Társoldalunk:

Himnusz helyett részegen trombitálták a Happy Birthday-t

2017.07.20. 12:45

A Forma-1-es futamok és általában a sportesemények egyik legfőbb kelléke a dobogó. A díjátadási ceremónia egyszerűnek tűnik, de botrányos alkalmak is adódtak a sport történetében.

Az F1-es futamok forgatagában gyakran észre sem vesszük, hogy bár nincs két egyforma verseny, a vége mindegyiknek ugyanaz: ünnepélyes díjátadás a dobogón, általában önfeledt pezsgőlocsolással. Az utóbbi időben divat lett a cipőből ivás, és az élő interjúk is bekerültek a programba a nemzeti himnuszok és Bizet Carmenjének felcsendülése előtt.

Ezt az F1 történetében alighanem Michael Schumacher ismeri a legjobban. A korábbi hétszeres világbajnok összesen 155 alkalommal állhatott fel a dobogóra, ebből 91-szer győztesként.

Schumacher 1996 és 2006 között, de főleg 2001-től annyiszor nyert, hogy sokan azt hitték, a német és az olasz himnusz kéz a kézben jár, de már napjaink egyik legjobbja, Lewis Hamilton is száznál több dobogós helynél jár.

Hamilton az idei Brit Nagydíj után. Megadta a módját az ünneplésnekForrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

De mi is az a „dobogó?" Szinte magától értetődő, de a hely, a jelképes emelvény, ahova az iskolai versenyektől kezdve mindenki szeretne legalább egyszer, de inkább minél többször, lehetőleg a legmagasabb fokra felállni, és átvenni a kimagasló teljesítményért járó elismeréseket, érmeket vagy trófeákat. A lényege épp ez, a kiemelés, ahogy az ókori görögöknél a szónokkal vagy a hangversenyen a karmesterrel teszik.

A görög gyökerek miatt talán nem meglepő, hogy a háromlépcsős dobogót az 1930-as Brit Birodalmi Játékokon, a mai Nemzetközösségi Játékok elődjén használták először az USA-ban, Hamiltonban, majd az 1932-es Los Angeles-i olimpián. Az újvilág autóversenyein azonban nem honosodott meg a hagyomány.

A NASCAR bajnokságaiban egyáltalán nem használnak dobogót, a verseny végén a győztest ünneplik, az első öt helyezettet pedig megemlítik a statisztikákban.

Hasonló a helyzet a legendás Indianapolis 500-on is: ott még pezsgőt sem kap a győztes, a hagyományok szerint tejet fogyaszt a sikere után, majd a csapattal együtt ünnepelnek.

Autóverseny az olimpián

Noha manapság nehéz ezt elképzelni, de az autóversenyek már az 1900-as párizsi olimpia programjába is bekerültek, igaz, csak nem hivatalos versenyszámok formájában. Összesen 14 futamot rendeztek 15 járműkategóriában, ezekre a gyártók nevezték be az autóikat, és néhány kivételtől eltekintve nem is jegyezték fel, hogy kik ültek a volánnál.

A díjazás az olimpiai érmerendszert követte, arany, ezüst és bronzérmeket adtak át az első három helyezettnek.

Az érmék szerinti rangsorolást 2009 elején az F1 korábbi ügyvezetője, Bernie Ecclestone is felvetette. A brit üzletember a pontrendszert cserélte volna le, és annak adta volna a világbajnoki címet, aki a legtöbb aranyérmet szerzi a szezon során. Érdekesség, hogy így Alain Prost ötszörös, Ayrton Senna négyszeres, Nigel Mansell háromszoros, Lewis Hamilton viszont csak kétszeres világbajnok lenne.

Mansell Schumacherrel az 1992-es Mexikói Nagydíj után. A brit az éremrendszerben háromszoros világbajnok lenneForrás: AFP/Gerardo Magallon

Az autóversenyeken azonban eddig nem honosodott meg az érmerendszer, a díjátadási ceremónia viszont annál inkább, legalábbis Európában. Már az első, a magyar Szisz Ferenc győzelmével záruló 1906-os Francia Nagydíj után is volt ünnepség egy emelvényen, bőven a Forma-1-es világbajnokság 1950-es meghirdetése előtt. Az F1-ben követett séma évtizedek óta változatlan, az első három helyezett mellett a győztes konstruktőr is díjat vehet át a sikerért.

Az viszont már nem egyértelmű, hogy a díjat ki kapja meg.

Pofonegyszerű lenne, hogy a konstruktőri trófeát a csapat vigye haza, a versenyzők díjait pedig a pilóták, ez azonban nem feltétlenül van így.

Lewis Hamilton részben azért hagyta el a McLarent, mert a wokingi istálló minden trófeát megtart magának, a versenyzők pedig csak másolatot kapnak, a Mercedesnél viszont kikötötte magának, hogy minden díj az övé, sőt bizonyos esetben még az autóját is megszerezheti. Persze a McLaren gyűjteménye sem hiánytalan - erről maga Alain Prost gondoskodott, aki 1989-ben az Olasz Nagydíj megnyerése után ledobta a serlegét a szurkolóknak. Ron Dennist a gutaütés kerülgette...

A legféltettebb kincsek

Amikor szóba került a trófeák sorsának ügye, Hamilton pont a 2012-es Magyar Nagydíj után beszélt arról, hogy a versenyzőknek a bukósisakjaik és a díjaik a legféltettebb kincseik, ezekért a „vérüket és az izzadtságukat adják". A Magyar Nagydíj trófeái egyébként is különlegesek, hiszen sok esetben a Herendi Porcelánmanufaktúra készítette őket, de amikor nem, például 2015-ben, Sebastian Vettel akkor is kért magának egy porcelán relikviát emlékbe.

Vettel lelkesedik a herendi porcelán trófeákértForrás: Hungaroring média

A törékeny díjak azonban nem mindig szerencsések a díjátadás alkalmával: a 2000-es San Marinói Nagydíj Forma-3000-es betétfutamát a francia Nicolas Minassian nyerte meg.

Pechjére egy üvegtálat kapott jutalmul, amit a magasba emelés helyett elejtett, és az millió darabra tört az ünneplő közönség, valamint a díjat átadó méltóságok szeme láttára.

Ez elég ritkán történik meg, mégis pont ugyanígy járt a második helyezett Bruno Junqueira is. A korabeli leírások szerint a 3. helyezett Mark Webber ekkor diadalittasan bemutatta, hogy neki legalább van trófeája, amikor az egyik díjátadó közölte vele, hogy tévedésből a 2. helyezett ereklyéjét kapta meg, ezért meg kell válnia tőle.

Kényelmetlen díjátadás a Forma-1-ben is előfordult már. 2003-ban piros zászlóval megszakították a Brazil Nagydíjat, és a kavarodásban tévesen Kimi Räikkönent hirdették ki győztesnek, pedig a zászló megjelenésekor Giancarlo Fisichella vezette a versenyt a nem túl ütőképes Jordannel. Az olasz pilóta korábban még nem győzött az F1-ben, ezért különösen fájt neki, hogy nem állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

A 2003-as Brazil Nagydíj után tévesen Räikkönent ünnepelték győztesként. Később derült ki, hogy valójában Fisichella nyertForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Gero Breloer

A futam után azonban kiderült, hogy a versenyirányítás elszámolta magát: rossz kört vett figyelembe, valójában Fisichella nyert. A következő nagydíj helyszínén, pont Imolában, Räikkönen a célegyenesben adta át a győzelmi trófeát az ellenfelének. Szép gesztus volt, de Fisichella akkor még nem tudhatta, hogy később a Renault színeiben a kockás zászlót is meglátja majd az 1. helyen.

Sértések és viszályok

Volt ennél nagyobb fiaskó is a dobogón. 2002-ben a Ferrari csapatutasítással Michael Schumacher győzelmét kényszerítette ki Rubens Barrichello kárára, Schumacher viszont érezte, hogy ez így nem sportszerű, és Barrichellót tuszkolta fel a dobogó legfelső fokára.

Ezzel viszont felrúgta az ilyenkor szokásos protokollt, lejátszották a futam hivatalos győztesének járó német himnuszt, és összezavarták a díjátadókat.

A „győztes" a trófeát az Osztrák Kancellártól kapta meg, majd odaadta azt Barrichellónak anélkül, hogy kezet fogott volna a politikussal, majd a súlyos protokollvétség utáni zavarában a 2. helyezett díját is elfogadta a Kancellárhelyettestől. Az FIA-t felbőszítette, hogy a versenyzők kellemetlen helyzetbe hozták a méltóságokat, ezért 1 millió dollárra büntették jobb híján a Ferrarit, bár ennek a felét felfüggesztették.

Protokollbotrányból a versenyzők kárára is kijutott: Alan Jones nagy meglepetést okozott azzal, hogy a 14. helyről megnyerte az 1977-es Osztrák Nagydíjat. Akkorát, hogy a szervezőknek nem volt kéznél az ausztrál himnusz, majd Jones visszaemlékezése szerint

helyette egy részeg fazon a közönségből elkezdte a Happy Birthday-t trombitálni."

Jones később, 1981-ben is emlékezetessé tette a díjátadást a Brazil Nagydíjon, amit csapattársa, Carlos Reutemann nyert meg, ellenszegülve a Williams utasításának, hogy engedje maga elé Jonest, aki végül a 2. helyen futott be. Az ausztrál pilóta a szóbeszéd szerint ezért bojkottálta a ceremóniát, ő viszont azzal magyarázta a történteket, hogy csak félreértés történt, mert odament az emelvényhez, de az eső miatt elhalasztották a díjátadást, és amikor végre sor került erre, már visszatért a garázsba.

Alan Jones, Patrick Head és Carlos Reutemann 1981-ben. A Williamsnél volt feszültség, Jones egy díjátadót is bojkottáltForrás: Williams

Az F1 korábbi parancsnoka, Bernie Ecclestone később mindent megtett azért, hogy a hasonló esetek ne ismétlődjenek meg. A VIP vendégek kiszolgálásáért és a kiállítóterület látványosságaiért is felelős leányvállalatra, az Allsport Managementre bízta a dobogós ceremónia levezénylését, a cég pedig egy francia nemest, Baron Gerald de Bar de la Garde de la Michardiere-t kérte fel, hogy személyesen bábáskodjon minden részlet felett, beleértve a szponzorok megjelenését, a himnuszok és a zászlók kikészítését, valamint azok szállítását versenyről versenyre.

Amikor a szabályok közbelépnek

A Forma-1-es díjátadások elmaradhatatlan kelléke a pezsgő, legalábbis 2004-ig az volt, hiszen ekkor rendezték meg az első Bahreini Nagydíjat, ahol – bár az alkoholfogyasztás nem tiltott – a pezsgő helyett rózsavizet locsolnak a versenyzők, és azóta így tesznek Abu-Dzabiban is. A pezsgő elhagyása azonban korábban sem volt példátlan, Alan Jones 1980-ban narancslével ünnepelt, mert a Williamst akkoriban szaúdi cégek szponzorálták, és az alkohol összeegyeztethetetlen volt a vallási értékeikkel.

Nem csak a vallás, a politika is fenyegette már a pezsgőzés hagyományát, ráadásul pont az ünnepi ital hazájában, Franciaországban, ahol tiltott az alkoholok reklámozása.

1997-ben a jogalkotók úgy vélték, a futam végi pezsgőzés törvénysértő, ezért a gyártók nem szállítottak palackokat az F1 számára. Bernie Ecclestone ezen annyira felkapta a vizet, hogy elküldte az egyik segédjét pezsgőt venni egy helyi szupermarketbe, és közölte, vállalja a locsolás jogi következményeit. Később persze nem ezért állt bíróság elé.

OLVASNIVALÓ

Az autósportos díjátadások másik ikonikus jelképe, a babérkoszorú az évek folyamán fokozatosan kikopott a versenyekről. Közkeletű hiedelem szerint Bernie Ecclestone nem akarta, hogy kitakarják a versenyzők overalljain elhelyezett logókat a levelek, ez azonban nehezen hihető, elnézve az 1985-ös Olasz Nagydíj megnyerése után ünneplő Alain Prostot, aki eddig utoljára kapott babérkoszorút az F1-ben.

Ez a szokás lassan elvész, helyette viszont újak honosodnak meg. Míg korábban a dobogó és a díjátadás elsősorban a helyezettek ünnepléséről szólt, manapság ez a győztesek és a közönség találkozásának egyik legfőbb helyszíne.

Erre a monzai és a mexikói dobogók kifejezetten alkalmasak, hiszen itt az emelvényeket közelebb viszik a pályát elözönlő közönséghez, amelynek tagjai igazi arénahangulatot teremtenek.

A pilótákat ez gyakran a kötelező udvariasságon túl is megérinti, és így már nemcsak a szurkolók ünneplik őket, hanem a versenyzők is megköszönik az őket éltető közönség rajongását. Lewis Hamilton pedig a hazai futama, a Brit Nagydíj után előszeretettel veti magát a tömegbe, hogy a rajongói kézről kézre adják a fejük fölött, amint az múlt vasárnap is történt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK