Magad, Rosberg uram, ha szolgád nincsen! - Sanghaji Görbe Tükör

Nico Rosbergen a Kínai Nagydíj után úrrá lett a tehetetlen düh. Nincs erre jobb kifejezés: ha nem láttak még a velejéig frusztrált embert, hát a sajtótájékoztatón ott ült egy Lewis Hamilton mellett. Rosberg, akinek tavaly éppen az volt az egyik legfőbb erőssége, hogy mindig megőrizte a hidegvérét, és látványosan kimaradt a szócsatákból, most maga kezdeményezett egyet. Vesztére.

„Érdekes azt hallani tőled, Lewis, hogy az élen csak önmagadra gondolva kontrolláltad a tempót" – dühöngött. „Ezzel feleslegesen veszélybe sodortad az én versenyemet, mert az etapok elején a szükségesnél lassabban kellett mennem, így Sebastian nagyon közel tudott maradni hozzám. Ez lehetővé tette számára, hogy egy korábbi kiállással megpróbáljon átugrani engem, nekem pedig muszáj volt védekeznem ellene. Nem elég, hogy emiatt szükségtelenül szorosan alakult a küzdelmünk, hanem még rengeteg időt is vesztettem. És a verseny végére meghaltak a gumijaim, hiszen az utolsó etapom túl hosszúra nyúlt."

Bár ezt nyíltan nem mondta ki, Rosberg burkoltan azzal vádolta meg a csapattársát, hogy szándékosan kocsikázgatott előtte sétatempóban, hátha sikerül kiszolgáltatnia őt legalább az egyik Ferrarinak. Hogy tényleg így tett-e, arra majd később visszatérünk, de ha igen, akkor mégis mi van? „Hátrébb az agarakkal! Elvégre ez egy verseny volt" – mondta pár órával később Hamilton, aki a sajtótájékoztatón még ravaszul és hitetlenkedve somolygott Rosberg kifakadása hallatán. „Én nem ücsörögtem volna két másodperccel mögötte, amíg eljutunk az etap végéig. Mindenáron megpróbáltam volna megelőzni."

Hát ez az. Úgy tűnik, Rosberg a nagy háborgásban megfeledkezett arról az apróságról, hogy ők ketten a világbajnoki címért küzdenek, vagy mi. Mégis miért kellene a legfőbb ellenfelének az ő második helyéhez asszisztálnia? Ha a kis játszmáik a csapat kollektív eredményét veszélyeztetik, az a Mercedes gondja. Ilyenkor a vezérkar feladata közbelépni, nem Hamiltonnak kell Rosberg szájába repítenie a sült galambot. „Nekem nem az a dolgom, hogy Nico versenyét egyengessem, hanem az, hogy az autót minél jobb állapotban és a lehető leggyorsabban juttassam el a célig" – mutatott rá, teljesen jogosan. „Pontosan ezt tettem. Nem szándékosan lassítottam le vagy tartottam fel másokat. Csak magamra koncentráltam. Ha Nico meg akart előzni, legalább tehetett volna egy próbát, de még eddig sem jutott el."

Amit Rosberg a Kínai Nagydíj után csinált, az egész egyszerűen műbalhé volt, és nagy kárt okozott vele – magának. Azzal, hogy nem tudott uralkodni az indulatain, a saját frusztrációját leplezte le Hamilton előtt, aki egy gyenge pontját most már biztosan ismeri. „Mindig mondtam, hogy mentálisan nagyon erősnek tartom, de szeretném azt hinni, hogy én az idén még erősebb vagyok" – mondta róla Hamilton.

Rosberg kétségbeesése érthető. A tavalyi vereség után a télen felszívta magát, és nyilván eltökélte, hogy az idén még erősebben tér vissza. Feltérképezte a hiányosságait, megpróbált rájönni nem elég erős versenytempójának okaira – még a légzéstechnikáján is tudatosan csiszolt –, és azt hitte, most majd még jobban megszorongatja Hamiltont, mint egy évvel ezelőtt. Ehhez képest fájdalmas koppanás, hogy nem került közelebb hozzá, hanem még az időmérőkön is elvesztette az előnyét: azokon tavaly meglepetésre legyőzte Hamiltont, az idén viszont egyelőre egy mért körön sem képes a nyomába érni. Már a Melbourne-ben kapott 6 tized nagy pofon volt, és hogy Rosberget mennyire zavarják a vereségek, arról az a bizonyos „ne már, srácok!" is hangosan árulkodott a sanghaji Q3 végén, amikor össz-vissz 43 ezreddel csúszott le a pole-ról.

A reakcióit elnézve nagyon úgy tűnik, hogy Rosberg az összeomlás szélére került. Míg Hamilton minden egyes győzelemmel egyre erősebb, ő minden egyes vereséggel egyre gyengébb, ezért sürgősen rendet kell raknia a fejében, ha nem akar padlógázzal robogni a másodhegedűsség felé. A nyers tempójuk közötti természetes különbséget Rosbergnek eleve csak akkor lehet esélye átbillenteni a saját javára, ha ő csúcsformában van, Hamilton viszont nincs, csakhogy jelenleg épp fordított a helyzet. Hamiltont a várakozásokkal ellentétben nem zökkentette ki a ritmusából sem a Nicole Scherzingerrel való szakítás, sem a szerződéshosszabbítás körüli huzavona – ami azt illeti, gyorsabb és magabiztosabb, mint valaha.

Ezzel a mentalitással Rosberg egyetlen versenyen sem fogja nyílt küzdelemben legyőzni, nemhogy a világbajnokságban. Elhiszem, hogy úgy érezte, Vettellel a sarkában kutyaszorítóba került, és féltette a gumijait, de ha tényleg nyerni akar, kockáztatnia kell. Nem loholhat szolgalelkűen a csapattársa mögött. Mégis mire várt? Fordított helyzetben Hamilton tavaly is körről körre közeledett hozzá, és kíméletlenül levadászta őt – ha tényleg tudott volna gyorsabban menni, Rosbergnek legalább nyomást kellett volna gyakorolnia a csapattársára. Ez a félénk óvatosság, amely alighanem a spái ütközésre adott túlreakció, de már előzőleg, az egy évvel ezelőtti Magyar Nagydíjon megmutatkozott, a legjobb esetben is csak a második hely felé vezet.

Egy szó, mint száz, Rosbergnek nem a sajtótájékoztatón, hanem a versenyen kellett volna letámadnia Hamiltont. A pályán kívüli játszmázás eleve nem áll jól neki. Mese nincs, offenzív üzemmódba kell kapcsolnia magát, amilyen gyorsan lehet.

Direkt ment-e lassan a Hamilton?

És akkor térjünk vissza a cikk elején feltett kérdéshez: Hamilton vajon szándékosan tartotta fel Rosberget? Ehhez előtte inkább egy másikra, egy könnyebbre keressük a választ, nevezetesen arra, hogy direkt ment-e lassabban a lehetségesnél.

Erre elég egyértelműen lehet igennel felelni, Hamilton ugyanis jól érzékelhetően mindig csak annyit adott bele, hogy DRS-távolságon kívül tartsa Rosberget. Ami azt illeti, ezt mesterien csinálta – az első etapban végig 1,0-1,2 másodperc volt az előnye, vagyis szépen kicentizte a dolgot, mielőtt a 12. körben, 2 körrel az első kerékcseréje előtt beletaposott a gázba, az addigi 1:43.9-1:44.4-ről 1:43.6-ra fokozva a tempót. Ezzel a különbséget 2,5 másodpercre növelte közöttük, és mivel a pozíciójából adódóan ő állhatott ki előbb a bokszba, simán az élen is maradt.

Következő felvonás: a második etap. Ez volt a versenynek az a szakasza, amelyben Rosberg kezdte kényelmetlenül érezni magát. A kerékcserék után 2,1 másodperc táján stabilizálódott a hátránya, és ez sokáig meg is maradt. A 20. körben játszották be nekünk először a reklamációját a rádión, miszerint „Lewis borzasztóan lassan megy, szóljatok rá, hogy gyorsuljon be! Ha közelebb megyek hozzá, kinyírom a gumijaimat, mint az első etapban." Emiatt Hamiltonra, aki addig 1:44.0-1:44.8 közötti köröket autózott, rászóltak az irányítóközpontból, hogy legalább 1:43.7-es időkre van szükség, és ezt jó katona módjára azonnal, már a 21. körtől szállítani kezdte.

A 27. körig Rosberg is tartotta vele a lépést. Hogy akkor megint mondott-e valamit a főnökeinek a rádión, nem tudjuk, azt viszont hallottuk, ahogy Hamiltontól újabb, már 1:43.3-as célidőt kérnek, sőt megfenyegetik, hogy különben a csapattársa cserélhet először kereket. A 27. és 28. körét Hamilton ennek ellenére még a korábbival megegyező tempóban, 1:43.647 illetve 1:43.644 alatt tette meg, ám utána ismét belehúzott, és még túl is teljesítette a feladatot. Gyors egymásutánban megfutotta az addigi legjobb köreit: 1:43.239, 1:43.008, 1:42.208, 1:42.297. Rosberg ezt a ritmust már nem tudta tartani, ő továbbra is 1:43.5 fölött maradt.

Másodszor végül valóban ő állhatott ki előbb a bokszba, mégpedig a 31. körben, de csak azért, mert ki kellett védenie Vettel elévágási kísérletét, és Hamilton pozícióját úgysem fenyegette. Őt azért nem volt esélye átugrani, mert az új közepes gumikon lassabb volt, mint az ezúttal 2 körrel később kereket cserélő csapattársa a használt lágyakon.

Ehhez pontosan az jelentette a kulcsot, hogy Hamilton okosan tartalékolt a gumijaival, vagyis igen, az etap közepéig jóval lassabban ment a lehetségesnél. Számtalan bizonyíték utal erre. Nem utolsósorban az, hogy ő volt az egyetlen az élmezőnyből, aki a kerékcseréje előtt jelentősen (konkrétan 1,4 másodpercet) tudott javítani az addigi köridején. Miután a saját csapattársa, Vettel kiállt előle, Kimi Räikkönen is gyorsult valamelyest (igaz, csak 5-7 tizedet), a versenyzők többsége azonban 16-17 kör után már a legjobb esetben is legfeljebb tartani tudta a korábbi tempóját. És a legtöbben nagyjából ott folytatták az új közepes gumikon, ahol a használt lágyakon abbahagyták, vagy egy kicsit gyorsultak, Hamilton viszont drasztikusan visszalassult a kerékcseréje után.

Különösen a második etapban tartalékolt kényelmesen, ami abból is látszik, hogy a 17. és a 24. kör között még Vettel és Räikkönen is következetesen gyorsabb volt nála, holott a Ferrari a teljes versenytávot nézve átlagosan 3-6 tizeddel lassabbnak bizonyult a Mercedesnél. Tehát igen, Hamilton bőven a potenciálja alatt autózgatott.

De tényleg Rosbergnek akart keresztbe tenni?

Ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Rosberget akarta akadályozni vele. Bár nyilván nem ejtett volna könnyeket, ha Vettel beférkőzik közéjük, az óvatosságra sokkal egyszerűbb oka volt: győzni akart, és nem szerette volna idő előtt tönkretenni a gumijait. Amire egyébként egy jópofa hasonlattal ő maga is rávilágított azon a bizonyos sajtótájékoztatón. „Ez olyan, mintha kapnánk 100 fontot, amit az etap során bölcsen kell elköltenünk. Csak arra törekedtem, hogy minél tovább kitartson..." – mondta. A szavába vágó Vettel kérdésére pedig, hogy hány fontja maradt az etap végére, kajánul azt felelte, „remélhetőleg még akkor is elég gazdag voltam!"

Ahogy az előbb már láttuk, tényleg az volt: bőven maradtak tartalékai. „Úgy értem, olyan keményen hajtottam, amennyire csak lehetséges volt, de a gumik korlátait is figyelembe véve" – jegyezte meg. „A rádión állandóan arra kértek, hogy gyorsítsak be, pedig én kímélni próbáltam a gumikat."

Erre minden oka meg is volt. Elvégre két héttel korábban, a Malajziai Nagydíjon pont a gyengébb gumimenedzsment miatt kaptak ki a Ferraritól, és bár a szepangival ellentétben a sanghaji pálya nem a hátsó, hanem az első abroncsokat (leginkább a balelsőt) teszi igazán próbára, ráadásul különösebben meleg sem volt, a Mercedesnek értelmetlen lett volna feleslegesen feszegetnie a határokat. A csapat a fejlesztéseket felpörgetve még egy, a véglapjait tekintve teljesen új első vezetőszárnyat is bevetett a hétvégén, hogy enyhítse az első gumik kínjait. „Mivel élénken emlékeztünk Malajziára, úgy döntöttünk, több szempontból változtatunk az autónkon a gumik élettartamának növelése érdekében" – mondta a Mercedes igazgatója, Toto Wolff. „Fogalmunk sem volt, hogy meddig fogják bírni, és hirtelen mennyire fog durván romlani a tapadásuk."

Hamiltonnak ezen túlmenően is akadt oka az óvatosságra. A Mercedes úgy tervezte, hogy a második etapban már a keményebb, vagyis a közepes keveréket vetik be, ám miután páran (így Max Verstappen és Pastor Maldonado) azokra váltva szenvedni látszottak, és a Ferrari is a lágyaknál maradt, meggondolták magukat. „Mindenképpen le akartuk védeni a Ferrarit, ezért döntöttünk az opciós gumik mellett" – erősítette meg Wolff, hozzátéve, hogy Hamilton „egyszercsak észreveszi, a lágyabbak vannak az autóján, miközben gőze sincs, mögötte mi zajlik, így aztán elővigyázatosan kontrollálja a tempót, hiszen a tervezettnél tovább kell használnia a gumikat. Pontosan ezt csinálta, ami az ő szempontjából tökéletesen érthető volt."

Mint utóbb kiderült, feleslegesen aggódtak, ezt azonban akkor még nem tudhatták. „Azt hittük, gondjaink lesznek ezzel a keverékkel, de aztán kiderült, hogy a vártnál jobban bírja a strapát, és a mi autónkon még sokkal inkább, mint a Ferrarin" – mondta Wolff. Ugyanezt állította a Mercedes technikai igazgatója, Paddy Lowe is, aki megállapította, hogy „Sebastiannak kellett először lecserélnie a gumijait, amelyek kezdték beadni a kulcsot. Ez kellemes meglepetésként ért minket."

Ebben persze vastagon benne lehetett az is, hogy Vettel a második etapban éppolyan közelről követte Rosberget, mint Rosberg Hamiltont. Hamilton megállapítása, miszerint egyáltalán nem befolyásolta a csapattársa versenyét, mert ahhoz végig túl nagy volt közöttük a különbség, nem igaz: a 2 másodperces távolságból még jócskán érezhető az elöl haladó autó által megbolygatott levegő aerodinamikailag kedvezőtlen hatása. Ráadásul éppen az első tengelyen csökkenti a leszorítóerőt, tehát alulkormányzottságot okoz, ami egy olyan pályán, ahol az első gumik tapadása a legfőbb teljesítményhatároló tényező, különösen kellemetlen.

„Mindent megpróbáltam, hogy DRS-távolságba kerüljek, mégsem sikerült" – ismerte el Vettel is, aki Rosberg mögött találta magát ugyanebben a helyzetben. „A hosszú hátsó egyenesre vezető kanyar az elején meglehetősen lassú, de a kijárata felé egyre gyorsul, ezért nehéz szorosan a másik autó mögött maradni benne" – tette hozzá. „A csökkenő leszorítóerő miatt csúszkálni kezdünk, ettől a gumik túlmelegszenek."

Nem vitás, hogy ez nagyban hozzá is járult Rosberg problémáihoz. Ha már előzni nem tudott, ideális esetben úgy 4 másodpercre le kellett volna maradnia Hamiltontól, erre azonban a mögötte loholó Vettel miatt nem volt lehetősége. Hamiltonnak, aki az élen haladt, nem voltak ilyen gondjai, de a Mercedesnél érzékelték a veszélyt: mi lesz, ha vele történik valami, Rosberget pedig átugorja Vettel? Potenciálisan csak egy műszaki hibára voltak a lehetséges vereségtől. „Emiatt lázas tanácskozás folyt a bokszutcai irányítóközpontunkban" – árulta el Wolff. Nekik a csapat eredményét kellett maximalizálniuk – ezért ösztökélték jobb tempóra Hamiltont, nem azért, mert engedtek Rosberg hisztijének.

Végül veszteség nélkül felcserélhették a kerékcseréik sorrendjét a második bokszkiállásnál, de kilátásba helyezték, hogy a győzelem érdekében legközelebb egyik vagy másik versenyzőjük kárára is kénytelenek lehetnek átvariálni a stratégiát. „Ha a Ferrari veszélyt jelent ránk, abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy muszáj népszerűtlen döntést hoznunk" – figyelmeztetett Wolff. „Már nincs akkora előnyünk, mint tavaly, amikor simán engedhettük nekik, hogy a futamok végéig keményen harcoljanak egymással. Valahogy menedzselnünk kell a különbséget kettejük között."

Ez még nem nyílt csapatutasítás. Ám még arra is sor kerülhet, és Rosbergnek pontosan azért kell összekapnia magát, mert ha már jelentős hátrányban lesz, amikor a Mercedes választás elé kerül, egy pillanatig sem fognak habozni, hogy a háttérbe szorítsák Hamilton mögött.

Wolff megjegyezte, hogy Hamilton már csak azért sem próbálhatta szándékosan helyzetbe hozni a Ferrarikat, mert nem tájékoztatták a Rosberg mögötti különbségekről. De azt sem lehetne felróni neki, ha mégis erre játszott volna: az élen haladva jogában állt tetszése szerint kontrollálni a tempót, és Rosberg különben is a fő világbajnoki ellenfele. Naná, hogy megpróbál neki keresztbe tenni, ahol csak lehet – ennyi csibészség egy élvonalbeli autóversenyzőtől nem egyszerűen belefér, hanem kifejezetten el is várható. Hamilton nem feltétlenül volt ártatlan; elvégre Rosberg a Sky Sportsnak azt állította, „már a verseny előtt megbeszéltük, hogy ha az élen haladó lassan megy, azzal a másodikat Vettel prédájává teszi."

Ahogy Niki Lauda rámutatott, „ezek mind önző gazfickók", mert csakis ilyen mentalitással lehet vb-t nyerni. „Naná, hogy önző módon vezetnek. Mégis mit gondoltunk? Odakint nincs barátság" – mondta. „Hát persze, hogy a vereség fáj. Én sem voltam boldog, amikor Prost annak idején állandóan elkalapált. Másfelől viszont Nico abszolút képes a gyors visszavágásra, ezért hálát kell adnia azért, hogy csak egy hét van a következő versenyig. Ha újra vezetni kezdenek, befejeződik ez a marhaság."

Elkapkodta a Ferrari

Habár Rosberg a második kiállása után alig pár méterrel Vettel előtt tért vissza a pályára, a Ferrarinak a malajziai győzelem után ezúttal nem nyílt reális esélye elkapni a Mercedest. A kicsinek tűnő különbség, ami a verseny nagy részében volt közöttük, csalóka, mert éppen abból adódott, hogy Hamilton kímélő üzemmódban vezetett.

A Ferrari valódi tempóját nem a második etap alapján kell megítélni, amikor Hamilton gyakorlatilag visszafogta az élen haladó négyesfogatot. Az első és a harmadik etapban nem volt ilyen óvatos, és ez meglátszott az időeredményeken is: amikor a nyomában haladó Rosberg lecserélte az első szett gumiját, már 4,5 másodpercre meglógott Vetteltől. Aki ugyan másodszor megpróbált bevágni honfitársa elé a bokszban, de úgy tűnik, ő maga sem hitt benne igazán, hogy sikerül. „Nem gondoltam, hogy ennyire kevésen fog múlni. Ha tudom, talán kicsit keményebben meg kellett volna nyomnom a kivezető kört a kerékcserém után" – ismerte el.

Ezen felesleges rágódnia, mert valószínűleg úgysem ment volna vele semmire. A Ferrari ugyanis a közepes keverékű gumikon, amelyeket ők is az utolsó etapra tartogattak, sokkal lassabb volt a Mercedesnél: míg Rosberg egy 1:43.572-es körrel nyitott a kiállását követően, és hamarosan 1:42.565-ig szorította le a lécet, Vettel nemigen ment 1:43.5 alá. Mivel a korai kerékcseréje miatt elnyúlt az etapja, feltehetően a gumijait is kímélni próbálta, de ez a lényegen nem változtat. Ha a bokszban meg is előzte volna Rosberget, a helyét aligha tudta volna a célig megőrizni. „Azt hiszem, a verseny vége felé egyszerűen túl gyorsak voltak hozzánk. Simán elhúztak tőlünk. Nico futott pár nagyon durva kört, amit mi nem is tudtunk volna utána csinálni" – ismerte el Vettel, akinek a hátránya tíz kör leforgása alatt 5,5-ről 12,7 másodpercre duzzadt.

Az egyes etapok átlagai így alakultak:

Tulajdonképpen mondhatjuk azt is, hogy a Ferrari Sanghajban elkapkodta a stratégiáját. Ezen végeredményben nem sok múlt, mert eleve lassúak voltak a Mercedeshez, de ha az első kiállásukat – amikor az elévágás Vettel túl nagy hátránya miatt úgysem működhetett volna – Hamiltoné és Rosbergé utánra halasztják, esetleg belekényszeríthették volna a riválisukat abba, hogy az eredeti terveinek megfelelően a közepes gumikat válassza a második etaphoz. Így viszont a Mercedesnek nem volt más dolga, mint lemásolni az ő lépéseiket. „A Ferrari kiteregette a lapjait" – vélte Gary Anderson, a Jordan egykori technikai igazgatója is. „A Mercedesnél attól tartottak, hogy hátrányban lesznek a gumik menedzselése terén, de miután ez az aggodalmuk alaptalannak bizonyult, a játéknak vége is lett."

Érdekes, hogy a Ferrarival ellentétben a Williams éppen a közepes gumikon érezte jobban magát. Felipe Massa és Valtteri Bottas átlagos hátránya még az éllovasok által kontrollált tempóban teljesített második etap során is 1,0-1,4 másodperc volt körönként a Ferrarikhoz illetve a Mercedesekhez képest, mert ők már akkor a közepeseket használták, a harmadikban viszont egy tizeden belül maradtak Räikkönentől, Vettelnél pedig még gyorsabbnak is bizonyultak. Minden egybevetve azonban a Williams pillanatnyilag messzebb van a Ferraritól, mint a Ferrari a Mercedestől.

Räikkönennek lassan kinéz egy győzelem

A tél óta a csapból is az folyik, hogy Kimi Räikkönen mennyivel jobban érzi magát a Ferrarinál, mint eddig, de úgy tűnik, ez tényleg nem üres duma. Egyre több jelét adja annak, hogy a tavalyi alulkormányzottságtól megszabadulva, Fernando Alonso nyomasztó árnyékából kilépve újra képes hozni a Lotusnál megszokott formáját.

A rendíthetetlen Jégember mítoszát – amelyet a napokban a Ferrari-főnök Maurizio Arrivabene is tovább rombolt – sohasem vettem be. Mindig is az volt a véleményem, hogy a hallgatag finn érzékeny műszer, finoman kell bánni vele, és ez újfent beigazolódni látszik. Persze lehet véletlen is, de ha úgy vesszük, a Ferrari korábbi menedzsmentjére nem vet jó fényt, hogy mind Massa, mind Räikkönen az ő felügyeletük alól kiszabadulva kezdi élni a másodvirágzását.

„A megfelelő átszervezéseket végezték el, a csapat nagyon emberivé és nyitottá vált. A Ferraritól eddig sohasem tapasztaltunk ilyet" – jelentette ki az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve, aki nem mindig volt jó véleménnyel a maranellói istállóról. „Már az első két hétvégén is igazán nyitottan viselkedtek velünk, egyszer sem próbáltak hazugságokkal traktálni minket – úgy tűnt, tényleg azt mondják, ami történik. Ez a pozitív energia Vettel érkezésének köszönhető, és hozzásegíti őket, hogy jobban, felszabadultabban teljesítsenek. Segít Räikkönennek is, erre pedig nagy szükségük volt, mert két erős versenyzőjüknek kell lennie. Kimi még a rádión is cseveg mostanában, és készségesen együttműködik a mérnökökkel, ami szinte először fordul elő a pályafutása során. Mindez nagyon örömteli."

Valóban: még az olyan pikáns beszólások is, mint a „takarítsátok el előlem ezt a McLarent!", Räikkönen esetében rég nem látott olyan harci kedvről árulkodnak. A finn maga is érzi, hogy újra játékba került, és ez nyilván ösztönzőleg hat rá. Igen, az időmérőkön elkövetett buta hibákat ki kell küszöbölnie, de egyébként remekül versenyez.

Ha Kínában Vettel elől rajtolhatott volna, nagy valószínűséggel előtte is végez, hiszen végig simán tartotta vele a lépést, beleértve a nem korlátozott tempóban teljesített első és utolsó etapot is. A startnál agresszív volt, és sikerrel támadta meg a Williamseket, aztán a kerékcseréjéig 1,2-1,6 másodperces távolságból követte Vettelt. Két körrel későbbi kiállása miatt (és mert a be/kiköre együtt 1,1 másodperccel lassabb volt a csapattársáénál) a hátránya átmenetileg 5,5 másodpercre nőtt, de ezt a második etapban ismét lefaragta 3,3-ra, mégpedig úgy, hogy a 17. és a 24. kör között folyamatosan ő autózta a leggyorsabb köröket.

Mivel neki úgysem volt esélye bevágni a Mercedesek elé, az utolsó kerékcseréjét 4 körrel Vettelé utánra halasztotta. Ám a harmadik etapban nem csak a frissebb gumik miatt diktált erősebb tempót, hiszen már a kiállásuk utáni első pár kör összehasonlításából is ő került ki győztesen. A lemaradását Vettelhez képest 4,8-ról 1,4 másodpercre csökkentette, pechjére azonban pont akkor küldték be a Safety Cart, amikor DRS-szel elkezdhette volna támadni a csapattársát. „Tudtam, hogy elég gyors vagyok, és még a gumijaim is jó állapotban vannak" – mondta. „Lett volna esélyem a dobogóért harcolni, de akkor megjelent a biztonsági autó. Mindegy, ezen már úgysem tudunk változtatni. Ma közel kerültem a dobogóhoz, és remélem, hogy a következő hétvégém még jobban fog alakulni, az időmérőn sem vétek hibákat."

Räikkönen a Kínai Nagydíjon semmivel sem volt lassabb Vettelnél, amit egy megdöbbentő adat is bizonyít: ha a szükségképpen lassú – az első, a bokszba be és onnan kivezető, illetve Safety Car mögött töltött – köröket kihagyjuk a számításból, kettejük körátlaga ezredmásodpercre megegyezett! Konkrétan 1:44.025 volt, ez szűk 4 tizeddel marad el Hamiltonétól.

Ami a pontokat illeti, Räikkönen máris jelentősen le van maradva Vetteltől, de az idei teljesítményét látva nem túl elbizakodott prognózis, hogy a csapattársához hasonlóan neki is becsúszhat majd egy-egy futamgyőzelem a szezon folyamán. És ezzel az autóval, amely közelebb áll a stílusához, tőle biztosan nem szenved olyan csúfos vereséget, mint tavaly Alonsótól.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!