Vágólapra másolva!
A rettegett kétszeres pontszorzónak szerencsére nem jutott szerep a világbajnoki fináléban: Rosbergnek a látszat ellenére több versenyen volt műszaki hibája a szezon során, de nem ez, sőt még csak nem is a nyers tempó, hanem a jobb mentális állóképesség döntött Hamilton javára – méltán.

Lewis Hamilton arcán, ahogy Nico Rosberg alig percekkel az Abu-Dzabi Nagydíj leintése után belépett hozzá a szobába gratulálni második világbajnoki címéhez, tizenhét év sűrűsödött össze egyetlen rejtélyes grimaszba. Gyanakvás, neheztelés, elégtétel, a még el nem múlt, alig elviselhető stressz utolsó nyomai: hát tessék, ide jutottunk, haver! Ám a jég szinte azonnal elolvadt, és Rosberg mosolya átragadt Hamiltonra is. Egy pillanatra nem a másikat a pályán és a pályán kívül kíméletlenül összezúzni akaró kőkemény rivális, hanem a két gyerekkori barát állt egymással szemben. Színtiszta giccs!

„Elég nagylelkű volt ahhoz, hogy a verseny után rögtön odajöjjön hozzám, amit őszintén értékeltem. Ez tényleg óriási gesztus volt tőle. Én tudom, milyen érzés elveszíteni egy világbajnokságot" – mondta Rosbergről Hamilton. „Talán most magától is enyhülni fog közöttünk a feszültség."

Senna és Prost? Felejtsük el! Forrás: Daimler

Talán. Erre azért nem érdemes mérget venni, mert a harccal mindig visszatér a harci kedv, és a dobogó tetején jövőre is csak egy embernek lesz hely, de már az is nagy szó, hogy a vb-döntő utáni felturbózott idegállapotban képesek voltak felülemelkedni a rivalizálással járó zsigeri ellenszenven. Lehet, hogy a közönség számára izgalmasabb lenne, ha nem férnének meg ugyanabban a szobában, és a gyűlölettől cikáznának közöttük a villámok, csakhogy Lewis Hamilton és Nico Rosberg ebben az értelemben sem Ayrton Senna és Alain Prost. Ennek semmi köze a sokat szidott, túlzásba vitt politikai korrektséghez. Rosberg most minden bizonnyal valódi sportszerűségből gratulált Hamiltonnak, de megnyugodhatunk: jövőre még lelkesebben fogják csépelni egymást. Az enyhülés csak átmeneti.

Mindketten tudják, hogy van mit tanulniuk a másiktól. „Jövőre gyorsabbnak kell lennem az időmérőkön. Ma bármelyikünk győzhetett volna" – mondta nagyvonalúan Hamilton. „Nico kemény ellenfél volt az elmúlt két évben, és az idén még magasabbra tette a lécet." Cserébe Rosberg elismerte, hogy a versenyeken muszáj lesz fejlődnie. „Borzasztóan csalódott vagyok, de Lewis megérdemelten nyerte meg a világbajnokságot" – jelentette ki. „Összességében egy kicsit jobb volt nálam. A pozitívum az, hogy az utóbbi két szezont nézve az időmérőkön én szerepeltem eredményesebben, ami stabil alapot ad."

Egyikük sem teljesített hibátlanul

Két évvel ezelőtt, amikor Hamilton egy sokak által őrültségnek minősített lépéssel elhagyta a McLarent, és Niki Lauda, valamint Ross Brawn hívásának engedve megérkezett a Mercedeshez, tíz emberből nyolc alighanem arra fogadott volna, hogy Rosberg nem lesz számára igazán komoly ellenfél. Az előéletük más pályára állította őket. Míg Hamiltonra mindenki az újoncként Alonso-verő csodagyerekként emlékezett, Rosberg F1 előtti eredményeit már régen elfelejtették, és különös módon az sem javított látványosan a renoméján, hogy Michael Schumacher csapattársaként tökéletesen helytállt.

Hamilton és Rosberg idei párharca bizonyos értelemben éppen a róluk élő kép fordítottját tükrözte. Hamiltont évekig ösztönösen gyors, talán a leggyorsabb, de nem elég tudatos versenyzőnek tartották, Rosberget pedig olyannak, aki szorgalommal és tanulással ellensúlyozza, hogy a nyers tempó szempontjából egy hajszállal elmarad a legjobbaktól.

A Mercedes az idén mindent vitt: övék lett az egyéni és a konstruktőri vb-cím, a legtöbb győzelem és a legtöbb pole is Forrás: Daimler

Ehhez képest az időmérőkön, amikor igazán a tapadási határon kell egyensúlyozni, Rosberg volt a gyorsabb, a versenyeken viszont Hamilton kíméletlenebbnek, következetesebbnek, higgadtabbnak és hatékonyabbnak bizonyult. Noha láttunk példát Rosberg technikai felkészültségére – a Kanadai Nagydíjon működő MGU-K nélkül szerzett 2. helye sokak szerint az év egyik legnagyobb bravúrja volt, pláne, hogy Hamilton egy ugyanilyen gikszerrel kiesett –, máskor, mint Austinban (ahol részint a rossz ERS-beállítás miatt vesztette el a vezetést), éppen az hagyta cserben. Hamilton efféle hibákat az interlagosi elfékezésen kívül nem követett el, az éles helyzetekben ügyesebben improvizált, és a versenyeken, amikor hosszú körökön át kell intenzíven koncentrálni, kiszámítottan adagolva a tempót, jobb volt a mentális állóképessége.

A szezon egészét nézve egyikük teljesítményét sem lehet száz százalékra értékelni. Vezetéstechnikailag mindketten a féktávokon szenvedtek a legtöbbet, ami a pedálon keresztül kevésbé pontos visszajelzést adó, a hibrid rendszer által kikényszerített új elektronikus fékerőelosztás mellett nem meglepő. Hamilton legendásan későn szeret fékezni, ám ez az idén nem mindig jött be neki: részint Ausztriában, Brazíliában, és legutóbb, Abu-Dzabiban is emiatt csúszott le a pole pozícióról, míg a Magyar Nagydíj elején ugyancsak a hideg gumikon és fékekkel pördült meg. Rosberg szintén elfékezésekkel vesztette el a vezetést Monzában, Szocsiban pedig az élre állhatott volna a rajt után, ha az első kanyarnál nem lép túl későn a fékre.

Tényleg Spában fordult meg minden

Hamilton legnagyobb bakija alighanem az volt, hogy Silverstone-ban, éppen a hazai közönsége előtt, egyszerűen elvette a gázt az időmérő végén, mert azt hitte, az eső miatt már nem lehet majd lejjebb faragni a köridőt. Csakhogy ő mindig az időmérőkön követte el a hibáit, ezért másnap kijavíthatta – és rendszerint ki is javította – azokat, míg Rosberg többnyire a futamokon nem bírta cérnával. Ha Monzában és Austinban úgy versenyzett volna, mint Interlagosban tette, sokkal több esélye lett volna a vb-címre, de túl későn találta meg az acélos énjét. Egyelőre csak remélheti, hogy Niki Laudának igaza volt, amikor azt mondta, „Nico jövőre visszavág, mert megvan benne a lehetőség a fejlődésre."

A fejlődőképesség kétségkívül Rosberg legfőbb erőssége: hiába tűnt úgy többször is, hogy Hamilton végérvényesen átvette tőle a kezdeményezést, ő újra és újra felállt a padlóról. Ez egyáltalán nem volt szükségszerű, mert két olyan sportoló között, akik ennyire régóta harcolnak egymással, nemcsak a közvélemény szemében, hanem mélyen odabent is rögzül egyfajta kimondatlan alá-fölérendeltségi viszony, de Rosberg már Schumacher mellett bebizonyította, hogy nem hajlandó tudomást venni a prekoncepciókról. Ha a télen fel tudja dolgozni a vereséget, Hamiltonnak jövőre is tartania kell tőle. „Ha majd túlesek a csalódással járó első megrázkódtatáson, megint előre fogok nézni" – ígérte Rosberg. „Már kész tervem van, mert a részleteit is tudom, hogy a versenyeken miben kell fejlődnöm."

A Belgiumban történt ütközés Hamilton szerint is fordulópont volt Forrás: Daimler

A fordulópont mindkettejük számára a belgiumi ütközés volt. Két héttel később, Monzában tényleg cikáztak közöttük a láthatatlan villámok, és Rosberg hiába próbálta titkolni, érezhetően elbizonytalanodott. Hamilton viszont felszívta magát, így hosszú távon sikerült lélektani előnyt kovácsolnia a spái pontveszteségből, és zsinórban öt győzelemmel vágott vissza. Ahogy Abu-Dzabiban kifejtette, máshogy reagált a „mélypontra", mint évekkel ezelőtt tette volna. „Régebben másképp reagáltam volna rá, ami nem lett volna túl pozitív, de azt hiszem, a korral kicsit érettebbé váltam, és megváltozott az életszemléletem" – mondta. „A következő napokban nagyon intenzíven gondolkodtam a történteken, és elkezdtem egy másik területre koncentrálni. Utána kicsit más hozzáállással vágtam neki a versenyeknek. Nem árulom el, hogy pontosan mit csináltam, mert jövőre is így akarom folytatni, de a szemléletváltás segített hozzá azokhoz a győzelmekhez. Még van miben fejlődnöm. Sokkal könnyebb lenne, ha az időmérőket rendbe tenném, hiszen a versenytempóm teljesen jó."

Hosszú utat járt be

Hamilton kétségkívül látványos jellemfejlődésen ment keresztül, amióta 2007-ben, az akkor már kétszeres világbajnok Fernando Alonso csapattársaként bemutatkozott a McLarennél. Kapásból életveszélyesen gyorsnak bizonyult, de ahogy látszott a kicsúszásából a kínai bokszbejáratnál, vagy az ütközéséből Kimi Räikkönennel a kanadai bokszkijáratnál egy évvel később, ő is elkövette a kezdőkre jellemző hibákat. 2008-ban kissé nehézkesen szerezte meg első, szinte már kötelezően elvárt vb-címét Felipe Massa ellen, és nem minden alap nélkül lehet azzal érvelni, hogy az egyéni teljesítményét nézve később voltak jobb évei is – leginkább 2010 és 2012.

2011-ben viszont tisztán és világosan kiderült, hogy Hamilton legnagyobb ellenfele nem más, mint ő maga. Akkor tökéletesen látszottak a veszélyei annak, ha elhitetik valakivel, hogy ő a legjobb, ezért joga van a győzelemhez; a szinte már mulatságos monacói ámokfutás és az ütközések sorozata Massával egy frusztrált, érzelmileg labilis versenyzőt lepleztek le, aki nem tud mit kezdeni a saját, egyébként kétségbevonhatatlan gyorsaságával.

Most már látjuk, hogy ez csak az út volt, amelyet Hamiltonnak be kellett járnia, s amely vezetett valahová. Muszáj volt felnőnie: nem úszhatta meg, hogy elhagyja a családi fészkét, a McLarent, és megvívja a kamaszok önállóságért folytatott keserves harcát az apjával, Anthonyval, aki eredetileg a menedzsere is volt. Akárcsak hét évvel korábban Jenson Button, eleinte Hamilton is népmesei tisztasággal szédült meg a hirtelen hírnévtől és gazdagságtól, de mostanra túl van a nehezén.

Hamiltonnak 2007 óta voltak nehezebb évei, de mostanra megtalálta a önmagát Forrás: Daimler

Az, ahogy a családját kezelte az idényzárón, pontosan árulkodott erről. Három évvel ezelőtt még „boldog buboréknak" nevezte őket, és Button példáját látva hol úgy gondolta, mindig szüksége van rájuk, hol úgy, hogy csak zavarják. Most már viszont pontosan tudta, hogy a vb-döntő őrületében egyedül akar lenni. „Éreztem, hogy ezúttal önzőnek kell lennem, nem akarom belekeverni őket ebbe" – mondta Hamilton már az Abu-dzabi Nagydíj után. „Tegnap este kiültem a tengerpartra, és küldtem egy üzenetet az édesapámnak. Azt írtam benne, hogy srácok, szeretném, ha itt lennétek velem, de most úgyis a munkára kell koncentrálnom. Nem tudok nyugodtan vacsorázgatni, meg ilyenek. Azt akarom, hogy büszkék lehessetek rám. Ő azonban addigra már valószínűleg a reptéren volt, mert másnap reggel felbukkant!"

Így hát Hamilton beletörődött az elkerülhetetlenbe, és nem hagyta, hogy ez az apróság kibillentse a ritmusából. „A családom meglepett a reggelinél, aminek nagyon örültem" – mondta. „Természetesen ők indítottak el a versenyzés felé, és rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy most itt lehessek. Nekik köszönhetően lettem az, aki vagyok, ezért abszolút helyénvalónak tűnt, hogy velem legyenek."

Ma már ő is elismeri, hogy 2008-ban „éretlen" volt. Akkor még nem tudta magát a világbajnoki győzelemhez szükséges mentális üzemmódba állítani, és ezért kis híján súlyos árat fizetett. De most vasárnapra, ahogy az idén már többször, feldolgozta az időmérőn elszenvedett vereséget, és a rajtrácsra teljes harckészültségben állt fel. Pedig „nem aludtam jól" – ismerte el. „Csak éjjel 1 tájban feküdtem le, és hajnali 5-kor keltem. Elmentem futni, amit vasárnap sohasem szoktam, vettem egy masszázst, és biztos voltam benne, hogy mire elkezdődik a verseny, fáradt leszek. Valamiért mégis nagyon megnyugodtam."

Ha Rosberg a fejlődőképessége miatt, akkor Hamilton mostantól azért lesz még veszélyesebb, mert végre rátalált önmagára. Patetikusan hangzik, de így van.

A műszaki hibák kiegyenlítődtek

Tizenegy győzelem öt ellenében: ezek a számok a valóságosnál sokkal nagyobb különbséget sejtetnek a Mercedes versenyzői között. Nyilván a végeredmény a lényeg, és ennyiben mindenképpen azt tükrözik, viszont nem fejezik ki, hogy köridőben mennyire közel voltak egymáshoz a szezon során. Hamilton úgy is nyerhetett volna kétszer annyi versenyt, hogy porig alázza Rosberget, erről azonban szó sem volt. Igen, nemcsak többet előzött, hanem néhány kivételtől eltekintve a versenytempója is erősebb volt, de Rosberg jobban megfuttatta őt a pénzéért, mint a legtöbben hitték volna. Egyikük teljesítményét sem méltányos lebecsülni.

Sokan azt gondolják, hogy a világbajnokság csak az igazságtalan pontrendszer miatt maradt nyitott az utolsó fordulóig, ez azonban nem igaz: például az előző, 2009-ig használt szisztémával számolva (amelyben 10 pont járt a győzelemért, és csak az első nyolc helyezett kapott pontot) kisebb lett volna a Hamiltont Rosbergtől elválasztó különbség az idényzáró előtt.

A még korábbi, 10-6-4-3-2-1 rendszerben Hamilton már valóban világbajnokként érkezett volna Abu-Dzabiba, de arról szó sincs, hogy a jelenlegi pontozás gúnyt űzött a küzdelemből. Ha az utolsó versenyről Hamilton kiesik, a rettegett dupla pontok nélkül is Rosberg lett volna a világbajnok, amennyiben a dobogón végez – függetlenül attól, hogy ezt igazságosnak érezzük-e. Korábban felmerült, hogy a nagydíjakon érmeket kellene osztani, és az aranyak (vagyis lényegében a győzelmek) száma döntene a vb-címről, ez azonban semmivel kevésbé nem önkényes, mint bármelyik másik pontrendszer, ráadásul nem veszi figyelembe a kiegyensúlyozottságot sem.

Hamilton a versenyeken többnyire csak egy kicsit volt gyorsabb Rosbergnél, de ahhoz ennyi is éppen elég volt, hogy bő kétszer annyi győzelmet arasson Forrás: Daimler

Az általános benyomások nem mindig felelnek meg a valóságnak. A legtöbben például azt gondolják, Hamilton már csak azért is jobban megérdemelte a világbajnokságot, mert több műszaki problémával küszködött. Csakhogy érdekes módon nem így volt. A Mercedesnél a szabadedzéseket is figyelembe véve összesen húsz olyan technikai gikszer jelentkezett, amely befolyásolta a pályán zajló eseményeket: ebből 9 Rosberget, 11 Hamiltont sújtotta. Igazán viszont nyilván az időmérőkön és a versenyeken felmerülő gondoknak volt jelentősége, és azokkal kapcsolatban kicsit máshogy alakult a mérleg.

Hamiltonnak 2 problémája volt az időmérőkön (Németországban az egyik féktárcsája tört el, Magyarországon a turbó gyulladt ki az autójában), és ugyancsak 2 a versenyeken (Ausztráliában egy filléres motorhibával, Kanadában ERS-hibával esett ki). Rosberg Mercedese az időmérőkön egyszer sem romlott el, a versenyeken viszont 4-szer is (Silverstone-ban váltóhiba miatt adta fel a küzdelmet, Szingapúrban pedig azért, mert valamilyen folyadék ömlött a kormányoszlopába, s bár Kanadában a csapattársáéhoz hasonló ERS-hibával még 2. lett, az Abu-Dzabiban elszenvedett újabb ERS-problémája lényegében végzetes volt, hiszen a pontszerzésről lecsúszott miatta).

Ez a garázs mindkét oldalán 4-4 eset. A különbség az, hogy míg Hamiltonnak ezek közül kettőben volt alkalma javítani – és ügyesen élt a lehetőséggel, a rajtrács végéről illetve a bokszutcából Hockenheimben és a Hungaroringen is felkapaszkodva a dobogóra –, addig Rosberg mindannyiszor a versenyen ütközött technikai problémába. Hogy melyikük hány pontot vesztett, az más kérdés, de az autóik megbízhatósága között nem volt nagy különbség. „Amikor majd egy kis idő elteltével elemezzük a szezon egészét, valószínűleg úgy fogjuk találni, hogy nem voltunk elég megbízhatóak, a gondok azonban végül mindkét versenyzőnket nagyjából egyformán sújtották" – erősítette meg Paddy Lowe, a Mercedes technikai igazgatója. Ez a lényeg: nem állíthatjuk, hogy a technikai zűrök döntötték el a vb-t.

Rosberg is tudta ezt, és nem hibáztatta a Mercedest az Abu-Dzabiban elszenvedett hiba miatt. „Nem befolyásolta a világbajnokság végeredményét, úgyhogy nincs értelme rágódni rajta" – ismerte el. „Különben is, a Mercedestől kaptam meg a legjobb autót, amelyet valaha vezethettem a pályafutásom során." Lowe szerint az ERS hűtése romlott el, ez indította be a többi rendszer összeomlásához vezető láncreakciót, de Toto Wolff már kevésbé volt elnéző emiatt. „Ami Nicóval történt, az egy személyes dráma, mert mindkettejüknek olyan autót akartunk adni, amellyel rendben eljutnak a célig" – mondta. „Igaz, hogy ha Lewis esik ki a vb és a futam éléről, az még nagyobb dráma lett volna."

Ám a küzdelem már az első ötven méteren eldőlt: a Mercedes versenyzői nagyjából egyszerre reagáltak a rajtlámpák kialvására, de Rosberg autójában 1-esből felváltva leesett a fordulatszám, míg Hamilton saját bevallása szerint is „rakétaként" lőtt ki. Utóbb nagyvonalúan inkább a csapat, semmint a saját érdemének tulajdonította ezt a meghatározó mozzanatot. „Nagyon szorosan dolgozunk együtt azzal a mérnökkel, aki a kuplungbeállításomért felel" – magyarázta. „A verseny előtt most is bejött a szobámba, és megkérdezte, hogyan akarok közelíteni a kérdéshez. Azt feleltem neki, csináljuk pontosan ugyanazt, mint máskor. A felvezető kör rajtjánál mindig kapunk valamilyen képet a kuplung működéséről, és tájékoztatnunk kell az irányítóközpontot arról, hogy nagyobb nyomatékot várunk tőle, vagy jobban kellene csúsztatni. Most tökéletesen beletrafáltunk. A pilótának csak a második részben van szerepe, amikor jó ütemben kell adagolnia a gázt. De az biztos, hogy ez volt életem legjobb rajtja."

Massa tényleg győzhetett volna?

A verseny utolsó harmadában úgy tűnt, Felipe Massa, aki immár pont a pályafutása felét töltötte futamgyőzelem nélkül, megnyerheti az Abu-dzabi Nagydíjat. Ez túlzás nélkül sorsszerű lett volna, ha meggondoljuk, hogy legutóbb éppen azon a versenyen, a 2008-as brazíliai idényzárón állhatott fel a dobogó tetejére, amelyen Hamilton az első bajnoki címét szerezte, mégpedig őt előzve meg egyetlen ponttal.

A Williams által a Mercedesre jelentett fenyegetés a 30. kör után kezdett körvonalazódni. Massa még sokáig nem követte Hamiltont a bokszba, és ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy egy későre halasztott kerékcsere után a sokkal gyorsabb szuperlágy gumikon akar rohamot indítani ellene. Hamilton hátránya Massával szemben egy ideig (konkrétan a 36. körig) még azután is nőtt, hogy új – igaz, csak lágy, nem szuperlágy – gumikra váltott, és akkor 15 másodperc volt, ezért lehetségesnek látszott, hogy a hajrában komoly nyomásnak lesz kitéve.

A Williams több mint tíz év után végzett újra a legjobb három csapat között. A Mercedes motornak nagy szerepe volt abban, hogy legyőzték a Ferrarit Forrás: Daimler

„Igen, kipróbáltuk a szuperlágy gumikat a végén. Miért ne tettük volna? A mögöttünk haladóval szemben, aki Valtteri (Bottas) volt, elég nagy volt az előnyünk, úgyhogy megérte" – mutatott rá Massa. „Úgy tíz körrel a leintés előtt, amikor kicsit több, mint egy másodperccel gyorsabb voltam (Hamiltonnál) körönként, az járt a fejemben, ha a gumik kitartanak, tényleg megnyerhetem a versenyt. De aztán kicsit elkezdték megadni magukat, hiszen a szuperlágyakról volt szó. Az utolsó négy körben már nem tudtam olyan ütemben faragni a hátrányomból, mint előtte."

Habár a Williams Abu-Dzabiban kétségtelenül közelebb volt a Mercedeshez a szokásosnál, Massának Rosberg problémái nélkül valószínűleg nem lett volna esélye beleszólni az első két helyért zajló küzdelembe. Az a helyzet ugyanis, hogy amikor Rosberg autójában a 23. körben bedöglött az ERS, Massa már 12,6 másodperccel volt lemaradva Hamiltontól, vagyis körönként durván fél másodperccel került távolabb tőle. Nincs okunk feltételezni, hogy a különbség a továbbiakban ne nőtt volna ugyanilyen ütemben közöttük, de ahogy tudomást szerzett a Rosberggel történtekről, Hamilton visszavette a tempót, és 1:47-ről fokozatosan 1:48-ra, majd 1:49-re lassult.

A Hamilton és Massa között másodpercben mért különbség az Abu-dzabi Nagydíj alatt (X: kör, Y: mp). Amíg Rosberg autója nem romlott el, Massa körönként fél másodperccel lassabb volt Hamiltonnál (az ábra nagyítható) Forrás: Farkas Péter (Origo)

„Megkérdeztem a csapatot a rádión, hogy visszavehetem-e a motorteljesítményt, mert láttam, hogy Nico hátránya nőni kezd, és rögtön arra gondoltam, hogy oké, lassítanom kell, vigyáznom kell a gumikra és az autómra, el kell kerülnöm a rázóköveket" – mondta Hamilton, aki biztos volt benne: ha valamelyikük alól kidől a Mercedes, az ő lesz. „Az egyenesben pár pillanatig simogattam a pilótafülke oldalát, és azt suttogtam, hogy gyerünk bébi, tarts ki mellettem! Tényleg így volt."

Hamilton joggal aggódott. Az ő kiesésével Rosberg lett volna a világbajnok, ha az első öt hely valamelyikén végez, amíg tehát a 6. vagy annál jobb pozícióban haladt, veszélyes volt rá. Ez egészen a 34. körig, Rosberg második kerékcseréjéig így volt, ám akkor a német versenyző hátraesett a 4. helyről a 7-edikre, és a fenyegetés elmúlt.

Massának az eddig tartó átmeneti időszakban volt reális esélye a győzelemre, mert ekkor kezdett el közeledni Hamiltonhoz, aki óvatosan autózott. Ám ő Rosberg bokszkiállása után tulajdonképpen már világbajnoknak mondhatta magát, ezért nem maradt vesztenivalója, úgyhogy annak rendje és módja szerint újra rendesen beletaposott a gázba, és a 37. körtől el is kezdett közeledni a kerékcseréje előtt még az élen álló Massához. Az utolsó etapban, a szuperlágy Pirellikkel Massa mind a tizenegy fennmaradó körben gyorsabb volt Hamiltonnál, de a lemaradását 10,4 másodpercről csak 2,5-re tudta letornázni, többet nem tehetett. A Williams végsebessége nagyobb volt ugyan a Mercedesénél, az előzés azonban ennek ellenére akkor is kétséges lett volna, ha a verseny tovább tart.

Hamilton és Rosberg köridejei a 2-22. körben, amíg az ERS-hiba nem lassította le végzetesen Rosberget. A második etapban felváltva voltak gyorsabbak a másiknál - a Mercedes szerint ekkor egyikük sem kímélte az autóját Forrás: Farkas Péter (Origo)

„Az autóm jól viselkedett, úgyhogy végig keményen nyomhattam a gázt. Nagyon meg akartam nyerni a versenyt, szerettem volna harcolni egyet Felipével" – mondta Hamilton. „Amikor kiállt azokért a gumikért, rögtön arra gondoltam, hogy hűha, el fog kapni, és megszerzi a győzelmet. De aztán mégis sikerült magam mögött tartanom."

Az Abu-dzabi Nagydíj méltó befejezése volt egy olyan szezonnak, melynek során az időmérőkön Nico Rosberg, a versenyeken viszont, amikor igazán számított, Lewis Hamilton teljesített meggyőzőbben. Hogy a Forma-1 legújabb kétszeres világbajnoka mivel ünnepelt? A családjával vacsorázott, és hajnali 1 körül benézett az afterpartyra, de csak fél óráig maradt, aztán reggel 7-kor kelnie is kellett, mert egy sajtótájékoztatón volt jelenése. A versenyzők élete sem csupa móka és kacagás; a lazítás majd később jön. „A következő hónapra nagyon menő programokat terveztem az Államokba" – mesélte Hamilton. „Boldog napok várnak rám, a kutyáim újra együtt lesznek, és sok barátom elkísér. Snowboarddal elég jó vagyok, szóval most ki akarom próbálni, milyen egy helikopterből kiugorva boardozni. Ez lesz a jutalmam a világbajnoki győzelemért."

A Mercedesnél már előre örülnek...

Ki töltötte az élen a legtöbb versenykört, melyik csapat autója volt a legmegbízhatatlanabb? A 2014-es szezon statisztikáit itt foglalatuk össze.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!