Ezért hasonlítják Ricciardo győzelmét Schumacher csodájához

Napra pontosan 24 évvel ezelőtt bizonyos Michael Schumacher a Benetton-Ford volánja mögött 2. helyen végzett az 1994-es Spanyol Nagydíjon. Hogy miért emlékezünk meg a hétszeres világbajnok dobogójáról, miközben 91-szer versenyt is nyert?

A válasz Daniel Ricciardo monacói győzelme, amelyet Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke Schumacher sikeréhez hasonlított. A két győzelemben az a közös, hogy mindkettőhöz elengedhetetlen volt a pilóta hihetetlen alkalmazkodóképessége.

A barcelonai Circuit de Catalunya először 1991-ben adott otthont a Forma-1-es Spanyol Nagydíjnak, a '94-es viadal volt tehát a száguldó cirkusz negyedik versenye a pályán. Kevesebb, mint egy hónap telt el Ayrton Senna és Roland Ratzenberger imolai tragédiája óta, ráadásul a két héttel korábbi Monacói Nagydíjon is súlyos baleset történt, Karl Wendlinger a csütörtöki edzésen az alagút után a korlátba csapódott Sauberjével.

Az osztrák fejsérüléseket szenvedett, még a Spanyol Nagydíj idején is kómában volt, később viszont teljesen felépült.

A csapatoknak csökkenteniük kellett autóik diffúzorának és első szárnyának méretét, utóbbiakon pedig növelniük kellett a szárnyvéglapok magasságát. A barcelonai hétvége előtt Pedro Lamy az újítások tesztelése közben Silverstone-ban kirepült a pályáról, Lotusa pedig egy gyalogos alagútban állt meg. A brazil mindkét térdkalácsát és az egyik csuklóját is eltörte.

A pénteki első edzésen mindössze 9 autó ment ki a pályára, mialatt a csapatfőnökök a krízis megoldásáról tárgyaltak. Szombatra végül csillapodott a helyzet, ekkor azonban újabb baleset történt. Az Imolában elhunyt Ratzenberger helyére érkező Andrea Montermini a célegyenesre fordulva ripityára törte Simtek-Fordját. Az olasz örülhetett, hogy túlélte a bukást, és sarok- illetve lábtöréssel megúszta.

A Spanyol GP szervezői a versenyzők frissen megalakult érdekvédelmi szervezetének (GPDA) kérésére ekkorra már gumibálákból kialakított sikánt helyeztek el a pályán a 9-es kanyar után, hogy visszafogják a tempót, Monterminin azonban ez sem segített.

Ilyen előzmények mellett került sor a szezon ötödik futamára. A pontversenyt az addig 100%-os teljesítmény nyújtó, a Benettonnal a szezon első négy versenyéből négyet megnyerő Michael Schumacher vezette.

Mellőle az év későbbi szakaszában a legfőbb bajnoki riválisává előlépő Damon Hill indulhatott. Hill csapattársaként ezen a versenyen mutatkozott be David Coulthard a Forma-1-ben, a skót Ayrton Senna helyét vette át a Williamsben (Monacóban egy autóval indult a csapat). Az összetett pontversenyben Hill a 3. helyen állt Schumacher és Berger mögött, a német 40 pontjával szemben mindössze 7 egységgel a neve mellett.

A rajtnál Schumacher és Hill is jól jött el, előbbi megtartotta a vezetést, utóbbi követte. A német ezután begyújtotta a rakétákat, a verseny elején megállás nélkül szórta a leggyorsabb köröket, a 15. körre pedig már több mint 13 másodperces előnyt autózott ki a Williamsszel szemben.

Schumacher a kör végén kiállt kerékcserére, valamilyen csoda folytán pedig ötödikben is el tudott indulni, miután a szerelők végeztek. Az élre jött vissza, de hamarosan elment mellette az első cserék után Hill elé kerülő Häkkinen, majd a Williams is megtette ugyanezt. Ekkor 32 kör volt hátra a 65 körös versenyből. A legtöbb időt a lassú kanyarokban, valamint a célegyenesben veszítette a Benetton pilótája, aki szemmel láthatóan lassabban haladt még néhány lekörözöttnél is. Beletelt pár körbe, mire alkalmazkodni tudott a kialakult helyzethez és a megfelelő ívek megválasztásával minimalizálni tudta az időveszteséget.

Az élen haladó Hillre ezzel együtt már nem tudott veszélyes lenni, noha a második kiállások előtt pár kör erejéig még átvette a vezetést. Sőt, vélhetően a közben a 3. helyre visszaeső Häkkinen is megelőzte volna, hiszen folyamatosan közeledett a Benettonra, a 48. körben azonban a finn McLarenjében felmondta a szolgálatot a Peugeot motor és látványos fehér füst kíséretében kilehelte a lelkét. Schumacher végül hatalmas bravúrral, 24 másodperccel Hill mögött a 2. helyen hozta be a célba az autót.

Az ünneplés középpontjában természetesen a Williams szezonbeli első győzelmét arató Hill állt, aki sikerével könnyeket csalt a Senna elvesztése miatt nagyon kemény időszakot maguk mögött tudó csapattagok szemébe, de azért Schumacherrel is madarat lehetett volna fogatni. Ritkán látható, hogy egy világbajnoki címért küzdő pilóta ennyire örül a 2. helynek.

– nyilatkozta Schumacher a verseny után. – Az autó tökéletes volt a futam elején, könnyedén jókora előnyt autóztam ki. Aztán egyszer csak a váltó többet nem váltott sebességet. Nem tudom, hogy pontosan mi történt, mindössze annyit tudok, hogy ötödik fokozatban ragadt. Amikor kiálltam a kerékcserére, kérdeztem, hogy van-e rá megoldás, de nem tehettünk semmit. Folytattam, de látva, hogy milyen sok kör van hátra, soha nem gondoltam volna, hogy a második helyen végezhetek. Hillel esélyem sem volt mit kezdeni, de így is hihetetlen ez az eredmény."

A német Forma-1-es pályafutásának kezdete előtt a Mercedes juniorcsapatában versenyzett a C-csoportos sportautó-világbajnokságban. A hosszútávú versenyek világában megtanulta, hogy miként lehet az autót kímélve gyorsan vezetni. Ez a tudás Barcelonában is a hasznára vált.

– mondta Schumacher. – Az elején 1:32-es időket autóztam, de aztán rájöttem, hogy miként használjam az ötödik fokozatot, amitől újra 1:26-os köröket futottam. Engem is meglepett, de a C-csoportban szerzett tapasztalataimnak köszönhetően sokféle vezetési stílust ismerek, többek között, hogy miként vezessek üzemanyagot spórolva. Ma ez a stílus segített, kihúzott a legnagyobb bajból."

Schumacher akkori versenymérnöke, a Renault és a Williams későbbi technikai igazgatója, Pat Symonds eleinte nem is értette, hogy mi történik a pályán.

– mondta Symonds a pilóta reakciójáról, ami valóban figyelemre méltó volt, hiszen míg Schumacher hat sebességi fokozat között váltogatva 1:25.155-öt ért el a 18. körben, pusztán az ötödik fokozattal autózva a 40. körben 1:26.171-et futott úgy, hogy a hosszú célegyenesben 24-64 km/órával alacsonyabb csúcssebességet ért el az utolsó fokozat hiánya miatt. Ráadásul, ezt az üzemanyagszint sem befolyásolta döntően, hiszen akkor még lehetett tankolni a futam alatt.

Flavio Briatore, a Benetton csapatfőnöke mindössze ennyit mondott pilótája bravúros teljesítményéről: „Nekem ez volt Michael valaha teljesített legjobb versenye, akkor is, ha nem nyerte meg. Briliáns volt."

Kulcsfontosságúak voltak a Barcelonában megszerzett pontok

Ahhoz képest, hogy milyen álomszerűen indult Schumacher 1994-es szezonja a 4 győzelemmel és 2 második hellyel (ennél csak egyszer kezdett jobban, 2004-ben a Ferrarival az első 5 versenyt megnyerte), kis híján rémálommal végződött. A szezon 8. versenyén, a Brit Nagydíjon a felvezető körben rövid időre megelőzte Hillt, majd a versenyen félreértések sorozata miatt figyelmen kívül hagyta, hogy fekete zászlóval kizárták.

Schumacher így kénytelen volt kihagyni az olasz és a portugál futamot, azt megelőzően pedig a Spában aratott győzelmétől is megfosztották a szabálytalan padlólemez miatt. Végül az utolsó versenyen egyetlen pont előnnyel nyerte meg Hill előtt első világbajnoki címét a hétből, miután összeütközött az őt előzni próbáló brittel. Ha Barcelonában nincs a bravúros célba érése és akár csak egy hellyel hátrébb végez, könnyen lehet, hogy minden másképp alakult volna.