, de nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a "Multi21" figyelmen kívül hagyása miatt csak a második helyre teszem. Az ott nekem nem fért bele, számomra a "jó versenyző" sportszerű is. Kemény, de csak a határokon belül. Vettel azonban később olyan teljesítményt nyújtott, hogy nem lehetett másnak adni az első helyet. Grosjean óriásit fejlődött, jól kezelte a rá nehezedő nyomást, Hulky pedig a hátán vitte a csapatot, különösen a szezon második felében. Nem hisztizett az elmaradt fizuk miatt, hanem leszegett fejjel küzdött, remek versenyeket futott, és higgadt tudott maradni akkor is, amikor a Ferrari-szerződés az utolsó pillanatban hiúsult meg. Szerintem emiatt tízből kilenc versenyző megroggyant volna.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Sauber

A Multi21-en kívül nem volt feszkó a Red Bullnál (vagy csak nem derült ki a nagyközönség számára...), az ott uralkodó csapatszellemet sok istállónál irigyelhetik. A Mercedes végre futamot tudott nyerni (Hamilton egyet, Rosberg kettőt), és bár Ross Brawnt nem tudták megtartani, ezt Paddy Lowe érkezésével együtt is kulturáltan kezelték. A Sauber hatalmasat küzdött, az anyagi gondok ellenére is voltak nagyon jó versenyeik.

Nagydíjak

1. Brit Nagydíj 2. Malajziai Nagydíj 3. Magyar Nagydíj

Előzések

1. Raikkönen Buttont, Szingapúri GP
2. Perez Alonsót Bahreini GP
3. Grosjean Massát, Magyar GP

Tudom, hogy a 3. büntetést ért, de ezzel együtt is a legemlékezetesebb jelenetek egyike volt az egész idényben.

Rajtok

1. Alonso, Spanyol GP
2. Alonso, Bahreini GP
3. Vettel, Spanyol GP

A legszebb pillanat

Sebastian Vettel leborul az autója elé az indiai célegyenesben. Ez a kép tökéletesen visszaadta, hogy egy mégoly tehetséges versenyző sem ér semmit egy jó autó nélkül. Az ember hálája a gépnek, ez a jelenet szerintem egy életre beégett az agyamba.

A legszörnyűbb pillanat

Maria de Villota halála.

Vándor Éva (Origo)

Versenyzők

1. Vettel 2. Grosjean 3. Rosberg

Vettel a legmakacsabb kétkedőket is meggyőzte, egészen elképesztő volt az idén. Már a szezon első felében egyértelmű volt, hogy őt kell megverni a világbajnoki címért, de a nyári szünet után egyszerűen érinthetetlen lett. Belgiumtól Brazíliáig mindent behúzott, szinte alanyi jogon sajátította ki a pole pozíciókat, és elérte, hogy csak azért izguljunk, ki ér be másodiknak. Még csak 26 éves, vagyis évekre van attól, amikor egy Forma-1-es versenyző igazán beérik. Mi lesz itt még? Persze az idén is volt egy Multi 21-es incidens, de Vettel mintha bölcsebb is lenne, és ez kifejezetten jót tesz a karizmájának. Egyszerűen nincs gyenge pontja. És külön köszönjük a futam végi gumiégetéseket.

Öröm volt nézni, ahogy Romain Grosjean tehetsége kibomlott az idén. Nem volt tökéletes szezonja, és sokat hibázott is, de a fejlődés, amit mutatott, lenyűgöző volt, úgyhogy ezzel a második hellyel előzetes bizalmat szavazok neki a jövőre nézve is. A főnöke, Eric Boullier a Hungaroringen nagyon határozottan állította, hogy ez a fiatal francia srác ugyanolyan gyors, mint Alonso, Vettel vagy Räikkönen, és ha tehetségét tovább tudja fejleszteni, akkor olyan jó is lesz, mint ők. Valamikor a Japán Nagydíj idején teljesen meggyőzött, Indiában pedig megmutatta azt is, amit csak az igazán nagyok tudnak: hogyan kell a 17. helyről rajtolva dobogóra állni. Az év végére pedig szinte az egyetlen volt, aki veszélyeztetni tudta a Red Bullok dominanciáját. Egészen izgalmas lesz végigkövetni majd, hogy a világbajnokok árnyékából kilépve, a csapat első számú pilótájaként miként fog varázsolni.

Évek óta folyik a találgatás, hogy Nico Rosbergnek valóban világbajnoki génjei vannak-e, és talán az idei év volt az első, amikor ezt egészen hihetően bizonyítani tudta, igaz, ebben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy a csapaton belül egy Lewis Hamiltonhoz kellett mérnie magát, és egyáltalán nem vallott szégyent. Két nagyon kemény, és nagyon nagy presztízzsel járó nagydíjat - Monacót és Silverstone-t - is megnyert az idén. Hamiltonnak fájhat a feje miatta.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

Azt már aligha lehet vitatni, hogy Christian Horner és Adrian Newey történelmet ír. Egészen hihetetlen, hogy a Red Bull nyerő szériája már több mint négy éve tart, és a leépülés helyett egyre magasabbra teszik lécet. A Mercedesben megvan a lehetőség, hogy megtörje ezt a hegemóniát, a legütősebb párossal csinálták végig ezt az évet, és ennek be is ért a gyümölcse a konstruktőri második hellyel. Kérdés, hogy Ross Brawn nélkül mire lesznek képesek. A Lotus zseniálisan kezelte két, látványosan eltérő temperamentumú pilótája személyiségét, és mind a kettőjükből a lehető legtöbbet hozta ki. Nem is szólva arról, hogy a csapat megbízhatóan szállítja a poénokat.

Nagydíjak

1. Brit Nagydíj 2. Malajziai Nagydíj 3. Koreai Nagydíj

Bár az idei Pirelli-dráma Silverstone-ban csúcsosodott ki az egymás után felrobbanó gumikkal, a Brit Nagydíjban benne volt szinte minden, amiért szeretni lehet a Forma-1-et: klasszikus, történelemmel átitatott helyszín, értő szurkolók, biztonsági autó és taktikai váltások, hősiesen küzdő Alonso, az utolsó helyről a negyedikre befutó Hamilton, világbajnoki dráma az első helyről kieső Vettellel, és az élre álló Rosberget az utolsó pillanatig szorongató Webberrel.

Malajziával szemben valahogy minden évben nagyok az elvárásaim, de arra a pszichológiai háborúra, amely a Multi 21-es incidens után kibontakozott, aligha lehetett számítani. Igazi thriller volt a pályán, majd a dobogón is, és akkor még nem beszéltünk arról a lélegzetelállító pillanatról, amikor Lewis Hamilton véletlenül a volt csapata bokszához állt be kereket cserélni.

Korea drámai versennyel búcsúzott, ami feledtette a korábbi unalmas körözéseket, kár, hogy a helyszínen továbbra is nagyon kevés néző látta ezt. A pályán kacsázó tűzoltó autó pedig a szezon egyik feledhetetlen jelenete volt.

Előzések

1. Alonso Hülkenberget, USA GP
2. Räikkönen Buttont, Szingapúri GP
3. Bottas Gutierrezt, USA GP

Mindig lenyűgöz, ahogy Alonso ésszel versenyez, Austinban az utolsó körben az ötödik helyért indított nagyon okos támadást az egyre veszélyesebb Nico Hülkenberg ellen: a célegyenes végén Hülkenbergnek még sikerült kifékeznie Alonsót, de a spanyol ekkor már a következő kanyarra készült, amely az övé is lett. Szingapúrban Räikkönennek egy harmadik helyet ért a hideg fejjel végrehajtott manőver, ahogyan kívülről körbeautózta a szokatlanul jó formában lévő McLarent, és mindezt ráadásul fájó háttal tette. Frank Williams pedig valószínűleg elégedetten mosolygott, hiszen igazi williamses hagyományokat idézett, ahogyan Valtteri Bottas az utolsókig kitartott, hogy az amerikai pálya egyik leggyorsabb kanyarjában legyűrje Esteban Gutiérrezt. Bottast egyre nagyobb élmény nézni a pályán, Frank Williams megint megérzett valamit.

Rajtok

1. Alonso, Spanyol GP
2. Massa, Bahreini GP
3. Grosjean, Japán GP

Két világbajnok - Hamilton és Räikkönen - megelőzésével alapozta meg a későbbi győzelmét Fernando Alonso, ráadásul hazai pályán. A szamurájok így csinálják. A Ferrari, különösen Felipe Massa nagyon brillírozott az idén a rajtoknál, az egyik legszebb startot Bahreinben mutatta be, ráadásul a pálya piszkos oldaláról, és mindössze két kanyar kellett neki, hogy öt helyet javítson. Grosjeant már korábban is dicsértem, a szuzukai rajtnál nyilvánvaló volt, szárnyakat kapott, miután kiderült, hogy Räikkönen elhagyja a Lotust. Sebastian Vettelnek esélye sem volt védekezni ellene, kell ennél jobb bizonyíték?

A legszebb pillanat

Mark Webber a sisakját levéve elköszön a szurkolóktól és Forma-1-től a Brazil Nagydíj végén. Ennél webberesebb búcsút aligha lehetett elképzelni, még szép, hogy meghatódtam.

A legszörnyűbb pillanat

Maria de Villota halála.

Vida János (az Origo GPhírek rajtelemzőinek szerzője)

Versenyzők

1. Vettel 2. Alonso 3. Räikkönen

Vettel négyszeres világbajnok, aki nagyjából sosem hibázik. A teljesítményével a csapattársát is indiszponálttá tette, a nyári szünet után pedig gyakorlatilag megsemmisítette az egész mezőnyt. Tudjuk, hogy az övé a legjobb autó, de számtalanszor igazolta, hogy az ebből adódó lehetőséggel milyen magas színvonalon tud élni.

Alonso továbbra is Vettel legnagyobb vetélytársa, aki a Ferrari gyengélkedése ellenére idén is egészen sokáig tartotta magát. Sajnos az év végére a csapattal együtt az ő motivációja is eltűnt, de Fernando folyton igazolja, hogy Vettel mellett ő érdemelné meg legjobban a világbajnoki címet, és minden tulajdonság figyelembevételével valószínűleg ő a mezőny legjobb versenyzője.

Räikkönen a szezont nem fejezte be, de amit addig produkált, az alapján abszolút megérdemel még egy esélyt egy komoly, gyári csapatnál. Jövőre meg is kapja a Ferraritól. Sajnos a Lotus nem mindig tudott felnőni a tudásához, ő maga azonban igen jó munkát végzett.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Sauber

Ez elég egyértelmű helyzet, hiszen a Red Bull lett a világbajnok, mégpedig toronymagasan. Ettől függetlenül engem igazán az győzött meg, ahogy a nyári szünet után domináltak. Az év közbeni fejlesztéseik is beválnak, a kerékcseréik szinte tökéletesek - minden területen uralták a mezőnyt. Tavaly óta a Mercedes fejlődött a legtöbbet. Az év közepéig még az is esélyes volt, hogy meg tudják szorongatni a Red Bullt, de utána a Pirelli-gumihistória kinyírta őket. Ettől függetlenül jól dolgoztak. A harmadik helyre elvileg a Lotust tettem volna, de ők az év végén kicsit szétrombolták az addigi eredményeiket. Ki nem fizetett versenyző, furcsa kirohanások, kamubefektető és egy tökéletesen elbaltázott versenyzőválasztás - szörnyű irányt vett az addig ígéretes pályájuk. A Sauber viszont egy szimpatikus kiscsapat, amely leginkább Nico Hülkenberg révén akkor húzgálta meg a nagyok bajszát, holott az is csoda, hogy nem mentek tönkre.

Nagydíjak

1. Brit Nagydíj 2. Magyar Nagydíj 3. Japán Nagydíj

Nekem alapban nagyon tetszik Silvertone, de idén a verseny is egészen jól sikerült. Ott volt Hamilton hihetetlen időmérő köre, aztán Massa az év rajtját produkálta. Utána jöttek az izgalmas taktikák, defektek, sőt a biztonsági autós fázis is. A végén Rosberg mindössze hét tizeddel verte a felzárkózó Webbert, míg a harmadik Alonso mögött 6 tizedre érkezett Hamilton. Izgalmakban nem volt hiány.

Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem idén sem kellett csalódnunk a hazai versenyünkben. Izgalmas volt, látványos volt, és a végén Hamilton megadta a reményt, hogy ez a szezon hoz még meglepetéseket. Végül mégsem alakult így, de ettől még a 2013-as Magyar Nagydíjra sem lehetett panaszkodni.

A hagyományos értékek alapján nem a japán volt a legizgalmasabb verseny, de taktikai szempontból mégis érdekes volt látni, hogy kinek a gondolkodása jön be. Vettel végül itt is megmutatta, hogy nem elég a jó taktika, a megfelelő pillanatokban élni is kell tudni vele.

Előzések

1. Alonso Räikkönent és Hamiltont, Spanyol GP
2. Vettel Webbert, Malajziai GP
3. Räikkönen Buttont, Szingapúri GP

Az első az év rajtjához is beférne, hiszen Alonso az első körben fűzte be egyszerre Hamiltont és Räikkönent. Csodálatos volt, ahogy az első két kanyarban előkészítette a manővert, majd a hármas körbeautózott két világbajnokot. Az első körben tele tankkal fantasztikus húzás volt tőle. A Vettel-Webber előzéssorozat nem az elhíresült Multi-21 rádióüzenet miatt került dobogós helyre, hanem sokkal inkább azért, mert a két Red Bull-os akkor végre egyszer rendesen összecsapott. Mindketten rátartiak volt, nem hagyták könnyen magukat. Vettel egy nagyszerű küzdelem végén tudott elmenni a csapattársa mellett, igaz elvileg nem tehette volna. Räikkönen a városi pályákon mindig talál egy kis rést. Szingapúrban is hosszú időn keresztül nézegette Buttont, majd egy féktávon kívülről bebújt mellé. Az a durva, hogy be is tudta fejezni a manővert, amihez azért Jenson korrekt magatartása is kellett.

Rajtok

1. Massa, Brit GP
2. Alonso, Szingapúri GP
3. Grosjean, Japán GP

Kis túlzással azt mondanám, hogy akinek nem Massa Silverstone-i rajtja tetszett idén a legjobban, annak érdemes lenne visszanéznie. Amit a brazil az első hat kanyarban művelt, azért már külön szerződést érdemel az F1-ben. Hat kanyar alatt hat helyet javított, zseniális volt. Alonso Szingapúrban csak azt csinálta meg, ami a kedvenc húzása: a külső íven rövidebbet fékezve befordult a többiek elé. Tökéletesen pontos manőver volt, pont elfért, és pont a pályán maradt. A hetedik helyről a harmadikra jött fel, ami lenyűgöző. Grosjean szuzukai rajtjának voltak előjelei, de ez már tényleg illett a francia idei feltámadásába. A pálya koszosabb oldaláról olyan tökéletesen érezte meg a tapadást, hogy a többieknek esélye sem volt védekezni ellene. Attól a sráctól hatalmas eredmény ez, aki tavaly még a mezőny egyik legbénább tagja volt a rajtoknál.

A legszebb pillanat

Sebastian Vettel minden szabályt elfelejtve egy világbajnoki címhez méltóan ünnepli meg a negyedik címét. A gumifüstölés azóta beletartozik a repertoárjába, ami végre egy kis lazaságot hoz ebbe a végletekig karót nyelt sportba.

A legszörnyűbb pillanat

Sajnos idén sem kerülték el a sorozatot a halálesetek, ezért két emberről kell megemlékeznünk. Maria de Villota tragikus halálát a mai napig nem érti senki, és láthatóan megrázta az F1-es paddockot is. Emellett pedig szörnyű volt hallani, hogy a Kanadai Nagydíjon Esteban Gutiérrez Sauberjének mentése közben egy traktor halálra gázolt egy, az elejtett rádiójáért lehajoló sportbírót, Mark Robinsont.

Wéber Gábor (az MTVA F1-es kommentátora)

Versenyzők

1. Vettel 2. Alonso 3. Hülkenberg

Ez az az év, amikor nincs mit magyarázni, a számok magukért beszélnek: Sebastian Vettel gyakorlatilag tökéletes szezont teljesített, a második futamtól végig vezetve a tabellát. Pirelli-botrány ide, új gumik oda, még ha a Red Bull mellé is nyúlt volna a fejlesztési versenyben, akkor is emberfeletti teljesítményre lett volna szükség, hogy elkapják. Ehelyett ő volt az, aki a hajrában emberfelettit produkált, nem véletlenül állított fel új rekordot az utolsó kilenc futam megnyerésével. Sokan nem szeretik, de idei teljesítménye letaglózóan magabiztos volt. A mezőnyön pedig olyan hatékonysággal megy át, amivel Webber még azon kevés alkalommal sem tudott lépést tartani, amikor valódi győzelmi esélye lett volna. Az egy helyben pörgés F1-es újrafeltalálása meg csak a hab a negyedik vb-cím ünnepi tortáján.

Fernando Alonso ezzel szemben mintha lelkileg tört volna meg az év közepére, és a csapat tehetetlenségétől megbéklyózva idén a szokásosnál hamarabb felvillant a Mission Impossible kijelző. Pedig a Ferrari az idén nem nyúlt annyira félre az autóval, viszont képtelenek voltak folyamatosan hatékonyan fejleszteni, ami a tesztek nélküli érában egyenlő a vereséggel, és ahogy azt Pat Fry is elmondta, a gumikba meg leginkább véletlenül találtak bele, mintsem előre tervezve. Alonso – csakúgy mint tavaly – az év végére is visszaesett kissé, de ez kizárólag az időmérőkre igaz, mert a versenyeken továbbra is tanítani való a következetessége, helyzetfelismerő képessége, és tökéletesen kontrollált agresszivitása.

Nico Hülkenberg és Romain Grosjean között holtverseny hirdetnék legszívesebben, azonban a német annyival végzett nálam előrébb, hogy tőle független okokból ugrott ekkorát a teljesítménye, mégpedig a Sauber javulásával egyidejűleg. Azaz amikor az autó képes volt rá, azonnal meglátszott, hogy mennyire jól teljesít, abszolút klasszis szinten, és még a „szenvedős" korszakban is voltak nagy versenyei, mint például Szepangban. Nemcsak gyors, de elképesztően stabil versenyzővé vált, aki a nyomást is bírja, és kellő versenyzői intelligenciával rendelkezik a menet közbeni döntésekhez. Nagy második félévet produkált egy feljavuló, de messze nem top autóban. Csodálkoznék, ha 2015-ben is a Force Indiában ülne.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

Négyből négy, és ez a Red Bullra is igaz. Nincs még egy csapat a bokszutcában, ahol ennyire nagy tűzerővel, de mégis hatékonyan és rugalmasan tudnak reagálni a fejlesztési irányvonalak tekintetében, ha valami balul sül el. Mind szervezeti, mind csapategységben, szimulációs és anyagtechnológiában is a mezőny élén járnak. Kicsit olyanok ők, mint a nagy és nehézkes repülőgép-anyahajók között cirkáló romboló, ami történetesen legalább akkorát oda tud pörkölni, ha kell, viszont mindenkinél előbb fordul rá az új célpontra. És ez nem csak pénz kérdése - ha az lenne, a Ferrarival fej-fej mellett haladnának.

A Mercedes és a Lotus között a saját magukhoz képest látható fejlődés döntött a 2. helyért, habár ebbe belerondít a májusi tesztbotrány megfoghatatlan, de valamilyen szinten mégis létező jogosulatlan előnye is. Az ezüstnyilak egy körön már a Red Bull fölé is nőttek olykor, azonban verseny közben ezt csak elvétve tudták kamatoztatni, ráadásul néhény hétvégén fogalmuk sem volt, hogy hova tűnik a versenytempójuk. Ennek ellenére ők voltak a legközelebb a tűzhöz, és egy gyors, de hektikus gumikezelésű autóból még mindig könnyebb jót kihozni, mint fordítva.

A Lotus ugyanis pont ebből a veremből próbált kiszállni, ami az évednyitón aratott Räikkönen győzelemmel bíztatóan is kezdődött számukra, ám végül ugyanabba a csapdába kerültek, mint tavaly: a legtöbbször képtelenek voltak egy körön elég gyorssá tenni az E21-et, így csak kivételes körülmények között volt esélyük a győzelemre. Az anyagi gondok eközben az állandó partyhangulatot is megölték a csapatnál, így egy kijózanító reggelen Räikkönen rájuk vágta az ajtót, elúsztatva ezzel a csapatdobogós reményeiket is. Hogy mindezek ellenére alig maradtak el a Ferraritól, nálam a Scuderia elé helyezi őket a képzeletbeli ranglistán.

Nagydíjak

1. Malajziai Nagydíj 2. Német Nagydíj 3. Magyar Nagydíj

A Malajziai Nagydíj majd két és fél körön át tartó Vettel-Webber csatája nálam a legszebb versenyjelenetek közé kerül, és nemcsak az évben; ráadásul nem az volt az egyetlen izgalom a futamon. A nürburgringi verseny annak ellenére volt piszok jó, hogy végül nem történt helycsere az élen, ám a két Lotus az utolsó pillanatig fenyegette Vettel győzelmét, míg a Hungaroringen Hamilton félig-meddig meglepetésgyőzelmet aratott minden idők egyik legforróbb versenyén, ami pont a Mercedes Achilles-sarka volt odáig. Ráadásul ez volt az utolsó olyan futam az évben, amikor valóban volt esélye másnak is Vettelen kívül.

Rajtok

1. Grosjean, Japán GP: 4-ről 1-re
2. Alonso, Szingapúri GP: 7-ről 3-ra
3. Massa, Brit GP: 11-ről 7-re

Előzések

1. Grosjean Massát, Magyar GP
2. Alonso Räikkönent és Hamiltont, Spanyol GP
3. Vettel Alonsót, Bahreini GP

Grosjean a Hungaroringen: Massa ellen a Mansellben, kívülről – még akkor is, ha megbüntették érte. Alonso Barcelonában: Raikkönen és Hamilton ellen, kívülről a 3-as kanyarban, az első körben. Vettel Bahreinben: Alonso ellen, a második szektor elején, kívülről az első körben

A legszebb pillanat

Vettel szepangi csatája Webberrel – a balhétól függetlenül. Na meg az Indiát követő donutok a levezető körökön.

A legszörnyűbb pillanat

A kanadai sportbíró, Mark Robinson leintés utáni halálos balesete.

Zsoldos Barna (Nemzeti Sport)

Versenyzők

1. Vettel 2. Alonso 3. Rosberg

Ugye, hogy vb-cím és vb-cím között mekkora különbség lehet? A tavalyi szezonnal ellentétben ugyanis most a leghalványabb kétség sem merülhet fel azzal kapcsolatban, ki volt a legjobb – malajziai pofátlanságát leszámítva Vettel idényébe nem lehet belekötni. Alonsónak viszont be-becsúszott néhány tőle felettébb szokatlan hiba, és bár a teljesítménye még így is sokkal egyenletesebb volt, mint az átlagé, 2012-ben egyértelműen erősebb szezont futott. Rosberg óriásit nőtt a szememben azzal, hogy nem csupán labdába rúgott Hamilton mellett, de összességében talán még jobb is volt a brit klasszisnál – most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, mire lenne képes egy teljes vb-hadjárat során.

Csapatok

1. Red Bull 2. Mercedes 3. Lotus

A lista élére valójában a Red Bull-Vettel kombó kívánkozna, mert a csodaautónak kikiáltott RB9-cel Webber még úgy sem lett volna világbajnok, ha egyedül ő versenyez az osztrákoknál, és azért a 13–0-s győzelmi mutató is sokatmondó – ettől függetlenül a csapat értékelésénél az egész csomagot kell figyelembe venni, úgyhogy nálam a bajnokoké az aranyérem. A Mercedes feltámadása már-már tündérmesébe illő, hiszen ember nem gondolta volna, hogy a tavalyi szánalmas vergődés után nagyobb szabályváltozások nélkül 2013-ra így összekapják magukat. Ezzel ellentétben a várakozásokhoz képest a Ferrari megint leszerepelt, a McLaren idénye pedig egyszerűen értékelhetetlen – a 2012-es idény legjobb autóját kivágni a kukába, és megépíteni helyette ezt a torzszülött förmedvényt, nos, ehhez csak gratulálni lehet.

Nagydíjak

1. Brit GP 2. Magyar GP 3. Ausztrál GP

Az első félév átláthatatlan káoszfutamaiban és a második felvonás nyomasztó Vettel-dominanciájában őszintén szólva nem sok izgalmat találtam, de ha mégis választani kell, talán a silverstone-i verseny volt a legérdekesebb a maga drámáival, kieséseivel, fordulataival együtt. A Magyar Nagydíj eseményei még reményt keltettek az izgalmas folytatást illetően, a melbourne-i évadnyitó hangulata pedig rendre utánozhatatlan – és ekkor még érdekesnek is tűnt, hogy a nagy kavarodásban végül nem a favorit győzött.

Előzések

1. Sutil Alonsót, Monacói GP
2. Pérez Buttont, Monacói GP
3. Alonso Räikkönent és Hamiltont, Spanyol GP

Szívem szerint a Grosjean-Massa előzést tenném az élre a Hungaroringről, de a francia tényleg négy kerékkel hagyta el a pályát, szabálytalan manőverre pedig nem szavazok. Marad tehát Sutil szemfüles akciója a Loewsben, amelynek értékét megsokszorozza, hogy a német a mezőny egyik legjobbjából csinált bohócot. Amíg el nem durrant az agya, Pérez is ügyesen előzgetett a sikánban, Alonso pedig megalapozta hazai győzelmét, amikor a futam első kanyarjaiban a külső íven ment el világbajnok riválisai mellett.

Rajtok

1. Massa, Brit GP
2. Grosjean, Japán GP
3. Alonso, Szingapúri GP

Ha másban nem is, a rajtok tekintetében Massa egyszerűen káprázatos teljesítményt nyújtott, melyek közül szerintem a silverstone-i a legkiemelkedőbb, amikor a 11. helyről lőtt ki, hogy aztán az első kört már ötödikként zárja – elképesztő indulás volt. Grosjean szuzukai rajtja is kalaplengetést érdemel, hiszen a negyedik helyről indulva Hamiltont, Vettelt és Webbert is azonnal lehagyta, míg Alonso Szingapúr szűk utcáin varázsolt négy helyet javítva az elrugaszkodás után.

A legszebb pillanat

Díjátadó ceremónia a monzai dobogó alatt – a pálya fölé benyúló pódium a világ leglelkesebb rajongóival ötvözve leírhatatlan hangulatot generál.

A legszörnyűbb pillanat

Vettel keménykedése és hazudozása három héttel a szepangi események után. Ha tényleg olyan kemény csávó, ahogy a Kínai GP első sajtótájékoztatóján eljátszotta, akkor Malajziában miért húzta be fülét-farkát a dobogón sűrű bocsánatkérések közepette? Ez csak azért csalódás, mert egyébként ő a mezőny egyik legszimpatikusabb versenyzője.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!