Már Massára sem lehet számítani - Kanadai Nagydíj, rajtelemzés

Egy ideális világban minden Forma-1-es nagydíjnak úgy kellene kezdődnie, hogy a versenyzők egyszerre indulnak el a piros lámpák kialvásánál, majd a tapadáshatáron egyensúlyozva, a köztük lévő távolságot (8 méter) tartva egyformán gyorsítanak ki a pálya első kanyarjáig. Szerencsére többnyire nem így történik, hiszen a pálya egyes részei - részben az ideális ív miatt - jobban tapadnak, de a pilóták reakcióidejében, az autók tömegében és rajtolási képességeikben is van különbség. Nem beszélve a plusz lóerőket biztosító KERS-rendszerről, amelyet az indulást követő kb. második másodperc után tetszés szerint használhat a versenyző. Minden esély megvan arra, hogy rengeteg esemény alakuljon ki a startnál, de a Kanadai Nagydíj rajtja mégis elnyerhetné az év legunalmasabbja címet. Véletlen lenne, vagy ez is az F1-et uraló gumik következménye?

Aki jobban figyeli az Forma-1 2012-es idényét, az már biztosan tisztában van vele, hogy az idei év a Pirelli abroncsairól szól: aki jól tud bánni velük, az középszerű autóval is a győzelemért küzdhet, míg egy kisebb mellélövés egy topautót is a középmezőnybe süllyeszthet. Éppen ezért az idei év versenyzői szemmel egyre inkább arról szól, hogy ki tudja okosan beosztani a gumijait. Ennek fényében nem csoda, hogy a csapatok a futamok rajtjánál nem akarnak plusz kockázatot vállalni. Már sokkal kevesebb tétje van az időmérőnek, mint korábban, és az sem feltétlenül rossz ómen, ha egy versenyző az óvatos első kör miatt veszít egy-két helyet. Két kör után úgyis lehet használni az állítható hátsó szárnyat (DRS), vagyis ha jó tempót tud tartani a versenyző, akkor a gumik terhelését nem is kell jelentősen növelni ahhoz, hogy pozíciókat szerezzen. Jól mutatja ezt Sergio Pérez montreali menetelése, aki egy átlagos rajttal és egy higgadt, egy kerékcserés taktikával is fel tudott jönni a dobogóra.

Miért várnánk tehát el azt, hogy a srácok mindjárt az első két kanyarban kockára tegyenek mindent? Akkor, amikor az autó is a legnehezebb (ezáltal jobban terheli a gumikat) és a megnövekedett hőmérséklet miatt senki sem tudta, meddig tud majd kint maradni az első szett abronccsal. Montrealban ráadásul - Monacóhoz hasonlóan - a rajtrácshoz nagyon közel van az első kanyar, így kevés hely marad arra, hogy egy jobban rajtoló autó pozíciót szerezzen. Nem is történt semmi, sőt egy kicsit túl óvatosak is voltak a versenyzők a rajtnál.

Az élboly meglepően egyszerre indult el, Sebastian Vettel talán egy picivel jobb volt, így tisztában kezdhette az első két kanyart. Lewis Hamilton is simán fordulhatott mögé, mivel Fernando Alonso inkább Mark Webberrel volt elfoglalva, mint egykori csapattársával. Webber ezért egy kis ütemet vesztett, ezért Nico Rosberg bebújt mellé az egyes kanyarban, de ez még nem jelentett semmit, hiszen így a ketteseben kívülről kellett elfordulnia. Bár Nico ott is zseniálisan vezetett, Mark a rövidebb úton végig jól helyezkedett, így a hármas-négyes kanyarkombinációra már ő fordulhatott rá jobb helyről, és itt már nem hagyott helyet a németnek. Rosberg erőtlen próbálkozása itt véget is ért, sőt ettől kezdve a mögötte kakaskodó Felipe Massára kellett figyelnie.

Massa az utóbbi versenyeken rendszerint nagyszerű első kört pordukált, itt azonban nem tudott mit kezdeni Rosberggel. Az első tízes egyetlen előzését Paul di Resta mutatta be, de ő is csak Romain Grosjean hibáját használta ki. A lotusos francia Rosberg mintájára a kettes kanyarban kívülről akarta támadni Massát, csakhogy kissé túlcsúszott, így a fehér vonalon kellett kigyorsítania. Ez nem sikerült túl jól neki, a kigyorsításnál befért mellé di Resta, amit a négyes kanyarban már ki is használt. Michael Schumacher Grosjean mögött nem tudott semmi pluszt felmutatni, míg a 10. pozícióból rajtoló Jenson Button ugyan rosszul indult, de az egyes kanyarba egy hajszállal bátrabban engedte be az autóját, ezért még idejében visszaszerezte a pozícióját Kamui Kobajasitól.

A futam végeredménye szempontjából érdekes részlet, hogy Sergio Pérez sem a rajtnál tört látványosan előre: az indulásnál mindössze egy helyet javított eredeti (15.) pozícióján, majd a kör felénél előzött még egyet. A következő tíz helyet a pályán szerezte meg kiváló stratégiájával és gumikímélős autójával, valamint vezetési stílusával.