Így lett Verstappen bombaüzlet a Red Bullnak

A Forma-1 és általában az autósport örök kérdése, hogy kik lesznek a jövő bajnokai, és a már befutott pilóták hogyan érték el sikereiket. Az aktuális szezontól függően mindössze 18-24 szabad versenyzői ülés áll rendelkezésre az F1-ben, mindennaposak az elképesztő szponzori pénzekről szóló hírek, és a tehetséges pilóták gyakran elbuknak, mert tehetősebb ellenfeleik kiszorítják őket, vagy az autójuk egyszerűen nem elég versenyképes.

Az sem magától értetődő, hogy valaki egyáltalán eljut az F1 kapujáig. Ezt mi jól tudjuk, hiszen mindössze két magyar licenccel versenyző pilóta, Baumgartner Zsolt és Channoch Nissany mutatkozhatott be eddig hivatalos F1-es hétvégén, az utóbbi inkább pénzügyi forrásainak köszönhetően. Baumgartner a legtöbb fiatalhoz hasonlóan végigjárta a ranglétrát, ami már akkor sem volt olcsó, manapság pedig szó szerint egy vagyonba kerül.

„Ha valaki tehetséges, igazán tehetséges, nagyjából egymillió eurót kell elköltenie gokartozásra a junior, szenior és nemzetközi versenyeken” – kezdte a felsorolást Toto Wolff, a Mercedes-Benz Motorsport igazgatója a Raconteur című üzleti kiadványnak. „Legalább egy szezont el kell tölteni az F4-ben vagy a Formula Renault-ban (2.0), ami további 350 ezer euró, ha rendesen akarjuk csinálni. 650 ezer kell F3-as idényre, úgyhogy máris kétmillió eurónál járunk.”

„Ez után lehet, hogy el kell tölteni még egy évet az F3-ban, így már 2,6-2,7 milliónál tartunk, és akkor még a GP2-ről vagy a World Seriesről nem is beszéltünk” – utalt a jövőre már Formula 3.5 V8 névre keresztelt bajnokságra. „Szóval, ha kiemelkedően tehetséges vagy, nagyjából 3 millió euróra van szükséged” – ez több mint 940 millió forint, jobbára olyan bajnokságokban, amelyekről Magyarországon hallani is alig lehet.

„A GP2 még másfél millió euró, ezért ha ráhagyással akarunk számolni, 4,5-5 millióról beszélünk, és akkor még csak egy évet töltöttél el a GP2-ben. Ekkor már az F1-be jutás küszöbén vagy, de még 2-3 millióra szükséged lesz, hogy ülést szerezz magadnak. Így aztán 7-8 millió euróról beszélünk, de mondjuk inkább, hogy 8-ról.” Wolff viszont alábecsülhette a végső állomás árát, hiszen versenyzőjét, Pascal Wehrleint épp most készül túllicitálni az indonéz Rio Haryanto a Manornál.

Wolff szerint nem lehet lenyomni az árakat, mert egész iparág épül az autósportok szamárlétrájára, legfeljebb úgy lehet spórolni, ha a csapatok (a Red Bull mintájára) maguk is beszállnak a tehetségkutatásba. A Mercedes szeretne hasonló programot indítani, de egyelőre nem tudják garantálni, hogy a neveltjeik bejutnak az F1-be, csupán tesztlehetőségeket tudnak biztosítani nekik. Ebből a szempontból a DTM-bajnok Wehrlein az úttörő a német csapatnál.

Ricciardóra egy vagyont költöttek, de megérte

A nyár folyamán ismét napvilágot láttak életszerűnek tűnő becslések az F1-es versenyzők fizetéséről. A lista csúcsán szereplő pilóták személye és jövedelme nem meglepő, lejjebb nézve viszont szembetűnő, hogy a Red Bull milyen szűkmarkúan javadalmazza mind a négy pilótáját. Még a háromszoros futamgyőztes Daniel Ricciardo 1,5 millió eurós fizetése is csak a lista 13. helyére elég, Danyiil Kvjat 750 ezer eurója és a Toro Rosso pilótáinak 250-250 ezre pedig aprópénz ezen a szinten.

Ricciardo 2008-ban került be a Red Bull junior programjába, ekkor egyszerre két Formula Renault 2.0 bajnokságban is részt vett, összesen 33 futamot teljesítve egy év alatt, plusz háromszor rajthoz állt F3-as versenyeken is. Ezek együttes költségét nehéz pontosan számszerűsíteni, de Wolff meghatározását alapul véve mai árfolyamon is legalább 600 ezer euróba került a Red Bull számára az ausztrál 2008-as szezonja.

A következő évet a brit F3-ban töltötte, ez ma már nem létezik, de az Európa-bajnokság árát Wolff 650 ezer euróra becsülte. Emellett Ricciardo beugrott a Formula Renault 3.5 mezőnyébe is, ami további költségeket eredményezett, így az összeg minimum 900 ezer euróra emelkedhetett. 2010-ben és 2011-ben a Formula Renault 3.5-ben szerepelt (ez összesen kb. 2,5 millió euró), és 13 futamra befizették a HRT F1-es csapathoz. Ennek a költségét 3 millió euróra becsülhetjük.

Az ausztrál pilóta két évet a Toro Rossónál húzott le, a fizetése összesen körülbelül 500 ezer euró lehetett, a Red Bullnál töltött első évében 750 ezer euró körül kereshetett, az idén pedig 1,5 milliót kap. Ricciardo nyolc éve tagja a Red Bull kötelékének, azóta körülbelül 10,9 millió eurót költöttek rá az F1-es autók üzemeltetési költségei nélkül, ami átlagosan évi 1,36 millió eurónak felel meg. Ha viszont a Red Bull F1-es csapatainál töltött éveket tekintjük, ez az összeg már 2,75 millióra rúg.

A fizetési listát elnézve Ricciardo még így is alig kerül többe, mint egykori Formula Renault 2.0-s ellenfele, Valtteri Bottas a Williamsnek, és a Red Bull akár még kereshetne is a befektetésén, ha a szerződése lejárata előtt túladnának rajta. Ezt viszont nem tervezik, és az is látható, hogy akármennyi pénzt még a Ferrari sem hajlandó kifizetni egy fiatal versenyzőért, hiszen Bottas költséges kivásárlása helyett inkább megtartották a szintén nem olcsó Kimi Räikkönent.

Bár Ricciardo alkalmazása is jó üzletnek tűnik, a Red Bull igazán nagyot Max Verstappennel szakíthat. A vállalat tavaly karolta fel az F3-ban versenyző fiatalt, így ha esetleg utólag kifizették a teljes szezonját, akkor is csupán kb. 6-700 eurójukba került a holland tehetség, mielőtt katapultálták őt az F1-be, ahol jelenleg évi 250 ezret keres. Ráadásul hosszú távra szerződtették az akkor még csak 16 éves versenyzőt, akiért valószínűleg bankot kell robbantani, ha valaki el akarja csábítani.

Verstappen édesapjának, Josnak és saját szponzorainak is milliókat spórolt azzal, hogy a gokartból rögtön F3-as autóba ült, ahol rögtön fel is karolta őt a Red Bull. A példáját aligha követi majd bárki is, hiszen az FIA az F1-es indulás előfeltételévé tette az utánpótlás-bajnokságokban való sikeres részvételt, így a fiatal pilóták Verstappennél tapasztaltabbak – bár nem feltétlenül felkészültebbek – lesznek, és az utánpótlás kategóriák rendszerében is bent marad évi többszáz millió euró.