Vágólapra másolva!
Három és fél hónapos szünet után a hétvégi Ausztrál Nagydíjjal megkezdődik a 2014-es Forma-1-es világbajnokság, amelyet a kaotikus előszezon után a szokásosnál is nagyobb várakozás övez. Az erősorrend szinte mindenki szerint megjósolhatatlan, a legtöbb csapat csupán a célbaérésben reménykedik a különleges vonalvezetésű melbourne-i pályán. 

Régen előzte meg akkora várakozás az új Forma-1-es szezon első versenyét, mint a 2014-es idényben. Az autókat érintő számos szabályváltozás, a V6-os turbómotorok és az új energiatároló rendszerek az erősorrend felborulását vetítik előre, ami a Sebastian Vettel négyéves uralmába beleunt nézők közül sokakat visszacsábíthat a képernyő elé. Az előszezon tizenkét tesztnapjából a szokásosnál is kevesebb információt lehetett leszűrni, a műszaki hibáktól hemzsegő gyakorlásokon ritkán fordult elő, hogy egy csapat a tervek szerint teljesíteni tudta a kitűzött programját.

A sokak számára katasztrofálisan alakuló tesztidény és az egész mezőnyben érezhető aggodalmak ellenére mindenki örül, hogy maga mögött hagyhatja a felkészülés időszakát, a 19 futamos világbajnokság első helyszínéül szolgáló Ausztrália ráadásul sokak kedvenc helyszínei közé tartozik. A kontinensen 1985 óta rendeznek a pontversenybe hivatalosan is beleszámító futamokat: az első 11 alkalommal Adelaide-ben került rájuk sor, majd 1996-tól a jelenlegi helyszín, az impozáns környezetben fekvő, melbourne-i Albert Park látja vendégül a Forma-1 mezőnyét. Melbourne tizenhetedszer szolgál az idénynyitó helyszínéül, mindössze kétszer, 2006-ban és 2010-ben adta át ezt a szerepet Bahreinnek. A legtöbb győzelmet – négyet – Michael Schumacher aratta a pályán, a jelenlegi mezőnyből pedig Jenson Button a legeredményesebb: ő 2009-ben, 2010-ben és 2012-ben is nyerni tudott itt.

Az időeltolódáshoz való könnyebb alkalmazkodás reményében a mezőny nagy része a szokásosnál előbb, már a hét elején megérkezett Melbourne-be, de ezt valószínűleg nem is bánják. Ausztráliában még csak most kezdődik az ősz, ezért rendszerint kellemesen meleg, 25 fok körüli hőmérséklet fogadja a csapatokat. A nagydíj előtti napokat a legtöbb versenyző a helyi kultúra megismerésével tölti, a Force India versenyzőit, Sergio Pérezt és Nico Hülkenberget például az ausztrál futball rejtelmeibe vezette be az egyik melbourne-i csapat.

Az előszezon során a Mercedes tűnt a legerősebbnek Forrás: Mercedes

Noha az első futamot mindenki izgatottan várja, a legtürelmetlenebbül talán az újoncok készülnek az idénynyitóra. 2014-ben három új versenyző, Kevin Magnussen, Danyiil Kvjat és Marcus Ericsson próbálja megvetni a lábát a Forma-1 mezőnyében. „Még belegondolni is furcsa, hogy Melbourne-ben fogok versenyezni – korábban soha nem jártam Ausztráliában, de a nagydíjat persze mindig megnéztem a tévében, európai idő szerint kora reggel” – mondta a McLarennél debütáló Magnussen. „Hihetetlen izgalommal tölt el, hogy nem csupán egy új országot fedezhetek fel, hanem egy nagydíjon is rajthoz állhatok.”

„Remélem, lesz időm a városnézésre – még egy hűtőmágnest is be kell szereznem, hogy hozzáadjam a gyűjteményemhez!” – viccelődött a Toro Rosso újonca, Kvjat, aki szintén először jár a kontinensen. A 19 éves orosz a szép időnek is örül, bár felhívta a figyelmet arra, hogy a kiszámíthatatlan időjárás még okozhat fejtörést a csapatoknak. Melbourne-ben valóban gyakran változnak az időjárási viszonyok, az eddigi futamhétvégék jelentős részén az eső sem kerülte el a pályát. A 2013-as nagydíj időmérőjét nem is tudták szombaton megtartani: annyi víz borította a pályát, hogy vasárnap délelőttre kellett halasztani a kvalifikációt.

Ebben persze az is közrejátszott, hogy az európai nézőkhöz igazodva Ausztráliában késő délután, helyi idő szerint 17 órakor kezdődik az időmérő és a verseny is, ezért a sötétedés miatt nem tudnak sokáig várni a pálya felszáradására. A közelgő naplemente az egyébként száraz versenyeken is megnehezíti a versenyzők dolgát: az elmúlt években többen panaszkodtak arra, hogy a futam végén már nem látták rendesen a fékezési pontokat.

Egy félig utcai pálya

Az 5303 méter hosszú melbourne-i aszfaltcsík az utcai és az épített pályák különleges egyvelege, hiszen bizonyos szakaszait az év többi részén a közúti forgalom részeként használják. A valódi utcai helyszínekkel ellentétben azonban az Albert Parkban nem a derékszögű, lassú kanyarok dominálnak. „Vezetéstechnikai szempontból hasonlít egy utcai pályára, de itt mindenféle kanyar megtalálható, beleértve néhány gyors fordulót is” – magyarázta Jean-Eric Vergne. Melbourne-ben a pályát övező korlátok sem közvetlenül az aszfalt mellett helyezkednek el, de a köztük lévő füves részek és kavicságyak kevés lehetőséget hagynak a hibázásra.

A pénteki szabadedzéseken igencsak megnehezíti a versenyzők dolgát a szokásosnál porosabb aszfalt, de a hétvége előrehaladtával rohamosan javulni szokott a pálya állapota. Az Albert Park aszfaltja az újabb építésű helyszínekhez képest viszonylag egyenetlen, a pálya több pontján rájuk leselkedő bukkanók könnyen kizökkenthetik az autókat. Leginkább a 9-es kanyarban áll fenn a veszélye annak, hogy a nagyobb huppanón áthaladó autók padlólemeze a földig is leér, ami kedvezőtlenül hathat a stabilitásukra is a féktávon.

Tavaly az esővel is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek Forrás: AFP

A pálya 10 jobbkanyarból, 6 balkanyarból és több rövid egyenesből áll. A fordulók többsége lassú vagy közepesen gyors, az elmúlt években a legtöbbjüket kettes vagy hármas sebességi fokozatban vették be a versenyzők. A Caterham azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a turbómotorok nagyobb nyomatéka miatt - ez már a teszteken kiderült - az idén magasabb fokozatokra lehet szükség az egyes kanyarokban. A gyors ívek hiánya egyébként nem jelenti azt, hogy lassú pályáról van szó: a McLaren adatai szerint 61 százalékos a padlógázos szakaszok aránya, a célegyenes végén pedig az autók végsebessége a 310 km/ó-s tempót is meghaladja.

Az előszezoni teszteken ráadásul kiderült, hogy a kis légellenállás és a nagyobb nyomatékú turbók miatt a 2014-es autók végsebessége jelentősen megnőtt, ezért a tavalyinál nagyobb tempóra is lehet számítani a célegyenes végén. „Ez a pálya leggyorsabb szakasza, ezért az első kanyar előtt nagyon keményen kell lassítanunk” – mondta Lewis Hamilton. „Itt könnyen előfordulhat, hogy elfékezzük magunkat - a hétvége során sok versenyző él át feszült pillanatokat, miközben a határokat keresi. A futamok első körében is gyakran kerül sor incidensre ebben a kanyarban.”

Az Ausztrál Nagydíj programja

Péntek:
02.30-04.00 - 1. szabadedzés
06.30-08.00 - 2. szabadedzés

Szombat:
04.00-05.00 - 3. szabadedzés
07.00-08.00 - Időmérő

Vasárnap:
07.00 - Verseny

Az Origón mindegyik eseményről élőben tudósítunk.

A gyors sikánokkal tarkított első két szakasz után a pálya az utolsó szektorra lelassul, különösen a 13-as és a 15-ös kanyarokban csökken a tempó. A versenyzők szerint ez a vonalvezetés legtrükkösebb része, de az intenzív fékezések és a hirtelen kigyorsítások az egész pályán a szokásosnál jobban igénybe veszik az autókat. A megfelelő fékstabilitás rendkívül fontos, ezért komoly szerephez juthatnak az új, brake-by-wire rendszerű fékek. Az idén debütáló új fékrendszer – melyben a hátsó fékerőt az elektronika osztja el a hidraulikus fékek és a kinetikus motor-generátor között – a teszteken gyakran fejtörést okozott a csapatoknak: a mérnököknek a vezérlésével gyűlt meg a bajuk, és Felipe Massa szerint a versenyzőknek is időre lesz szükségük ahhoz, hogy teljes mértékben megbízzanak az új rendszerben.

Az alacsony tapadású pályán a versenyzők gyakran alulkormányzottságra panaszkodnak, ezért a mérnökök meglehetősen meredekre állítják az első légterelők dőlésszögét. A Caterham szerint a felfüggesztések beállítását is muszáj tökéletesíteni a szabadedzések alatt, mert néhány kanyar ideális bevételéhez elkerülhetetlen a kerékvetők használata, amelyek közül egyébként a 12-es kanyarban lévőt az idei szezonra felújították. „Nem túl nehéz vezetni ezen a pályán, de nagyon fontos, hogy rendben legyen az autónk balansza” – nyilatkozta Kimi Räikkönen a beállítások fontosságáról. „Ha ezt nem sikerül elérnünk, rengeteg időt veszíthetünk a többiekhez képest.”

Csakhogy van egy új dilemma is: a meredek szárnyak növelik a fogyasztást, ami a 100 kg-os limit mellett a versenyen kritikus lesz, ezért érdemes lehet beáldozni valamennyit a leszorítóerőből.

A melbourne-i pályarajz. A fokozatokra és a sebességekre vonatkozó információk a turbómotorokra már nem igazán érvényesek Forrás: FIA

Melbourne-ben Hamilton szerint „nehéz, de nem lehetetlen” előzni. „A 3-as kanyar nyújtja erre a legjobb lehetőséget, de itt sem könnyű sikeresen végrehajtani a manővert. Fontos, hogy az első két kanyarból jó helyzetben kerüljünk ki, majd bátran és határozottan hajtsuk végre az előzést” – magyarázta a brit. Csapattársa, Nico Rosberg szerint idén a kettős hibrid rendszernek, az ERS-nek köszönhetően könnyebben lehet majd előzni, mivel a nem csak a kinetikus, hanem a hőenergiát is újrahasznosítható egység körönként 33 másodpercig körülbelül 160 lóerővel növeli meg a teljesítményt. A két DRS-zóna ugyanott helyezkedik el, mint 2013-ban: a célegyenesben, valamint a 2-es és 3-as kanyarok közötti rövidebb egyenes szakaszon lehet majd nyitott állásban használni a hátsó szárnyat.

Változatos stratégiák

A hirtelen fékezések a gumikat is az átlagosnál nagyobb terhelésnek teszik ki, a pálya különösen a balhátsó abroncsokat dolgoztatja meg. Az előző évekkel ellentétben azonban idén nem a gyorsan elhasználódó gumiktól tartanak leginkább a csapatok; a Pirelli új abroncsairól a tesztek során kevés szó esett a sokak felkészülését megkeserítő új hajtásláncok problémáihoz képest.

Az idénynyitón a közepes és a lágy keverékek kerülnek majd bevetésre, ami a Caterham szerint óvatos választás. Tavaly a szuperlágy gumikat is lehetett használni, ráadásul az idei abroncsok elvileg hosszabb élettartamúak lesznek. „A többi 2014-es keverékhez hasonlóan a közepes és a lágy gumik is keményebbek, ezáltal pedig tartósabbak lesznek, mint az elődeik voltak” – magyarázta a Pirelli sportigazgatója, Paul Hembery, aki Ausztráliában az új gumiktól is viszonylag gyors elhasználódást vár. „Melbourne-ben alacsony a tapadás, és általánosságban is elég csúszós a pálya. A kerekek könnyen kipörögnek, ami felgyorsítja a gumikopást.”

A 2013-as Ausztrál Nagydíjat Kimi Räikkönen kétkiállásos taktikával nyerte meg, és Hembery szerint papíron az idén is ez lehet a legjobb választás. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az üzemanyagszintre vonatkozó szabályváltozást, ami jelentősen befolyásolhatja a stratégiákat. A futamonként eddig körülbelül 150-160 kilogrammnyi benzint elhasználó istállók ugyanis idén maximum 100 kg üzemanyagból gazdálkodhatnak, ami Ausztráliában különösen érzékenyen érintheti őket – a melbourne-i pálya köztudottan azok közé tartozik, ahol a korábbi években a legtöbb benzint égették el a csapatok.

„A tesztelés során sikerült némi tapasztalatot gyűjtenünk az üzemanyagszintekről, de egy versenytáv alatt mindennek hibátlanul kell működnie” – mondta Adrian Sutil, aki tart tőle, hogy Melbourne-ben nem mindenkinek lesz elég az engedélyezett benzinmennyiség. Rosberg szerint az üzemanyaggal nem csak a különböző motorbeállítások révén lehet majd spórolni, a versenyzőkre is komoly feladat hárul. „Az egyenesek végén például már akkor el kell vennünk a lábunkat a gázpedálról, amikor még el sem értük a fékezési pontot” – magyarázta.

A stratégiák kidolgozásakor a csapatoknak a Safety Car pályára küldésével is számolniuk kell. Az eddigi versenyek több mint felén be kellett vetni a biztonsági autót, és a futamot hat alkalommal is kevesebb, mint tíz versenyző tudta befejezni. Így fordulhatott elő 2002-ben, hogy a helyi hős, Mark Webber élete első Forma-1-es versenyén ötödikként tudott célba érni a mezőny leggyengébb autójának számító Minardival. Hasonló meglepetésekre a rengeteg szabályváltozás és a megbízhatatlan autók miatt ezúttal is fel kell készülnünk.

Teljes bizonytalanság

Bár a mezőny egybehangzó véleménye szerint az Ausztrál Nagydíjon várható erősorrendet lehetetlen megjósolni, néhány következtetést azért levonhatunk a csapatok előszezoni formájából. A téli tesztek alapján egyértelműen a Mercedes-motoros autók tekinthetők az idénynyitó esélyesének, közülük is a németek gyári csapata tűnt a legerősebbnek. A megbízhatósági gondok azonban a brackley-i gárdát sem kerülték el, ezért óvatos optimizmussal készülnek a hétvégére.

„Most már mindenki csak arra vár, hogy végre kihajtsunk a pályára, és kiderüljön, hol állunk valójában” – nyilatkozta a Mercedes ügyvezető igazgatója, Toto Wolff. „A csapatunk teljesítményét kívülről és belülről is nagy elvárások övezik. Bár a csomagunkat tekintve még nem egészen ott tartunk, ahol szeretnénk, úgy gondolom, ennél jobban nem tudtunk volna felkészülni a ránk váró kihívásokra.”

Az első kanyar gyakran megtréfálja a versenyzőket Forrás: AFP

A tesztek során meglepően versenyképesnek tűnt az utóbbi években rendre küszködő Williams is. Az idei évtől Mercedes-motorokra váltó nagy múltú istálló egy körön is a leggyorsabbak közé tartozott, a versenyszimulációjuk pedig nekik sikerült a legjobban, és a megbízhatóság terén is kevesebbet küszködtek a többieknél. A csapat nem tagadja, hogy az elmúlt éveknél jóval magabiztosabban várják az idénynyitót, de semmiképpen sem szeretnék elbízni magukat.

Többnyire biztató formát mutatott a Mercedes másik két partnercsapata, a McLaren és a Force India is, bár az ő teljesítményük hullámzóbb volt, és műszaki hibák miatt is sok időt veszítettek. Jenson Button nem is tagadja, hogy a McLaren nem tartozik az esélyesek közé Ausztráliában, bár rámutatott, hogy a szokatlan vonalvezetésű pályán mindig lehet meglepetésekre számítani. „A melbourne-i verseny még szabályváltozások nélkül is kiszámíthatatlan szokott lenni – azt hiszem, most senkinek sincs fogalma arról, hogy mire számíthat” – mondta. „Úgy gondolom, az MP4-29-ben rengeteg lehetőség rejlik, de időre van szükségünk ahhoz, hogy ezeket ki is tudjuk aknázni.”

A Ferrari formáját nehéz megítélni. Az olaszok a tabellán rendszerint befurakodtak a Mercedes-motoros istállók közé, de kiugró teljesítményre egyszer sem voltak képesek. „Megpróbáljuk kihozni magunkból a legtöbbet – a célunk, hogy befejezzük a versenyt, és legalább a dobogóra felállhassunk” – nyilatkozta az istállóhoz visszatérő Räikkönen. „Majd kiderül, mire leszünk képesek, de szerintem az élmezőnyben végezhetünk, ha minden jól alakul.” A Ferrari malmára a kedvező fogyasztásuk és a hatékony hűtés hajthatja a vizet, bár a motorjuk látszólag gyengébb, mint a Mercedesé.

Annyi azonban biztos, hogy a Ferrari-motoros autók jobb helyzetből indulnak, mint a Renault csapatai. A francia gyártóval az elmúlt négy évben mindkét bajnoki címet bezsebelő Red Bull végigküszködte az előszezont: többször is előfordult, hogy egész nap nem tudtak érdemi munkát végezni, és a csapatok közül csak a Marussia és a Lotus tett meg náluk kevesebb tesztkilométert. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a címvédőt semmiképpen sem szabad leírni, hiszen az autójukban nagy potenciál rejlik, amit a műszaki hibák megszüntetése után vélhetően ki is tudnak majd használni. Addig viszont várhatóan az élmezőny mögött kullognak majd, Sebastian Vettel maga is elismerte, hogy Ausztrál Nagydíjon esélytelen a győzelemre.

Kudarcba fulladt az eddig élcsapatnak számító Lotus felkészülése is, ők mindössze 1288 kilométert tudtak megtenni – a Mercedes 4973-at -, és a köridők tekintetében is a legrosszabb helyeken végeztek. A nagyobb istállók bukdácsolása felcsillantotta a reményt az eddigi sereghajtó Marussia és Caterham előtt is: a két kis csapat joggal reménykedik abban, hogy idén végre megszerzik fennállásuk első pontjait.

Az Ausztrál Nagydíj végeredményét mindesetre nem szabad majd az egész szezonra nézve mérvadónak tekinteni: az Albert Parkban gyakran születnek csalóka eredmények, a várhatóan egyre megbízhatóbbá váló autók miatt pedig valószínű, hogy az idény első futamain folyamatosan változni fog az erősorrend.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!