Vágólapra másolva!
Ez a vélemény az autósport történetének egyik legsikeresebb női versenyzőjétől, Michéle Moutontól származik, aki szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a hölgyek valaha feljuthatnak a királykategória csúcsára. Szerinte nem a kanyarokkal lenne a probléma.

Bár az utánpótláskategóriákban elvétve lehet találni hölgyeket, arról hosszú évek óta zajlik a vita, hogy ha a pályafutásuk elejétől fogva a férfiakkal illetve fiúkkal egyenlő esélyeket kapnának, a nők ugyanolyan sikeresek lehetnének-e a formaautózás csúcsának számító Forma-1-ben.

A világbajnoki sorozat története során összesen öt nő állt rajthoz legalább egy nagydíjon:

közülük az első, Maria Teresa de Filippis még az 1950-es évek végén, míg az utolsó, Desiré Wilson, harminchat évvel ezelőtt. Pontot, egész pontosan felet, csak Lella Lombardi szerzett, amikor a March-Forddal 6. lett az idő előtt, mindössze 29 kör után megszakított Spanyol Nagydíjon, 1975-ben. Legutóbb, tavaly illetve tavalyelőtt a skót Susie Wolff – történetesen a Mercedes főnökének felesége – vezethetett F1-es autót nagydíjhétvégéken, de ő csak szabadedzéseken kapott lehetőséget a Williamstől.

Michéle Mouton egy másik raliversenyzővel, Bernard Darniche-sal Forrás: AFP/Staff

Az autósport történetének alighanem legsikeresebb női versenyzője, a 65 éves, francia Michéle Mouton, aki 1977-ben 2. lett a rali Európa-bajnokságban, 1982-ben pedig a WRC-ben, ahol négy győzelmet is aratott, szkeptikus a hölgyek F1-es esélyeivel kapcsolatban. Ő érdekes módon úgy látja, nem a kanyarokban, hanem az egyenesekben vennék fel nehezen a versenyt a férfiakkal.

– mondta Mouton a Motorsport.com-nak adott interjújában. – Mások vagyunk, mint a férfiak, és az egyik különbség közöttünk a sebesség érzékelésében rejlik. Ezért egyelőre nem vagyok meggyőzve. Nem a kockázatvállalási hajlam jelenti a problémát, hanem az eltérő érzékenység. Pszichológiailag különbözünk, és ez a végsebesség terén meg is nyilvánul."

A kanyarokban nem lenne gond

Mouton a saját géposztályában, ráadásul két nőtársával triót alkotva megnyerte az 1975-ös Le Mans-i 24 órás versenyt, és a pályán szerzett tapasztalataiból kiindulva gondolja úgy, hogy a nagy sebességeket a nők másképp élik meg. Szerinte a ralival, ahol az autók nem igazán gyorsulnak 200 km/ó fölé, ezért nincs problémájuk.

„320-330 km/ó-nál már kicsit más a helyzet. Azért mondom ezt, mert indultam Le Mans-ban, és akkoriban a Mulsanne egyenes még majdnem 7 km hosszú volt – magyarázta.

mert azt a tempót tényleg érezni lehet, és az ember közben tudja, hogy ha valami történik, semmit nem tehet a baleset elkerüléséért."

„Abban az évben esett az eső, és a kanyarokat imádtam. Az egyenesben viszont, ahol csak várni kellett, nem éreztem jól magam. Ez nem az autón, hanem egyszerűen a végsebességen múlt."

Mouton véleménye azért is érdekes, mert egyébként ő vezeti a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) női bizottságát. A fiatalok közül Marta Garciát emelte ki, aki tavaly, még gokarttal a CIK FIA Academy Trophy bajnoka volt, az idén pedig 8. lett a spanyol F4-ben.

Mouton fontosnak tartja, hogy a lányok fiatalon is megkapják ugyanazokat a lehetőségeket, mint a fiúk, de rámutat, hogy közülük is nagyon kevesen jutnak el az F1-ig, holott sokkal többen vannak.

„Ha négy fiú és egy lány tesztelne egy F1-es autót egy adott pályán, és mindegyiküknek elmondanánk, hogy egy bizonyos kanyart be lehet venni padlógázzal, a négy fiú biztos rögtön meg is tenné. A lány viszont megpróbálna magától rájönni, hogy tényleg így van-e – vélte Mouton. – Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne képes bevenni padlógázzal azt a kanyart, csak ami a nagy sebességgel való vezetést illeti, van egy kis különbség a nemek között."

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!