Buttonnal és Bottasszal futottunk a Hungaroringen

A Run That Track ötlete még 2009-ben, sörözgetés közben vetődött fel, de a kezdeményezés azóta jócskán kinőtte magát. Mivel a Forma-1-es paddock alapvetően sportos népség, a pálya pedig úgyszólván kéznél - vagy inkább lábnál - van, régebben is akadtak, köztük sok versenyző, akik munka után edzésképpen körbefutották. Az elmúlt években ez már szervezett keretek között zajlik, mégpedig jótékony céllal: a UBS minden egyes lefutott kör után 100 dollárt utal át a 36 országban aktív alapítvány, a 3-17 éves, életveszélyes betegséggel küzdő gyerekeket segítő Make-A-Wish Foundation számlájára. Idén eddig már 137 700 dollár gyűlt össze a lelkes sportolók jóvoltából.

A futást a versenynaptár összes helyszínén megszervezik, s mivel mindenki részt vehet rajta, akinek van megfelelő belépője - versenyzők, mérnökök, csapattagok, újságírók, fotósok -, a Hungaroringen néhány magyar kollégát sikeresen felbujtva mi is beneveztünk rá. Alapvetően bármikor, egyénileg is neki lehet vágni a körnek, de úgy gondoltuk, mégiscsak az lesz a legjobb móka, ha a szombaton koraeste tartott csoportos futásban veszünk részt.

Nem is kellett csalódnunk, a hangulat ugyanis frenetikus volt. Mivel még háromnegyed hétkor is tűzött a nap, és legalább 30 fok volt, ráadásul a sötét aszfalt ontotta magából a meleget, már az első száz méter után jobban kezdtük értékelni a légkondicionált sajtóközpont kényelmét, az üdítőautomatáról már nem is beszélve. A cipőnk talpa hólyagosodni kezdett, a bokszba azonban nem állhattunk ki. A körülményekre való tekintettel, lassú, de nem egészen rutintalan futóként eleinte szándékosan visszafogtam magam, és a 2-es, 3-as kanyar felé vezető lejtőn taktikusan hagytam meglógni az élmezőnyt. Nos, őket nem is láttam többé, a KERS-t a Mansell-kanyar felé vezető, a TV-képek alapján megtévesztően enyhe emelkedőre tartogatva azonban sikerült visszaelőznöm jónéhány vetélytársamat, és onnantól kezdve csak arra törekedtem, mint Fernando Alonso Hockenheimben: a pozíciómat igyekeztem tartani.

A térkép szerint én még csak a 10-es kanyarnál, az Alesi előtti törésnél jártam, amikor a leggyorsabb már beért a célba. Erre nem vagyok túl büszke, a célegyenesre vezető utolsó emelkedő pedig a maradék energiámat is leszívta, ám mivel az utolsó néhányszáz métert a másnapi nagydíjra gyakorlatozó gridgörlök díszsorfala között kellett megtenni a rajtrácson, lazítani szégyen lett volna. Végül 22:40-es köridővel intettek le, ami... Hát igen, olyan, amilyen. Az abszolútban éppen a cosworth-ös Peter Cheadle mögött végeztem vele.

A magyar küldöttségből ez a 2. helyre volt elég az indexes kolléga, Joó Gábor után (kellett nekem felbujtani!), de a legjobbak eredménye észbontó volt. A Williams tesztpilótája, Valtteri Bottas 15:30 alatt rohanta le a 4381 métert, ami 3:32-es kilomérátlagot jelent. Ezzel 4 másodpercet vert a mercedeses Nico Rosberg trénerére, a Run That Track 2012-es bajnokságát vezető Daniel Schlösserre, aki azonban négy kört futott egyvégtében - állítása szerint az első hármat lazán. Na ja. A harmadik helyezett 16:30-as köridejével nem más lett, mint Mark Webber versenymérnöke, Ciaron Pilbeam, és a Red Bull a jelek szerint fizikailag is a topon van, hiszen Sebastian Vettel mérnöke, Guillaume "Rocky" Rocquelin szintén tisztességes, 18:11-es eredménnyel iratkozott fel a tabellára.

A futásban tucatnyi fotós, újságíró és csapattag között részt vett a Lotus technikai igazgatója, James Allison és vezető versenymérnöke, Alan Permane is. Ám hogy elkerülje a forgalmat, Jenson Button ügyes bokszstratégiát dolgozott ki, és néhány perccel korábban vágott neki a körnek - a tömeget stílszerűen a rajtlámpával indították -, hogy aztán személyi edzőjével, Mike Collierrel együtt esti levezetésként egy számára laza, 19:23-as körrel zárja a napot.

Egyébként van csapatbajnokság is, amit 347 pontjával fölényesen a Mercedes vezet, megelőzve a Red Bullt. Sovány vigasz Rosberg 14. és Michael Schumacher 17. rajthelyéért...