"Az F1-ben sok a politika" - interjú Heidfelddel

Nem gondolta, hogy az idén versenyautóba ül, de ha már megkapta a balesetet szenvedett Robert Kubica helyét a Renault-nál, nem akar lemondani a lehetőségről - mondta az [origo] F1Hírek-nek Nick Heidfeld. Még akkor sem, ha rajta kívül szinte mindenki biztosra veszi, hogy Eric Boullier csapatfőnök még az idén Romain Grosjeant vagy Bruno Sennát ülteti be a helyére. Heidfeld sajátos rekordot tart: a még mindig győzelem nélkül álló versenyzők közül övé a legtöbb második hely és a legtöbb pont. Ismeri a Hungaroring dobogóját is, a legendás 2006-os versenyen harmadik lett.

Az elmúlt napokban úgy tűnt, mintha a Renault csapatfőnöke, Eric Boullier a sajtóban üzengetett volna önnek, és az üzenet nem igazán volt hízelgő. Eljutottak már a személyes beszélgetésig is?

Pénteken ülünk le beszélni egymással. Nem kommentálnám a híreket, előbb szemtől szemben szeretném tisztázni, hogy pontosan mit mondott. Elég régóta vagyok a Forma-1-ben ahhoz, hogy tudjam, nincs értelme reagálni azokra a nyilatkozatokra, amelyek az interneten megjelennek.

Több mint egy évtizede van a Forma-1-ben, és ez alatt az idő alatt többször előfordult, hogy a szezon végén nem tudta, a következő évben melyik csapatnál lesz, vagy egyáltalán fog-e versenyezni. Hogy lehet átvészelni ezeket az időszakokat, hogy amikor aztán megérkezik a lehetőség - akár az utolsó pillanatban -, készen álljon arra, hogy igent mondjon?

Az idén tényleg az utolsó pillanatban derült ki, hogy versenyezni fogok, de igazából mindig szerencse kérdése, hogy az ember milyen autóba ülhet be. Szeretem az autóversenyzést, mindenekelőtt ez motivál az ilyen helyzetekben, és a motivációmmal sohasem volt gond. Az idén nem gondoltam, hogy versenyezni fogok, főleg azt nem, hogy az egész szezonban. Az még benne volt a pakliban, hogy - mint tavaly - egy-két futamra beszállok. De a visszatérésben azért mindig hittem.

A tavalyi szezon legnagyobb részében tesztpilótaként dolgozott. Ezeket a tapasztalatokat mennyire tudja használni versenyzőként?

Tesztpilótának lenni sokkal jobb, mint semmit sem csinálni a szezonban, de persze rosszabb, mint versenyezni, mert én végső soron a futamokon érzem jól magam. Ez az ajánlatoktól is függ, de mindenképpen szívesebben vagyok tesztpilóta, mint hogy kényszerszabadságra menjek.

A Renault nagy elszántsággal vágott bele egy nagydíjgyőzelemre képes csapat építésébe. Mennyire távoli most ez a cél?

Van még mit fejlődnünk, de azért szép teljesítmény, hogy az ötödik helyen állunk a csapatok világbajnokságában.

Az első nagydíjgyőzelmet sokan valamiféle mágikus mérföldkőnek tartják, amely után már sokkal könnyebb újra nyerni. Még nem állt a dobogó legfelsőbb fokán. Ez sokat foglalkoztatja?

Foglalkoztat, persze, ez magától értetődik, hiszen nyerni akarok, de nagyon sok múlik például az autón. 2000 óta itt vagyok, de a csapattársaim közül is csak egynek sikerült nyernie, Kubicának. Ráadásul akkor is én voltam az, aki elengedte. Ha nincs jó autó, nincs győzelem sem.

Kubicával négy és fél évig voltak együtt a BMW Saubernél, és a statisztikák szerint ez alatt az idő alatt nagyjából ugyanolyan eredményesek voltak, sőt pontokból többet is sikerült gyűjtenie, viszont az egyetlen győzelmet a csapattársa szerezte meg. Zavarja, hogy ez sokaknak nem nyilvánvaló?

Vannak, akik ezt tudják, vannak, akik nem. A látszat sokszor nagyon csalóka, és elsősorban a győzelem az, ami számít, és az már kevésbé érdekes, hogy ki mennyi pontot gyűjtött. Mindenki a győzelemre kapja fel a fejét.

Csapatjátékosnak tartja magát? 2008-ban Montrealban Kubica első győzelme csapatmunkának tűnt, hiszen ön engedte, hogy megelőzze.

Nem volt egyszerű úgy dönteni, hogy átadom életem első nagydíjgyőzelmét, de a csapat érdekeit tartottam szem előtt. El kellett engednem Robertet, hogy meglegyen a kettős győzelem. Ha nem teszem, lett volna egy első és talán egy hatodik helyünk.

Ezt menet közben kiszámolta?

Nem, csak annyit tudtam, hogy ha nem engedem magam elé, a BMW elköszönhet a kettős győzelemtől. Nem mondom, hogy örömömben ugráltam, de a csapat érdekei világosak voltak. Szóval igen, csapatjátékos vagyok, de ennek része például a nyíltság is, ahogy az ügyeket csapaton belül megbeszéljük.

Nehéz döntés volt beülni az idén Kubica helyére?

Azon nem sokat gondolkodtam, hogy elfogadjam-e az ajánlatot, mert versenyezni akartam, és ha szembejön a lehetőség, élek vele, de nehéz volt feldolgozni azt, hogy valakinek a balesete miatt vagyok itt. Ezt a gondolatot nehéz kiverni a fejemből, de Robert balesetét sajnos nem tudom meg nem történtté tenni.

Zavarja, hogy sokan felteszik a kérdést, Kubica mit tudott volna kihozni az autóból?

Ez természetes, hiszen ez az ő autója volt, de nagyjából négy szezont végigcsináltunk egymás mellett, így legalább tudom, hogy hozzá viszonyítva mire vagyok képes.

Kapcsolatban van Kubicával?

Igen, sokat beszélünk.

És milyen a viszonya a csapattársával, Vitalij Petrovval?

Jó a kapcsolatunk, sokkal jobban teljesít, mint gondoltam. És sokkal jobban megnehezíti a dolgomat, mint reméltem.

A Forma-1-ben eltöltött tíz év megváltoztatta?

Versenyzőként sokat változtam, de a személyiségem már kevésbé változott. Ma már sokkal jobban tudom, hogy miként működnek a dolgok a Forma-1-ben. Tudom például, hogy egy szót se higgyek el azokból az interjúkból, amelyek a sajtóban megjelennek, hanem inkább azt kérdezzem magamtól, miért is hangzottak el bizonyos mondatok. A Forma-1-ben nagyon sok a politika, sokszor nehéz átlátni és megérteni, hogy mi miért történik. De mindig van oka annak, amit valaki mond vagy tesz, és ennek általában semmi köze ahhoz, amit mond vagy tesz.

Azt tudja már, hogy mit csinál majd jövőre?

Nagyon szeretnék versenyezni, de még nem tudom, hogyan alakul.

Az üzengetés miatt nagyobb nyomást érez, hogy jó eredményt érjen el a Magyar Nagydíjon?

Az interneten úgy tűnik, mintha hatalmas nyomás alatt lennék. Tény, hogy sokkal jobban tudok a munkámra összpontosítani, és együtt dolgozni a csapattal, ha nyugalom van körülöttünk. Éppen ezért megpróbálom távol tartani magamtól ezeket a dolgokat. Ebben is segít például a sokéves Forma-1-es tapasztalat. Nem hagyhatom, hogy megzavarják az összpontosítást, mert ez sem nekem, sem a csapatnak nem jó.

Tíz év után miért akar még a Forma-1-ben maradni?

Mert még mindig élvezem, és még mindig nem értem el a célomat, nem nyertem futamot. Nemcsak akkor akartam győzni, amikor megérkeztem a Forma-1-be, hanem most is. Még mindig az a célom, hogy világbajnok legyek. Persze az évek múlásával ez egyre nehezebb, mert azt is tudom, hogy lassan kifutok az időből. De a célom és a motivációm is világos.