Drámai véget ért a 101. Indianapolis 500 a beugróként résztvevő F1-es sztár, Fernando Alonso számára. A McLaren kétszeres világbajnoka lemondott az idei Monacói Nagydíjon való részvételről, hogy mindössze néhány hetes felkészüléssel nekivágjon a világ egyik leghíresebb autóversenyének, és lehetőleg megnyerje azt. Erre sokáig jó esélye volt, és nem rajta múlt, hogy nem sikerült.
Alonso kissé visszaesett a verseny rajtjánál, az 5. rajthelyről a 9-en találta magát, de gyorsan visszakapaszkodott az élmezőnybe, és csapattársaival, a tavalyi győztes, egyébként korábbi F1-es Alex Rossival, valamint a szintén F1-es veterán Takuma Szatóval vívott körről körre, egymást segítve a szélárnyékkal a tempó növelése és a fogyasztás csökkentése érdekében.
Az első tankolások idejére Alonso már a 2. helyen haladt, és a 37. körben átvette a vezetést is Rossitól, majd oda-vissza előzgették egymást. Ez az 52. körig tartott, akkor éppen a spanyol pilóta állt az élen, és ez egy darabig így is maradt, mert egy hatalmas baleset miatt először sárga zászlókat lengettek (ez a Safety Car megfelelője), majd leállították a futamot. Ennek oka, hogy
a pole pozícióból rajtoló Scott Dixon és Jay Howard ijesztő balesetet szenvedett,
de egészen hihetetlen módon mindketten sérülés nélkül szálltak ki a roncsokból, és rövid orvosi vizsgálatok után máris interjúkat adtak. A balesetben Hélio Castroneves autója is megsérült, de ő folytatta a versenyt, és később majdnem meg is nyerte azt.
A pálya helyreállítása után folytatódott az Andretti csapat házi csatája, amibe Ryan Hunter-Reay is beszállt, és egészen addig az élmezőnyben haladt, amíg a Honda motorja meg nem adta magát. Különböző balesetek és műszaki hibák miatt egyre gyakoribbak lettek a sárga zászlók, de szerencsére igazán súlyos helyzetek nem alakultak ki.
Az összekeveredő tankolási taktikák miatt egészen a 124. körig nem volt teljesen világos, hogy kik küzdhetnek majd a győzelemért, de ekkor úgy tűnt, hogy a korábbi F1-es pilóta, Max Chilton és Castroneves is köztük lehet. Alonso a 134. körben újra vezetett, majd egy tankolás miatt visszacsúszott, ahonnan lassan visszaküzdötte magát az első 6-ba.
A fekete leves viszont ekkor jött el számára, hiszen egészen megdöbbentő módon az időmérő előtt kicserélt Honda motorja elfüstölt, és 21 körrel a vége előtt kénytelen volt feladni a versenyt. Az indianapolisi közönség állva tapsolta meg, Michael Andretti pedig a rádión elnézést kért tőle, pedig az Alonsót rémként üldöző motorhiba egyáltalán nem az ő hibájuk volt.
Alonso kiesése miatt újabb sárga zászló jött,
majd ismét egy hatalmas baleset borzolta a kedélyeket. Úgy tűnt, hogy a romeltakarítás miatt a verseny leállítása is felmerülhet, végül hosszasan köröztek a pilóták a felvezető autó mögött. 11 körrel a vége előtt indultak útnak ismét, úgy tűnt, hogy Castroneves nevet utoljára.
Mindössze 5 körrel a kockás zászlók megjelenése előtt azonban Takuma Szato, az Andretti versenyzője az élre állt, és már nem is engedte ki a kezéből a győzelmet. Az F1-et is megjárt pilóta ezzel a legendás verseny 71. győztese lett, és ezzel pályafutása legnagyobb sikerét érte el.
Hihetetlen, ez a legjobb érzés a világon! Nem tudok elég hálás lenni a csapatomnak, remélem, a közönség is élvezte a versenyt. Három körrel a vége előtt még nem tudtam, hogy mi lesz, csak azt, hogy hajtanom kell.”
F1-es pályafutása alatt Szatót a mezőny egyik bajkeverőjének tartotta a közvélemény, pedig a BAR Honda színeiben dobogós helyet szerzett a 2004-es USA Nagydíjon, szintén Indianapolisban, és összesen 90 nagydíjon állt rajthoz a BAR, a Jordan és a Super Aguri színeiben, végig Honda motorokkal.
A verseny percről percre tudósítása sok videóval alább található!