A négyszeres világbajnok manapság már tehetős sportoló, de elmondása szerint még mindig fontosnak tartja, hogy két lábbal a földön járjon. Szerinte mindenkinek önállóan kell eldöntenie, hogy mi teszi boldoggá, de azért elismerte, hogy már megengedhet magának olyan dolgokat, mint például gyerekkori kedvenc autója, egy Ferrari F40 megvásárlását.
Ezek olyan mérföldkövek, amelyek az első pillanatban boldoggá teszik az embert,
de tisztában vagyok azzal, hogy jó sorsom van, és szerencsés vagyok. Ennél is fontosabb azonban, hogy végül is nem ezek a lehetőségek okoznak igazi boldogságot, hanem az élet apró dolgai. Nekem fontos, hogy körülnézzek, és földhöz ragadt maradjak.”
Nem mindenki tud ilyen lenni
Vettel hozzáállása éles kontrasztban van a világbajnoki címért folyó harcban szintén érdekelt Lewis Hamiltonéban. Míg a brit pilóta életfilozófiája inkább a carpe diemmel összegezhető, Vettel visszahúzódóbb, és kettejük munkamódszerei is különböznek. Toto Wolff, a Mercedes-Benz Motorsport igazgatója a Daily Mailnek elárulta, ő maga is rácsodálkozott Vettel munkabírására.
Pár éve Sanghajból repültünk haza Mika Häkkinennel a verseny után, amit Vettel nyert meg. Seb egyre csak jegyzetelt a füzetébe.
Mondtam Mikának, hogy a srác most nyert, és mégis milyen keményen dolgozik. Erre Mika, a kétszeres világbajnok azt mondta, hogy ha ő úgy csinálta volna, mint Vettel, elvesztette volna a természetes érzékét az autóban. Ő csak érezni akarta az autót, nem szétszedni azt millió darabra. Lewis is így van ezzel. Mindenkinek meg kell találnia a saját munkamódszerét.”