Jó lenne, ha Ferrarit úgy fizetnék, mint a Manchester Unitedet?

A kerékvetőkkel kapcsolatos anomáliák és a Mercedes versenyzőinek újabb ütközése, majd a rádióbotrány mellett elsikkadt Bernie Ecclestone váratlan kijelentése, amellyel kilátásba helyezte, hogy megreformálja az F1-es résztvevőknek juttatott jogdíjak kifizetésének rendszerét.

Ecclestone megszólalása azért meglepő, mert látszólag nem aktuális a téma, hiszen az F1-es jogok tulajdonosa a Haas kivételével minden csapattal 2020-ig megállapodott, és a Sauber, valamint a Force India EU-s panasza ellenére is mereven elzárkózik az esetleges szerződésmódosításoktól.

Első ránézésre tehát nem látni, hogy Ecclestone-nak miért áll érdekében a méhkas megbolygatása, de elképzelhető, hogy ezzel próbált némi hátszelet adni a Sauber csapatnak, ami új befektetők bevonásán dolgozik a túlélés érdekében, és az is lehet, hogy EU-s intézmények is vizsgálódni kezdtek.

Az F1 ügyvezetője a Premier League modelljét említette, mint esetlegesen követendő példát. Az angol focibajnokság a világ egyik legjövedelmezőbb sportága, és néhány ikonikus csapatuk, például

Egy gondolatkísérlet keretében megvizsgáltuk, hogy mi történhetne az F1-gyel, ha a lehető legprecízebben lemásolnák a Premier League jogdíj-elosztási modelljét. Gyorsan kiderült, hogy a két sport teljesen más szemlélettel és üzleti etikával biztosítja a saját működését a résztvevők által.

A Forma-1-ben az idén összesen 965 millió dollárt osztanak szét a csapatok között. A részletes lebontásról itt írtuk korábban, de a lényege az, hogy figyelembe vesznek az adott csapat elmúlt három évi eredményei közül kettőt, a 2015-ös szezon eredményeit külön, és ezen kívül kimagasló összegű bónuszt kap a Ferrari, és nagy összeggel jutalmazzák a többi autógyártót is.

Itt kezdődik a probléma: az autógyártók csapatai (beleértve a Red Bullt is) már pusztán a lojalitásukért cserében nagyobb összegeket kapnak, mint amiket a sereghajtó istállók képesek az eredményeikkel megkeresni, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a gyártók különböző döntéshozó testületek révén a szabályalkotásba is belefolynak, de ettől most eltekintünk.

A Premier League-ben már első ránézésre is kevesebb az urambátyám alapú kifizetés. Az Egyesült Királyságból származó televíziós bevételek 50%-át egyenlően osztják el a csapatok között, 25%-ot az eredmények alapján porcióznak ki, 25%-ot pedig az alapján számítanak, hogy az adott klub hány meccsét közvetítik élőben. A nemzetközi bevételeket arányosan adják ki. Jól látható tehát, hogy

ebből maximum a televízióban közvetített meccsek száma alapján származhat többletbevételük, történelmi bónuszokat, és egyéb díjakat nem kapnak cserében. Ha jól szerepelnek, kaszálhatnak, ha esetleg kiesnek, nos, akkor így jártak.

Az F1-re a fociliga modellje viszonylag egyszerűen lefordítható. A 965 millió dollár fele könnyen elosztható a 11 istálló között, és a konstruktőri világbajnokság eredménye alapján is kiszámítható további 25% sorsa és aránya. Az érdekes kérdés, hogy mi legyen az utolsó negyeddel, mert nyilvánvaló, hogy az F1-ben minden csapat minden futamon képernyőre kerülhet.

és e téren tehetne jót egy ilyen vagy ehhez hasonló pénzügyi elszámolás a Forma-1-nek. Ha a bevételek negyedét az alapján határoznák meg, hogy az adott csapat autói a helyezésektől függetlenül mennyit kerülnek képernyőre, még a 18. helyért is látványos küzdelmek alakulhatnának ki, miközben az élen csak monoton körözgetés folyik.

A csapatok láthatóságáról csillagászati összegekbe kerülő tanulmányok megrendelése nélkül nehéz képet kapni, a Formula Money azonban kiadta a 2011-es Ausztrál Nagydíj adatait, amelyeket tanulmányozva kiderül, hogy a résztvevők műsorideje és az autóik által megszerzett pontok gyakorlatilag ugyanolyan sorrendet alakítanak ki, mindössze a kalkulált reklámegyenértékek és a megszerzett pontok aránya változó.

Ez természetesen csak egy, bő 5 évvel ezelőtti futam kimutatása, tehát reprezentatív mintának semmiképpen sem tekinthető, már csak azért sem, mert Ecclestone olykor hajlamos „fegyelmező eszközként” alkalmazni a tévés közvetítést, és mellőzni azokat a csapatokat, amelyeket éppen móresre akar tanítani. Előfordult, hogy gyanúsan keveset lehetett látni a Mercedeseket, és pár évvel ezelőtt a bahreini biztonság miatt aggódó Force Indiákat egyszerűen levetette a képernyőről.

Hasonló „visszaélések” súlyosan aláásnának egy ilyen pénzügyi modellt, de ha eltekintünk ettől a nem példátlan eshetőségtől, láthatjuk, hogy a csapatokat, és ezáltal a versenyzőket is érdekeltté lehet tenni abban, hogy izgalmas csatákat vívjanak, és még az utolsó előtti helyért is küzdjenek a képernyőre kerülés érdekében. Közben pedig

Ez azt jelenti, hogy a Mercedesnek – vagy bármely más csapatnak - kifejezetten anyagi hátránya származna abból, ha unalmasan, utcahosszal nyernék meg a versenyt vagy csapatutasítással egymás követésére kényszerítenék pilótáikat, egy lelkes középcsapat pedig nem csak a szponzorok előtt villoghatna két bátor versenyzővel, hanem közvetlenül is növelhetné a bevételeiket.

Ez a rendszer a vakmerőséget sem tolerálja, hiszen a gyorsan kieső versenyzők értelemszerűen rövidebb ideig lennének láthatók a futamok során. Mivel nem áll rendelkezésre friss, egész szezonra vonatkozó nyilvános adat a csapatok televíziós műsoridejéről, a Formula Money kimutatására támaszkodva feltételezzük, hogy a több pontot szerző csapat többet is látható a tévében.

Így alaposan leegyszerűsítjük a számítást, mert a pénz felét arányosan, a másik felét pedig teljesítményarányosan osztjuk el. A fenti okfejtést figyelembe véve

(például, ha a sűrűjében csatázó Saubereket többet lehetne látni, mint az élen zavartalanul köröző Mercedeseket), de ezt jelenleg kézzelfogható arányokkal nem tudjuk befolyásolni. Így is markáns különbségek alakulnak ki a jelenlegi rendszerrel összehasonlítva.

* A Brit Nagydíj utáni konstruktőri pontverseny alapján.
** Feltételezve, hogy a csapatok láthatósági sorrendje megegyezik az általuk szerzett pontok sorrendjével.
Az összegek mértékegysége millió USA dollár.

A számításhoz a Brit Nagydíj utáni pontállást vettük alapul, mert az elmélet szempontjából szerencsés, hogy éppen nem volt két azonos pontállású csapat a konstruktőri világbajnokságban.

amit szinte kizárt, hogy elfogadjanak. Feltételezve, hogy az összesen elosztható 965 millió dollár összege nem változik (de gyaníthatóan a következő évek során növekedni fog), az olaszok 75 millióval kevesebbet kapnának, ez kicsit több, mint a 73 millió, amit a Haas csapat keresne meg, miközben az idén ők egy fillérhez sem jutnak. A Ferrari az idén 70 milliót kap csak azért, mert beneveznek, történelmi bónusz jogcímen.

Hiába vezet az idén is toronymagasan a Mercedes, a nagy pontelőnyüket nem veszi figyelembe a számítás, így 46,72 millió dollárral visszaesne a bevételük a Premier League rendszer szerint. Első ránézésre a Red Bull Racing is nagyot bukna, mert a 34 millióval kapnának kevesebbet, de a Toro Rosso 30,7 millióval többet keresne, így a „közös kassza” a két csapat anyacégénél csak körülbelül 3,5 millió dollárral csappanna meg. Ez kicsit kevesebb, mint Daniel Ricciardo idei alapfizetése.

Sokkal jobban járnának azok a független csapatok, amelyek tényleg képesek eredményeket felmutatni: a Williams 15 millió dollárral gyarapodna, pedig most is kapnak bónuszt, a Force India 28 millióval gazdagodna, és a megszerzett pontnak is köszönhetően a Manor is 11,48 millióval több pénzt költhetne el.

Az utolsó helyezett Sauber azonban még nehezebb helyzetbe kerülne, mert most évi 54 millió dollárt kap (pedig 2014-ben sem szereztek egyetlen pontot sem), de a mostani állás szerint csak 51,17 millió járna nekik. Jól sikerült beárazni a McLarent (-1,58 millió) és a Renault-t (+1,8 millió), az eltérések F1-es léptékkel mérve elenyészők. Feltűnő a Haas 73 milliós bevételnövekedése, de ez inkább arra vezethető vissza, hogy ők újonc létükre jelenleg semmit sem kapnak a jogtulajdonostól.

Miért nem fog ez megvalósulni?

Az F1-et alkotó csapatokat, és azok vezetőit gyakran a pirája klubként is szokás nevezni, ez alapján nem meglepő, hogy teljesen elképzelhetetlen olyan helyzet, amelyben a multinacionális vállalatokat képviselő csapatok hajlandók lennének bevételkiesést felvállalni a sport fenntarthatósága vagy más magasztos elv érdekében.

– nyilatkozta Christian Horner, a Red Bull Racing csapatfőnöke. „Az kisebb probléma, ha a bevételek mindenkinél növekednek annál, ha egyes csapatoknál csökkennek. Ha többletbevételeket lehet bevonni a sportba, a promóter (Ecclestone) dolga, hogy azokat elossza azokat, de természetesen minden csapatnál gondok adódnak, ha visszaesnek a bevételeik.”

mert két csapatot működtetnek, versenyt rendeznek (amiért egyébként külön jogdíjat fizetnek), és világszerte a legtöbb promóciós rendezvényen ők vesznek részt, ezzel magát az F1-et is népszerűsítik. Kijelentette, hogy Ecclestone dolga a bevételek elosztási modelljének meghatározása, és nem számít arra, hogy a csapatok közös erővel befolyásolni tudják a döntést. „A közös tárgyalás ritkán működik” – vélte.

Toto Wolff, a Mercedes-Benz Motorsport igazgatója szerint három pillérre lenne szükség: alap kifizetésekre, ez valószínűleg testvéries elosztást jelentene, egy teljesítményalapú keretre, és egy történelmi teljesítményt elismerő tételre, ami – gyaníthatóan – alkalmas lenne arra, hogy a jelenlegi bónuszokhoz hasonló, aránytalan díjazást alakítson ki. Wolff azt is elmondta, neki

Az osztrák üzletember úgy véli, a Mercedes igazgatótanácsa nem aggódik a bevétel csökkenése miatt, mert tudják, hogy résztulajdonosként ez Wolff érdekeit is sértené, ezért a tanács tagjai arra számítanak, hogy a csapat menedzsmentje harcol majd források apadása ellen. Ettől függetlenül cáfolta, hogy gyorsan akarnának egy jó üzletet kötni a 2020 utáni időszakra.

„Ez nem fog megtörténni, a világ manapság már sokkal átláthatóbb, és mindannyian a sport részesei vagyunk. Nem hiszem, hogy a mostani csapatokkal megtörténhetne, hogy bárki is kiszúrjon a többiekkel, mert ő hamarabb ért oda” – mondta Wolff.

Öt csapatra vigyáznak, a többi így járt

Ecclestone maga nem cáfolta, hogy a jelenlegi szerződéses rendszerben „négy-öt csapatról gondoskodunk, mert ők 4-5 évvel ezelőtt, hosszú távra elkötelezték magukat mellettünk, hogy 2020-ig maradnak, és ezért cserében szükségük volt valamire” – jelentette ki, a sokkal rosszabb feltételekkel szerződtetett független csapatokról pedig azt mondta,

Azt ígérte viszont, hogy „olyan helyzetbe fogjuk hozni őket, amelyben ha teljesítenek, ugyanolyan elbánást kapnak, mint mindenki más. Ez az ötlet talán tetszeni fog nekik, mert ami most van, azt nem szeretik, úgyhogy a jövőben boldogabbnak kell lenniük” – tette hozzá.

Elárulta azt is, hogy amikor a Mercedes gyári csapattal visszatért az F1-be, „nagyon alap-alap fizetést kaptak csak, de elköteleződtek 2020-ig, és tudtuk, hogy maradni fognak. Azt mondtuk, hogy ha megcsinálják ugyanazt, amit a Red Bull, és nyernek egy bajnokságot, emelést kapnak. Ha nyernek kettőt, még többet keresnek majd.

Hasonló logika alapján jutalmazzák a Ferrarit is a hűségért. „Mióta az F1 létezik, azóta velünk vannak, és ezért jár nekik valami. Ez így is van” – mondta Ecclestone, de figyelmeztette a Scuderiát, hogy „ugyanolyan helyzetben lesznek, mint amiről most beszélünk. Egy adott összeg fog mindenki rendelkezésére állni” – szögezte le.

„Még az idén meg kell próbálnunk kitalálni valamit. Rá kell vennünk a Ferrarit és a többieket is, hogy egyezzenek bele. Azután már nem lesz szükségünk az egyetértésükre.”