Vágólapra másolva!
A Forma-1 második legsikeresebb csapatának főnökével Lewis Hamilton és Jenson Button viszonyáról, Ron Dennis egyre gyakoribb látogatásairól és a munkájával járó feszültségről beszélgettünk.

Különleges csapat élén áll, és az elvárásokat történelmi léptékben is méri Martin Whitmarsh, aki két világbajnoknak is munkát ad a McLarennél, és egész jól állja a brit sajtó ütéseit. Nemcsak az 1998 óta esedékes csapat-világbajnoki címet kérik számon rajta, hanem fogást keresnek az istálló kockázatosnak tűnő humánerőforrás-politikáján is, Lewis Hamilton és Jenson Button egyelőre azonban nem szolgálta ki a címlapokat szaftos botrányokkal. Whitmarsh azt mondja, azért, mert működik a McLaren-recept, és ezért nincs szükség arra sem, hogy kivételezzenek valamelyik versenyzővel, mint szerinte a Red Bullnál és a Ferrarinál teszik. A Forma-1 második legsikeresebb csapatának a főnöke a Magyar Nagydíj hétvégéjén adott exkluzív interjút az [origo]-nak.

Felemás időszakot zárt a McLaren a nyári szünet előtt. A hazai, silverstone-i futam katasztrofálisra sikeredett, majd rögtön utána nyerni tudtak. A Brit Nagydíj után viszont, amikor a csapat mindkét versenyzőjét cserbenhagyta, nagyon erős kritikák jelentek meg, sokan már az ön fejét követelték. Édes elégtétel volt ezek után a győzelem?

Nyerni mindig jó. A kritikákra pedig nem nagyon figyelek. Az idei győzelmeink nagyszerű versenyeken születtek, és ez nemcsak nekünk, hanem a sportnak is jó. Az olyan szerencsétlen futamokon, mint a silverstone-i, továbblépünk, mert mindig a következőt akarjuk megnyerni.

Forrás: McLaren
Az arckifejezés szigorúnak tűnik, de Whitmarsh irányítása alatt a McLaren megközelíthetőbb csapattá vált

Egészen különleges versenyzőpárosuk van, hiszen két világbajnokot szerződtetettek le. Ez hogyan befolyásolja a csapat működését?

Nem akarom bírálni a mellettünk lévő két csapatot (mutat a Red Bull és a Ferrari motorhome-jára), de nekik más a stratégiájuk, ők kivételeznek az egyik versenyzőjükkel, és persze ez egész jó stratégia a világbajnokság megnyeréséhez. A mi stratégiánk viszont az, hogy mindkét versenyzőnkkel egyformán bánunk, egyformán esélyt kapnak a győzelemre. Ezért lehetséges, hogy két világbajnokunk van egy csapatban. Ha nem így volna, ők sem akarnának itt lenni. Azt gondolom, hogy tisztességesek vagyunk velük, és nagyon nyíltak, sőt, szerencsések is, mert ez a két fiú nagyon kedves ember. Mind a ketten le akarják győzni a másikat, ami így van rendjén, ez a dolguk. Aggódnék is, ha valamelyikük egy nap úgy gondolná, hogy már nem akarja megverni a másikat. Mivel véletlenül történetesen mindketten britek, a brit média nagyon igyekezett egymásnak ugrasztani őket. Keményen versenyeznek, sokszor koccantak is már, és csapatfőnökként mindig azt remélem, hogy ezt nem ismétlik meg a következő versenyen is (nevet). De azt mindenki láthatja, hogy élvezik a versenyzést egymás ellen.

Néha azért voltak forró pillanatok. Ezeken hogy lépnek túl?

Előfordulnak katasztrófák, mint bizonyos értelemben Kanadában, ahol Lewis összeütközött a csapattársával, és emiatt ki is esett. Más értelemben viszont fantasztikus napunk volt akkor, hiszen Jenson nyert. De az igazán rendkívüli abban a napban - Jenson csodálatos menetelésén kívül - Lewis reakciója volt, aki, miután kiszállt az autóból, rögtön azt mondta, Jenson biztosan nem szándékosan ütötte ki, mert ő nem olyan. És amikor félbeszakították a futamot, Jenson azonnal odament Lewishoz, elmondta, hogy sajnálja, ami történt, de a részéről semmilyen szándékosság nem volt benne. És ezekhez a reakciókhoz a csapatnak semmi köze sem volt. A brit sajtó persze itt is megpróbált vitát kezdeményezni. Azt hiszem, van egy receptünk, amely működik, és amelynek az őszinteség és a tisztesség a lényege, és az, hogy ők mindketten azt gondolják, nemcsak látszólag, hanem valóban egyformán kezeljük őket. Ez nem a külvilágnak szól, hanem tény.

Forrás: McLaren
Button és Hamilton kapcsolata annak ellenére kiegyensúlyozott, hogy a pályán ádáz küzdelem zajlik közöttük

Ez a belső párharc lehet, hogy motiválja a versenyzőket, de az eredmények szempontjából nem mindig kifizetődő. És végül is a világbajnoki címért vannak itt, nem?

Néha egymástól vesznek el pontokat, ez mindenképpen a hátránya ennek a hozzáállásnak, de ez része a csapatunk szellemiségének, mindig hagyjuk versenyezni a pilótáinkat.

Bár most tényleg szembetűnő a harmónia, különösen például 2007-hez képest, amikor az Alonso-Hamilton páros igencsak feldúlta a csapat működését, de azért mégis két nagyon eltérő személyiségű pilótáról van szó. Hogyan sikerült megtalálni velük külön-külön a közös hangot?

Lewist tizenegy éves kora óta ismerem. Egészen különleges kapcsolat ez, hiszen láttam őt felnőni, láttam, ahogy lelkes kis gokartosból Forma-1-es világbajnok lett. Jensont nem ismerem ennyire régről, de tudom, hogy kétszáz nagydíjjal a háta mögött rengeteg akadályt győzött le, amíg világbajnok lett. Azt hiszem, azért illeszkedett be nagyon gyorsan a csapatba, mert békében van saját magával, és a legjobb döntésünk volt, hogy idehoztuk. Lewis is figyelte őt, mert rájött, hogy tanulhat tőle, és látta, hogy tapasztalt, érett és nagyon okos csapattársa van, aki hatalmas tisztelettel és alázattal végzi a munkáját. Jensont nem lehet nem kedvelni. Szóval úgy gondolom, kettőjük kapcsolata működik függetlenül attól, hogy a csapat beleszólna ebbe. Elsőkként gratulálnak egymásnak, még akkor is, ha nekik nem jött ki jól a lépés, és ebből fantasztikus csapatszellem születik, mert részt vesznek egymás győzelmében.

Forrás: McLaren
Whitmarsh elismeri, hogy különleges viszony fűzi Hamiltonhoz

Ezekben a győzelmekben sok-sok más ember is részt vesz, hiszen Wokingban nagyon erős bázisa van a McLarennek. Mennyire nehéz egy ekkora csapatot gyorsan mozgósítani, ha a helyzet éppen úgy kívánja, például egyik pillanatról a másikra bejön egy új szabály, vagy a legnagyobb riválisok megjelennek egy újítással? Mekkora a reakcióideje a McLarennek mint csapatnak?

A McLaren óriási név a Forma-1-ben, a Ferrari után a második legsikeresebb istálló, de az tévhit, hogy nagy csapat. Ha a méreteket nézzük, a Red Bull például nagyobb, és a Mercedesnek is tekintélyes a hátországa. A nyomás viszont hatalmas rajtunk. Néhány héttel ezelőtt, a silverstone-i szerencsétlen verseny után a csapat és személyesen én is a kritikák célpontja lettünk, s mindez egyszerűen azért, mert mi vagyunk a McLaren. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ennek a nagyszerű csapatnak én lehet a negyedik főnöke Bruce McLaren, Teddy Mayer és Ron Dennis után, és szerencsés vagyok azért is, mert már 23 évet tölthettem el itt. A kulcsfontosságú csapattagokat én szerződtettem. Ők rendkívüli szakemberek, velük kell választ találnunk az útközben felmerülő kérdésekre. Több ügyet - például a diffúzorokét - a sportvezetők nem kezeltek jól, de a csapat reagált minden újabb kihívásra. Mondok egy példát: Magyarországra nyolc új fejlesztéssel érkeztünk, amelyek még nem voltak meg az egy héttel korábbi nagydíjon. Folyamatos a fejlődés, és szüntelenül reagálnunk kell az új körülményekre, az új információkra, szabályokra.

Szükség van valamilyen különleges stratégiára ahhoz, hogy külön-külön versenyezzenek a két legnagyobb ellenfél, a Red Bull és a Ferrari ellen?

Most úgy tűnhet, hogy három csapat elhúzott - a Red Bull, a Ferrari és a McLaren -, de valójában mindegyik istállóval meg kell küzdenünk. Minden garázsban keményen dolgoznak, nagyszerű emberi erőforrásaik vannak. Nem egyszerű nyerni a Forma-1-ben, és még nehezebb egymás után sokszor nyerni. A McLaren 1967 óta van jelen a sportban, és az azóta eltelt időben a versenyek negyedét mi nyertük, a versenyek felén dobogóra álltunk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy hatalmas a nyomás rajtunk, hogy tartsuk ezeket az eredményeket. Csapatként szeretjük a kihívásokat, szeretünk nyerni, ezért vagyunk itt.

Ezek szerint jól kezeli az elvárásokat, amelyek a tekintélyes múltból fakadnak?

Az istállónk történelme mindig tiszteletet ébreszt bennem. Nem csapatfőnökként kezdtem, hanem mérnökként, ez szakmailag lenyűgöző terep volt, még most is nagyon élvezem ezt a részét. A mérnökeink természetesen sokkal okosabbak nálam, de hagyják, hogy beleszóljak a dolgokba, ami igazán kedves tőlük. Már csak azért sem aggódom a médiában megjelenő bírálatok miatt, mert mi is kemények vagyunk önmagunkkal szemben. Saját magunk miatt akarunk nyerni, ezért nem nagyon érdekel, mások mit mondanak. Mivel mi vagyunk a McLaren, elvárják tőlünk a győzelmet, és ha valaha is elnézők lennének velünk szemben, az azt jelentené, hogy már nem győzelmet várnak tőlünk, ami szomorú lenne.

Forrás: McLaren
Talán meglepő, de egy csapatfőnöknek ilyen irodája is van. Whitmarsh mérnökből lett a McLaren (majdnem) teljhatalmú ura

Ron Dennis nagyon karizmatikus főnök volt a McLarennél, és most egyre gyakrabban bukkan fel a versenyeken. Beleszól még a csapat dolgaiba?

Ron jelenléte szimbolikus, a csapat mindennapos működésében már nem vesz részt, de elnök-vezérigazgatója a McLaren Groupnak. A versenyeken azért van jelen, mert a Forma-1 a szenvedélye, és itt találkozik azokkal az emberekkel is, akik a McLaren Group szempontjából fontosak. Az viszont világos, hogy a felelősség az enyém. Ha kudarcot vallunk, az én hibám, ha nyerünk, a csapat érdeme. Ronnal izgalmas a kapcsolatunk, vannak dolgok, amelyekben nem értünk egyet, de nagyon tisztelem a szenvedélyét, az elképzeléseit és a korábbi hozzájárulását a csapat eredményeihez. Egy Forma-1-es csapatban azonban egyetlen ember kezében kell összefutnia a szálaknak, két főnökkel ez nem megy.