Megunta a robotolást az F1-ben, menő pékséget nyitott

Forma-1, Heinz-Harald Frentzen, Williams-Mecachrome, San Marinói Nagydíj 1998, Imola
Imola, Italy. 24th - 26th April 1998. Heinz Harald Frentzen (Williams FW20 Mecachrome). Action. Photo: LAT Photographic/Williams F1 ref: 35mm Transparency 98SM35
Vágólapra másolva!
A Williams korábbi aerodinamikai mérnöke jobbá akarta tenni a világot, de úgy érzi, hogy ezt nem az autóiparban, hanem a vendéglátásban érheti el.

A Forma-1 kedvelői közül sokan szinte bármit megadnának, hogy egy csapatnál dolgozhassanak, azonban a világ legnépszerűbb autóversenyében való részvétel után is van élet. A Vice gasztronómiai kiadványa, a Munchies nemrég bemutatta a Kate Reid történetét, aki korábban a Williams aerodinamikai részlegén dolgozott, majd feladta F1-es pályafutását, és menő pékséget nyitott.

Reid a melbourne-i RMIT egyetemen végzett aeronautikai mérnökként, majd a Williams csapathoz szegődött, ahol az autók leszorítóerejének és légellenállásának arányán dolgozott, saját elmondása szerint azért, hogy „az autók folyamatosan a pályához szívják magukat.” Munkanapja abból állt, hogy modelleket készített számítógépén, majd kipróbálta azokat a szélcsatornában is, aztán kezdte elölről.

Reid a '90-es években szeretett bele az F1-be, de a számítását saját vállalkozásában találta meg Forrás: Williams F1

Napokig úgy dolgozott, hogy „a napot sem látta”, mivel a munkaórák hosszúra nyúltak, de a riport szerint nevetve megjegyezte, hogy melbourne-i pékségében, a Lune Croissanterie-ben sem sokat változott a helyzete. Elmondta, a ’90-es években kezdett érdeklődni az autóversenyzés iránt, mert az akkori innovációk begyűrűztek az utcai autók biztonsági fejlesztései közé is, de amikor az F1 a zöldebb hajtásláncok irányába indult el, már egyre kevésbé találta meg a helyét.

Az ausztrál The New Daily 2014-es cikke szerint Reid három évig bírta a Williamsnél, majd egy súlyos betegség miatt vissza kellett térnie hazájába. Ekkor ismerkedett meg a vendéglátással, és egy nyaralás során egy francia pékség brosúráját nézegetve megtetszettek neki a pain au chocolat-k. Még aznap repülőjegyet foglalt Párizsba.

A Munchies szerint a Du Pain et des Idees-nél kitanulta a pékmesterséget, majd hazaköltözött, és rövid idő alatt Ausztrália egyik legképzettebb pékje lett. Egyebek mellett a New York Times is szuperlatívuszokkal jellemezte a nála készülő croissant-okat, amelyekből a 2012-ben megnyitott Lune Croissanterie-ben 2015 októberére már hetente 7000 készült, pedig csak csütörtöktől vasárnapig vannak nyitva.

De mitől lesz ilyen jó Kate népszerű péksütije? „Ropogós külső héj, amely az ember kezében keménynek tűnik” – kezdte a receptet, „és nagy, ropogós, elegáns szeletek vannak benne. Utálom, amikor beleharapok egy croissant-ba, és az ölembe hullik egy csomó porszerű morzsa” – mondta. Szerinte a laza tészta az igazi, nem pedig a sűrű. „A mi croissant-jaink 65-70 grammosak, miközben az átlagosak körülbelül 120 grammosak. Elérhetjük ugyanazt a térfogatot, de belül több levegővel” – magyarázta.

Noha a Lune Croissanterie előtt gyakran kígyóznak a sorok, Kate szerint nem a jövedelem az új karrierének fő mozgatórugója.

„A Forma-1-ben semmit sem csináltam, ami megváltja a világot. Most viszont jobbá teszem az emberek napjait” – idézte a The New Daily. „Nem azért csinálom, hogy meggazdagodjak, mert nem keresek sok pénzt. Azért foglalkozok ezzel, mert szuperlelkes vagyok, és a lehető legjobbat akarom nyújtani azért, hogy az emberek élvezhessék, amit létrehozok.”

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!