Lepereg a bivalyerős pilótákról az adrenalinfröccs

Simon Fitchett nemcsak a Forma-1-es versenyzők testéről, hanem a lelkéről is tud mindent. A Sauber csapat fiatal mexikói versenyzőjének, Sergio Pereznek az edzője a Hungaroringen megerősítette azt, amit régen sejtettünk: hogy az autóversenyzők, ha nem is a Marsról jöttek, de egészen másként vannak összerakva, mint az átlagemberek.

Simon Fitchett sport-, pszicho- és hipnoterapeuta. Évek óta dolgozik a Forma-1-ben, sokáig David Coulthard személyi edzője és sportterapeutája volt. Együttműködött az autóversenyzőkkel foglalkozó, elismert orvossal, Riccardo Ceccarellivel, aki például Robert Kubicát kezelte a ralibalesete után. Magáról azt mondja: mindig is szenvedélyesen érdekelte, hogy mi az, ami megakadályozza az embereket abban, hogy sikeresek legyenek, és kiteljesítsék saját képességeiket. Ha valahol, akkor a Forma-1-ben ezeket az akadályokat mindenképpen le kell győzni, és ebben Simon Fitchettnek kitüntetett szerep jut a Saubernél.

"Van bennük valami, az biztos" - mondta arra a kérdésre, hogy miben különböznek a Forma-1-es versenyzők azoktól, akik nem sok lóerős autók terelgetésével keresik a kenyerüket. "Az agyuk elképesztően sokkal gyorsabban dolgozik, mint a miénk. Ha például beülnénk egy Forma-1-es autóba, és egyáltalán el tudnánk indulni vele, a kanyarok előtt valószínűleg 100-200 méterrel később fékeznénk, mint ők, mert a sebességérzetünk egyszerűen nem engedi fékezni a testünket. Még ha rajzolnának is egy vonalat oda, ahol hozzájuk hasonlóan fékeznünk kellene, a testünk egyszerűen nem engedelmeskedne" - magyarázta Fitchett.

Az autóversenyzők különleges életkörülményei különleges gondolkodásmódot követelnek. Óriási nyomás alatt hihetetlenül világosan átlátják az őket körülvevő dolgokat és a körülöttük zajló eseményeket. "A Forma-1-es versenyzők óriási sebességgel képesek feldolgozni az információt. Amikor ilyen szinten dolgoznak, az agyuk tulajdonképpen sokkal kevesebb stressznek van kitéve, mint amennyinek a miénk lenne hasonló helyzetben. Olyan ellazultak, hogy még Mozartot is hallgathatnának, és ugyanolyan sebességgel lennének képesek vezetni. Közben az agyuk nem stresszel, lazán vezetnek, felveszik a ritmust, és bekerülnek - ahogy általában emlegetem - egy zónába, mintha hipnózisban lennének. Ebben az állapotban semmi más nem számít, csak a pályára, az autójukra és a körülöttük lévő autókra koncentrálnak. Számukra csak ez létezik" - próbálta meg leírni az autóversenyzők mentális állapotát verseny közben Fitchett.

Ép testben ép lélek

A Forma-1-es csapatok egészen elképesztő gépezetet működtetnek annak érdekében, hogy századmásodperceket faragjanak le a köridőkből, az eredmények mégis sokszor azon múlnak, hogy mi van a versenyző fejében. A nagy mutatvány titka, hogy a pilótának fejben százszázalékosan a feladatára kell koncentrálnia, ehhez viszont fizikailag kell százszázalékos állapotban lennie. A verítékes folyamat, amelynek során ezt a százszázalékos fizikai állapotot elérik, általában nincs szem előtt, mert a - ahogyan az [origo]-nak tavaly Jenson Button edzője, Mike Collier is elmondta - a legkeményebb edzéseket az egyes szezonok között kell beiktatni.

Mivel ilyenkor nincsenek futamok, marad idő a rendes felkészülésre - magyarázta a versenynaptárból adódó kötöttséget Perez edzője. Így ha a legfittebb állapotban akarjuk látni a pilótákat, ne a versenyeken keressük őket, hanem a szezon utáni három-négy hónapban. Azt az erőnlétet, amelyet ilyenkor elérnek, szezon közben már soha sem fogják visszanyerni - mondta Simon Fitchett. A versenyek között már csak azért sem tudnak igazán kemény edzéseket beiktatni, mert nagyon fontos, hogy a futamhétvégék után kipihenjék magukat, és regenerálódjanak.

A versenypályán viszont már a mentális erőnlété a főszerep - mondta az [origo]-nak Fitchett. A képlet logikusnak tűnik: azért olyan fontos, hogy fizikailag tökéletes állapotban legyenek, mert így semmi sem vonja el a figyelmüket a feladatról. Ha az autóban ülve azt érzik, hogy fizikailag fáradtak, mentálisan már nem fognak tudni százszázalékosan összpontosítani. Márpedig ha a saját fájdalmaik járnak a fejükben, veszítenek a sebességükből - magyarázta az összefüggéseket Simon Fitchett: "Verseny közben semmi sem vonhatja el a figyelmüket a vezetésről, mert minden apró koncentrációzavar kíméletlenül megjelenik a köridőkben".

A fizikai és mentális felkészülés mellett a jó köridőkhöz és a versenyképes teljesítményhez a futamhétvége sajátos ritmusára is szükség van. A szabadedzéseken nemcsak az autót kell beállítani, hanem tulajdonképpen a versenyzőt is - mondta Simon Fitchett. A versenyhétvégének éppen ezért minden pillanat kritikus. Folyamatos építkezésről van szó. A pilóta először péntek reggel ül be az autóba, és ismerkedik a pályával - még ha évek óta ismeri is, szükség van ezekre a körökre, hogy az autóban meglegyen az önbizalma, és megtalálja azt az egyensúlyt, amellyel komfortosan érzi magát. "Ha ez az önbizalom nincs meg, az a vezetésén is meglátszik, előfordulhat, hogy ütközik vagy lecsúszik a pályáról, csak azért, mert az edzéseken nem sikerült kiépítenie az önbizalmat" - magyarázta ezeknek az ismerkedő köröknek a fontosságát Fitchett.

Pontot érő reménytelen helyzetek

Hiába sikerül azonban gondosan felépíteni ezt az önbizalmat az edzéseken, a futamon számos olyan helyzettel találkozhat a versenyző, amely áthúzhatja a számításait. Mi van akkor, ha nem jön össze? Ha sokkal könnyebb lenne feladni, mint látszólag értelmetlenül végigcsinálni a versenyt? Lewis Hamilton a Német Nagydíj elején defektet kapott, és elkeseredett hangon mondta be a rádión, hogy vége, fel kellene adni. Aztán mégis továbbment a századik nagydíján, bár pontszerzésre esélye sem volt. Végül kilenc körrel a verseny vége előtt már tényleg nem volt más választása, és feladta.

"Ezek a dolgok nemcsak a versenyzéshez, hanem az élethez is hozzátartoznak. Amikor valami rosszul sül el, a legfontosabb, hogy elismerjük és elfogadjuk, ami történt. Nincs értelme benne ragadni ebben a helyzetben, mert ez már a múlt, és a jelenben kell dolgozni azon, amit a jövőben el akarunk érni" - adta meg a receptet a feladás ellen Simon Fitchett. Hamilton példájára utalva hozzátette: a McLaren világbajnoka épp elég régóta van a Forma-1-ben, hogy tudja, a verseny leintése előtt mindig van ok a folytatásra és esély a pontszerzésre, mert bármi megtörténhet. Csak nem szabad abbahagyni.

Simon Fitchett mindezt kiegészítette azzal, hogy érdemes nemcsak keményen dolgozni a siker érdekében, hanem hinni is benne, mert ez olyan erőt adhat, amellyel a versenyzők szinte magukhoz vonzzák a jó dolgokat. Így megtörténhet, hogy egy reménytelen helyzetből is pontokat lehet kihozni.

A traumák lenyomata

Amikor a sporttal járó állandó balesetveszély szóba kerül, Simon Fitchett újabb bizonyítékkal áll elő arra, hogy az autóversenyzők egészen másra vannak kihegyezve, mint az átlagemberek. Sergio Pérez tavaly a Monacói Nagydíj időmérő edzésén hatalmasat bukott. A gyors körén épp az alagútból jött kifelé, amikor lesodródott az ideális ívről, és az autó oldalával a védőfalnak ütközött. A baleset rémisztő volt, Perezt agyrázkódással szállították kórházba.

Fitchett nem volt ugyan Perez mellett Monacóban, a baleset következményeivel azonban nagyon is tisztában van, hiszen a közös munkájuk alatt ezt is figyelembe kell vennie. "Egy ilyen ütközés az agynak és a testnek is óriás traumát jelent, éppen ezért hihetetlen számomra, ahogyan Checo mindössze 22 évesen ezt kezelte, ahogyan napirendre tért felette" - mondta Fitchett, akin látszott, hogy Perez reakciója komoly szakmai megdöbbenést keltett benne. "Általában, amikor ilyen nagyságrendű trauma éri a szervezetet, az emlékként, a tudatalattiban az emberrel marad" - magyarázta Fitchett. "Éppen ezért azt vártam volna, hogy amikor először visszaül az autóba, és az alagútból kijőve ismét szembesül a baleset helyszínével, megijed, és egy pillanatra, anélkül, hogy tudatosan gondolkodna, elemeli a lábát a gázról. De Checónál nem tapasztaltam ilyet, amire, őszintén szólva, nincs is magyarázatom" - mondta az edző, aki csak sejteni véli, hogy Perez szervezete akkora sokkot kapott, hogy az még a tudatalattiját is lekapcsolta, ezért nem tör rá a baleset emléke.

"Tartottam tőle, hogy ez a baleset a későbbiekben gondot okozhat, ezért egy évvel később próbáltuk átbeszélni már két héttel a verseny előtt és a futam hétvégéjén is, amikor már az edzéseken többször végigment a pályán, de azt mondta, minden rendben van. Azóta nem is nagyon került szóba, mert nem akarom állandóan emlékeztetni rá" - magyarázta Fitchett, és elismerte, hogy Perez hihetetlen reakciója megkönnyíti a munkáját. Perez gyengéit azonban nem ismerhettük meg. Arra a kérdésre, hogy a fiatal mexikóinak milyen területeken kell még fejlődnie, Fitchett csak annyit mondott, ez csak kettőjükre és a csapatra tartozik.

A Magyar Nagydíjon a versenyzők még csak várták a nyári szünetet, azóta már élvezik is. "Nagyon fontos elvonulni" - mondta Fitchett. A szakember tapasztalatai azt mutatják, hogy miközben a Forma-1-es versenyzők hihetetlen módon képesek kezelni a rájuk nehezedő nyomást, ehhez rengeteg energiát is felhasználnak, amit valahogyan pótolni kell. Ennek a legkézenfekvőbb módja az, ha kikapcsolnak. Simon Fitchett szerint az edzés például nagyszerű eszköz arra, hogy a pilóták maguk mögött hagyják a versenyek stresszét, de ugyanígy segít, ha átlagemberekké válnak, és a barátaikkal, rokonaikkal töltenek egy kis időt: "A barátok általában visszarántják őket a földre. A Forma-1-es környezet nagyon más, mint az otthoni, a hatalmas elvárások és az adrenalin után nagyon jól tud jönni egy kis csend".