Vettel protekciót élvezett az enyhe büntetéssel? - Francia GP elemzés

Forma-1, Francia Nagydíj, Sebastian Vettel, Ferrari, Daniel Ricciardo, Red Bull, Valtteri Bottas, Mercedes
Crash at the start of the race. BOTTAS Valtteri (fin), Mercedes AMG F1 Petronas GP W09 Hybrid EQ Power+, VETTEL Sebastian (ger), Scuderia Ferrari SF71H, VERSTAPPEN Max (ned), Aston Martin Red Bull Tag Heuer RB14, during the 2018 Formula One World Championship, French Grand Prix on June 22 to 24 at Le Castellet - Photo DPPI
Vágólapra másolva!
A hétvégi rajtbalesetnél ismét előjött a sportfelügyelői ítélkezés régi rákfenéje, a következetlenség, mert az utóbbi időben hasonló esetekben általában keményebben lesújtottak a vétkesekre, mint Franciaországban Vettelre.

A Francia Nagydíj egy meglehetősen langyos versennyel tért vissza a Forma-1 vérkeringésébe, de mielőtt pálcát törnénk a Paul Ricard-pálya felett, érdemes adni neki még néhány lehetőséget. Az egyes helyszíneken többnyire hullámzó az izgalmak színvonala, gyakran előfordul, hogy egyik évben előzésből, a másikban ásításból van több.

A hétvégi futam látványosságát ráadásul kapásból megtorpedózta Sebastian Vettel és Valtteri Bottas ütközése, legalábbis ami a legjobb pozíciókat illeti. A Mercedest nem hátraltatta a raktáron hagyott hiperlágy gumi, az autójuk nem főzte meg a hátsó abroncsokat, a helyes ösvényre visszataláló Lewis Hamilton a vadonatúj fejlesztésű motorral felvértezve kényelmes győzelmet aratott, és megint átvette a vezetést a tabellán. Némi aggodalomra csak akkor lehetett ok a csapatnál, amikor kiderült, hogy Sergio Pérez új Mercedes-erőforrása meghibásodott, az egyik vízszivattyú hibájából.

Hamilton kiharcolta a pole-t, és onnantól nem engedte ki a kezéből az 1. helyet Forrás: AFP/Boris Horvat

Hogy a Ferrari megkergethette-e volna Hamiltont a sikerért, örök rejtély marad, erre még a köridőkben sem lehet választ találni.

Hamilton bevallottan sokat spórolt a motorral, miután két legveszélyesebb üldözője eltűnt a tükréből az első kanyarnál, Bottas tempója nem reprezentatív a sérült padlólemez miatt, a Ferrarikkal pedig eleve eltérő gumistratégiával vágtak neki a futamnak,

amit Vettelnél végképp más mederbe terelt az ütközés, a mezőny végére pottyanás és a forgalom.

Súlyosabb büntetést érdemelt volna Vettel?

A Mercedes-tábor azonnal hevesen reklamálni kezdett Vettel enyhének tűnő büntetése miatt – érthető, hisz a német 5 másodperc – és valószínűleg 5 pont – mínusszal megúszta a hibáját, amivel, mint mindjárt látni fogjuk, valóban olcsón megúszta. Annak egyelőre nincs jelentősége, hogy két büntetőpontot is bevéstek a jogosítványába. Képzeljük el, akkor mekkora lenne a felháborodás, ha Bottast helyett Hamiltonnal ütközik, és ily módon növeli az előnyét a tabellán!

A Paul Ricard eseményeinek fényében abszurd, hogy idén Bahreinben Brendon Hartley és Sergio Pérez a kizárást leszámítva a legsúlyosabb büntetést, a 10 másodperces stop&go-t kapta, amiért a felvezető körön nem tartották magukat a protokollhoz,

olyan kihágást elkövetve, amiből semmilyen kár sem keletkezett, és az égvilágon sehogy sem befolyásolta végeredményt.

A verseny elejére koncentrálódott a felfordulás Forrás: DPPI/Dppi

Hamilton szerint a retorzióval csupán Vettel „kezére csaptak”, ez „nem volt arányos” az elkövetett vétséggel. „Nem lenne szabad, hogy az előtt érjen célba, akit kilökött – vélte. – Ez olyan, mintha valakit gyorshajtáson csípnek az úton, de a szabályszegés ellenére simán tovább engedik.”

Fontos kiemelni, hogy az ütközések után nincs mód az áldozat(ok) kárpótlására, csak a vétkest büntetik. Bottast a sportfelügyelők természetesen nem vezényelhették vissza nagyvonalúan a 2. helyre a Safety Car mögött, ahogy egy másik ép padlólemezt sem kaphatott. Pusztán a végeredményre pillantva mondhatnánk, hogy Vettel szigorúbb szankcióval is ugyanúgy az 5. helyen ért volna célba: Kevin Magnussen előtt 17,4 másodperccel futott be, az 5 mp-es boxutcai álldogálás nélkül ez 22,4 lett volna. Ebbe az előnybe egy 10 másodperces idő- vagy egy boxutcán áthajtásos büntetés belefér.

A gondolatmenetben az a bökkenő, hogy utóbbit a kiszabás után három körön belül, kb. a 13. körig le kellett volna töltenie, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy visszaesik utolsónak (vagy majdnem annak, mert a 13. kör végén alig 16 másodperccel előzte meg a sereghajtó Szergej Szirotkint), és még egyszer át kell hámoznia magát a mezőny lassabb autóin, nem mellesleg visszaesik Bottas mögé.

Márpedig ha a sportfelügyelők tartják magukat a korábbi években megfigyelhető mintához, áthajtásos büntetéssel sújtják Vettelt.

Minden baleset más, de történtek hasonló ráfutások az utóbbi szezonokban, rajtoknál is. A hétvégire emlékeztető ütközésért boxutcai kocogásra ítélték Danyiil Kvjatot 2017-ben Ausztriában, Bottast 2016-ban Bahreinben, Esteban Gutiérrezt 2016-ban Oroszországban, Fernando Alonsót 2015-ben Abu-Dzabiban, amiért az első kanyarnál letarolták egy riválisukat, utóbbi esetben az sem volt enyhítő körülmény, hogy a spanyol is kapott hátulról egy maflást; mérgelődött is rendesen.

A 2016-os Orosz Nagydíj rajtjánál Esteban Gutiérrez tekézett Nico Hülkenberg Force Indiájával Forrás: Sputnik/Evgeny Biyatov

Egyes rajtbaleseteknél nem volt egyértelmű felelős, illetve több esetben az is kiesett, így az igazságszolgáltatás a következő futamra szóló rajtbüntetés formájában érte utol. Vettel speciel ugyanígy járt, miután a 2016-os Malajziai Nagydíjon kiforgatta Nico Rosberg Mercedesét a verseny első másodperceiben.

Az elrontott féktávokból (vagyis nem a vakmerő bevetődésekből) eredő ütközésekért általában 10 másodperces (stop&go nélküli) időbüntetés járt mostanában, lásd a szezon elején Max Verstappent Kínában. Ugyanakkor ezen a téren is akadnak kilengések: Carlos Sainz a 2016-os Abu-Dzabi Nagydíj után háborgott a logikán, amiért az őt hátulról felöklelő Jolyon Palmer feleennyivel elsétált, mint a hétvégén Vettel. Tényleg vannak nehezen megmagyarázható furcsaságok, még úgy is,

hogy egy ideje enyhébb bíráskodást kér az FIA a sportfelügyelőktől,

hogy ne akadjanak fel minden csip-csup ügyön, és a pilóták ne féljenek észszerű kockázatokat vállalni.

Csak a következetlenség állandó?

„Egyeseket büntetnek, másokat olykor nem, de ezzel együtt kell élnünk. Néha nem igazságos? Talán nem, de hosszú távon ez kiegyenlítődik mindannyiunk között” – fogalmazta meg Kimi Räikkönen az aranyigazságot.

A sportfelügyelőknek rendelkezésre áll egy adatbázis, amiben utánanézhetnek a hasonló incidensekben máskor hozott döntéseknek.

Ez azért is hasznos, mert a bíráskodás gyakorlatában megfigyelhető inkonzisztencia részben arra vezethető vissza, hogy a testület összetétele versenytől versenyre változik: két nemzetközi és egy helyi illetőségű szakemberből áll, akiknek munkáját tanácsadóként egy korábbi autóversenyző segíti, a döntés meghozatalánál szavazati jog nélkül.

Yannick Dalmas, francia autóversenyző az egyik Le Mans-i futamra készülve Forrás: AFP/-

Ezúttal a rutinos Gary Connelly és Enzo Spano, illetve Jean-Marie Krempff volt szolgálatban, segítőjük pedig Yannick Dalmas volt, aki egyébként első alkalommal látott el ilyen feladatot az F1-ben, de a hosszú távú vb-n már szerzett tapasztalatot benne. Nemzetiségi vagy csapathoz kötődés alapján egyikük sem vádolható részrehajlással.

Az előbb taglaltuk, hogy Vettel feltűnően kis mikuláscsomagot kapott más hasonló esetekhez viszonyítva. Vajon azért, mert a csapdából alig volt menekülési lehetősége? Az nem kérdés, hogy ő rontott, ezúttal elmaradt az egymásra mutogatás.

Vettel nem mentegetőzött Forrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

„Az én hibám volt. Korán fékeztem és próbáltam kikecmeregni a szorítóból, de nem volt meg hozzá a helyem és a tapadásom – mondta a német. – Valtteri vissza akart előzni, ami érthető, de én nem tudtam hova mozdulni, a pálya balra folytatódott.”

„Nem hiszem, hogy sok mindent másképp csinálhattam volna. Nem fogok 200 méterrel korábban fékezni abban a tudatban, hogy esetleg rossz helyre lyukadhatok ki.”

Hamilton a piros lámpák kialvását követően egyből jobbra indult, hogy minél jobb íven fordulhasson majd be az első balosba. Majdnem a pálya közepéig jutott, amikor módosítania kellett a tervét: nem mozoghatott tovább jobbra, mert akkor pont bevág Bottas orra elé, és a kényszerű gázelvétellel csapattársa kerül olyan helyzetbe, mint pillanatokkal később az őt árnyékként követő Vettel.

Az első három pilóta közül a szélárnyék segítségét is élvező Vettel rugaszkodott el legjobban, de a Mercedesek útzárat építettek Forrás: FOM

A Spanyol Nagydíj után, ahol a Mercedes idén először kisajátította az első rajtsort, Hamilton megemlítette, hogy ott manőverezhetett volna jobban is a célegyenesben, mert a Ferrarit magával húzva felsegítette Vettelt a 2. helyre az első kanyarnál. Házon belül biztos átbeszélték a forgatókönyveket a rajthoz, és a címvédő a helyzetet felmérve úgy döntött, visszatér a pálya bal oldalára. Ezzel ugyan továbbra is a Ferrari légellenállását csökkentette, de annak sofőrje harapófogóba került, mert

a másik Mercedes falat képzett jobb kéz felől, lezárva az előre kitörés útját.

Vettel javára kell írni, hogy engedett, ez viszont nem volt elég, biztonságosan meg is kellett volna állítania az autót a kanyarig. Nagyjából akkor adta fel a támadást, amikor a pálya bal szélén futó világoskék csíkos sávhoz ért; a nyílt terep előnyét élvező Bottas innentől fokozatosan elszakadt tőle, s mint láttuk, el is fordult (volna) rendesen.

Vettel az optimálisnál korábban kezdett fékezni, a korábban közel egy autónyi távolságra leszakadó, majd Bottas mögött a célegyenes végére felzárkózó Verstappen is felért a vonaláig. A sportfelügyelők elsősorban a légikamerára támaszkodtak az ítélet meghozatalánál Forrás: FOM

Vettelt megzavarhatta, hogy nem a begyakorolt vagy ahhoz hasonló körülmények között érkezik a féktávhoz, Hamilton szélárnyékában nem tapadtak be az első kerekei, és hátulról nekicsapódva kiforgatta Bottast. Elképzelhető, hogy az ő autóját is nagyon kis leszorítóerőre hangolták be, mint Max Verstappen Red Bullját, vagy a Mercedes gyanúja szerint Kimi Räikkönen Ferrariját, és ennek is volt szerepe, bár a maranellóiaknak nem feltétlenül kell ilyesmit bevállalnia az előzésekért. Az erős hátszél viszont kibabrálhatott vele – erről pont ő maga beszélt, hogy

az ellenkező irányban futó leghosszabb egyenesben a szembeszél erősítette a szélárnyék hatását, és ez is segítette később a felkapaszkodását.

Mindez azonban nem mentség, ahogy az sem, hogy tizedmásodpercek alatt kellett volna reagálnia. A Mercedesek nem mozogtak kiszámíthatatlanul, a féktávon maradt mozgástere Vettelnek, utóbbi az indoklásban is szerepel – Bottast a tavalyi barcelonai rajtbalesetért például azért nem büntették, mert teljesen elfogyott körülötte a levegő. Ezek miatt jogos a büntetés, és a korábban felsorolt tételek alapján a kérdés is, az miért csak ekkora volt.

Vettel felzárkózás közben Forrás: XPB / James Moy Photography Ltd.

Természetesen minden eset egyedi elbírálást igényel, az ütközéseknél nem lehet sablont alkalmazni, mint bizonyos egyéb kihágásoknál. A sportfelügyelők mérlegelnek, és pont jó példa volt a rugalmasságukra a hétvégén, hogy a Ferraritól nem vették el az egyik munkastopos jokert. A szerelők pihenését szolgáló szabály azt írja elő, hogy a szombati edzés előtt egy meghatározott nyolcórás időtartamban nem tartózkodhatnak a pálya (mármint maga a létesítmény) területén belül olyan csapattagok, akik az autó üzemeltetésével foglalkoznak.

Évente kétszer felmentést lehet kérni ez alól, és a Ferrari akarata ellenére átmenetileg elvették az egyiket a csapattól,

mivel egyik ilyen alkalmazottjuk túl korán lépett be a Paul Ricard kapuján szombaton. Kiderült azonban, hogy tévesen F1-es munkakörben regisztrálták az FIA rendszerében (azt nem tudni, a csapat vagy a szövetség hibájából) az illetőt, aki valójában az olaszok versenyzőakadémiájának Forma-2-ben és GP3-ban induló pilótáival dolgozik. A hiányzó (de végül visszakapott) jokernek akkor lenne jelentősége, ha a Ferrari a szezonzáró előtt elhasználná a másik lehetőséget is, és nem maradna ilyen védőhálója az utolsó verseny(ek)re egy nagyszerviz esetére.

Szabály tiltja, hogy a szerelők éjszakázzanak Forrás: DPPI/Frederic Le Floc H

Bár Vettel most nem csinált semmi vakmerőt, azért aggasztó, milyen gyakran keveredik kalamajkába az első métereken: Hamilton a nagy Nico Rosberg-féle ütközés (2016, Spanyol Nagydíj) óta csak egyszer rongálta meg az autóját a rajtnál, történetesen pont Vettellel ütközött tavaly Mexikóban. A német ezzel szemben ugyanebben az intervallumban ezen kívül a már említett 2016-os Malajziai, 2016-os Belga, 2017-es Kanadai és 2017-es Szingapúri Nagydíjakon is

érintett volt a balhékban, jóllehet nem feltétlenül mindig a saját hibájából kifolyólag.

Mondanunk sem kell, ennek mekkora jelentősége lehet a vb-csatában. Amely egyébként elég jól párhuzamba állítható a 2010-essel – akkor is jellemzően a tabella alakulása volt fordulatosabb, mint maguk a versenyek (persze az idei év elejére nem panaszkodhatunk), kettőnél több csapatnak volt reális esélye a győzelemre, és pont abban a szezonban szaporodtak el az egy kerékcserével teljesített futamok. Hasonló drámai végkifejlettel alighanem sokan kiegyeznénk.

A jelek, amik előrevetíthetik Räikkönen búcsúját

Miután Vettel kármentő üzemmódba kellett kapcsolnia, a Ferrari nem tudott kire számítani abban, hogy Hamiltontól esetleg pontokat vegyen el. A Francia Nagydíj megmutatta, miért érdemes lassan pilótát cserélniük a másik autóban, hiába rendkívül harmonikus a német és a finn kapcsolata.

Räikkönen kikapott az időmérőkön közismerten lóerőhátrányban szenvedő Red Bulloktól is, és vasárnap Daniel Ricciardót jórészt annak köszönhetően előzte meg, hogy valamilyen törmelék meglazított egy jókora darabot riválisa első szárnyán, amely így nem működött megfelelően.

Verstappen, Ricciardo és Räikkönen köridői Forrás: Gerse József - GPhírek.hu

Az ausztrál a 26-27. kör tájékán érzett egy ütést a légterelőn, a boxkiállása előtti körök egyikén, amitől alulkormányzottá vált az autója. A grafikon eredményein látható a hirtelen emelkedés, és az is, hogy a lágy gumikra váltva csupán fél-egy másodperccel javult a tempója ahhoz képest, amit a rongálás előtt ment, míg az ugyanilyen gumitaktikán haladó csapattársánál egy másodperc fölötti volt ez az érték. Räikkönennél még nagyobb, mintegy két másodperces volt az ugrás, de ő nem a szuperlágy=>ultralágy, hanem ultralágy=>szuperlágy leosztást követte.

Ez önmagában elég lett volna neki az előzéshez? Forgalom nélkül körönként nagyságrendileg fél másodpercet vert Verstappenre a 36. körtől, és Ricciardónál ép szárnnyal ugyanilyen tempót feltételezve ebben az ütemben pont az utolsó, 53. körben érte volna utol az ausztrált, hiszen a kerékcseréről kijőve 8,3 másodperc volt tőle a lemaradása. Sőt, Ricciardo bő 10 körön át elvesztett jó néhány tizedet az alulkormányzottsággal, tehát sanszos, hogy a probléma nélkül megtarthatta volna a 3. helyet.

Leclerc jó úton jár még komolyabb sikerek felé Forrás: DPPI/Florent Gooden

A Räikkönen helyére jósolt Charles Leclerc ezzel szemben varázsolt a Sauberrel – három év után bevitte csapatát a Q3-ba, pontszerzés –, ami azért is jó jel, mert pont az után tette, hogy felerősödtek az előléptetéséről szóló pletykák; nem remegett meg a lába a nyomástól, miközben Räikkönené például többször is az időmérőkön.

Leclerc ugyanannyi pontnál jár a karrierjében, mint csapattársa, Marcus Ericsson

– a különbség az, hogy a svéd tízszer annyi nagydíjon jutott idáig. Végezetül egy érdekes, de hangsúlyozottan félrevezetésre alkalmas statisztika: a monacói tehetség rövidke pályafutása alatt még egyetlen F1-es futamon sem vesztett pozíciót az első körben. Abban Räikkönen ellenben 28 verseny, a 2016-os idényzáró óta nem javított a rajthelyéhez képest.