Amikor vasárnap megkérdeztem Noszály Sándortól, hogy mikor játszik hétfőn, a rá jellemző humorral csak annyit mondott:
Ha elérem a buszt, akkor 8 óra 30 perckor".
Azt már nem firtattam, hogy előfordult-e a pályafutása során, hogy reggel kilenc előtt kellett pályára lépnie. Egy biztos, nem egy közönségcsalogató időpont. Persze, a teniszezők fedettpályás országos bajnoksága egyébként sem számít kiemelt érdeklődésre számot tartó eseménynek. Kiváltképp nem a selejtező.
Noszály Sándor 16 évesen nyert először magyar bajnokságot a felnőtteknél. Alig egy hónap múlva, március 16-án lesz 46 éves az egykori Nagy Ő, akit a világranglistán 1995-ben a 95. helyen jegyeztek.
A teniszben ugyan nem szokatlan, hogy akár 70-80 évesen is versenyeznek, de korosztályos szinten. A nőknél Martina Navratilova 48 évesen is játszott egyéni mérkőzést, a férfiaknál pedig Ivo Karlovic február végén lesz 39 éves, de még mindig top százas játékos. Akkor mégis miért annyira különleges, hogy Noszály Sándor újra játékra jelentkezett?
Egyrészt, mert 46 évesen egyáltalán nem szokványos felnőtt magyar bajnokságon indulni.
Másrészt, mert, aki profi teniszező volt, az ritkán megy vissza az amatőrök közé, és itt egyáltalán nem pejoratív értelmű az amatőr kifejezés.
Aki követi Noszály Sándor bejegyzéseit a közösségi médiában, tudhatja, hogy soha nem hagyott fel a tenisszel,
ha kapna szabadkártyákat, akkor boldogan indulna megint Challengereken, vagy akár ATP-versenyeken.
Ahhoz persze hihetetlen fanatizmus, alázat és elszántság kell, hogy valaki, 46 évesen vállalja a megmérettetést, akár 30 évvel fiatalabb ellenféllel is. Nem lehet könnyű elfogadni, hogy ezen a szinten nincs vonalbíró, labdaszedő, de még székbíró sem. A játékosok maguk mondják be, ha kint volt a labda. És az egész mérkőzést három labdával játsszák végig, csere nélkül.
Több mint két órán át figyeltem Noszály Sándort egy nála 30 évvel fiatalabb teniszező ellen, és nem tudtam eldönteni, mi a szenzációsabb, hogy még mindig hatalmas szíve és óriási szervája van, vagy az, hogy pont úgy beszéli, kommentálja végig a meccset, mint 25 éve.
Az a 30-40 ember, aki figyelte a produkcióját, a műsorát és nem először látta hirtelen úgy érezhette, hogy időgépbe ült.
Noszály Sándor mindig több volt mint teniszező. Jelenségnek számított az egyedi megoldásaival, a kivételes fizikumával és a folyamatos, a legjobb humoristákat idéző szövegeivel, kiszólásaival. Amikor a második meccsén (az elsőt 6:4, 6:0-ra nyerte), a harmadik játék után odaszólt Balázs Györgynek, hogy nem hozott-e véletlenül egy törülközőt, mert ő azt hitte, hogy a pályán kap majd, akkor már lehetett tudni, hogy az eltelt évek nem változtatták meg a nemzet Sasáját.
Mentálisan nem lett erősebb. Legalább három gémen keresztül azon bosszankodott, hogy nem mondta be bréklabdánál az ellenfél 2. szervájára, hogy hosszú volt. Látványosan korholta magát ha hibázott, hangosan elemezve, magyarázva a történteket. Mindig megállapítva, hogy mi is lett volna a tuti, mit kellett volna tennie.
Az egyik labdamenet végén egy repülős röptével próbálkozott, nem kicsit esett, fel is sértette a könyökét.
Nem emlékszem olyan mérkőzésére, ahol ne vérzett volna valamelyik testrésze legalább átmenetileg. A sétálóbíró látta, hogy vérzik a könyöke. Orvost akart hívni, mire Noszály Sanyi visszaszólt, hogy
nem orvos, pszichiáter kell ide".
Az első játszma végén tudatta, hogy most ledől egy kicsit. Kétszer szerelt hálót a mérkőzés közben, mert szétjött a rögzítés, de a másodiknál közölte, hogy nem oldja meg, mert az elsőnél már megfájdult a dereka.
Nyugodtan dicsérhető ahogy jó tíz kiló súlyfelesleggel bírta a terhelést, ahogy koncentrált, ahogy összekapta magát a fontos pillanatokban, ahogy küzdött. Érezhetően nagyon akarta a sikert. A második játszmában, 6:5 30:30-nál megjegyezte:
Na, még két pont és mehetek cigizni".
Több lett, mint két pont, mert Hornung Iván nem remegett meg, nem adott ajándékot. Hihetetlen jól tartotta magát fejben, kizárta a számára egész biztosan szokatlan jelenséget és még nagyszerűen is teniszezett. Egyáltalán nem könnyítette meg Noszály Sándor dolgát.
Fogadóként ugyan nem nyert játékot, de a 2. szett rövidítésében jobb volt. A meccset záró szuper-tie-breakre elfáradt fejben, de a tapasztalat, a szív diadalmaskodott.
Konfucius azt mondta, ha azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem dolgozol. Én meg imádok teniszezni. Érzem, hogy jól megy a játék, mert jól szerválok.
A technikám az jobb, mint amikor a csúcson voltam, bár olyan gyors lennék, mint akkor. A szívem vitt. Imádok játszani, csak nem tudom, hogy fogok megmozdulni kedden" – mondta Noszály Sándor abban az interjúban, ami itt megnézhető.