Senna leosztott egy sallert, Mansell az ő torkának esett

Forma-1, Michael Schumacher, Scuderia Ferrari, Belga Nagydíj 1998
German F1 Ferrari driver Michael Schumacher shows an angry face in the pits area of the Spa circuit after he crashed with McLaren-Mercedes driver David Coulthard in heavy rain during the Belgian Formula-1 Grand Prix race, here 30 August. Shortly after overtaking Briton Damon Hill to take the lead in the race, Schumacher crashed into Coulthard's car, lost his front-spoiler and left front wheel and was forced to drop off the competition. Hill won the race ahead of his Jordan-Mugen Honda teammate, German Ralf Schumacher and French Benetton driver Jean Alesi. / AFP PHOTO / BELGA / THIERRY DACHELET
Vágólapra másolva!
Nem gyakori a tettlegesség a Forma-1-ben, de a sportág történetének legnagyobb alakjait is sikerült már úgy kihozni a sodrukból, hogy ököllel próbálják rendezni a helyzetet. Senna, Mansell, Schumacher is a renitensek listáján.

Max Verstappen vasárnap lökdösődéssel adta Esteban Ocon tudtára, hogy nagyon feldúlt azért, mert összeütköztek a francia pilótával, miközben Ocon megpróbálta visszavenni a körét az élen álló Verstappentől. A holland pilóta nem ment túl messzire, a helyzet nem eszkalálódott, de a sportszerűtlen viselkedés miatt így is közmunkát írtak elő a számára.

A hasonló esetek szerencsére nem gyakoriak, de nem is példa nélküliek az F1 történetében. Noha az ilyen konfliktuskezelésnek nincs helye a sportban, Verstappen kiakadása nyomán úgy döntöttünk, felelevenítjük az F1 nagy balhéit, és azt is bemutatjuk, mi viszi rá ilyenkor a versenyzőket, hogy magukból kikelve egymásnak essenek.

1937: Fagioli vs. Caracciola

Gyűjtésünk első története még jóval a Forma-1-es világbajnokság hivatalos létrejötte előtt, 1937-ben íródott. Az olasz Luigi Fagioli 1934-től a Mercedes versenyzője volt, de Alfred Neubauer csapatmenedzser a honfitársát, Manfred von Brauchitsch sikerét szerette volna látni. Az Eifelrennent vezetve arra utasította Fagiolit, hogy engedje el kevésbé rutinos csapattársát, erre Fagioli olyan dühös lett, hogy inkább leparkolta az egyébként hibátlan autóját, később alaposan felbőszítve Neubauert. Fagioli ennek ellenére 1936 végéig a Mercedes pilótája maradt, egyebek mellett Rudolf Caracciola váltótársa is volt hosszútávú versenyeken.

Manfred von Brauchitsch, Luigi Fagioli és Rudolf Caracciola 1934-ben Forrás: Daimler AG

1937-től az Auto Unionhoz szegődött, míg Caracciola a Mercedes pilótája maradt. A GrandPrixhistory.org visszaemlékezése szerint a Tripoli Nagydíjon Caracciola feltartotta Fagiolit, aki ezen úgy felkapta a vizet, hogy egy kalapácsot ragadva nekiesett ellenfelének. A viaskodó feleket Neubauer és szerelőjük, Sebastian választotta szét. Az olasz versenyző egészségi állapota a háború előtt romlani kezdett, de még az F1-es világbajnokság kezdeténél is visszatért. 1950-ben az Alfa Romeo versenyzője volt, 1951-ben csak a franciaországi Európa Nagydíjon indult, ahol csapata elcseréltette vele a jól működő autóját Juan Manuel Fangióval, aki így megnyerte a versenyt. Fagioli bár „társgyőztes” lett, ekkor elhagyta a nagydíjversenyzés világát. (A. V.)

Belháború a Ferrarinál

Előfordult már olyan is, hogy egy ingerült pilóta nem valamelyik vetélytársát, hanem egyik főnökét inzultálta. Ez még a sportág hőskorában, 1959-ben történt Franciaországban. A Ferrari francia versenyzője, Jean Behra attól lett dühös, hogy lefulladt a rajtnál és kiesett motorhiba miatt, és a sportbíróknak állítólag arról panaszkodott, hogy a csapat szabotálta, mert háttérbe akarták szorítani Tony Brooks-szal szemben.

Ezt megosztotta a csapatmenedzserrel, Romolo Tavonival is egy étteremben a futamot követően, aki viszont úgy vélte, Behra a durva vezetésével tette tönkre a motort. Hogy a rendőrségi közlemények stílusát idézzük, utóbbi nem értett egyet vitapartnerével, és a szóváltást tettlegesség követte. "Azt mondta nekem, hogy ostoba ember vagyok, és arcon csapott" – közölte Tavoni. Behra csak azért nem püfölte tovább, mert a pilóta felesége közbeavatkozott és lerángatta róla.

A Ferrari természetesen azonnal elbocsátotta Behrát, aki néhány héttel később halálos balesetet szenvedett egy sportautóval. (G. J.)

1982: Piquet vs. Salazar

Az F1 történetének eddigi leghíresebb ütésváltása Nelson Piquet és Eliseo Salazar nevéhez fűződik az 1982-es Német Nagydíjról. Piquet a Brabham színeiben kényelmesen vezette a versenyt a régi Hockenheimringen, amikor éppen lekörözte volna Salazart, de az ATS versenyzője nem hagyott elég helyet maguknak a sikánnál, és (Jos Verstappen, valamint Juan Pablo Montoya 2001-es esetéhez hasonlóan) kiütötte az élen állót. Piquet rögtön kiugrott az autóból, de Max Verstappen vasárnapi lökdösődéséhez hasonlóan nem rögtön ment neki az ellenfelének, valószínűleg őt is az bőszítette fel, hogy Salazar nem tanúsított rögtön megbánást.

Pedig ők ketten nem voltak rosszban, Salazar 2005-ben az Adrivo.com-nak elárulta, Piquet segített neki abban, hogy elinduljon az F3-as pályafutása, és az ütésváltásokkal és rúgással tarkított közelharc után is jó kapcsolatban maradtak. Ehhez feltehetőleg az is hozzájárult, hogy néhány hónappal később a Brabham vezető szerelője elárulta Piquet-nek, hogy az autójában dolgozó BMW-motor nemsokára egyébként is elromlott volna, ekkor Piquet rögtön felhívta Salazart, bocsánatot kért, és elmondta, hogy megkímélte a BMW-t a motorhiba miatti kínos kieséstől a hazai versenyükön. (A. V.)

Cikkünk következő oldalán Nigel Mansell és Ayrton Senna csörtéiről olvashat!