Katasztrofális félreértés okozta a tenerifei katasztrófát

A tenerifei katasztrófa egy rendkívüli esemény hozadéka, ugyanis a Kanári-szigetek legnagyobb városában, Las Palmas repterének indulási csarnokában a szigetcsoport elszakadásáért harcoló guancs őslakosok bombát robbantottak. Az 1977. március 27-én történt esemény egy láncreakciót indított el. Pár perc múlva egy újabb telefonhívás érkezett be, melyben ismét a halálos fegyverrel fenyegettek, ezért a hatóságok azonnal kiürítették és lezárták a repülőteret. 

A szerencsétlenség elszenvedői a két Boeing 747-es („Jumbo Jet”) utasszállító repülőgép utasai voltak. Az egyik, a Pan Am 1736-os járat Los Angelesből indult New York érintésével, a turisták körében a már akkor nagy népszerűségnek örvendő Kanári-szigetekre. A másik gépen szintén egzotikus hajóútra készülő utasok repültek Amszterdamból a KLM 4805-ös járaton. A két repülőgép a szigetcsoport légterébe nagyjából egy időben érkezett meg. 

Az időjárás folyamatosan romlott, percről percre csökkent a látótávolság. Los Rodeos földrajzi elhelyezkedése senki dolgát nem könnyítette meg: a völgyben fekvő repülőtér felett „ütköző” déli, páradús levegő és az északi, hideg száraz levegő egy „mozgó felhőt” (amelyet mi ködként érzékelünk a földön) hozott létre, amely egyik másodpercről a másikra képes olyan sötétséget létrehozni, melyben a kapitány könnyen megzavarodhat. (És az sem túl szerencsés, mint ebben az esetben, hogy az egyik repülő lámpái közül volt, amelyik nem világított.)

A két Boeing 747-esnek egymás után kellett volna felszállnia, ám nem ez történt. Egy félreértett irányítás volt az, ami a katasztrófát beteljesítéseként szolgált. Mivel a rosszul felszerelt reptéren nem volt korszerű rádiótechnika, ezért nehezebben értették meg az angolt akcentussal beszélő légiforgalmi irányítót. Így történhetett, hogy a KLM azt hitte, felszállási engedélyt kapott, pedig csak ATC-t, amit ma már útvonalengedélynek hívunk. Még a hangfelvételen sem kivehető igazán, hogy vajon a „We are at takeoff.”, vagyis „a felszállási pontnál vagyunk.” vagy a „We are taking off.”, tehát „felszállunk.” hangzik el. Ez a katasztrofális félreértés volt az oka, hogy a légiforgalom-irányításban manapság már a „takeoff” kifejezés helyett a „departure” megfogalmazást használják.

 A baleset elkerülhetetlen volt. Tovább tetézte a gondokat, hogy a mentőegységek csupán egyetlen repülőroncsról tudtak, a másik gépről fogalmuk sem volt. Összesen 583 ember vesztette életét, 61-en élték túl. A túlélő között volt a Pan Am egyik légiutas-kísérője, Dorothy Kelly is, aki hihetetlenül nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor nyílt kartöréssel mentette ki az embereket az égő roncsból, akiknek két emelet magasságból kellett leugraniuk az éles alkatrészekkel borított földre. Kelly a világ legnagyobb repülőgép-szerencsétlenségénél támadt zűrzavart egy Fellini-filmhez hasonlította. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.