150º Italia – 2011
Valószínűleg a Ferrari olasz gyökereinek kiemelése miatt szerepel az államalapítás 150. évfordulója előtt tisztelgő 2011-es autó a gyűjteményben, mert Fernando Alonso mindössze egy győzelmet tudott összehozni az autóval, azt is csak akkor, amikor a Brit Nagydíjra betiltották a befújt diffúzorokat. Az autó neve miatt a Ford által beperelt Ferrari végül csak a konstruktőri világbajnokság 3. helyére volt jó, ezért menet közben kirúgták a főtervező Aldo Costát is.
312 B3 „Spazzanevé” – 1973
A hókotrónak csúfolt 312 B3 a korábban már említett 312 B2 utódja lett volna az 1973-as szezonra, de versenyen nem vetették be. A típusjelzést viszont megtartották, Jackie Ickx és Arturo Merzario és monocoque vázzal készített autót kapott, de pontot is alig szereztek vele.
Pininfarina Sigma – 1969
Ilyennek látta a jövőt a Ferrari és tervezőirodája, a Pininfarina 1969-ben. A Sigmát nem versenyzésre készítették, elsősorban biztonságtechnikai fejlesztéseket mutattak be vele a Genfi Autószalonon. Az autó alapja a 312-es volt, túlélőcella, műanyagból készült biztonsági üzemanyagtank, tűzoltókészülék, biztonsági övek és ráfutásgátló elemek is voltak rajta.
Ferrari 637 – 1986
A megörökített kiállítás egyik legérdekesebb darabja a 637-es, ami sohasem versenyzett: az autó azért épült, hogy az IndyCarban (akkoriban CART-sorozat) szerepeljen, de inkább a zsarolás eszköze volt Enzo Ferrari részéről, mert a Commendatore nem akarta, hogy kötelezővé tegyék az F1-ben a V8-as motorokat. Az autót végül átadták az Alfa Romeónak, de versenyen a testvérmárka sem vetette be.
248 F1 – 2006
Michael Schumacher utolsó F1-es Ferrarija, a 2006-os 248 F1. Ahogy a korábbi modelleknél, itt is a lökettérfogatot (2,4 liter) és a hengerek számát képviseli a típusjelzés, utalva arra, hogy ez az első újkori Ferrari, ami a szabályok szerint 2,4 literes, V8-as motorral készült. Schumacher egy utolsó rohamra indult a vb-címért az autóval, de végül alulmaradt Fernando Alonsóval és a Renault-val szemben.
LF1 Concept – 2009
Szintén egy koncepcióautó a Fioravanti tervezőirodától, 2009-ből. A jóval később elindított Formula E-re emlékeztető autóba 1,8 literes, turbós benzinmotort és KERS-t álmodtak az alkotói. Nincs első és hátsó szárnya sem, a leszorítőerőt hátul diffúzor állítja elő. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a terv önmagában nem valósult meg, de számos eleme felbukkant azóta.
512 S – 1970
A versenyautókat bemutató szekció utolsó darabja egy 1970-es 512 S, amely ötliteres, V12-es motorral szerelt sportautó, a Scuderia és privát csapatok egyaránt versenyeztek ezzel a típussal. 1969-től összesen 25 db-ot gyártottak ebből az autóból, 17-et össze is szereltek. A képen látható példány az 1016-os gyári számot kapta, Herbert Müller és Mike Parkes vezette, de balesetbe keveredett az 1970-es Le Mans-i 24 órás versenyen, és kigyulladt.