Hungaroringi Görbe Tükör: Borúra derű

Jenson Buttonnak nagy szerencséje volt, hogy a Magyar Nagydíj nem alakult felhőtlenül. Mármint ami az időjárást illeti. Noha a győzelméhez tagadhatatlanul szüksége volt egy adag mázlira, mégpedig főként nem is a Lewis Hamilton által elkövetett hibák formájában, tény, hogy amikor a pálya medencévé változik, Jenson rendszerint lubickol az embert próbáló körülmények között. Ezt talán túlzott általánosításnak tűnik rásütni, de mégsem lehet véletlen, hogy a McLarennél az összes eddigi sikerét esőben aratta; legutóbb több mint két évvel ezelőtt, még 2009 nyarán, Isztambulban vitte el szárazon az első helyet. "Ez volt életem egyik legszórakoztatóbb versenye. De légyszi, hadd nyerjek már száraz pályán is!" - viccelődött most.

A Magyar Nagydíj annak az iskolapéldája volt, hogy az ember néha, még ha mindent jól is csinál, a kritikus pillanatban nem tehet mást: el kell vetnie a kockát, aztán egy nagy levegőt véve, magát a sors szárnyaira bízva, egyszerűen szembe kell néznie a következményekkel. Utólag könnyű okosnak lenni, de amikor az 51. kör tájékán annyira zuhogni kezdett az eső, hogy a pálya másfél perc leforgása alatt 13-14 másodperccel lassabb lett, a felhőkből nem lehetett látni a jövőt. Vajon eláll, vagy kitartóan tovább esik? Abban a pillanatban ezt semmilyen emberi számítás szerint nem lehetett biztosan tudni. A csapatok egész hétvégén árgus szemekkel figyelték az időjárási radarképet, ám akkor, abban az öt-tíz perces viszonylatban, ami számukra döntő volt, nem tudtak többet kiolvasni a monitoron villózó kék-zöld foltokból, mint egymás tenyeréből, mert nem is tudhattak. Ergo, aki a nyerő számra tett, nem ügyes volt, hanem szimplán szerencsés. Ezt persze, már ha hiszünk benne, nevezhetjük akár hatodik érzéknek is, de a kevésbé misztikus megközelítésben arra a prózai következtetésre kell jutnunk, hogy a győztesek és vesztesek szerepét a sors utólag osztotta ki.

Amivel nem arra akarok kilyukadni, hogy Jenson győzelme pusztán a szerencsén múlt. Ellenkezőleg: nagyon is megérdemelt volt. Mégpedig azért, mert a látszat ellenére jó eséllyel az eső, sőt, még Lewis megpördülése nélkül is ő nyert volna. A számok ezt sugallják.

Pedig sokáig Lewis tűnt a befutónak. A verseny elején, amikor az aszfalt a legvizesebb volt, rohamléptekben távolodott a többiektől - Sebastian Vetteltől, akit az 5. körben előzött meg a 2-es kanyarnál (ugyanott, ahol két évvel ezelőtt elbánt Mark Webberrel), és igen, Jensontól is. Akkor épp a pálya szélén álltam, és szabad szemmel is nyilvánvaló volt, hogy Lewis a felszáradó, de még nyálkás aszfalton megtalálta azt a tapadást, amit mások hiába kerestek: a Mansell-kanyarba láthatóan nagyobb lendülettel fordult be, és a sikán kijáratánál korábban lépett rá a gázra, mint bárki más. A 10. körben már 8,4 másodperc volt az előnye Jensonhoz képest. Gyakorlatilag leiskolázta a mezőnyt.

Amikor a pálya kezdett felszáradni, a Red Bull szólt Vettelnek a rádión, hogy ő döntheti el, mikor vált slickekre az intermediate gumikról, amelyeken kivétel nélkül mindenki rajtolt. Az ilyen helyzetekben többnyire azok lépnek először, akiknek kevesebb a vesztenivalójuk, ezért - érthető módon - szívesebben kockáztatnak. Most a 6. helyen haladó Mark Webber és a 9. helyezett Felipe Massa döntött úgy elsőként, a 10. körben, hogy bevállalja a slickeket. Ez kifizetődőnek bizonyult, hiszen Mark automatikusan a csak két körrel később kereket cserélő Nico Rosberg elé került, és Fernando Alonsót is azért tudta megelőzni a 14. körben, mert neki addigra bemelegedtek a gumijai, míg a Ferrarin még hidegek voltak.

Jenson ugyanennek köszönhetően gyűrte le Vettelt, aztán usgyi, a csapattársa nyomába eredt. Ám egyelőre bottal üthette a nyomát: a mérleg nyelve még nem billent át az ő javára. Lewis továbbra is folyamatosan távolodott tőle. Olyannyira, hogy bár az előnye 8,4-ről átmenetileg 4,3 másodpercre csappant pusztán azért, mert egyetlen körrel Jenson után járt a bokszban (a slickek máris ennyivel gyorsabbak voltak az intereknél), ezt a következő 7 körben, vagyis a 20. körig, újra 9,1 másodpercre növelte.

A Hamilton és Button közötti, másodpercben mért különbség a verseny 70 köre alatt (kattintva nagyítható). Lewis lendülete már a 20. körben megtorpant, és attól kezdve csak csökkent az előnye

Noha ezt akkor még nem tudhattuk, ekkor jött el a fordulópont. A széljárás hirtelen megfordult. Lewis autóján vészesen kopni kezdtek a szuperlágy Pirellik - különösen a leginkább terhelt bal első -, és a lendülete ettől elfogyott: a körideje 1:27.8-ról lassan 1:28.4-re, aztán 1:29.7-re romlott. Eközben Jenson, híven a hírnevéhez, miszerint kíméletesen bánik a gumikkal, megmaradt az 1:27 közepe körüli szinten. Lewis előnye lassan, de biztosan megfeleződött; a 26. körben nem tehetett mást, kénytelen volt kiállni egy új szett szuperlágy slickért. Jenson pedig, mivel nem akarta, hogy csapattársa az elévágással meglógjon tőle, a következő körben követte őt a bokszba.

Még ezzel az egyetlen körrel is kis híján 4 másodpercet vesztett: a harmadik etapnak ismét 8,2 másodperces hátránnyal vágott neki. A csata innentől kezdve váltakozó szerencsével, de nagyon kiegyenlítetten folyt kettejük között. Jenson kínlódva 6,7 másodpercre faragta le a különbséget, Lewis azonban kitartott, és újra rávert 6, keservesen megszerzett tizedet csapattársára. Már éppen akkora távolság választotta el egymástól a két McLarent, hogy szabad szemmel nem láthatták egymást, mégis úgy tűnt, mintha Lewis egy hosszú kötélen vontatná maga után Jensont.

Ám a 39. körben Lewis autóján ismét eljött a "drop-off", vagyis az a szakadék, amikor a gumik tapadása egyik pillanatról a másikra, szinte előzetes figyelmeztetés nélkül, drasztikusan romlik. Nem is volt rest, és, hogy ezúttal ne engedje közelebb magához Jensont, azonnal kiment kereket cserélni - immár harmadszor.

Jenson valójában ekkor vitte be neki azt az ütést, amely utóbb technikai K.O.-nak bizonyult, s amely garantálta, hogy Lewis megpördülése, abból eredő áthajtásos büntetése, valamint ki nem kényszerített felesleges kerékcseréje nélkül is szükségképpen övé legyen a győzelem. Míg ugyanis Lewis ismét egy szuperlágy szett gumit vételezett a bokszban, amellyel biztosan nem húzhatta ki a verseny végéig, Jenson még 2 körig várt, aztán kapásból a lágy (azaz a kettő közül a keményebb) keverékre váltott, arra bazírozva, hogy többé nem is cserél majd kereket. "Alonso tempóját figyeltük az új szett opciós (azaz szuperlágy) keveréken" - magyarázta a McLaren technikai igazgatója, Paddy Lowe. "Abból azt szűrtük le, hogy gyorsabb lehet, ha teljesítünk egy etapot az opciós, aztán még egyet az elsődleges (lágy) keveréken. Ez az esetleg eleredő eső ellen is nyújtott némi védelmet, mármint abban az értelemben, hogy akkor úgyis szükség lehet még egy bokszkiállásra. Lewis tehát ezt az utat választotta, míg Jenson a másikat."

Így a negyedik etap elején, a 43. körben új küzdelem vette kezdetét a két McLaren között. Lewis 7,6 másodperccel vezetett Jenson előtt, ám az előnyét legalább 20 másodpercre kellett növelnie ahhoz, hogy később, elkerülhetetlen negyedik kiállása után is csapattársa előtt térjen vissza a pályára. Ő az elvileg gyorsabb, de hamarabb elkopó szuperlágy gumikat használta; Jenson a lassabb, de tartósabbakat. A játszma elkezdődött.

A McLaren úgy kalkulált, hogy a kétféle stratégiával nagyjából egyforma idő alatt lehet eljutni a célig. Ám dacára annak, hogy Lewis erre az etapra kapta meg a szombatról megspórolt, teljesen új szett szuperlágy Pirellit, s hogy a keményebb keveréknek a hűvös pályán lassabban is kellett volna bemelegednie, Jenson rögtön elkezdett lefaragni a hátrányából. Amit már három kör alatt 2 másodperccel, 5,6 másodpercre csökkentett... S ekkor Lewis - nyilván tudva, hogy a győzelem sorsa most dől el - az ismét szemerkélő esőben túl későn fékezett a sikánhoz, a kelleténél szélesebben fordult be a jobbosba, a kormányt balra rántva a szokásostól eltérő szögben érkezett meg a kanyar kijáratához, s túl korán adott gázt, amikor az autó bal hátsó kereke még a nedves rázókövön volt. A McLaren azonnal megpördült. Ő ugyan habozás nélkül visszafordította a menetirányba, csakhogy ezzel alaposan ráijesztett a sikánból kigyorsítani készülő Paul di Restára, aki ijedtében kénytelen volt lemenekülni előle a fűre. Ez volt az a manőver, ami miatt a sportfelügyelők később áthajtásos büntetéssel sújtották Lewist. Annyiból kétségkívül jogosan, hogy a szabályok szerint vétségnek minősül, ha valaki letessékeli a pályáról valamelyik vetélytársát.

Lewis helyzete ezzel gyakorlatilag reménytelenné vált, hiszen egy csapásra elveszett szűkös, 5 másodperces előnye is, tehát a fennmaradó 22 körben már nem 15, hanem legalább 20 másodpercet kellett volna vernie Jensonra, hogy kiautózza vele szemben az utolsó bokszkiállásához szükséges időt. Hiába tudott csapattársa sarkában maradni (részben azért, mert Jensonnak, éppen az ő megpördülése miatt lengetett sárga zászlókra tekintettel, a fékre kellett taposnia, amikor Adrian Sutil lekörözéséhez készülődött a sikánnál), hiába előzgették egymást oda-vissza, valójában nem voltak egyenlőek az esélyeik a győzelemre, mert Lewisra még várt egy kerékcsere, míg Jensonra nem.

S ha ez nem lett volna elég, újra zuhogni kezdett az eső. Ez óriási dilemma elé állította a csapatokat. Vajon hívják ki a versenyzőiket intermediate gumikért, vagy tartsák kint őket a pályán slickeken? A válasz azon múlt, hogy mit olvastak le a már említett időjárási radarképről: tartós esőt vagy átmeneti záport. Az eget ugyan bámulhatták, mert a sűrű, acélszürke felhőtakaró nem kínált semmilyen támpontot nekik.

Megint azoknak érte meg kockáztatni, akiknek kevesebb volt a vesztenivalójuk. Ezúttal Rosberg, majd a következő, az 51. körben Webber döntött a kerékcsere mellett. "Ha hevesebben kezdett volna zuhogni, ez helyes lépésnek bizonyult volna" - mutatott rá később. "Muszáj volt dobni a kockával. A nedves pályán természetesen óriási volt a különbség a slickek és az intermediate-ek között. Én magam hoztam meg a döntést. Úgy határoztam, dobok egyet a kockával, mert sokat nyerhettem volna vele."

Pontosan így látta Alonso is, aki Webberrel ellentétben kitartott a slickek mellett. "Ha az eső eláll, jobban jár, aki a száraz gumikon marad, ezért nem volt más választásunk, mint pénzfeldobással választani a slickek és az interek között. Aztán minden azon múlt, hogy a következő felhő több csapadékot hoz-e, vagy eláll az eső; ezt a csapatok és a versenyzők egyáltalán nem tudták befolyásolni. Vagyis a szerencse döntött, ami néha kedvez az embernek, néha nem. Szerintem ma Lewis is ennek az áldozatává vált."

Ebben kétségkívül van valami, de akár úgy is felfoghatjuk, hogy az eső volt az egyetlen, ami megmenthette volna Lewis a vereségtől. Hiszen ha nem áll el, és mindenkinek ki kell mennie a bokszba intermediate vagy esőgumikért, beleértve Jensont is, Lewis számára mégsem jelentett volna hátrányt, hogy még mindenképpen várt rá egy kerékcsere. Lowe is pontosan erre célzott. Ezért Lewisnak nem okozott akkora dilemmát a probléma, mint társai többségének; a zuhé volt az utolsó esélye a győzelemre, a lehetőséget tehát ki kellett használnia. Nem tehetett mást, különösen azért, mert ekkor - az 52. körben - még nem értesült az áthajtásos büntetéséről sem, amit csak 4 körrel később szabtak ki rá.

Hamilton és Button köridejei a Magyar Nagydíjon (kattintva nagyítható). Jól látszik, hogy Hamilton tempója a 2. és 3. etap végén mennyire visszaesett, mivel elkoptatta a gumikat (a függőleges csíkok jelölik a bokszkiállásokat). Az 51. körben látható "csúcs" jelzi az eső eleredését, ami arra késztette Lewist, hogy interekre váltson

A jelek szerint a véletlen ennek ellenére is jelentős szerepet játszott abban, hogy ő váltott feleslegesen interekre. A McLaren eredetileg Jensont várhatta, mivel azonban a kör során ismét helyet cseréltek, és Lewis került az élre, úgy döntöttek, mégis inkább őt hívják ki a bokszba. Ez logikus döntés volt, hiszen neki még mindenképpen ki kellett állnia egyszer, míg Jensonnak adtak ezzel egy újabb kör haladékot arra, hogy letisztuljon, milyen időjárásra lehet számítani a továbbiakban. "A rádión szóltak, hogy 'ebben a körben gyere be interekért!', de aztán az utolsó előtti kanyarban azt mondták, 'Lewis bejön, maradj kint, maradj kint!'" - mesélte Jenson. "Ez azonban mindegy volt, mert én úgysem álltam volna ki intereket vételezni. Nem láttam értelmét. Először is nem lassultunk le eléggé. Igaz, hogy küszködtünk a slickekkel, alig tudtuk a pályán tartani az autónkat, de nem voltunk elég lassúak az interekhez. Ráadásul, ha átváltunk az interekre, később vissza kell tetetnünk a slickeket is, tehát két bokszkiállásra van szükségünk. Ezt én egyszerűen nem tartottam helyesnek."

Való igaz, hogy ekkortájt, konkrétan az 51. körben, a McLarenek a slickeken mentek hajszálra olyan, 1:41 körüli időt, mint az első etap végén az intereken. Mások szintén az övékhez hasonló dilemmával bajlódtak, s akárcsak Jenson, Kamui Kobajasi és Paul di Resta is önállóan döntött úgy, hogy a csapata kérése ellenére nem áll ki a bokszba interekért. Nekik lett igazuk.

Az már sohasem fog kiderülni, hogy Jenson valóban szembe ment-e volna a McLaren kérésével, hiszen a következő köre közben csillapodott az eső, s mire újra odaért a bokszbejárathoz, már fel sem merült, hogy interekre váltson. Ez pusztán a szerencsén múlt; ha - amint Fernando fogalmazott - az újabb felhő további zuhét hoz, Lewis kaszál, és Jenson bukik a kockadobáson. Mégsem ez volt számára a legnagyobb mázli, hanem paradox módon az, hogy előzőleg kisodródott a 2-es kanyarban, s így Lewis megelőzte. Amennyiben Jenson marad elöl, a fentiek alapján valószínűleg neki kell kimennie (vagy legalábbis őt hívják ki) interekért.

Utólag könnyű azt mondani, hogy a McLaren hibázott Hamiltonnal, amikor lecserélte az autóján a slickeket, pedig ez akkor kézenfekvő döntésnek tűnt. Olyannyira, hogy az akkor még versenyben lévő 21 autó közül kereken tízzel ugyanígy tettek. Mindössze három csapat akadt, amely egyik pilótáját sem hívta ki a bokszba: a Sauber, a Toro Rosso és a Ferrari. "Végső soron fifty-fifty volt a helyzet" - vélte a Red Bull főnöke, Christian Horner. "Mark azt mondta a rádión, hogy interek kellenek. Nehéz volt nem egyetértenünk vele, hiszen a bokszutcán végignézve vizesnek tűnt a pálya, és mindenfelé autók csúszkáltak ki. Sebastian ugyanazokkal a kérdésekkel jelentkezett be, mint Mark, de mi úgy láttuk, egy versenyzővel nem fedhetjük le mindkét eshetőséget. Ezért megosztottuk azokat a pilótáink között: Sebet kint hagytuk a pályán, ahol remekül elboldogult a nehéz körülményekkel. Könnyű lett volna hibázni, ő azonban jól jött ki a dologból."

Ez kétségtelen, bár a Red Bull ezúttal akár esett, akár száraz volt az aszfalt, elmaradt a McLarentől: Vettel a versenynek egyetlen szakaszában sem diktált jobb iramot Buttonnál, holott szinte teljesen azonos bokszstratégiát követtek (mindhárom alkalommal egy kör különbséggel váltottak új gumikra). Érthető, hogy Seb megkettőzött erőfeszítésekre igyekszik sarkallni a Red Bullt. Más kérdés, hogy - amint idén szinte mindig - az összetettben 2. helyezése ellenére is tovább növelte a pontelőnyét. Érdemes eltöprengenünk rajta, hogy nekünk, nézőknek mi a jobb: az, ha a McLaren hagyja egymással szabadon birkózni Buttont és Hamiltont, s így a futamokon olyan izgalmas csaták bontakoznak ki közöttük, mint a Hungaroringen, de a vb ellaposodik, vagy ha csapatutasítást érvényesít, az egyes futamokon rögzítve a sorrendjüket, cserébe viszont nyitottá téve ezzel a pontversenyt. Mert, ahogy a Ferrari főnöke, Stefano Domenicali viccesen megjegyezte a Magyar Nagydíj után, "a vb Vettel nélkül nagyon nyitott lenne." Hát ja. Ez a "ha Náncsi néni bácsi volna" jellegű felvetés tipikus esete.

A legfontosabb észrevétel mindenesetre az, hogy nem Lewis bukta a legtöbbet az interekre való, felesleges áttéréssel. Igaz, hogy emiatt 2 körrel később vissza kellett térnie a bokszba slickekért, mivel azonban egy kerékcsere, amint azt korábban már megállapítottuk, még úgyis várt rá, ez a taktikai tévedés csak egyetlen plusz kiállást jelentett számára. Ellentétben Webberrel (illetve Heikki Kovalainennel és talán Rubens Barrichellóval), akinek - mivel a 39. körben már a keményebb keveréket kapta meg - elvileg már nem lett volna szüksége több kiállásra, s akit ily módon a balul elsült kaland az intermediate-ekkel két extra kerékcserével vetett vissza. Mindez 43 másodperces veszteséget okozott számára; ha ezt levonjuk az idejéből, az derül ki, hogy a 3. helyen kellett volna végeznie, kb. 2,5 másodperccel Vettel mögött, és 13 másodperccel Alonso előtt. (Igaz, ez a hevenyészett számítás nem vesz tudomást arról a körülményről, hogy Mark gumijai a verseny végén így 14 körrel frissebbek voltak, mint a plusz kiállások nélkül lettek volna.)

Egyesek még többet vesztettek: például Rosberg, aki az 50. körben elsőként kockáztatta meg az intermediate gumikat, aztán az 54-edikben utolsóként mondott le róluk, s e négy kör leforgása alatt nem kevesebb, mint 62 másodperccel került hátrébb - bár egy kerékcserére még, akárcsak Hamiltonnak, neki is mindenképpen szüksége volt.

Vettel másodpercben mért hátránya Buttonhoz képest (kattintva nagyítható). Látszik, hogy csak az első etapban tudott elhúzni Jensontól, de Lewis akkor is sokkal gyorsabb volt nála

Lewis az első kiállásával kereken 20 másodpercet vesztett; a lassú intereken küszködve és a második kiállásával összesen 25 másodpercet; a büntetésével pedig még 10-et (a hátránya ekkor Jensonhoz képest 45,1 másodpercről 55,8 másodpercre nőtt). Ebből a megpördülése után csak a középső 25 másodperces buktát spórolhatta volna meg. Ha ez sikerül neki, nem szorul be Webber mögé, így 12-13 körrel a verseny vége előtt kb. 11 másodperces hátrányból veheti üldözőbe Alonsót a jóval frissebb gumikon. Őt talán utolérhette és megelőzhette volna, Button és Vettel viszont mindenképpen elérhetetlen távolságra volt tőle. A győzelme tehát tényleg nem azon úszott el, hogy szükségtelenül interekre váltott. S még csak nem is a büntetésen.

Hanem egyszerűen azon, hogy a harmadik etap végén, a 40. körben, maradt a szuperlágy slickeknél, ellentétben Buttonnal, aki 2 körrel később már a lágyakra váltott, s onnan kihúzta a verseny végéig kerékcsere nélkül. Hamilton előnye a megpördülése nélkül sem volt elég nagy, és szuperlágy gumikon sem volt elég gyors ahhoz, hogy kiautózza a plusz bokszkiállásnyi időt. "Szinte azonnal világossá vált, hogy ez még a később eleredő esőtől függetlenül is rossz stratégia volt" - ismeri el Lowe. Rossz, de szükségszerű: Buttonnak sem véletlenül szóltak, hogy próbálja kímélni a bal első gumit, amely Hamilton autóján vészesen szemcsésedett. Lewist egyszerűen kényszerből állították négykiállásos taktikára, mert túl hamar elkoptatta a gumikat, ezért Buttonnal és Vettellel ellentétben nem tudta volna három kerékcserével teljesíteni a távot. Ezen úszott el a győzelme.

Ami egyben azt is jelenti, hogy Jenson ezúttal nem az esőnek, nem a változékony időjárásnak köszönheti a sikerét. Érthető, ha száraz pályán is szeretne megint nyerni végre, mert így a felületes szemlélőkben az a kép rögzülhet róla, hogy csak a zavarosban halászva képes horogra akasztani az első helyet. Holott ez a Magyar Nagydíjon nem volt igaz. Olyannyira, hogy amíg vizes volt a pálya, Lewis sokkal gyorsabb volt nála; Jenson már a szárazon kerekedett a csapattársa fölé. Ez tehát, hangozzon bármilyen furcsán, felfogható akár az első, száraz pályán aratott győzelmének is a McLarennél.

* * *

Szerencsénkre úgy tűnik, a Hungaroringet a csapatok és versenyzők többsége is szereti. Bár ebben bizonyára jelentős szerepe van a közeli Budapest vonzerejének, maga a pálya - amely azért némileg megosztja a mezőnyt - ugyancsak közkedveltnek számít, még ha egyes vélemények szerint gyors kanyarok híján kissé "mikiegér" jellegű is.

Ettől függetlenül ezen a hétvégén téma volt a paddockban, hogy az immár második negyedszázadába lépett Hungaroringra ráférne a felújítás. Leginkább a burkolatára, amely az egyes szakaszokon eltérő állapotú, mivel különböző időpontokban aszfaltozták le, az 1-es kanyart például a célegyenes meghosszabbításakor, még 2003-ban. Néhol, mint az utolsó kanyarban, a felület csúszóssága jelent problémát, míg máshol a pálya egyenetlenségei okoznak gondot: a Mansell utáni jobbosban úgy rázkódik a versenyzők feje, mintha egy elszabadult, vadul centrifugáló mosógépen ülnének. Nézni is rossz. A vasárnapi eső nyilván kihangsúlyozta az aszfalt toldozott-foldozott jellegét, de tény, hogy a mezőny néhány tagja nyilvánosan is hangot adott annak a véleményének, hogy a pályát újra kellene aszfaltozni.

Amikor brit újságírók megkérdezték, hogy van-e ilyen terve, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója, Gyulay Zsolt azt mondta: "Én küzdök ezért. Tervünk van rá, de önállóan lehetetlen megvalósítanunk - mindenképpen szükségünk van hozzá valamilyen állami támogatásra. Az újraaszfaltozás a legkevesebb, amit el szeretnénk érni. A következő két évben jelentős fejlesztéseket szeretnénk végezni, amelyek mindenki számára egyértelművé teszik, hogy az autósport mennyire fontos Magyarországon." Ez szép és jó, amennyire azonban én tudom, a felújításra egyelőre csak a szándék adott, a megvalósítása még - fogalmazzunk úgy - az előkészítési fázis előkészítésénél tart. Milliárdos beruházásról lenne szó, ami a Magyar Nagydíj idén 24,2 millió dolláros, államilag finanszírozott jogdíja mellett politikailag is kényes téma.

Ha egy Fernando Alonso kaliberű versenyző másfél óra alatt háromszor megpördül, sejthetjük, hogy valami turpisság van a dologban. Mégsem zavar mindenkit, hogy a Hungaroring aszfaltja nem tükörsima. "Az utolsó kanyarban más a burkolat" - mondta Button. "Ha a gumik forrók, ezt azonnal érezni lehet, mert ott alig van tapadás. Nem tudom, hogy esetleg az olaj szivárog-e az aszfaltból, de a kör többi részével nincs gond. Csak annyi, hogy amikor odaérünk, hirtelen elkezdünk korcsolyázni. Szerintem a pálya biztonsági szempontból kifejezetten jó, nem hiszem, hogy ezen a téren többet kellene követelnünk."

Ugyanez nem mondható el a kiszolgáló létesítményekről. Bár a garázsokat nemrég bővítették, a központi épület - amelyben a versenyirányítás és a sajtóközpont is helyet kap - már hamisítatlanul szocreál benyomást kelt, aminek van némi morbid történelmi bája, de összességében egyre kellemetlenebb. Lift például nincs benne, s bár ez az újságírók egészségének talán jót tesz, hiszen naponta tucatszor járkálnak fel a második (magasságilag tulajdonképpen harmadik) szintre, akiknek nehezebb felszerelést kell cipelniük, nincsenek tőle elragadtatva. Ám még ez sem annyira ciki, mint az, hogy az internet az újságíróknak is pénzbe kerül, mégpedig az egyetlen hétvégére durván annyiba, amennyiért manapság egy teljes éven át lehet mobilinternetezni. Mindez nem gond, ha az ember történetesen otthon van, és egyszerűen előveheti a zsebéből a mobilsticket (ami persze a verseny közben gyakorlatilag meghal a hálózat túlterheltsége miatt), de a külföldi kollégákat komolyan irritálja. Érthető. "Otthon havi 5 fontot, vagyis napi 17 pennyt fizetek (Rupert) Murdochnak a szélessávú internetért. A Hungaroringen 86,25 eurót, tehát több mint százszor annyit kellett kiperkálnom azért, hogy négy napig használhassam a netet!" - háborgott egy brit újságíró, Tony Dodgins.

Nem arról van szó, hogy - a közkeletű hasonlat szalonképesebb változatával élve - a sajtónak minden délben homárt kell felszolgálni mentás pestóban. De azt látni kell, hogy hiába papolunk a Forma-1 országimázsra gyakorolt pezsdítő hatásáról, ha a külföldről érkező újságírókat magunkra haragítjuk; a tévénézők és újságolvasók millióihoz minden az ő közvetítésükkel, rajtuk átszűrve jut el. Ha nyugaton azt olvassák, hogy itt a taxisok dupla tarifával próbálják átverni az embereket, éjjel a 24 órásnak hirdetett portaszolgálat ellenére sem nyitnak ajtót a szállodában, vagy gyatra a kaja az étteremben - remélhetőleg egyik sem tipikus, de mindegyikre érkezett panasz -, akkor a Forma-1 által biztosított nemzetközi nyilvánosság éppenséggel visszaüt. Ez kétélű fegyver; tudni kell bánni vele.

Igaz, mi legalább annak örülhetünk, hogy ingyen nézhetőek nálunk az élő közvetítések a nagydíjakról. Míg az autósport egyik bölcsőjeként számon tartott Nagy-Britanniában valószínűleg a már említett Rupert Murdoch uralma alá tartozó, előfizetéses Sky fogja sugározni a versenyeket, és a közszolgálati BBC csak nagyjából minden másodikat közvetíti majd, itthon jövőre is az RTL Klubnál marad a Forma-1. A csatorna szerződése idén lejár, de - noha ezt hivatalosan még nem jelentették be - úgy hírlik, már meg is hosszabbították. Arról egyelőre nem nyilatkoznak, hogy a következő évtől már HD-ban fogják-e adni az F1-et, amihez először persze meg kellene teremteni a műszaki hátteret is, de talán bízhatunk benne, hogy igen. Reménykedni lehet...