A DRS miatt nincs szükség újabb reformokra

A Forma-1-et évekig, sőt, évtizedekig divat volt kritizálni az előzések hiánya miatt. Számtalan balul sikerült kísérlet után úgy tűnt, az idén bevezetett dönthető hátsó szárny, a DRS megadta a végső választ a régóta emlegetett kérdésre, mert a helycserék száma egyik évről a másikra megnőtt. A McLaren technikai igazgatója, Paddy Lowe - aki maga is részt vett a rendszer kidolgozásában - meg van győződve róla, hogy a DRS után nincs szükség újabb reformokra ezen a téren.

"Az benne a nagyszerű, hogy végre elszakadhatunk a régi témától, és nem kell állandóan azon vitatkoznunk, hogy milyen módon kell átalakítanunk az autók aerodinamikáját az előzések megkönnyítése érdekében" - mondta a BBC-nek. "Találtunk egy olyan módszert, amely sokkal hitelesebb, olcsóbb, könnyebb és hatékonyabb, ráadásul még versenyről versenyre is át lehet hangolni."

A háromszoros világbajnok Niki Lauda azonban nem ért egyet ezzel: ő is a DRS bírálói közé tartozik, akik szerint a dönthető hátsó szárny mesterkéltté teszi a küzdelmet, mert a védekező felet teljesen kiszolgáltatja a támadónak.

"Alapvetően rossz irány, ha gombnyomásra lehet előzni" - nyilatkozta a Salzburger Nachrichtennek. "Aki elöl halad, teljesen védtelenné válik. Szerintem ez a sport szempontjából nézve nem helyes."

Lauda úgy véli, a Pirelli gumik kopási tulajdonságai már önmagukban is annyira megkönnyítették az előzéseket, hogy a DRS-re nem lenne szükség. "Az ő megközelítésük helyes" - jelentette ki a Pirelliről. "A gumik miatt eleve sok az előzés, mert a versenyzők kénytelenek a végsőkig kihasználni azokat. Ráadásul a mérnököknek is feladják a leckét, hiszen nekik gumibarát autókat kell tervezniük."

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) karácsony előtti ülésén eldöntötték, hogy a DRS marad 2012-ben is, bár kisebb változtatásokat hajtanak végre a használatára vonatkozó feltételeken: például Melbourne-ben az eddigi egy helyett két előzési zóna lesz. Az FIA versenyigazgatója, Charlie Whiting nem ért egyet Laudával, a statisztikai adatok tanúsága szerint ugyanis a DRS is csak annak tette lehetővé a sikeres támadást, aki az egyenesre vezető kanyarból lényegesen jobban gyorsított ki, mint az előtte haladó.

"Az adatokból világosan kiderül, hogy amikor a két autó közötti sebességkülönbség csekély a zóna elején, akkor az előzés nem lesz könnyű" - magyarázta. "De az Eau Rouge-ban előfordult például olyan is, hogy két autó sebessége között 18 km/óra volt az eltérés. Nos, ilyenkor a előzés a DRS nélkül is megtörténne."

Whiting szerint akkor, ha a két autó tempója hasonló, a hátul haladónak nem is elég egy másodpercre megközelítenie az áldozatát. "Legfeljebb 4 tizedmásodperc lehet a lemaradása, ha a féktávon a másik mellé akar kerülni" - mondta.