Elvesztette-e a fonalat Räikkönen? - Szocsi Görbe Tükör

Ahhoz képest, hogy Szocsit a tavalyi versenyhétvége alapján gyorsan besuvasztották a szintetikus tucatpályák skatulyájába, az idei Orosz Nagydíj majdnem minden igénynek megfelelt: habár csak egyetlen kerékcserére volt szükség, ami jellemzően nem a legnyerőbb recept egy ínycsiklandó futamhoz, kerék-kerék elleni párharcokat, vitatott incidenseket és az eredményt az utolsó pillanatban fejtetőre állító fordulatokat éppúgy hozott, mint látványos baleseteket, már ha valaki ilyenekre vágyik. Hát jó, nyilván vannak, akiknek ez sem elég, és a győztes személye végső soron megint nem szolgált eget rengető meglepetéssel, ez tény, de még így is izgalmasabb volt az átlagosnál.

Egyesek számára a kelleténél is izgalmasabb. Most nem annyira a szombat délelőtti balesete miatt eleinte szédülő Carlos Sainzra vagy Romain Grosjeanra gondolok, akinek a 3-as kanyarban a védőfal adta a másikat, hanem inkább Kimi Räikkönenre és Valtteri Bottasra. Nem túl merész megkockáztatni, hogy a történet utolsó csavarjának alighanem ők örültek a legkevésbé – az előbbit ugyanis megbüntették, de ezzel már az utóbbi sem ment sokra, mert a pár másodpercig biztosnak látszó 3. helyet elbukta így is, úgy is.

Räikkönen valahogy még elvonszolta az aszfalton szikrázó Ferrariját a célig, ám azzal rögtön tisztában volt, hogy vaj van a fején. Miután elhaladt a kockás zászló mellett, amely ötödikként intette le, a versenymérnöke, Dave Greenwood megpróbált mondani valami vigasztalót a rádión. „Oké Kimi, te megtetted, ami tőled telt" – állapította meg, és azonnal csatlakozott hozzá a Ferrari főnöke, Maurizio Arrivabene is, aki bátorítóan azt üzente neki: „Szép verseny volt, Kimi." Räikkönen válaszából azonban úgy tűnt, ő kevésbé van meggyőződve erről. „Hát ja, legalább megpróbáltuk" – mondta. „Azt hittem, látja, hogy jövök, de nyilván nem látta..."

Noha ennek nem volt különösebb gyakorlati jelentősége, hiszen a Mercedes előbb-utóbb úgyis behúzta volna a konstruktőri vb-címet, ez azért sikerült nekik már Szocsiban, mert Räikkönen a büntetése miatt visszacsúszott a 8. helyre, elvesztegetve 6 pontot.

a Ferrari tehát rosszul döntött, amikor meghosszabbította a szerződését; hiába rajtolt jól, a csapattársa, Sebastian Vettel ismét faképnél hagyta, aztán feltornázta magát a dobogóra, míg ő a döntő pillanatban tévesen mért fel egy helyzetet, és még azt is tönkretette, amit addig elért.

Így látta Niki Lauda is. „Räikkönen annyira keményen próbálkozott, amennyire csak tudott, Sebastian mégis feltörölte vele a pályát" – vélte. „Utána pedig Bottasnak ütközve saját magát gáncsolta el. Szerintem nem vezetett túl jól."

A Ferrarinak tényleg be kellett volna látnia, hogy túl van a csúcson, és ha hosszabbítanak vele, azzal csak a pályafutása agóniáját nyújtják el? Räikkönen megítélése már a fénykorában, a 2000-es évek közepén is elég szélsőséges volt – egyesek az akkori mezőny legjobbjának tartották, mások szerint súlyosan túlértékelték –, a népszerűségéhez azonban kétség sem férhetett, de mostanra alaposan megfogyatkoztak a hívei.

Vettellel korrekt volt

Räikkönen vasárnap kétségkívül rámenősebben versenyzett, mint ahogy mostanában megszoktuk tőle. Bottas ugyan az első Safety Car-fázist követő újraindításnál simán elhúzott mellette a 2-es kanyarhoz vezető padlógázos szakaszon, Vettellel szemben viszont 13 körrel később már sokkal keményebb ellenállást tanúsított.

A csapattársával persze mindenki presztízsharcot vív, még akkor is, ha történetesen olyan jóban vannak egymással, mint ők ketten, és ahogy Vettel beszúrt mellé a féktávon, Räikkönen a végsőkig kitartott. A csapat irányítóközpontjában nyilván kínosan hosszú perceknek érződő röpke pillanatig úgy tűnt, a két Ferrari a kanyar csúcspontjánál összekoccan, de mindketten tudták, hol a határ: ahogy kisodródtak a jobbos széle felé, Räikkönen egy ponton belátta, hogy nem feszítheti tovább a húrt, és az ütközés elől lemenekült az aszfaltozott bukótérbe.

„Amikor másodszorra is megjelent a Safety Car, tudtam, hogy az újraindítás jó alkalom lesz" – mondta Vettel, aki az első újraindításnál ugyanott kívülről próbálta támadni Räikkönent. „Ezúttal a belső ívet választottam, de nagyon-nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ő sportszerű volt velem, épp elég helyet hagyott a túléléshez, úgyhogy jó kis csata volt."

Räikkönen azonban tudta, hogy mivel a pályáról lesodródva védte meg a pozícióját, a szabályok szerint úgyis félre kell majd állnia Vettel útjából. „El kell engednem, vagy nem?" – érdeklődött a rádión azonnal Greenwodtól, aki azt felelte neki, hogy megpróbálják mihamarabb kideríteni. Ám ő a jelek szerint nem akarta húzni a csapat idejét, mert rávágta, hogy „oké, akkor elengedem", bár a becsületét mentendő morogva hozzátette, hogy „ezeknél az újraindításoknál semmi tempóm nincs az egyenesben, simán állva hagytak."

Nyilván lennének, akik szolgalelkűséggel vádolnák az előzékenysége miatt, de Räikkönen ezt a helyzetet szerintem tökéletesen kezelte: amíg lehetett, védte a saját pozícióját, vagyis kellően önző volt, miután viszont egyértelművé vált, hogy vesztett, többé nem kötötte az ebet a karóhoz, hanem elővette a csapatjátékos énjét.

Räikkönen versenytempója tavaly, sőt még az idei szezon elején is gyakran meggyőzőnek tűnt, azt sugallva, hogy csak az időmérőn elért gyenge rajthelyei határolják be az eredményeit, de mostanában hiába startol előrébbről, ezt a célvonalon ritkán tudja arányosan jobb helyezésre váltani. Eleinte vasárnap is a 3. helyen haladt, Vettel mégis hamar eléje került.

Igaz, hogy Räikkönen az egész második etapban Bottasszal küzdött, és gyorsabbnak is tűnt nála, megelőzni azonban nem bírta. A csapattársával nem kizárólag ezért nem tudta tartani a lépést;

Ez talán nem tűnik soknak, ahhoz azonban pont elég volt, hogy Vettel Bottas elé, Räikkönen viszont végeredményben mögé térjen vissza a pályára a bokszból. A második újraindítás utáni 37 körből mindössze 5-ben bizonyult gyorsabbnak Vettelnél.

A tabellán köztük lévő 113 pont különbség megfelel a teljesítményüknek: Vettel egész évben szenzációsan vezet, és igazi klasszishoz méltóan keveset hibázik, Räikkönen viszont nemcsak lassabb, hanem – mint Kanadában vagy Ausztriában – értékes eredményeket is eldobál. Pedig ő maga sem tagadja, hogy az idei Ferrari sokkal jobban fekszik neki a tavalyinál. Egyébként ez még így is meglátszik; 123 pontja van, míg egy évvel ezelőtt mindössze 45-öt kapart össze az első tizenöt verseny alatt.

Végigharcolták a versenyt Bottasszal

Az utolsó körben történt ütközésnek tulajdonképpen már a rajt megágyazott, amikor Räikkönen az 5. helyről indulva nemcsak Vettelt, hanem Bottast is maga mögé utasította. A honfitársa ugyan az első újraindításnál visszavette tőle a helyét, de Räikkönen a kerékcseréje után megint a sarkában volt, és a 36. körben pár másodpercre meg is előzte a Williamst, két kanyaron át keményen harcolva vele. Habár a támadása kudarcot vallott, nem tágított mögüle, és az utolsó kör elején az elhasználódott gumikon egyensúlyozó Sergio Pérezt is szoros kötelékben hagyták faképnél, letaszítva őt a dobogóról – persze, mint utóbb kiderült, csak átmenetileg.

Räikkönennek érezhetően nagyon kellett az a 3. hely, és a 4-es kanyar előtt megindította a végső támadást. Ami azt illeti, felbujtója is volt: Greenwood a fülére szólt, hogy „ez az utolsó kör, Kimi, az utolsó kör. Most vagy soha." Ettől persze még Räikkönené a felelősség, hiszen ő vezette az autót, de tagadhatatlanul nehezedett rá külső nyomás is. A konstruktőri 2. helyüket nem igazán fenyegeti senki, az egyéniért még matematikailag harcban álló Vettel eredményét pedig úgysem befolyásolta, ami vele történik, vagyis komoly vesztenivalójuk nem volt.

Räikkönen manővere balul ütött ki, és a sportfelügyelők (akiket versenyzői tanácsadóként ezúttal Derek Daly segített) mindkét felet meghallgatva, illetve a felvételeket is tanulmányozva őt találták hibásnak a baleset okozásában. Ezért a szabályzat szerint kiszabható

ám mivel az ítéletet csak a leintést követően hozták meg – hiszen az eset az utolsó körben történt –, ennek fejében automatikusan hozzáadtak 30 másodpercet az idejéhez. Az ilyen típusú, azaz jellemzően a verseny közben kiosztott büntetések ellen fellebbezésre nincs mód, úgyhogy ez a lehetőség fel sem merült.

Räikkönen ugyanakkor még mindig jobban járt, mint Bottas, aki a bukótérben ragadt, és a szemtanúk szerint dühében a kerítésnek hajította a kesztyűit. „Mégis mi a f*t gondolt?!" – tette fel a költői kérdést a rádión, mielőtt sorsára hagyta a sérült Williamst, pedig őt aztán nem könnyű kihozni a sodrából.

Szóval mi gondolt?

De vajon Räikkönen tényleg akkorát hibázott, hogy megérdemelte a büntetést? A főnöke, Maurizio Arrivabeme szerint aligha meglepő módon nem; ő egyszerű versenybalesetként értékelte a történteket. Ez a fogalom azonban sajnos sehol nincs definiálva.

Hogy könnyebben kibogozhassuk az ütközéshez vezető eseménysort, összeállítottam egy számozott sorozatot a külső kameraképek screenshotjai alapján.

Érdemes megjegyezni, hogy Bottas nagyjából az 1-es képkocka bal felső részén látható árnyéknál lépett a fékre, amelyet a pálya fölött keresztben átívelő híd vetett az aszfaltra. Habár a versenyzők nyilván nem ezt használták viszonyítási pontként, hiszen a Nappal együtt az árnyék is mozog, ebben a konkrét esetben nekünk megfelel. Räikkönen csak egy hajszállal taposott később a fékbe; úgy tűnik, a kanyar felé tartva inkább azért közeledett Bottashoz, mert a féktáv közepe táján kevésbé keményen lassított. Az elején annak ellenére sem lett közöttük látványosan kisebb a távolság, hogy a sebességük csökkent, vagyis a Williams ekkor még szépen tartotta magát. Räikkönen ugyanakkor rövidebb ívet követett a kanyar csúcspontjáig, már csak ezért is közelebb került a kívülről beforduló Williamshez.

tehát Räikkönen kétségkívül nagyon hátulról indította meg a támadást. De vajon tényleg túl messze volt hozzá? Ő természetesen úgy érezte, nem vállalt kezelhetetlen kockázatot. „Befékeztem mellé, csak szerintem nem vette észre, hogy ott vagyok" – mondta. „Az utolsó pillanatban persze érzékeltem, hogy be fog kanyarodni felém, ezért megpróbáltam még beljebb húzódni, és még keményebben fékezni az ütközés elkerülése érdekében, de már egymás mellett voltunk, és összeértünk."

Azt Bottas is elismerte, hogy nem számított a manőverre. „A szokásos módon közelítettem a kanyarhoz.

– magyarázta.

Räikkönen azt állította, azért sem érezte kivitelezhetetlennek a mutatványt, mert korábban „egyszer már megelőzte ugyanott" a honfitársát. Ez igaz is, meg nem is. Konkrétan a 36. körre gondolt, amikor mindketten Daniel Ricciardót üldözték, és Bottas a 3-as kanyarban elvesztette a lendületét a Red Bull mögött, ezért Räikkönen a 4-es féktávján valóban be tudott szúrni mellé. Az alábbi, felülről készült képsorozaton kicsit nehezen kivehető, de látszik, hogy a hídhoz közeledve a Ferrari akkor sem volt közelebb a Williamshez, mint a végzetes előzési kísérlet előtt.

Ennyiben Räikkönennek igaza van. Csakhogy akkor egyrészt Bottas nem a rendes tempójában haladt, mert Ricciardo mögött (akit ő is előzni próbált) megtorpant, másrészt Räikkönen ennek ellenére is csak úgy tudta kifékezni őt a 4-es kanyarnál, hogy a lendület teljesen kivitte a külső ívre az autóját, ezért Bottas a belsőn visszavette tőle a helyét. Räikkönen még visszatámadott, és az 5-ösnél is bebújt a Williams mellé, de hiába. Ez tehát nem volt igazi előzés. A 4-esnél a sikeres támadásokat – mint amilyen például Ricciardóé volt Carlos Sainz ellen a 18. körben – jóval közelebbről hajtották végre, már a 3-asban teljesen felzárkózva az elöl haladóhoz.

Mégsem volt egészen reménytelen

Räikkönen azt is állította, hogy a féktávval nem vállalta eleve túl magát, tehát ha csak rajta múlik, be tudta volna venni a kanyart. Ez sovány vigasznak tűnik, pedig nem mellékes kérdés, hiszen az a manőver, amely csak azért sikerül, mert a támadó fél a túl nagy lendülete révén lekényszeríti a pályáról a védekező felet is, eleve szabálytalan. A Ferrari jobb alsó kereke alól kivillanó füstpamacs látszólag Räikkönen ellen szól, de tényleg nem fékezte el magát a szó klasszikus értelmében. Az a kerék csak akkor blokkolt le, amikor terheletlenebbé vált, mert a finn – felismerve, hogy Bottas elkezd ráfordulni a normális ívére – növelte a kormányszöget, amitől az autó még jobban a külső oldalára támaszkodott, és erősebben kezdte taposni a fékpedált is.

Ez egyébként jól látszik a belső kamerájából készült képsorozaton is – figyeljük meg, hogy a 3-as kockán, amelyen feltűnik a füst a kereke alatt, meredekebben kezd jobbra kormányozni, pedig a kanyar csúcspontja ehhez még messze van.

A pilóták periférikus látását a sisak és a pilótafülke erősen korlátozza. Räikkönen előtte egy ideig nem tudta követni a Williams pályáját, ezért nem reagálhatott előbb.

Hibázott-e Bottas?

Ez az ütközés jó példa arra, hogy a sportfelügyelőknek miért kell minél több kameraállásból megnézniük a vitatott eseteket. Habár a felülről készült képekből egyértelműen látható, hogy a Ferrari első kereke még akkor is a Williams hátsó kereke mögött volt, amikor Bottas elkezdett bekanyarodni, Räikkönen belső kamerájából úgy tűnhet, mintha az ellenfele ráhúzta volna a kormányt. Ezt a látszatot erősíti egy, a tribünről készült amatőr videó is:

A közvetítésből kivágtam egy hasonlóan csalóka képkockát (lásd lent). Ezen a két autó szinte teljesen egymás mellett látszik, ami azonban egyszerűen a perspektívának tudható be; a kamera ferde szögben nézett rá a pályára. A felső képek elárulják, hogy a Ferrari valójában végig a Williams mögött volt.

De ha Räikkönen nem ment túl gyorsan a kanyar bevételéhez, Bottasnak nem kellett volna helyet hagynia neki? Nos, nem. Semmi nem kötelezte erre. Noha az elmúlt években finomítottak valamennyit a helyes versenyzői magatartásra vonatkozó előírásokon, azok még mindig meglehetősen általánosak, és kifejezetten nagy teret biztosítanak a szabad értelmezéshez. A legkonkrétabb a Forma-1 Sportszabályzatának 20.4-es cikkelye, amely kimondja:

„Aki az egyenesben, a féktáv előtt védi a pozícióját, teljes szélességében használhatja a pályát, feltéve, hogy az előzésével próbálkozó autó jelentős része nincs az övé mellett. Védekezés közben a versenyző nyomós indok nélkül nem hagyhatja el a pályát. A kétségek elkerülése végett, ha az előzéssel próbálkozó autó első szárnyának bármekkora része már az elöl haladó hátsó kerekével egy vonalban van, az a fenti értelemben 'jelentős résznek' minősül."

Ez világos, csakhogy a féktáv előttre vonatkozik.

így mind a versenyzők, mind a sportfelügyelők kénytelenek lényegében a szokásjogra hagyatkozni. A 20.3-as cikkely ugyan kiköti, hogy egy védekező manőver után a következő kanyarban legalább egy autónyi helyet kell hagyni a pálya szélétől, ez azonban Bottasra nem vonatkozott, mert ő végig a szokásos ívet követte. Nem tett „abnormális" irányváltásokat sem, és soha nem tért le a pályáról.

Tehát nem volt szabálytalan. Mégis felvetődik a kérdés, hogy a szabályozás rendben van-e így; vajon nem lett volna korrektebb, ha belül hagy némi helyet Räikkönennek? Hiszen volt olyan pillanat, amikor a Ferrari első szárnya már a Williams hátsó kereke előtt volt (lásd a 4-es képkockát a felső kameraállásból készült sorozatban), csak nem az egyenesben, ahol a 20.4-es cikkely vonatkozna rá, hanem a féktáv végén.

Nem vitás az sem, hogy Bottas – nyilván mert nem számított a támadásra – teljesen nyitva hagyta a kaput. Ha Räikkönen be tudott esni mellé úgy, hogy eléggé lelassult a kanyar bevételéhez (amiben persze nem lehetünk egészen biztosak), akkor miért ne próbálhatta volna meg? Nincs reménytelen előzés, és mint minden sport, az autóversenyzés is arról szól, hogy megcsináljunk valamit, amit mások lehetetlennek tartanak. Ráadásul valójában minden sikeres támadáshoz szükség van a védekező fél együttműködésére, hiszen aki elöl halad, többnyire a legjogosabb előzést is meg tudja akadályozni – legfeljebb nem szabályosan.

Azt nem tartom elfogadható érvnek Bottas részéről, hogy nem számított Räikkönen támadására. „Tiszta lelkiismerettel nézhetek a tükörbe, és mondhatom, hogy nem az én hibám volt" – jelentette ki később, ám ha a tükörbe nézett volna már a féktáv elején, felkészülhetett volna az ütközés elkerülésére. Hogy erre nem kötelezte semmi? Való igaz, de attól a saját érdekében még megtehette volna, akármit mondanak is a szabályok. Elvégre ő is jobban járt volna, ha nem csattannak össze.

És simán benne volt a pakliban az is, hogy a Ferrari megint túl nagy lendülettel érkezik meg a kanyar csúcspontjához, akkor pedig Bottasnak ugyanúgy lett volna esélye visszatámadni, mint a 36. körben. Még egyszer hangsúlyozom, semmi szabálytalant nem követett el – legfeljebb nem volt elég körültekintő, aminek mindenekelőtt ő maga itt meg a levét. A Sportszabályzat ugyan incidensnek minősíti, ha valaki „jogtalanul akadályoz meg egy jogos előzési kísérletet", de hogy itt mi a jogos és mi a jogtalan, az a már említett cikkelyektől eltekintve a felügyelőkre van bízva.

Az „ütközés okozása" ugyan szintén incidensnek számít, csakhogy olyasmit Räikkönen sem tett, ami ellenkezik a szabályzat betűivel; sehol nincs előírva, hogy milyen messziről lehet megindítani egy előzést, és a féktávon illetve a kanyarnál milyen helyzetbe kell kerülni az ellenfélhez képest, hogy az „jogosnak" minősüljön.

Tulajdonképpen Räikkönen is csak egyszer hibázott: abban a pillanatban, amikor elszánta magát a támadásra. Onnantól kezdve nem volt visszaút. A manőverből többé nem tudott kihátrálni, úgyhogy legfeljebb Bottas kerülhette volna el az ütközést, őt viszont a szabályok nem kényszerítették rá, és a szokásjog szerint az ideális ívhez neki volt joga. Amint észlelte a veszélyt, Räikkönen mindent megtett, hogy ne trafálja el a Williamst, de már kényszerpályán volt.

Túl általános a szabályozás

Vannak illetve voltak versenyzők – például Ayrton Senna vagy Juan-Pablo Montoya –, akik imádták a „vagy elengedsz, vagy összeütközünk" típusú manővereket. Én ezeket nem tartom sportszerűnek, Räikkönené azonban szerintem nem volt ilyen. Ő nem előre megfontolt szándékkal kényszerítette bele egy kutyaszorítóba Bottast, csak egyszerűen nem jól mérte fel a helyzetet, és nem gondolta, hogy az ellenfele nem fogja észrevenni. De miért is kellett volna számítania erre?

A versenyzőknek muszáj abból kiindulniuk, hogy a többiek figyelnek rájuk, különben soha nem vághatnának bele egyetlen előzésbe sem.

Ennél a konkrét ütközésnél azonban fontosabb a szabályozás kérdése: vajon nem kellene a féktávra és a kanyarra is meghatározni egy olyan irányelvet, mint amilyen a 20.4-es cikkelyben az egyenesre vonatkozóan már van? Ez jelenleg szürke zóna; a könyökszabály valahogy úgy szól, hogy a támadó akkor formálhat jogot a kanyarra, ha a csúcspontjánál az autója legalább félig a védekezőé mellett van, és a sebessége nem túl nagy a beforduláshoz. De rögzítve ez sincs, és mi legyen mondjuk akkor, ha a támadó első kereke még csak a védekező hátsó kerekével került egyvonalba a csúcspontnál? Ilyenkor többnyire versenybalesetnek minősítik az incidenst, s bár most hasonló volt a helyzet, mégis elmeszelték az egyik felet.

Én nem adtam volna büntetést érte – ahhoz Räikkönen manővere nem volt elég felelőtlen. Még éppen belefért, és nemcsak neki kell okulnia belőle, hanem valószínűleg Bottasnak is érdemes levonnia a tanulságot, hogy ahol ő nem lát rést, más még láthat, ezért jobban teszi, ha a biztonság kedvéért újra belenéz a visszapillantó tükörbe. Főleg az utolsó körben.

Arrivabene az idei Monacói Nagydíjon történt esetet hozta fel példaként, ahol Ricciardo éppen Räikkönent előzte meg úgy, hogy belülről félig melléérve meg is pöccintette a Ferrarit a Mirabeau-ban, mégsem kapott érte büntetést. Nekem inkább Lewis Hamilton Pastor Maldonado elleni támadása ugrott be a 2011-es monacói verseny végéről: oké, Hamilton addigra be volt gőzölve, és az első kanyarban végrehajtott manővere még egy fokkal brutálisabb volt, de már ő is a Williams mellé ért, amikor a venezuelai egyszerűen ráhúzta a kormányt a normális ívre.

Ahogy akkor sem értettem egyet Hamilton büntetésével, most sem értek egyet Räikkönenével. Szerintem nem helyes, ha a védekező fél úgy csinál, mintha az ellenfele ott sem lenne. Bottas elismerte, hogy nem figyelt, ezért meg sem tudta próbálni elkerülni az ütközést, úgyhogy ő sem volt benne teljesen vétlen.

Ami pedig Räikkönen formáját illeti, úgy tűnik, a Ferrari egyelőre kiáll mellette. A menedzsment az oroszországi versenyében inkább a harci szellemének örült, nem a hibája miatt bosszankodott, és a vállalat alelnöke, Piero Ferrari az ismert olasz bloggernek, Leo Turrininek állítólag magától hozta fel, hogy a finn Szocsiban „kivételes" teljesítményt nyújtott, amellyel „méltónak bizonyult a Ferrari hagyományaihoz." Hogy ez önigazolás-e, vagy reális helyzetértékelés, azon lehet vitatkozni. Az ugyanakkor nem lenne csoda, ha Räikkönent kezdenék mélyen frusztrálni a Vetteltől elszenvedett sorozatos vereségek, ezért vállalt magához képest szokatlanul nagy kockázatot.

A Ferrari a versenyen erősebb volt

A kataklizmához egyébként az vezetett, hogy Bottas ugyan (Szuzuka után sorozatban másodszor) beverekedte magát Vettel és Räikkönen elé a rajtrácson, a versenyen viszont a Ferrari egyértelműen gyorsabb volt a Williamsnél. Räikkönen emiatt maradt végig a honfitársa sarkában.

Az utóbbi időben próbáltak változtatni ezen, de most vasárnap nem jött be nekik. Bottast rögtön (a 26. körben) behívták a bokszba, amint Vettel utolérte, a pályára visszatérve azonban beszorult Carlos Sainz mögé, így a Ferrari a logikus döntést meghozva kint hagyta a pályán a versenyzőjét. Egészen a 30. körig; tökéletesen időzítettek ahhoz, hogy Vettel Ricciardo és az addigra már őt üldöző Bottas előtt folytathassa a küzdelmet.

A Williams elévágási kísérlete nem sikerült, bár hozzá kell tenni, hogy sok választásuk nem volt, mert valószínűleg abból sem jöttek volna ki jól, ha a Ferrari teszi meg az első lépést. Ráadásul Bottas köridejei addigra romló tendenciát mutattak, azt sugallva, hogy a szuperlágy Pirellik kezdik megadni magukat. A rádióforgalom is ezt tanúsítja: a finn a 24. körben azt felelte a mérnöke, Jonathan Eddolls kérésére, hogy a gumikban „még bőven van élet, de minden kör egyre lassabb lesz", 2 körrel később pedig megjegyezte, hogy, „srácok, a gumiknak mindjárt annyi." Nem tarthatták volna kint sokkal tovább.

Mivel azonban Sainz mögött nem tudta kihasználni az új, lágy gumik előnyét (amelyek a hűvös, sima aszfalton egyébként is elég lassan melegedtek fel), Vettel a saját kiállásáig folyamatosan jobb köröket autózott, mint ő.

Bottas autóján a Williams szerelői annak ellenére is 3,4 másodperc alatt cserélték le a kerekeket, hogy bal hátsót csak nehezen tudták leszedni, ami nem rossz eredmény; a finn összesen 30,316 másodpercet töltött a bokszutcában, nagyjából annyit, mint az átlag, és 4 tizedmásodperccel kevesebbet a csapattársánál, Felipe Massánál. A Ferrari viszont rendkívül gyorsan, 2,2 másodperc alatt végzett Vettel autójával, így ő mindössze 29,367 másodperccel az után, hogy behajtott a bokszba, már vissza is térhetett a pályára.

Nem ezen az egyetlen másodpercen múlt, mert Ricciardo még kb. 2-vel volt hátrébb, amikor Vettel megjelent a bokszkijáratnál. A Ferrarinak hajszál híján Räikkönent is sikerült Bottas elé juttatnia; ő pontosan a honfitársa mellé ért ki a pályára, de a Williams lendületből elment mellette. A kiállását megelőzően Räikkönen szintén gyorsabb volt Bottasnál, és ő is ugyanannyi időt (konkrétan 29,386 másodpercet) töltött a bokszutcában, mint Vettel, ami mindenekelőtt ismét a Ferrari szerelőinek a munkáját dicséri. Ám mivel Räikkönen előzőleg majdnem 4 másodperccel haladt a Williams mögött, ez sem bizonyult elégnek a helycseréhez.

Räikkönen és Bottas ütközése végül lehetővé tette a gumikkal a korai kiállását követően szokás szerint bravúrosan sáfárkodó Sergio Pérez számára, hogy visszaszerezze a dobogós helyét, amely néhány pillanattal korábban kicsúszni látszott a kezéből. Emiatt akkor nagyon dühös volt magára, bár belátta, hogy „a gumijaim már rossz állapotban voltak, ezért nem tudtam elég későn és keményen fékezni, különben kockásra koptathattam volna valamelyiket."

Nico Hülkenberget ugyan általában többre tartják, de Pérez már számtalanszor bebizonyította, hogy a gumik menedzselése terén nagy mágus, és amikor erre lehetősége adódik, ki is használja a képességeit. Neki éppen ezért fekszik a Pirellik sérülékenysége. Aligha véletlen, hogy a Force India történetének három dobogós helyezéséből kettőt ő szerzett – az elsőt még Giancarlo Fisichella jegyezte a 2009-es Belga Nagydíjon.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!