A rövid és nem is mindig forró nyár után a hétvégén végre ismét tétmérkőzéseken szurkolhattak a foci szerelmesei. Németországban csak "kicsit tétmérkőzések" zajlottak, ugyanis a hagyományoknak megfelelően egy héttel az első osztály rajtja előtt megrendezték a Német Kupa első fordulóját, és megmérkőzött egymással az előző év bajnoka és kupagyőztese is a Szuperkupáért. A nemzeti kupában - ez is hagyomány - született néhány hatalmas meglepetés, már a szezon rajtja előtt elköszönt ettől a sorozattól a Bundesliga 1-ben induló csapatok hatoda: a Werder Bremen, a VfL Bochum, és az FC Augsburg. Az érintett gárdák szurkolóit ez nyilván kellemetlenül érinti, de Magyarországon aligha áll meg emiatt az élet.
A Szuperkupa eredmény miatt sem, bár annak a találkozónak az eredményére már sokan felkapták a fejüket: Bayern München-RB Leipzig 0-3.
Ez igazi szenzáció, és mielőtt bárki arra gondolna, hogy a müncheni sztárcsapat nyárvégi grillparti elé rendezett szolid testmozgásnak tekintette ezt a találkozót, gyorsan szögezzük le: egy változtatással akár a lipcseiek elleni kezdőcsapatával is kezdhetné a Bajnokok Ligáját Thomas Tuchel.
Azt az egy változtatást minden foci iránt kicsit is érdeklődő pontosan tudja. A híradásokat egész nyáron az átigazolása körüli cirkusszal megtöltő Harry Kane a BL-nyitányon (ha nem jön közbe sérülés) bizonyára a kezdő 11 tagja lesz. Erről majd később, előbb arról, hogyan kaphat ki hazai pályán, 75.000 néző előtt egy olyan Bayern - melynél nem voltak komolyabb változások a legutóbbi bajnokság óta - egy olyan csapattól, amelynek játékoskerete lényegesen gyengült a júniusi kupadöntő óta. Elég csak annyit mondani, hogy a Frankfurt elleni finálét kezdő 11 focistából már nem tagja a Leipzignak
Szoboszlai Dominik, Christopher Nkunku, Konrad Laimer, Marcel Halstenberg, és a nyáron rajtuk kívül még olyan neves focisták távoztak, mint Josko Gvardiol, Angelino, André Silva, és még mindig nem egészséges Gulácsi Péter.
Az említettek sokkal jobban hiányoznak a lipcseieknek, mint a Bayernnek Lucas Hernandez, Sadio Mané, Marcel Sabitzer és Yann Sommer. Az elsőként említett hátvéd négy Münchenben töltött éve során rengeteget volt sérült, pedig ő sokat jelentett volna a csapatnak, a szenegáli csatár képtelen volt beilleszkedni a Bundesligába, az osztráknak "nagy volt a müncheni kabát", míg a svájci kapus féléves bajor kirándulásával elmondhatja magáról, amit Mönchengladbachban soha sem mondhatott volna: német bajnok lett.
Ennek a négy játékosnak elvileg megvan a megfelelő utódja, bár a kapuskérdés ugyanúgy napirenden van, mint a naptári év elején, ugyanis Manuel Neuer síelés közben szerzett sérülése sokkal lassabban gyógyul, mint azt mindenki remélte. Ám éppen Sommer bizonyította a tavasszal, hogy ő sem jobb lényegesen, mint az évekkel ezelőtt örök tartaléknak idehozott Sven Ulreich.
Vagyis a keret Harry Kane utolsó pillanatban történő leigazolásával nemhogy gyengült, hanem erősödött is,
és ettől kezdve a csapat teljesítménye leginkább az edzőn, az általa elvégeztetett munkán, és taktikán múlik.
Ezen a téren már most szóba kell hozni Thomas Tuchel felelősségét, aki a Leipzig elleni szégyen után a sajtótájékoztatón még tetőzte is a bajt.
Azt mondta, hogy olyanok voltak, mintha semmilyen munkát nem végeztek volna együtt, és néhány focistájának különösen "nagy volt az arca".
Egy Tuchel-színtű edzőnek ilyeneket nem szerencsés mondani!
Nyilván egy olyan trénernek van respektje, aki két egymást követő évben, két különböző csapattal bejut a Bajnokok Ligája döntőjébe, és az egyikkel meg is nyeri a sorozatot. Már ezzel a két tettével is beírta a nevét a világ labdarúgásának történetébe. Ezen kívül a hazájában is volt ő már "próféta", a 2015-16-os Bundesliga-szezonban a legjobb edzőnek választották. Pedig nem tudta megelőzni akkori csapatával, a Borussia Dortmunddal a Bayern Münchent.
Nyilván ő is tudta, mikor Münchenbe szerződött, hogy az eddigi eredményei ellenére ez lesz élete legnagyobb kihívása, de egyelőre inkább úgy tűnik, hogy nem tudja "megugrani ezt a magasságot".
Ezt a következtetést a tavaly tavaszi beugrása után annak ellenére is korai lett volna levonni, hogy a Julian Nagelsmann-nal a BL-ben szárnyaló, és a másik két fronton sem rosszul teljesítő Bayernnel gyorsan kiesett az elitligából, és ami ennél sokkal nagyobb meglepetésként hatott: a Német Kupából is.
Az előbbiben a Manchester City elleni búcsú magyarázható (ki tudja mit tudott volna kezdeni a későbbi győztessel Nagelsmann?), ám a Freiburg elleni hazai kupakudarc már több volt, mint kínos. Viszont mondható, hogy az még nem az ő csapata volt. Az égő házhoz riasztott tűzoltóegység parancsnokán sem lehet számonkérni, hogy nem voltak megfelelően kialakítva a menekülési utak. A bajnokság végi bukdácsolásból már lehet neki tulajdonítani a Hoffenheim elleni hazai döntetlent, és a mainzi vereséget.
Ha ez utóbbi gárda, melynél kezdte felnőtt edzői karrierjét, nem segít neki az utolsó fordulóban dortmundi döntetlenjével, akkor kínos lett volna számára ez a tavasz.
Ám a kötelezőnek mondott bajnoki cím végül összejött a Bayernnek, és ez egy időre elfedte a bajokat. Meg az is, hogy a klub legendáját, Oli Kahn-t a bajnoki arany ünneplésének pillanatában "odavetették a farkasok elé", mint a problémák egyik okozóját. Pedig valószínűleg a gondokat nem az egykori kapuskirály kreálta, hanem korábbi játékostársa, Haszan Szalihamidzsics. Kettejük eltávolításával egy kicsit megnyugodtak a szimpatizánsok, de az ő posztjaikon is erősen kérdéses az utódlás. Ennek az egységnek szúrt kissé oda a Szuperkupa után Max Eberl, a Leipzig sportigazgatója, amikor azt mondta: a Bayern egész nyáron egy játékos megszerzésére koncentrált, elfelejtve, hogy a labdarúgás csapatsport.
Harry Kane nagy csinnadrattával a Szuperkupa napján meg is érkezett, de butaság volt őt úgy pályára is küldeni, hogy gyakorlatilag be sem tudott mutatkozni csapattársainak. Biztos, hogy volt olyan focista mellette a kispadon, mert az első félidőt ott töltötte, akinek a nevét sem tudta.
Nem kellett volna nevezni erre a meccsre, sokkal stílusosabb lett volna, ha a díszpáholyban mutatják be, esetleg besétál újonnan kapott melegítőjében a középkörbe a találkozó előtt.
Akkor is szólhatott volna a tiszteletére (jelen esetben akkor dübörgött, amikor melegítés közben a kivetítőn megjelent) a német Scorpions együttes örökzöldje, a "Rock you like a Hurricane".
A "hurrikán" szó kiejtése angolul ugyebár hasonló, mint az ő nevének kiejtése, ezzel persze, hogy hangulatba lehet hozni 75.000 embert, de ez a pályán töltött bő félórája ezen a meccsen a grundok hangulatát idézte, mikor a labda tulajdonosának a bátyja is beszáll egy kicsit focizni. Kane bayernes bemutatkozását nem is lehet focizásnak nevezni, ugyanis összesen háromszor találkozott a labdával.
Ez nem az ő hibája, hanem azé, aki kitalálta, hogy már a hivatalos bemutatása előtt szerepeljen egy tétmeccsen.
Vele kapcsolatban is tett egy szerencsétlen megjegyzést Tuchel, amikor azt mondta, Kane mindig a kezdőcsapat játékosa lesz a jövőben, és kész!
Ezt az az ember mondta, aki a tavaly ilyenkor szintén a Premier League-ból érkező, egyébként Aranylabda-szavazáson második Sadio Manénak gyakorlatilag nem adott esélyt. Ezt a mondatot nyilván szomorúan hallgatta a tinédzser Mathys Tel, akinek a helyére érkezett, és akit Nagelsmann tavaly nyáron a jövő nagy focistájának, és gólgyárosának nevezett. Akinek egyébként most a Szuperkupán adódott két nagy helyzete, mindkettőt "elszerencsétlenkedte". Ha mindkettőt berúgja, és nyer a Bayern, vajon akkor is elhangzik, ez a tucheli mondat?
Szerencsétlenkedésért egyébként nem csak a támadókra kell tekinteni Münchenben, mert a védelem továbbra is katasztrofális. Ide Dél-Koreából (komolyan!) érkezett erősítés, Kim Min-Jae személyében, és Benjamin Pavard jövője még mindig nem dőlt el. Ahogyan a kapuskérdés sem.
Így persze tényleg lehet azt mondani, hogy az elmúlt négy hét munkája felesleges volt. Meg azt is lehet mondani, hogy a Bayernnek elég csak márciusra "készen lenni" (erről tudnának mesélni Tuchelnek olasz és spanyol sztárcsapatok), de az is tény, hogy a bajnokságban augusztus 18-án is annyi pontot adnak egy győzelemért, mint majd május 18-án. Ezen két időpont között rendezik ugyanis a Bundesliga következő szezonját, amely előtt a Bayern az eredményt tekintve csúnya verést kapott.
Aki csak az eredményt látta, a meccset nem, azok kedvéért rögzítsük: azért a Bayern nem szakadékból kikandikálva, a mezőnyt irigykedve nézve rajtol majd pénteken.
Nem kisebbítve a Leipzig, és mesterhármast szerző csatárának, Dani Olmonak az érdemeit: az első gól előtt számára szerencsésen pattogott a labda össze-vissza, a harmadikat pedig egy véletlen kezezés miatt megítélt 11-esből lőtte.
Ezekért még talán nem kell fejét venni Tuchelnek, de tény, hogy müncheni ténykedése egyáltalán nem úgy kezdődik, ahogy azt azok gondolták, akik szerződtették, illetve azok, akik a Bayernnek szurkolnak világszerte. Egyelőre erősen döcög a gépezet, nehezen látszik, hogyan fog nagy sikereket elérni az edző ezzel a csapattal. A játékoskeret erős, de ha nem úgy teljesít a Bayern, ahogy az elvárható ettől az állománytól, akkor azért már egyértelműen Thomas Tuchel lesz a felelős.