Társoldalunk:

Leszámol-e a Forma-1-gyel a mezőny Terminátora?

2018.03.17. 17:57

Öt év alatt sorozatban négy világbajnoki címet nyert a Mercedesszel az F1-es körökben korábban nem kifejezetten ismert Toto Wolff, és egyelőre nem látni, hogy megtörne a lendülete. Ki is a sikeres osztrák cégvezető, és miért más ő, mint a hagyományos csapatfőnökök?

A 2013-as szezon már a kezdetek során izgalmasnak ígérkezett a gyári Mercedes-csapat háza táján. A legnagyobb figyelmet természetesen a Michael Schumacher helyére érkező Lewis Hamilton kapta, hiszen akkor sokan még bolondnak tartották, hogy a jóval versenyképesebb McLarentől a bukdácsoló Mercedeshez igazolt.

A Brackley-ben működő istálló hiába a 2009-es világbajnok Brawn GP alapjaira épült, még a legendás Ross Brawn is csak 2012-re jutott el odáig, hogy újra futamot nyerjen a csapattal. Addigra elfogyott a tulajdonos, a Daimler AG türelme és a nagyközönség számára kevésbé ismert, de az F1-ben a Williams részvényeseként és igazgatójaként már bő három éve érdekelt Toto Wolffhoz fordultak.

Toto Wolff néhány év alatt beírta magát az F1 történetébe, manapság az egyik legbefolyásosabb személyiség a paddockbanForrás: AFP/Justin Tallis

„Amikor tisztséget is vállaltam a Williamsnél, kicsit jobban szerepeltünk a Mercedesnél – idézte fel a helyzetet Wolff a UBS-nek adott interjújában. – 2012 nyarán a Mercedes megkérdezte a véleményemet, hogy szerintem mi megy náluk rosszul. Ezt megtiszteltetésnek vettem és próbáltam rendesen kielemezni, majd visszajelzést adni. Így kezdtünk el tárgyalni.”

Egy társtulajdonos menedzserre volt szükségük, aki a saját bőrét viszi a vásárra és odaáll a kockázathoz és a jutalomhoz is.”

Ez a mondat már önmagában sokat elárul Wolffról, aki Torger Christian Wolff néven látta meg a napvilágot Bécsben, 1972. január 12-én egy lengyel édesanya és egy román édesapa gyermekeként. Azt maga sem tudja, hogy miért kapott norvég keresztnevet. A család nem volt tehetős, de Wolff így is francia iskolába járhatott (összesen hat nyelven beszél), általában jómódú sarjak közé. A helyzetüket rontotta, hogy az édesapa sokáig agytumortól szenvedett, Wolff a kamaszkorában elvesztette őt és ez anyagilag és érzelmileg is megrendítette őket.

Wolff valamikor a Formula Fordban töltött évei alatt

„Én azt tapasztaltam, hogy a kiválóan teljesítő emberek, az igazi, utolsó néhány százalékuk vagy valamilyen traumától szenvedett vagy megszégyenítették őket vagy mindkettő megtörtént velük. Mi más indokolná, hogy az átlagos feletti megszállottság és ambíció alakuljon ki bennük? – tette fel a kérdést a Finding Mastery podcastban.

Saját bevallása szerint nem ő volt a leginkább motivált tanuló, de a nehéz anyagi körülményeik később hajtották arra, hogy felnőtt életére igazán befutott legyen.

Fiatalkorában semmilyen kapcsolata nem volt az autóversenyzéssel, a családja sem rendelkezett ilyen háttérrel. A lökés 17 éves korában jött el, amikor barátja, a német F3-ban versenyző, később Le Mans-i abszolút 3. helyezett Philipp Peter meghívta őt a Nürburgringre, ahol megfertőzte a közeg. A Forbes-nak elárulta, üzletet kötött édesanyjával, hogy 10 évnyi szülinapi ajándék helyett járhasson inkább versenyzőiskolába.

Fiatal korában nem sokat tudott Niki Laudáról, a Mercedes menedzsmentjében viszont együtt dolgoznak

Wolff aktív pályafutása azonban gyorsan megszakadt, mert rájött, hogy 188 centiméteres magassággal nehéz lesz eljutni az F1-ig és a szponzora is kiszállt mögüle. Ő maga erre úgy emlékezett, hogy „a Formula-Fordban egy barátomat, Alex Wurz-ot üldöztem és bár tudtam vele tartani a lépést, rájöttem, hogy ő más készségekkel rendelkezik. Én nem voltam elég tehetséges és nem is volt meg a hátterem ahhoz, hogy tényleg sikeres pályafutásom legyen a Forma-1-ben.”

Engem csak az érdekelt, hogy a legmagasabb szintre jussak, ezért a bankszektor felé vettem az irányt.  

Ez a bécsi közgazdaságtudományi egyetemen kezdődött, de Wolff nem fejezte be az iskolát, aztán egy varsói bankban helyezkedett el, majd a fémiparban érdekelt Koloman Handler AG munkatársa, később az első saját cégén keresztül a lengyelországi ügynöke lett. A ’90-es évek közepén viszont a New York Times szerint San Franciscóba utazott, itt ismerkedett meg a robbanás előtt álló dotcom-szektor akkori slágercégeivel, az AOL-lel és a Netscape-pel.

A formulaautók után sportautókkal is szerencsét próbált, a képen a Porsche Szuperkupa mezőnyében látható

Az új korszak szelét megérezve visszatért Ausztriába, 1998-ban megalapította első befektetési társaságát, a Marchfifteent („Március 15.”), majd 2004-ben a Marchsixteent („Március 16.”), ezekkel internetes és technológiai vállalkozásokba fektetett be, valamint ipari és tőzsdei középvállalatokat keresett. Egyebek mellett a BRR Rallye Racing nevű alkatrészkereskedőbe is tett pénz, valamint

2006-ban 49%-os tulajdonrészt vásárolt a korábbi AMG-társalapító, Hans Werner Aufrecht cégében, a HWA-ban, valamint Mika Häkkinen és Didier Coton mellett az Aces Management nevű sportmenedzser-irodába is beszállt.

„Annyira fájdalmas volt abbahagyni [a versenyzést], hogy amikor Varsóban dolgoztam egy bankfiókban, az ebédszünetben sírva fakadtam – emlékezett vissza Wolff. – Próbáltam realista maradni. A specialisták világában élünk, olyan helyen kell lenni, ahol az ember tehetséges és ezt továbbfejlesztheti. A befektetések passzoltak hozzám és a lelkesedésem áttevődött a befektetési cégeimbe a techbumm őrületes évei alatt, a ’90-es évek végén.”

Sir Frank Williams juttatta be Wolffot az F1-be, később is jó kapcsolatban maradtakForrás: GEPA picturesChristian Walgram

Bár ő gyakran teljes eltávolodást emleget a versenyzéstől, Wolff a formulaautós évek után is gyakran ült versenyautóba. 1998-ban kategóriagyőzelmet ért el a nürburgringi 24 órás versenyen, 2002-ben a ma már nem létező FIA N-GT kategóriában 6. lett és futamot is nyert, ezt 2004-ben az olasz GT-bajnokságban is megismételte, közben az FIA GT-ben a korábbi F1-es pilóta, Karl Wendlinger váltótársa lett. Szerencsét próbált a raliban is, 2. lett a 2006-os osztrák bajnokságban, megnyerte a nem túl rangos dubaji 24 órás sportautó-versenyt, majd 2009-ben körrekordot futott a Nordschleifén egy Porsche RSR-rel. Ezt a márkát is jól ismerte,

az évek során a híres Walter Lechner Racing School versenyzőiskola instruktora is volt, sőt a mai Red Bull Ring szomszédságában lakott, de 2009-ben végleg felhagyott a versenyzéssel, miután egy súlyos balesetben elvesztette a szaglását és az ízérzékelését.

Wolff a HWA révén került közelebbi kapcsolatba a Mercedesszel, hiszen Aufrecht cége versenyeztette az addigra már Daimler tulajdonú AMG autóit a DTM-ben, ők építették a csillagosok F3-as motorjait és akkoriban arról is pletykáltak, hogy ügyfélcsapatként akár az F1-be is beszállhatnak a Mercedes és akkor még a McLaren támogatásával. 

Bár versenyzőként ott nem szerepelt, Wolff befektetői pályafutásában fontos szerepet játszik a DTM is

Ez nem történt meg, de Wolff 2007-ben tőzsdére vitte a HWA-t, majd nem sokkal később meglepő ajánlatot kapott: „Felhívott Frank Williams, kivettem egy nap szabadságot, megnéztem a gyárat és találkoztam vele. Frank nagyon nyitott volt, mert azt mondta, ki kell fizetnie a jelzálogát, ezért eladja a csapat egy részét és úgy hallotta, hogy én ezt megengedhetem magamnak. Ekkor egyesítettem a befektetési üzleteimet és a versenyzést.”

Wolff 15%-os részesedést vásárolt a csapatban. Ez akkoriban váratlan fejlemény volt, mert Sir Frank Williams és Patrick Head korábban még Adrian Newey-t sem voltak hajlandók bevenni tulajdonosnak.

Az osztrák üzletember így egy F1-es istálló igazgatótanácsában találta magát, majd 2012. július 25-én aláírási joggal rendelkező ügyvezetőnek is kinevezték. A cikk elején említett elbeszéléséből sejthető, hogy ekkor már a Mercedes-csapatnál is számoltak vele, de mégis derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy Wolff 2013 januárjában csatlakozott a gyári Mercedes-csapathoz. 

A Mercedes-csapatnál Wolffra váró kihívásokról cikkünk következő oldalán olvashat!

Előző
  • 1
  • 2
Következő