Társoldalunk:

Harminc éve halt meg Gilles Villeneuve

2012.05.08. 17:22

A legendás versenyzőt a kortársai közül sokan őrültnek hitték, soha nem nyert világbajnokságot, mégis máig a Forma-1 történetének egyik legnagyobb alakjaként tartják számon.

Kereken harminc éve, 1982. május 8-án, a zolderi Belga Nagydíj utolsó időmérő edzésén szenvedett halálos balesetet 27-es rajtszámú Ferrarijával a legendás Gilles Villeneuve, aki soha nem lett világbajnok, de így is máig az autósport történetének legnagyobb alakjai közé tartozik. "Ő volt a legőrültebb fickó, akivel valaha találkoztam a Forma-1-ben..." - mondta róla Niki Lauda. "Az a körülmény, hogy mindezzel együtt is inkább egy érzékeny és szerethető figura volt, semmint egy törtető macsó, nagyon különleges személyiséggé tette."

Villeneuve eredetileg hómobil-versenyeken indult, és kezdetben az azokon elért sikereiből - 1974-ben megnyerte a világkupát is - finanszírozta a pályafutását az autósportban. Miután egy 1976-os Formula Atlantic futamon legyőzte a Forma-1 több aktív sztárját, köztük James Huntot, a McLaren a következő szezonban alkalmi jelleggel felajánlott neki egy autót. Végül csak a Brit Nagydíjon állt rajthoz velük, a 11. helyen jutva el a célig.

Villeneuve 1950-ben született, de amikor a Ferrari érdeklődni kezdett iránta, két évvel fiatalabbnak mondta magát, nehogy túl öregnek nézzék az F1-hez. Enzo Ferrari, akit az apró termetű Villeneuve az autósport háború előtti nagy alakjára, a sokak által máig a sporttörténelem legjobb versenyzőjének tartott Tazio Nuvolarira emlékeztetett, hamar rokonszenvesnek találta, így őt választotta a csapattól távozó Lauda utódjául. Ezzel kezdetét vette egy emlékezetes fejezet, s a következő években Villeneuve neve összeforrt a Ferrariéval: teljes hátralévő pályafutását náluk töltötte.

Egy emlékvideó Villeneuve tiszteletére

Már 1977-ben őket képviselve állt rajthoz két versenyen, a második - a Japán Nagydíj - azonban balszerencsésen végződött, amikor Villeneuve megpróbálta kifékezni Ronnie Peterson Tyrrelljét, de összeütközött vele, s miután az autója a levegőbe repült, tiltott helyen álló szurkolók közé csapódott. Egyikük, valamint egy sportbíró életét vesztette a balesetben.

A következő szezon sem kezdődött jól Villeneuve számára, és az olasz sajtó már a fejét követelte, Enzo Ferrari azonban kitartott mellette, amit ő éppen a hazai versenyén, az 1978-as Kanadai Nagydíjon első győzelmével hálált meg. 1979-ben további három futamot nyert meg, és csapattársa, Jody Scheckter mögött 2. lett az összetettben; két fordulóval az idény vége előtt, Monzában még maradt esélye a vb-címre, de a csapatutasításoknak engedelmeskedve nem előzte meg Schecktert.

Abban az évben vívta a Forma-1 történetének egyik legemlékezetesebb párharcát is a Francia Nagydíjon, Dijonban, amikor René Arnoux-val az utolsó két körben oda-vissza előzgették egymást a 2. helyért. Az idényzáró USA Nagydíj pénteki szabadedzésén pedig azzal ejtette bámulatba a társait, hogy az özönvízszerű esőben 9-11 másodperccel gyorsabb volt mindenki másnál. "Merevre rettegtem magam azon a napon" - ismerte el Scheckter. "Biztos voltam benne, hogy én végeztem az élen. De akkor megpillantottam Gilles köridejét, és egyszerűen nem értettem, hogyan lehetett rá képes. 11 másodperc!"

A dijoni párbaj René Arnoux-val

Az 1981-es Kanadai Nagydíjon Villeneuve ugyancsak esőben mutatta be azt a mai szemmel nézve képtelenül veszélyes produkciót, hogy hosszú körökön át a Ferrari letört, felcsapódott, és a látóterének nagy részét kitakaró első szárnyával vezetett, végül a 3. helyen érve célba.

A halálát egy baljós epizód előzte meg: az 1982-es San Marinói Nagydíjon úgy szenvedett vereséget akkori csapattársától, Didier Pironitól, hogy azt hitte, a Ferrari rögzítette köztük a sorrendet, ezért lelassított, már a zsebében érezve a győzelmet. Amikor Pironi mégis megelőzte, Villeneuve azt hitte, csak a közönséget akarja szórakoztatni, és belement a játékba. Végül azonban csapattársa szelte át elsőként a célvonalat, amiért annyira megharagudott rá, hogy megfogadta, nem áll vele szóba soha többé.

Nem egész két héttel később, a szezon ötödik versenyeként megrendezett Belga Nagydíj időmérőjének végén Villeneuve a lassan cirkáló Jochen Mass Marchcsát próbálta kikerülni, amikor a halálát okozó baleset történt. Mass a Terlamenbocht kanyar előtti balosban le akart húzódni az ideális ívről, de ugyanabban a pillanatban Villeneuve is jobbra rántotta a Ferrari kormányát, s az a Marchnak csapódva, 200-225 km/ó-s tempóval a levegőbe emelkedett. Az autója több mint száz méterrel arrébb ért földet, teljesen összetört, és ő maga is kirepült a pilótafülkéből. Bár amikor a mentők kórházba szállították, még életben volt, hamar megállapították, hogy eltörte a nyakát. Gilles Villeneuve 1982. május 8-án, este 9 körül hunyt el.

Egy ritka archív interjú Villeneuve-vel

Noha máig tartja magát a legenda, hogy éppen a 6. helyen álló, 0,115 másodperccel gyorsabb Pironi köridejét próbálta megdönteni, ezért vállalt irreális kockázatot a pályán, a Ferrari akkori versenymérnöke, Mauro Forghieri később cáfolta ezt. Szerinte a baleset idején Villeneuve már visszafelé tartott a bokszba, így nem is akart mért kört futni.

A két csapattárs indulatokkal teli küzdelmének még drámaibb színezetet adott, hogy csaknem napra pontosan három hónappal később, a Német Nagydíj egyik szabadedzésén a világbajnokságot vezető Pironi hasonló körülmények között szenvedett durva balesetet a Goodyear új esőgumijait tesztelve. Ő Derek Daly Williamsének kikerülése közben Alain Prost Renault-jának ütközött, s bár a lábait végül nem kellett amputálni, a pályafutásának vége szakadt. Pironi 1987-ben, egy motorcsónak-balesetben vesztette életét, mindössze hetekkel azelőtt, hogy özvegye, Catherine ikreket hozott a világra; ő tragikusan szép gesztusként a Didier és a Gilles nevet adta nekik.

Villeneuve halálos balesete. Figyelem, megrázó képek!

A Forma-1-ben hat nagydíjgyőzelmet arató és két pole pozíciót szerző Villeneuve emléke ma is él a köztudatban. A San Marinó-i Autodromo Enzo e Dino Ferrarin kanyart neveztek el róla, akárcsak halálos balesetének helyszínén, Zolderben. A Ferrari fioranói tesztpályájának bejáratánál bronzszobra van, és a montreali pálya, a Circuit Gilles Villeneuve szintén az ő nevét őrzi.

Gilles fia, Jacques ugyancsak autóversenyző lett: 1995-ben diadalmaskodott a ChampCar-ban, megnyerte az Indy 500-at, két évvel később pedig a Forma-1-ben is elhódította a világbajnoki címet a Williamsszel.

KAPCSOLÓDÓ CIKK