Elhunyt Chris Amon, a Ferrari egyik legjobb F1-es pilótája

Hatéves kora óta vezetett az új-zélandi Chris Amon, aki életének 73. évében hunyt el szülőhazájában, rákbetegségben. A ’60-as és ’70-es évek egyik legtehetségesebb F1-es pilótája volt, sokak szemében az egyik legjobb azok közül, akik nem tudtak futamot nyerni. A Ferrari legendás technikai igazgatója, Mauro Forghieri szerint Amon „messze a legjobb tesztpilóta, akivel valaha együtt dolgoztam. Minden képessége megvolt ahhoz, hogy világbajnok legyen, de a balszerencse miatt nem lehetett az.”

Amon egy juhfarmon nőtt fel, tehetős édesapja segítségével helyi versenyeken indult, majd 19 esztendős korában Európába utazott, hogy nemzetközi pályafutását is megkezdje.

mert kénytelen volt átadni Lola-Climax típusú autóját csapattársának, Maurice Trintignant-nak, aki műszaki hiba miatt egyébként nem tudott volna részt venni a futamon.

Amon általában a későbbi időmérőkön is jobban szerepelt a csapattársainál, de hol olajfolyás, hol sérüléssel járó baleset fosztotta meg a célba éréstől. Közben látványos közösségi életet élt, de csapatfőnöke, Reg Parnell így is elégedett volt az eredményeivel, és elsőszámú pilótának nevezte ki. Amon 1964-ben három 5. helyet tudott felmutatni egy sor technikai hiba mellett, 1965-ben viszont kiszorult az F1-ből, mert a BRM csak akkor adott motort a csapatnak, ha Richard Attwood versenyezhet Amon helyén.

A legendás Bruce McLaren csapott le rá, de F1-es autót ő sem tudott adni Amonnak, aki így sportautókkal versenyzett a CanAm bajnokságban, és két nagydíjra beugrott a sérült Attwood helyére is Franciaországban és Németországban, de műszaki hibák miatt kiesett. A következő szezont szintén a McLarennel töltötte a CanAmben, de az áttörés is megtörtént a pályafutásában.

majd nem más, mint Enzo Ferrari hívta csapatához, ahol 1967-ben kezdett versenyezni. Itt sem mentek azonban simán a dolgok: a szezon kezdete előtt utcai autóbalesetben megsérült, majd az 1967-es Monacói Nagydíjon csapattársa, Lorenzo Bandini életét vesztette. Amon 4 dobogós helyet szerzett, és a világbajnokság 4. helyén zárt, ez volt a legsikeresebb F1-es éve.

A későbbiekben a Ferrari, és egy sor kisebb istálló – köztük rövid ideig a saját nevén futó Chris Amon Racing – színeiben szerepelt, de nem ért el nagyobb eredményeket. Sportautókkal és más bajnokságokban azonban sikeresebb volt: Le Mans mellett 8 bajnokságon kívüli nagydíjat nyert meg, győzött a monzai 1000 kilométeres sportautó-versenyen, a Daytona-i 24 óráson. Akkoriban több F1-es versenyző is részt vett ezeken a futamokon, így Amon őket is legyőzhette.

Az F1-ben 96 nagydíjon indult, 5 pole pozíciót szerzett, és 7 futamon összesen 183 körig vezette a mezőnyt. Tizenhárom különböző csapat színeiben indult, ez a mai napig rekord. Bár a közvélemény az egyik legbalszerencsésebb F1-es pilótának tartotta, ő nem értett egyet ezzel, mert az F1 egyik leghalálosabb korszakát is túlélte, miközben – egyebek mellett – az általa is nagyra tartott Jim Clark is életét vesztette.

„Néha nagyon bosszantó volt, nagyon közel jártunk a sikerhez, és sokszor mégis nagyon távol kerültünk tőle a pályafutásom során” – nyilatkozta Amon. „A sportautókkal viszont kijutott belőlük, ez kissé kiegyensúlyozta a dolgokat” – tette hozzá. „Azt mondták, hogy én voltam a legszerencsétlenebb F1-es pilóta, mert sok versenyt kellett volna nyernem, de

– mondta az idén a Fordnak.

„Nem kérdés, hogy Le Mans megnyerése a Forddal nagyon különleges pontja volt a pályafutásomnak.”

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!