Drámai közelségbe került a III. világháború, és onnan egy lépés az atomháború

Oroszország megszilárdította a közelmúltban elért harctéri eredményeket, és megpróbálja áttörni az ukrán védelmi vonalakat, mielőtt új amerikai katonai segítség érkezik. Milyen most a helyzet a fronton? Mondhatjuk, hogy jelentős fölénybe kerültek az oroszok?

Az oroszok aktívan támadnak a teljes arcvonalon, és bizonyos irányokban jelentős részsikereket is felmutatnak a taktikai céljaik elérése érdekében alkalmazott, az adott harctéri helyzeteket a legelőnyösebben kihasználó módszerek bevetésével, ami komoly hadműveleti előnyök megszerzését is előrevetítheti az oroszok számára. Ez most arra szorítja rá az ukránokat, hogy a védelmi erőiket új vonalakra költöztessék nyugatabbra (Berdicsi Szemenovkától és Novomihajlovkától nyugatra), a front azon részén, amely Donyeck városa mellett halad el, és amely várost 2014 óta oroszbarát erők irányítanak. Összességében tehát az orosz csapatok most előre nyomulnak a keleti, donyecki régióban, miközben Kijev az amerikai fegyverek érkezésére vár, és amelyek reményei szerint stabilizálják a törékeny frontvonalakat.

Az orosz védelmi minisztérium 2024. április 28-án arról számolt be, hogy katonáik átvették az irányítást a Donyecki Népköztársaságban (DPR) található Novobahmutovka felett. Fontos, harctéren kívüli fejlemény, hogy 

Közben világszerte egyre többen ismerik el, Orbán Viktor pedig a konfliktus kezdete óta hangsúlyozza: ezt a háborút nem nyerheti meg Ukrajna. 2022-es adatok alapján, Oroszország lakossága 144 millió fő, míg Ukrajnáé 38 millió volt. Oroszország az Egyesült Államok mellett a legjelentősebb atomhatalom, valamint a Szovjetunió fennállása és a hidegháború alatt rengeteg fegyvert halmozott fel, a fegyvergyártás pedig máig jelentős az országban. Mindezek fényében Ukrajna győzelme ezen konfliktusban elképzelhetetlen, a nyugati támogatások és fegyverszállítmányok miatt viszont a háború még évekig is elhúzódhat, milliós áldozatokat szedve.

A hétvégén minden eddiginél mélyebbre süllyedt Moszkva és Vilnius kapcsolata, miután Litvánia svédországi nagykövete a Krími-híd felrobbantásával heccelte az oroszokat. Mit okozhat az oroszok és litvánok egymásnak feszülése, és hogyan értékelhetjük ezt?

Litvánia svédországi nagykövete a Kercsi-szorosi híd – vagyis az Oroszország által a Kercsi-szorosban, a még 2014-ben annektált Krím-félsziget és az orosz krasznodari határterület között épített híd – lerombolására utalhatott a közösségi médiában tett sejtelmes üzenetében, és az orosz válasz gyorsan megérkezett: a litván diplomata, aki korábban honvédelmi miniszter, és külügyminiszter is volt, az orosz fél szerint ezzel botrányt okozott a nemzetközi közösségben. 

2023 nyarán Litvánia megtiltotta azon orosz állampolgárok beutazását is az országba, akik érvényes schengeni vízummal rendelkeznek. Litvánia esetében érdekes fejlemény, hogy 2024. március 18-át követően egyes adatok szerint 95 százalékkal visszavágták az Oroszországból és Fehéroroszországból Litvániába irányuló gabonaimportot, ugyanakkor a Litvánián keresztül más EU-tagországokba – például Németországba, Dániába, Franciaországba, Belgiumba, Csehországba – irányuló orosz gabona-tranzitszállítmányok mennyisége összességében közel kétszeresére nőtt. Fontos kiemelni, hogy Litvánia tagja nemcsak az EU-nak, de 2004 óta a NATO-nak is. 

Egyre több a fenyegetés, üzengetés, és nem jó jel, hogy közben a lengyel külügyminiszter követeli, hogy a német kancellár változtassa meg véleményét, és végre adja oda az ukránoknak a Taurus rakétát, ami miatt a botrány korábban kitört. Hová vezethet mindez?

Christian Lindner német pénzügyminiszter még a 2023. augusztus 14-i kijevi látogatásakor úgy fogalmazott újságíróknak, hogy mielőbb megoldják Ukrajna Taurus típusú rakétákkal való ellátásának kérdését, mivel ez szerinte „segítene közelebb hozni Ukrajna győzelmét”. 2024. február 28-án Markus Söder is támogatta a Taurus rakéták küldését Ukrajnának, azzal érvelve, hogy „a Taurus nem atombomba.” 

Annalena Baerbock szintén szorgalmazza a Taurus rakéták küldését, 2024. március 4-én felszólította a német kormányt, hogy „intenzíven vegye fontolóra” a Taurus cirkálórakéták Ukrajnába történő szállítását. 2024. március 15-én találkozott egymással a francia elnök, a lengyel miniszterelnök és a német kancellár („weimari háromszög”). Ezen „csúcs” alkalmával a résztvevők megállapodtak, hogy fegyvereket fognak beszerezni Ukrajna számára a teljes világpiacon, bővítik saját gyártási kapacitásaikat, elszívják a befagyasztott orosz vagyonból származó bevételeket, és közösen ellátják Ukrajnát nagy hatótávolságú rakétatüzérséggel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 

A 2022 februárjában kirobbant konfliktus már így is sokba került Európának, a függetlenségünk feladása azonban beláthatatlan következményekkel járna. Minden lépés, ami arra irányul, hogy több fegyver, töltény vagy bármilyen katonai eszköz kerüljön a harcban álló felek bármelyikéhez, közelebb viszi (elsősorban) Európát és (másodsorban) a világot egy III. világháborúhoz. Egy háborúban álló ország anyagi forrásokkal és fegyverekkel való támogatása nyílt beavatkozást jelent a háborúba, ami végeredményként, jobb vagy kevésbé rossz esetben, a konfliktus elhúzódásához, rosszabb esetben pedig eszkalációhoz és – végső soron – a III. világháború kirobbanásához vezetne, ami a modern tömegpusztító fegyverek birtokában végzetes kimenetelű lenne. 

Franciaország kész megnyitni a vitát a nukleáris fegyvereket is magában foglaló európai védelmi politikáról – mondta Emmanuel Macron francia elnök az Ebra cégcsoport kelet-franciaországi regionális lapjainak adott interjúban. Macron újabb terve még közelebb hozhatja a III. világháború kockázatát?

Franciaország atomhatalom és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, így a francia elnök által tett minden kijelentésnek különösen nagy jelentősége van. Emmanuel Macron 2024. április 27-én megjelent interjújában úgy fogalmazott, hogy „a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban pedig Franciaországnak az a doktrínája, hogy akkor lehet azokat bevetni, ha létfontosságú érdekeinket fenyegetik”. A francia elnök szerint „Franciaország készen áll arra, hogy jobban hozzájáruljon Európa védelméhez.”

A valóság az, hogy az oroszok nem fenyegették meg Európát atomtámadással, erről a nyugati országok vezetői beszélnek egyre többet, persze az is igaz, hogy jelentek meg olyan cikkek, például a Newsweek magazinban, amelyek megjelölték azokat az amerikai városokat, amelyek potenciális célpontjaivá válhatnak egy esetleges orosz atomtámadásnak. Ha egy ilyen nukleáris háború bekövetkezne, az az öreg kontinens végét jelentené. 

A civil és katonai áldozatok száma a II. világháború során 50-70 millió fő közé tehető. Akkoriban még nem használtak atomfegyvereket (az első két atombombát Hirosimára és Nagaszakira dobták le 1945. augusztus 6. és 9-én), így egy atomháborúban a potenciális áldozatok száma felbecsülhetetlen.

Miért erőlteti ennyire erőszakosan a tervét a francia elnök?

Emmanuel Macron az egyik leghangosabb háborúpárti politikus jelenleg az Európai Unióban, aminek az okai között szerepelhet, hogy a francia alkotmány értelmében az elnök legfeljebb egyszer választható újra (vagyis összesen két cikluson keresztül töltheti be valaki az elnöki posztot), Macronnak pedig ez már a második ciklusa, így nem vállal – saját magára nézve – jelentős politikai kockázatot azzal, hogy olyan kijelentéseket tesz, amivel a népe és Európa zöme nem ért egyet, valamint, amik veszélybe sodorják az egész kontinens vagy akár a világ békéjét.

Az Európai Külpolitikai Tanács (ECFR) 12 európai ország lakossága körében végzett közvélemény-kutatást, hogy mit gondolnak az orosz-ukrán háború lehetséges kimeneteléről. A válaszadók 20 százaléka orosz, és mindössze 10 százaléka ukrán győzelmet valószínűsít. Ez azt jelenti, hogy az európai polgárok zöme sem hisz Ukrajna győzelmében. 

Emlékezetes, Vlagyimir Putyin 2024. február 29-án arra figyelmeztette a nyugati országokat, hogy nukleáris háború kirobbantását kockáztatják, ha katonákat küldenek harcolni Ukrajnába, ugyanis Moszkvának megvannak a fegyverei a nyugati célpontok eltalálására. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője Macron tervei kapcsán azt mondta, hogy amennyiben ezek (nyugati csapatok küldése) valósággá válnak, úgy a NATO-konfliktus elkerülhetetlenségéről kell beszélnünk. A nyugati szárazföldi csapatok bevetése kapcsán Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes elmondta: Európa ezzel egy világháborúba sodródna bele, amelyért Emmanuel Macron elnök lenne a felelős. Jól látjuk, hogy önmagában „csak” a nyugati katonák bevetése is világháborúhoz vezetne, az atomfegyverkezés esetében ez garantált.

A III. világháború valós kockázatát nem lehet eléggé hangsúlyozni, ugyanis az úgynevezett háborús spirál az ilyen nagy konfliktusok sajátossága; Macron elnöknek is tudnia kell, hogy ez a folyamat magában foglalja az érintett felek lépéseinek, tetteinek, valamennyi releváns cselekményének összefonódását, amelyen keresztül felerősödve később az események összecsapásig súlyosbodhatnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK